Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-02-12 / 34. szám
XIV. étffoiyam 34. »zám. Ára 12 fillér 1931 február 12 Csütörtök. 711 BMC 1 -őíiszt. Gosztonyi László plébános urnák Zalacsány WEI ÚJSÁG eaztas HERBOLY FERENC vw ulUUVlli V dUU I lalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128 szám. Fiókkiadóhivatal: Nagykanizsa, Bajza utca 8. Vidéki szerkesztőségek : Keszthely, Tapolca, Sümeg, Lenti. — Tudósítók minden nagyobb zalai községben. POLm&JM^RIAPILJIF Megjelenik: minden hétköznap a kora dél utáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2‘40 pengő negyedévre 7-20 pengő. Amerikába egy évre 6 dollár. Névtelen 1 e v e 1 e k r e nem válaszolunk Kéziratokat nem adunk vissza. állam közbejöttével. Az államtól kell segítséget kérni és ez iránt meg is tették a lépéseket. Csak az a kívánatos, hogy a kormány teljesítse az ígéretét. Reméljük, leljesiti is. Szükséges azonban, hogy az arra illetékesek minden alkalommal rajzolják meg a helyzet valódi képét, mert a szépítésnek kellemetlen következményei lehetnek. Minek azt tagadni, hogy baj van? Nem csak nálunk van ez igy, hanem az egész világon És, ha áldozatkészségre akarjuk hangolni a társadalmat, akkor hü képet kell eléje tárni, hogy tudja, miért adományoz és adományozásának mértékét is aszerint állapítja meg, amilyen a helyzet. Próbálkozni lehet még a társadalomnál, sőt kell is. És a valami mégis csak több a semminél. II nagykanizsai értekezleten megvitatták a trachoma elfeni küzdelem módozatait. Zala meggye Európának legnagyobb trachoma gócpontja. A vármegye társadalma nem teljesiti kötelességét ezekben az Ínséges időkben úgy, amint azt várni lehetett volna. Ezt állapították meg ismételten a Törvény- hatósági Segitő Bizottság legutóbbi ülésén, mert a kiküldött gyüjtőivek igen sok helyről üresen érkeztek vissza, egyíken- másikon pedig nevetségesen csekély összeg szerepelt. Ott állunk tehát, hogy a bejelentett óriási szükséglettel szemben alig rendelkezünk valamivel. Az Ínség pedig egyre fokozódik és a segélyezési idő a későn beköszöntött tél folytán meghosszabbodik. E mellett a szomoiu jelenség mellett nem haladhatunk el szó nélkül. Amint a jelentésekből megtudhattuk, igen nagy összegre volna szükség, ha az összes Ínségeseket csak a legminimálisabb mértékben is kielégíteni akarnók. Ezt az összeget pedig a vármegyében összeszedni képtelenség. Nem azért, mintha a közönség nem akarna áldozni, vagy nem volna érzéke az Ínségesek megsegítése iránt. Nem. Egy óriási hiba csúszott a dologba mindjárt a kezdet kezdetén. Az akció kora ősszel indult meg, még pedig nagy lendülettel úgy hivatalos, mint társadalmi utón. Azonban a nagy lendületet egyszerre lecsökkentették azzal, hogy világba kiáltották : nincs Ínség, nincs nyomor s az egész akció csak épen arra való, hogy esetleg meglepetések ne érhessenek bennünket s hogy azt a néhány, segélyre szorulót megsegíthessük. Vájjon az ilyen hangokra kiben nyilatkozik meg nagyobb áldozat- készség ? Csak az adományoz, aki valóban nem bújhatik ki alóla, de az is csak „valamit“ ad, mert hát nincs baj, nincs veszedelem. Négy hónap óta az állapotok csak rosszabbodtak, nehezebb lett a termelőnek, az iparosnak, a kereskedőnek a helyzete, a tisztviselők pedig többféleképen adóznak; igy tehát már alig számíthatunk arra, hogy nagyobb összeg gyűljön be gyűjtés utján. Az idő is keresztülhúzta a számításokat. Elgondolások szerint ugyanis február második felében már megindultak volna különböző munkálatok, amelyek a segélyezést javarészben fölöslegessé tették volna. És ime: most köszöntött ránk a tél minden borzalmával. Van ugyan munka: hóhányás; de ehhez is pénz kell és kérdés, elég lesz-e a munkamegváltási összeg erre a célra. De a hóhányás is megszűnik hamarosan s akkor nincs semmiféle munka. Kereset nem lévén, a sok szegény ismét csak köz- •segélyre szorul. így tehát nem is lehet a bajokon máskép segíteni, mint az Nagykanizsa, febr. 11. Gyömörey György főispán meghívására most tartották meg Nagykanizsán a trachoma-elleni értekezletet. Az értekezleten a főispánon kívül megjeleni Babó Tivadar dr. közegészségügyi felügyelő, Csóthi Géza murakereszturi apát, Thassy 1 Gábor dr. vármegyei tisztifőorvos, a nagykanizsai, aísólendvai és a novai főszolgabíró, Krátky polgár- mester, Schiller Vilmos dr. szemorvos és mások. Gyömörey főispán megnyitójában ismertette Zala vármegye harcát a trachoma ellen és elismeréssel szólt Kovács Sebestyén Miklósról, mint a trachoma elleni küzdelem egyik apostoláról. Hangsúlyozta, hogy a betegség ellen mindent el kell köveini. Bejelentette, hogy a népjóléti miniszter és Scholtz államtitkár a leg* messzebbmenőleg támogatják a megyét, s hajlandók áldozatot