Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-03-17 / 62. szám
XIVr évfolyam 62.1 txém. Ára 12 fillér 1931 március 17 Kedd, .szerkesztő: HERBOLY FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér4. Telefon: 128. szám. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2-40 pengő negyedévre 7-20 pengő. képes teremteni. Nekünk nem diktált itt senki, hogy hitvány szolgálatainkért mit és milyen kötelezettségekkel kapunk. Mi itt hódítottunk és kultúrát teremtettünk, És, ha a békekötéskor igaztalan is volt velünk szemben Enrópa, annyit kikötött, hogy „kisebbségi“ jogainkat tiszteletben kell tartaniok azoknak, akik nem hódítottak, hanem árulók voltak s vérdij fejében a mi testünkből kaptak részeket. A csonka ország területén élő tótok eljöttek hozzánk kenyérért. Eljöttek az ország terméketlen vidékéről a termékeny vidékekre, hogy megélhessenek és nem azért, hogy egyszer mint „külön kisebbség“ az ő „kulturális“ javaikat gyara- pithassák. Nagy a különbség tehát a csehországi magyarság és a magyar- országi tótok viszonyai között. Ezt ma már tudja ám az egész Európa és, ha Benesnek hazudozó képességei meghatványozódnak, akkor sem lesz képes a világ szemét ilyen hitvány hazugságokkal bekötni. Persze az ő összehasonlítása most alattomban ott dolgozik a felvidéki magyar tudományos intézmény megalakítása •törül is, mert hát a magyarországi tótoknak sincs tudományos akadémiájok. Jónak látná tehát vagy elgáncsolni az egészMasaryk- féle ügyet, vagy úgy megcsináltatni, hogy az minden legyen, csak nem magyar. De akkor azután verné ám mellét a külföld előtt, hogy ni mit adtunk a magyaroknak. Ó, bár ne lenne szükség ennek az uj intézménynek fölállítására! Adják vissza az elkobzott területeinket, azután csináljanak Masaryk milliójával azt, amit akarnak! Méltóságteljesen ünnepelte Zalaegerszeg város közönsége március tizenötödikét. Csák Károly dr. országgyűlési képviselő az erkölcsi megújhodásról. Masaryk milliója. Heves sajtóharc, éles polémiák előzik meg a felvidéki magyar tudományos, művészeti és irodalmi társaság megalakulását, amelynek anyagi gyökere tudvalévőén Masaryk cseh köztársaságt elnök adományából táplálkozik. Szinte ne Vetséges, hogy a magyar kultur- társaság megalakítása körül két csehszlovák koalíciós, tehát kormánypárt vívja presztízsharcát. Ezek a politikai pártok terjesztettek be listát Dérer szociáldemokrata iskolaügyi miniszterhez s a miniszter az előkészítő bizottság megválasztásában politikai szempontokat mérlegelt és politikai kulcsot alkalmazott. Természetes, hogy jogosult a bizalmatlanság ezek után a magyarság tömegeiben, mert nem látnak testvéreink semmi garanciát arra, hogy az egyesület megszervezése körül kikapcsolják-e a politikai szempontokat és valóban kulturális célok megvalósítására indítják-e meg a kultúrintézmény működését. Az előkészítő bizottság kijelölésénél persze megfeledkeztek arról, hogy ott van a jászóvári premontrei kanonokrend, tudós tanárokkal; ott van a komáromi magyar főgimnázium, kitűnő pannonhalmi bencés tanárokkal. Ezek felől Dérer kultuszminiszter, a forradalom előtt pozsonyi magyar fiskális, később Pozsonyban teljhatalmú miniszter, úgy látszik, már nem tud. Szerinte itt egy olyan újabb, mintegy állami protekció alatt működő magyar társaságot kell létesíteni, mely politikai szempontok mérlegelésével hirtelen tudó sokká neveztetne ki néhány gutgesinnt embert a pártlapok utján. Eddig tehát az a helyzet, hogy agyon akarják politizálni azt a milliót, amit Masaryk adott, hogy igy tulajdonképen semmi se lehessen abból, dinire az elrabolt Felvidék magyarsága vágyik. A szociáldemokrata és agrár párt rendezik azt a nagy versenyfutást, amelyben a milliónak vagy el kell úsznia, vagy más célra kell felhasználódnia és nem arra, amire Masaryk szánta. Itt megint Benesnek a szőrös keze keverheti a kártyát, mert az utóbbi időkben nagyon behatóan foglalkozott a magyar- országi tótok helyzetével s ezt akarja a világ előtt párhuzamba állítani a cseh uralom alá került magyarok helyzetével. Elfelejti őkelme most azt, hogy a magyar a fegyver, a hősiesség, a bátorság, a kultúra jogán uralkodott ezer éven át a Kárpátok medencéjében s hogy a nemzetiségek szívesen helyezkedtek annak a vitéz népnek védelme alá, amely itt egységes, szervezeti államot volt A márciusi események nyolcvanharmadik évfordulóját különös melegséggel ünnepelték meg egész Zala megyében, de különösen Zalaegerszegen. Délelőtt 10 órakor a plébánia- templomban hivatalos szentmise volt, amelyen testületileg