Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-01-11 / 8. szám
Zalamegyet Újság A polgármester budapesti utjának eredményei. Czobor Mátyás polgármester ma hazaérkezett Budapestről és utjának eredményéről a következőkben számolt be: A honvédelmi miniszter a laktanya-szerződéseket elfogadta, de azokon kisebb módosítást eszközölt. Ha ugyanis a miniszter a vételár első részletét március elsején ki nem fizetné, legkésőbb julius 1-ig kifizeti. Hozzájárult a miniszter a polgármesternek ama javaslatához, hogy a laktanya- építés céljaira kisajátított ingatlanok tulajdonosaival a kincstár kösse meg a szerződést. Az átvett iskolaépület építési költségeit a honvédelmi miniszter a jövő hét folyamán átutalja a kultusz- miniszterhez, ahonnan az összeg a zalaegerszegi államépitészeti hivatal utján jut a városhoz. így kifizethetik a vállalkozót anélkül, hogy kamat lenne fölszámítható. A laktanya építését kora tavasszal megkezdik és most folynak a tárgyalások afölött, honnan népesítsék be az uj laktanyát. — Annyi bizonyos, hogy gyalogságot kapunk és lehetséges, hogy szeptemberben már bevonul a helyőrség. A polgári fiúiskola építési ügyében azt az ígéretet kapta a polgármester, hogy a jövő évi költségvetésbe egyedül a zalaegerszegi polgári iskola építését veszik föl. — Szó van arról is, hogy a Berzsenyi utca és a Páterdomb közötti területen uj elemi iskolát létesítsenek, amit a tankötelesek számának emelkedése tesz szükségessé, Egyelőre valószínűen bérelt helyiségben rendezik be az iskolát. Uj óvodának létesítését is sürgette a polgár- mester. A népjóléti minisztériumban kilátásba helyezték, hogy a város a kórház részére előlegezett 92 ezer pengőt hamarosan megkapja. A villamosügyben a tröszt magáévá tette a kereskedelmi miniszter szakértőjének elaboratu- mát. Most számszerüség szempontjából is felülvizsgálják az egészet és úgy kerül az a város képviselőtestülete elé A tröszt albérlőjével, az Erőátvitelivel folytatja le a szükséges tárgyalásokat. Az olaszokkal való tárgyalás fonalát valószínűen e hó közepén ismét fölveszi a város, azonban más pénzcsoport is érdeklődik a villamosmű iránt és annak átvétele ügyében szintén érintkezésbe lép a várossal. A tavasz folyamán már eredményekre lehet kilátás. 1931 január 11. mindig ott muzsikáltak a fülemben a bűvös-bájos operett-áriák. Bob urfi és Annié szerelmi jelenetei vonultak el a szemeim előtt. Üres füzet feküdt előttem, amely arra várt, hogy megteljen a számtandolgozatokkal. Ez azonban ma különösen sehogy sem akart menni. .. De egyszerre hitelen elhatározással felnyitottam a füzetet s írni kezdtem. De ne méltóztas- sanak azt gondolni, hogy talán valami jó matematikai megoldás jutott az eszembe?... Szó sincs róla! Egészen mást vetettem a papírra. E percben éreztem, hogy homlokomon csókolt a Múzsa! Leírtam szóról-szóra, jelenetről- jelenetre, ahogyan emlékezetemben megmaradt, az egész Bob herceg operettet. Nem dicsekvés részemről, ha azt mondom, de oly nagyszerűen sikerült, nem hiszem, hogy még a legkiválóbb színházi kritikusnak is jobban emlékezetében maradhattak a felvonásrészletek. Már akkor bontakozott a lelkemben szunnyadozó bohémtermészet, mert annyira elmerültem az írásban, hogy észre sem vettem az idő múlását. Egyszerre felpillantok és az én kedves tanítómesterem áll a hátam mögött. Megszeppentem, de még jobban, amikor igy szólalt meg: — No Editke, ilyen szorgalmas? Talán bizony még egy számtanfeladványra készül ? Még egy számtanfeladvány?... Hiszen még az első sem kész... Ha véletlenül tréfás kedvemben lettem volna, mindenesetre arra gondolok, hogy „Boldogok a hívők“... De igy csak azt éreztem : mennyire kár, hogy a láthatatlanná varázsló bűvös köpeny csak a mesékben létezik... Napoleon nem nézhetett sötétebben maga elé a waterloi csata után, mint ahogyan álltam ott. ügy hiszem, bátran modellt állhattam volna a testet öltött bűnös lelkiismeretnek. De borítsunk fátyolt arra, ami azután következett, mikor kitudódott, hogy a tört számokkal való foglalkozás helyett — operettet írtam... E gyászos végű 'első irodalmi kísérletezésem után más irányba terelődött, a tevékenységem. Naplót kezdtem írni! Szükség volt rá, mert már igen kezdtem érezni azt a sokszor nagyon alkalmatlan valamit, amit úgy hívnak: szív... A Ludovika Akadémiában készülő jövő hadserege gondoskodott róla, hogy ideje korán megtanuljam ennek a