Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)

1931-02-07 / 30. szám

XIV/évfolyam 30. szám Ára 12 fillér 1931 február 7 Szombat, útnak • i ásító plébános Főtiszt. Gosztotó/' Zalacsány GYEI UJSA6 54 Felelés ®zeHkeazf o i HERBOLY FERENC Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128 szám. Fiókkiadóhivatal: Nagykanizsa, Bajza utca 8. Vidéki szerkesztőségek: Keszthely, Tapolca, Sümeg, Lenti. — Tudósítók minden nagyobb zalai községben. POLlTlluyjNAPlLJIP Megjelenik minden hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2*40 pengő negyedévre 7*20 pengő. Amerikába egy évre 6 dollár. Névtelen 1 e v e 1 e k r e nem válaszolunk Kéziratokat nem adunk vissza. A zalai utak állapotáról már igen sokat beszél­tek és az újságok igen sokat írtak. Nem tagadhatjuk, a sok panasz­nak lett is eredménye, mert vár­megyénk óriási összeget szavazott meg az utak javítására, új utak építésére és maga az állam is segítségére sietett a vármegyének, hogy útviszonyaink megjavulhas­sanak. Csakhogy természetesen a hosszú idők mulasztásait néhány rövid esztendő alatt lehetetlenség pótolni és igy lehetetlenség rövid idő alatt megyeszerte kielégítő állapotokat teremteni. Az útépítési programm összeállításánál tehát arra törekedtek, hogy ott kezdjék a munkát, ahol az a legszüksége­sebb. S hol lehetne másutt leg­szükségesebb, mint ott, ahol az egyes községeknek egymással való érintkezhetését és a főútvonalba való bekapcsolódhatásukat kell biztosítani. De ilyen meg nagyon sok van és ezért megy nehezen a munka. Hogy milyen rettenetes állapo­tok uralkodnak az évek óta folya­matban levő útépítések ellenére is, arról meggyőzhetnek bennün­ket a folytonosan felhangzó pana­szok, — különösen a Göcsej- vidékről. De, amint a keddi megyegyülésen hallottuk, a sümeg- lesencei vidéken is tűrhetetlen a helyzet s amint azt megírtuk, itt a székhely szomszédságában, a vasúti vonal mellett Kemend- olláron is. De jöjjünk még közelebb, egé­szen a városhoz, sőt a városba. Itt a vasúti raktárak mellett, tehát épen a modern burkolat végződé­sénél olyan sártenger — fagyott meg az éjjel, hogy arról is csak azt írhatjuk, amit a kemendollári- ról. Itt az autóknak és más közle­kedési eszközöknek az utszéli árokba kell lejárniok, ha nagy- nehezen át akarnak cammogni a sártengeren. Ha most a fagy néhány napra járhatóvá is teszi ezt az utat, járhatatlanná válik az, mihelyt olvadás áll be. És a jár- hatatlanságot fokozza majd a csapadék is, amit most kaptunk és amit mindenesetre még kapunk is. Az a szégyen érhet tehát bennünket, hogy a közlekedés pont a város szélén lehetetlenné válik. Lélek azon az utón se be, se ki . . . Erről az útról is esett már jó- néhányszor szó, de azért még mindig a járhatatlanság jegyében áll. És, ha most nem gondolnak megjavítására, akkor az idő enyhü­lése esetén megáll ott a forgalom. Ami pedig nem kívánatos sem a forgalom, sem a város érdekében. Jó lenne tehát, ha máskép nem, az inségmunkák keretében ennek az útszakasznak megjavításáról gondoskodni. Ide nem is kell program. Elég annyi, hogy a városba vezető utat föltétlenül használható állapotba kell helyezni. A szép kiskockakőburkolaínak folytatása ne legyen sártenger. A Missziótársulat szociális tanfolyama A kormány a vidéki szabó» iparosság megsegítéséért. A vasúti egyenruha-pályázatban a vidéki szabóiparosok nem ve­hettek részt; — amint azt annak idején meg is irtuk. Ugyanakkor azonban jelentettük azt is, hogy a zalaegerszegi ipartestüiet lépéseket tett aziránt, hogy legyen tekin­tettel a kormány a vidéki kisipa­rosok szomorú helyzetére és tegye lehetővé részökre is a pályázatok ban való részvételt. — Bizonyos, hogy több oldalról is történt ily irányú fölterjesztés a kormányhoz s ennek következménye lehet a kormánynak legújabb intézkedése, amit értesülésünk alapján itt köz­lünk: A magyar képviselőházban most tárgyalják a kartell törvényjavas­latot. Ennek a törvényjavaslatnak az volna a célja, hogy törvény­erőre emelkedve gátat vessen az ország lakosságának anyagi rom­lását siettető sok olyan áramlat­nak, amellyel szemben az egyes ember, sőt az egész ország polgár­sága tehetetlen. Mert valóban tehetetlenek vagyunk a kartellel szemben, amely könyékig vájkál mindnyájunk zsebeiben, mikor olyan árakat követel egyes ipari cikkekért, amik azok értékénél sokkal magasabbak, viszont potom áron szedi össze a nyers-árukat a gazdáktól. Másult is vannak bajok, más országban is panaszkodnak az emberek. De ezt a világnyomort nálunk még csak fokozza a kartel a maga embertelen magas áraival, mert nem elégszik meg a tisztes­séges kereskedelmi haszonnal. íme néhány szembeötlő eltérés a külföldi és a magyar árak között: A petróleum a szomszédos oláhoknál októberben 1 dollár 80 centről a