hozni, hogy az orvosokat és az ápolónőket megfelelő díjazásban részesítsék. Babó Tivadar dr. közegészség- ügyi felügyelő ismertette az orvosok fuvardijának ügyét és a kérdésről hosszú vita indult meg. A tanácskozás során részletesen megállapították, hogy mennyi fuvardíjról van szó és mennyi kezelőnőt kell alkalmazni. Végeredményben megállapították, hogy 25 - 30 ezer pengőről van szó. Azt, hogy a trachomakörzetek községei milyen arányban járulnak hozzá a fuvardíjhoz, az alispán által összehívandó értekezleten állapítják meg. A körorvosok jelentéséből kitűnt, hogy a novai járásban folyik a leggondosabb gyógykezelés, mivel ott a lakosság fél a betegségtől és szorgalmasan bejárnak gyógykezelésre. Más helyeken azonban a lakosság nem törődik a gyógykezeléssel, igy a körorvos kénytelen kimenni a falvakba, s mivel fuvardíjat nem kap, kilométereket tesz meg gyalog és biciklin. A nehézségek ellenére is eredményes küzdelem folyik a trachoma ellen. Bizonyltja ezt, hogy a megszállott Alsólendvána megszálláskor 200 körül volt a trachomások száma, ma pedig 2500, mivel a jugoszlávok nem törődnek a gyógykezeléssel. Ezzel i szemben a magyar területeken aránylag kedvező a helyzet. Az értekezlet elhatározta, hogy feiir a kormányhoz ás kéri, biztosítsák a községek számára a fuvardijak 50 százalékát. Az értekezlet ezután az ide-oda vándorló trachomas munkások ügyét tárgyalta. Megállapították, hogy ezek a fertőzött mezőgazda- sági munkások a legveszedelmesebb terjesztői a betegségnek. A megye már fel is ’irt a földművelésügyi miniszterhez, hogy a trachomás mezőgazdasági munkásokat egy csoportban, állami birtokon helyezzék el. Babó Tivadar kifejtette, hogy a minisztérium erre nem vállalkozhat, mert a birtokok többi munkását tenné ki ezzel a fertőzésnek. Egyébként sem lehetne az összes fertőzött munkásokat elhelyezni az állami birtokokon, mert kisebb a szükséglet, mint a beteg munkások száma, hisz csak Zala megyében 4 ezer a trachomás. Keller József murakereszturi körorvos bejelentette, hogy nálunk a márciusban feltételesen szerződ- tetetttrachomás munkásnak májusig kezeltetnie kell magát, különben nem indulhat el munkára. Az értekezlet helyesnek találta ezt a gondolatot. Utolsó pontként az értekezlet a nagykanizsai szemkórház ügyét tárgyalta Gyömörey György főispán bejelentette, hogy a szakértők véleménye szerint a szülészet és sebészet kiépítése sürgősebb volna, mint a szóbanforgó 80 ágyas szemkórház. Ez túl nagy lenne. Takács Zoltán dr. kórházi igazgatófőorvos kijelentette, hogy okvetlen szükség van megfelelő szemészeti osztályra. Európában Zala megye a legnagyobb trachoma gócpont, tehát nemzeti presztízs kérdése a szembaj irtása. Babó Tivadar szerint nem feltétlen szükséges a szemkórház, mert ezer beteg közül legfeljebb tiznek van szüksége kórházi ápolásra. A kórházi ápolás ellenszenvet is kelt a trachomások körében. Egyébként is fél év alatt 300-zal apadt a zalai trachomások száma, pedig nincs szemkórház. Krátky István dr. polgármester legfeljebb 20 ágyas szemkórházat tart szükségesnek. Hangoztatta, hogy nem szabad olyan méretű szemosztályt felállítani, amely csak a városra jelentene terhet. Thassy Gábor tisztifőorvos szintén elegendőnek tartja a 20 ágyas szemkórházat, de annak elkülönítettnek kell lenni a többi osztálytól. Schiller Vilmos dr. szintén elégnek tartja a 20 ágyas szemkórházat. Véleménye szerint nem a súlyos betegek, hanem a járó-kelő könnyű betegek terjesztik a fertőzést, ezek pedig úgy sem vihetők kórházba. Az értekezletet Gyömörey főispán azzal zárta be, hogy a trachoma leküzdése szempontjából nem feltétlen szükséges a nagyobbarányu szemkórház felállítása. Áss esküdtszék tagjai kozott találták meg S5 C©a§ÓtLondon, febr. 11. A glasgowt esküdtbiróság előtt egy károsult panaszt emelt ismeretlen ember ellen két rendbeli csalásért. A bíró megkérdezte tőle, megismerné-e az illetőt! A panaszos rövid vizsgálódás után az egyik esküdtre mutatott: — Ez az! A panaszos kijelentése nagy megütközést keltett, mert mint kiderült, tényleg az esküdt volt a csaló. Az esküdtszéket ezekután feloszlatták. A helyzet szokatlan voltára való tekintettel a biró egyezséget közvetített, ami sikerrel is járt. Munkásbérügyek a Mezőgazdasági Kamarán. Az Alsódunántuli Mezőgazda- sági Kamara Munkás-szakosztálya Hoyos Miksa gróf szakosztályi elnök akadályoztatása folytán Dick György szakosztályi alelnök elnöklete alatt tartott III. szakülésében foglalkozott a közmunkák megindítását sürgető kamarai felterjesztésekre érkezett kormányhatósági leiratokkal, valamint az ilyirányu kamarai átiraiokra érkezett alispán! válasziratokkal. Tudomásul vette a szakülés Asztalos Lajos kamarai főtitkárnak a mezőgazdasági mun-