létezéséről tudomást szerezni. A vitézi daliák igen értették a női sziveket rabolni. Átlag hetenként került a szivem más és másnak a birtokába. De egyszer hűséges is voltam. Hónapokig tartó szerelem kötött le... Kedves, aranyos kedélyű, sötétszemü ludovikás. Az érzések igen dúltak bennünk. Ami egymás felé hajtotta sziveinket, az volt, hogy mindketten hódoltunk Terpsichore- nak. S meglehetős tehetséggel üztük ezt a művészi sportot. A tánc bájos istennője kegyes adakozó kedvében lehetett, amikor bevonulásunkat tartottuk erre a világfa. Szép emlékek... Ma már kissé elnéző mosollyal gondolok rájuk vissza, de akkor óriási fontosságú eseményeknek tűntek fel. Természetes, hogy kedves táncpartneremmel házassági terveket is folytattunk fejünkben. Hiszen a királyfi mindig feleségül veszi a mesékben szive választottját. Boldogságunk megalapozásánál azt tartottuk a legelső tényezőnek, hogy mindig olyan privát- dinert fogunk tartani, aki zongorázni tud, mi azután egész nap táncolhassunk... Erre kellett a napló, hogy neki mindezeket elmondhassam. Minden egyes elsuttogottl szót... A tánc közben való forró kézszori- tásokat... Holdas estén séták . . . Lopva adott csók... s egy napon ezek a feljegyzések mind a tűz martalékai lettek. Menyasszony lettem. De nem a táncbajnoké.. Mással. Ezt a kedves, bájos tündérálmot nem fogom itt részletezni, csak azért kell megemlitenem, mert a naplómnak ekkor Írtam alá a halálos ítéletét... Hallottam valamit emlegetni: aki uj életet kezd, annak szakítani kell a múlttal. Én is úgy okoskodtam: rám is uj élet vár ezentúl. Komoly élet! Félre mindennel, ami a múlthoz tartozik! A napló is múlt! Félre vele! Elégettem . . . Most nagyon sajnálom ezt a tettemet. Bár naiv, de kedves gyermekkori gondolatok, emlékek semmisültek meg. Ettől kezdve évekig nem foglalkoztam az írással. Menyasszonyságom tündérálmam elmúlt . . . Mindkettőnk hibáján kívül válnunk kellett . . . Lemondás, szomorú napok, könnyes éjszakák. De az ifjú szív hamar enyhül . . . Más hangulat foszlányok. Jött az igazi nagyvilági élet, amikor nem gondolkozunk, nem olvasunk, nem örülünk, nem bánkódunk. Csak élünk üres szívvel, lélekkel a mának . . . Csillogó bálterem . . . estély . . . jour . . . vacsora .. . színház .. . kabarét. . . mozi. .. fiirt . . . cigány . . . pezsgő . . . virágok tömege . . . önfeledt szuppécsárdás . . . mámoros ke- ringők . . . májusi rózsapompába öltözött Margitsziget . . . megértés és félreértés . '. . barátság és intrika . . . szmokingos és frakkos sereg, aranyzsinóros atillák, barna, kék dolmányok tűnnek fel előttem, ha a múltba visszapillantok . . . Ennek a rohanó, lázas életnek végeszakadt . . . Épen az ellen3 kezője következett. Ide kerültem a magyar tenger partjára. Nehezen tudtam a helyzettel megalkudni. De végtére mindenbe beletörődünk. Elkezdtem sokat olvasni. Beláttam, hogy vannak szép, finom dolgok, amelyekkel érdemes foglalkozni. Megtanultam a természet szépségeiben gyönyörködni. Őszi szinoompába öltözött fasoron naponta lesétáltam a Balaton partjára. Gyönyörködtem a napnyugtákban. Elnéztem, amint aranyos uszályát végighuzta s egyen- kint megfürdette szinpompás sugarait a ringó hullámokban. Sok magányban eltöltött órák, a lelkem mélyén összegyülemlett eszmék kirobbantották belőlem a költői gondolatokat. Újból írni kezdtem. Eleinte csak önmagámnak. Később a nyilvánosság elé kerültem. S ma már szinte lelkiszükségletnek tartom az írást. De azért ne méltóztassanak kérem azt gondolni rólam, hogy végleg a melankólia szolgálatába szegődtem. Szeretem a vidám ötleteket. Tréfás hangulatot. Sokszor olyan fiatal a lelkem, mint amikor a napsugarakkal átszőtt, kis ^rózsaszínű regényt éltem át s kacagva suttogtunk egymásnak a sötétszemü kis ludovikással az élet útjairól, amit úgy fogunk együtt végigtáncolni. Kigyuladt a Mária Terézia laktanya a fővárosban. Budapest, jan. 10. Ma reggel 8 órakor az Üllői-ut és a Ferenc-» körut sarkán a Mária Terézia laktanya Üllői-úti szárnyának tetőzete kigyuladt. A tüzet fél óra alatt sikerült eloltani. — A Katolikus Kör farsangi mulatságát február 7-én tartják meg. — Vörhenyes beteg az iskolában. A zalaegerszegi állami elemi népiskolából tegnap egy vörhenyes beteget küldtek haza. Nagyfokú gondatlanságra vall az, hogy a gyermeket iskolába engedték szülei, amikor otthon egyik testvére szintén vörhenyben fekszik. 8397