jelentek meg a hivatalok és az intézmények. Istentisztelet volt az evangélikus templomban, ahol szintén nagyszámú közönség jelent meg. Az izraelita templomban délelőtt 11 órakor hazafias ünnepély volt. A város közönségének ünnepe. Délután 5 órakor volt az Arany Bárány nagytermében a város közönségének a Vitézi Szék által rendezett ünnepe. A termet, amelyet zászlók diszitettek, zsúfolásig megtöltötte az ünneplő közönség, de még igy is több száz embernek kellett visszafordulnia. Ezek ünnepéről a rendezőség úgy gondoskodott, hogy az ünnepélyt rádión is közvetítette. A rádió- közvetités, amelyet a villanvtelep intézett, elég jól sikerült. Az ünnepséget a Magyar Hiszekegyei az összdalárda nyitotta meg, amelyet Bálint Béla karnagy vezényelt nagy hozzáértéssel. Briglevics Károly dr. megnyitója. Briglevics Károly dr. mondotta el ezután megnyitó beszédét. Hangsúlyozta, hogy a mai rab magyarság fokozott vágyakozással fordul március idusa felé. A mai helyzet sokban hasonló a negyvennyolcadiki márciushoz. Akkor szabadságától volt megfosztva a magyar, ma az erkölcsi és gazdasági válság sorvasztja, s ezek közül az erkölcsi válság a súlyosabb. A válság okát egy szóba lehet sűríteni: Trianon. A vesztett háború, a területrablás, a gazdasági kizsákmányolás és ami pokoli dolog csak van az életünkben, az mind benne van ebben a szóban. Ha mi méltóak akarunk lenni a negyvennyolcas hősökhöz, akkor egy gondolat kell, hogy hevítsen minket és ez : lerázni az átkot, Trianont. Nagy tetszéssel fogadott beszédét azzal fejezte be, hogy az előtte álló szomorú kép ellenére is hisz az eljövendő magyar márciusban. A megnyitó után az egyházi zenekar Németh József karnagy vezényletével a Hunyadi indulót játszotta nagy művészettel és lendületesen. Csák Károly dr. ünnepi beszéde. Lelkes tapsok közepette lépett ezután az emelvényre Csák Károly dr. országgyűlési képviselő, hogy elmondja ünnepi beszédét. — Tisztában kell lenni azzal — mondotta többek között —, hogy az orátorok kora lejárt és a szép szónoklatokkal nem sokra megyünk. Hisz a legszebb oráció- ban is mi az érték ? Érték, ami a hitszónok beszédéből imává válik, ami a professzor tanításából tudássá lesz, ami a politikus beszédéből akarássá és cselekvéssé magasztosul. Nehéz ezt kiváltani ma a tömeg leikéből, amikor tömegek nyomorba merültek. A szónok régi fegyverei nem elégségesek, engedjék meg tehát, hogy ne ünnepi beszédet mondjak, hanem a realitásokra utalással igyekezzem egy-egy gondolatot kiváltani. — A magyar nemzet sorsa tragikus. A tragikumból benne van a küzdelem, csak a bukás nincs benne. A hős még él és küzd az egész világgal. A tragikum magva ott van, amit történelmi hivatásnak neveznek a história-irók. Ez a történelmi hivatás — minden ellenkező állítás ellenére — igenis megvan. Mikor a magyar nemzet itt verte le Pannóniában sátrait, akkor a népvándorlás útját keresztbe szántotta. Vállalta, hogy megakasztja a Kelet és Nyugat közötti harcot. Meg is akasztotta, de saját vére árán. Ez a föld továbbra is a harcok földje lesz. A fegyverek után az eszmeáramlatok ütköznek itt össze Kelet és Nyugat között. — A harcban, amely e földön folyt, szerencsés és szerencsétlen korok váltakoztak. Sokszor már úgy látszott, hogy ez a nép elpusztult. És ez a nemzet mégis mindig feltámadott, megujhodott saját erejéből. Mindig a saját erkölcsi ereje, élniakarása hozta meg a megújhodást és ennek a megújhodásnak gyönyörű szimbóluma 1848. március 15-ike is. — Keresni kell a módokat, az eszközöket, hogy az uj március eljöhessen. Briglevics Károly dr. utalt arra, hogy e nemzet legnagyobb vesztesége nem is gazdasági, válság talán nem is a terület- csonkítás. Legnagyobb baja, hogy elveszítette erkölcsi erőit és önmagát. Aki a nemzet jövőjére gondol, annak legelőször arra kell törekednie, hogy az erkölcsi javakat szerezze vissza, mert a gazdasági válság megenyhülhet,, de az erkölcsi erők teljes lezül- lése olyan veszély volna, melyből nincs feltámadás. — Tehát a magyar társadalom elsó kötelessége az erkölcsi javak visszaszerzése, mert a nemzetek sorsát a háborúk, békék csak időlegesee döntik el, a nemzetek fenmaradását véglegesen a nemzetek erkölcsi ereje dönti el. Az erkölcsi erőket a társadalomnak kell összefogni és az ilyen ünnepélyeknek épen az a legfőbb célja, hogy igyekezzünk összehozni a társadalmat a magasabb célok szolgálatába. — A társadalom összefogására igen nagy szükség van, mert számos jelenség mutatja, mennyire szét van bontva a mai társadalom. Soha az önzés ily mértéket nem öltött,