felére esett, a benzin 5 dollár 20 centről 2 dollár 20 centre, tehát még a felénél is olcsóbb lett; a magyar petróleum kartel azonban ennek dacára egy fillérrel sem adja a petróleumot és a benzint olcsóbban, pedig az oláhoktól hozatja. Ha a polgá­rok érdekeit is nézné: itt is fele áron kellene árusítani a petróleu­mot és e benzint. Vagy ott van például a cukor ára. Németországban egy kiló cukor ára 76 fillér, nálunk 1 pengő 20 fillér és mégis Németország­A minisztertanács a kereske delmi miniszter előterjesztésére hozzájárult ahoz, hogy a vidéki szabőiparosság részére avégből, hogy annak egyenruha, konfekció- közszáilitásokban való részvétele lehetővé tétessék, a ruhaanyagok­nak vidékre való szállításával kap­csol fosán fölmerülő költségek fedezésére a budapesti kisipar részé/e megállapított konfekciós díjon felül a szállított ruhadara­bok összértékének egy százaléka általánosságban felárként enge­délyezhető legyen. ban a cukorgyárak 4 pengő 20 fillért fizetnek a gazdáknak egy mázsa cukorrépáért, ellenben ná­lunk 2 pengő 30 filléres árban szedték be a cukorgyárak a cukor­répát. Sőt a most megfeneklett tárgyalások szerint a jövőre még annyit sem akarnak fizetni, ha­nem csak 1 pengő 90 fillér körül és hozzá nem akarnak annyit sem átvenni a gazdáktól, mint eddig, mert azt mondják: nem kell itt annyi cukor. Ez is valótlan mese. Magyar- ország még igen sok cukrot el tudna fogyasztani, mert például amig Hollandiában minden lakos évenként 45 kiló, Svájcban 42, Ausztriában 30 kiló cukrot fo­gyaszt, addig nálunk a falvakban egy-egy ember alig fogyaszt el évenként 5 kiló cukrot. Ennél még az ázsiai félvad ember is több cukrot fogyaszt, úgy, hogy mi az afrikai vad néppel állunk egy polcon. De miért? Mert a cukor méreg drága. Adják olcsób­ban — több lesz a fogyasztás. Miért nem követi a cukor kartel azt a régi igaz mondást: Kicsiny haszon, nagy forgalom. Valóban itt az ideje, hogy a kormány rendet teremtsen és meg­védje az ország népét. Wellington, febr. 6. A Napier- ből érkező hirek kedvezőbb hely­zetről számolnak be. A hatóságok remélik, hogy a halottak száma nem haladja erősen túl a százat. A holttestek felkutatása a hadi­hajók matrózainak segítségével folyik. A földrengés területéről állandóan folyik az asszonyok és gyermekek elszállítása. A Szociális Missziótársulat szoci­ális tanfolyamának második nap­ján Gombos Eiek Amália nővér a szociális munkáról beszélt. Hang­súlyozta, hogy a szociális munka alapja csak a keresztény charitás lehet, amely mindig megfelel a kor szellemének, csak alkalmazni kell. Nagyon fontos, hogy a szoci­ális munkás az evangéliumi szere­tettel legyen telítve, mert akivel foglalkozik, annak lelkülete a társa­dalmi ellentétektől zaklatott, tehát csakis megértő, érző lélekkel lehet megközelíteni. A feladat, ami a szociális munkásra vár, előkészü­letet igényel. A kórházi nővérnek tudnia kell, hogyan csendesítheti le a beteg feldúlt lelkiállapotát. A kórházi misszió nemcsak erős szivet, de körültekintést és tapin­tatot igényel. Türelemre van szük­sége annak, aki missziós munká­ját a falura terjeszti ki és ismernie kell a falusi nép gondolatvilágát. Általában a belföldi misszió szinte nehezebb, mint a külföldi, mert könnyebb egy pogányt megtérí­teni, mint a hitehagyotiat vissza­vezetni Krisztushoz. A szociális munkásnak a baloldali gyermek- barát mozgalomra ellen gyermek- barát munkával kell felelnie, s meg kell erősíteni a gyermeket a család, Isten és az iskola szerete- tében. Fontos küzdőtér a modern ifjúsági szórakozások és erkölcsi veszedelmek ellen való harc, főleg a leányifjuság felkarolását kell előmozdítani. Minden anya szoci­ális munkát végezhet a családjá­ban azzal, hogy gyermekét helye­sen neveli. Vöröss Michaela nővér a kór­házi misszióról tartott előadást. Kifejtette, hogy a kórházi misszió elsősorban ott fontos, ahol nincse­nek apácák. A betegség a legjobb alkalom a lelki gondozásra, s ez fontos is, mert a lelki gyógyulás hatással van a testi egészségre. Szükséges különösen az öngyilko­sokkal való foglalkozás, hiszen a beteg lélek viszi őket az öngyil­kosságba is. Egyes országokban igen sok gondot fordítanak a kór­házi gondozásra. Amerikában már 20 éve működnek a kórházi gon­dozók az állam költségén. Német­országban 700 kórházban van gondozó, nálunk azonban csak a Missziótársulat foglalkozik ezzel a munkával. A kórházi gondozás­nak ki kell terjeszkedni a vasár­napok megünneplésére, előadások tartására, a betegek jobb elhelye­zésére. Példaképen megemlítette, hogy a Szociális Missziótársulat Budapesten 12 kórházban műkö­dik és 12 ezer beteget látogattak meg. Hatóságoknál eljártak 981 esetben, állást szereztek 47 eset­Egy kis Sxelitő a kantelek működéséről.

Next

/
Thumbnails
Contents