Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-02-04 / 27. szám
2 Zalamegyei Újság 1931 február 4. egerszegiek a körmendiekkel ösz- szefogva súlyos csapást mértek az ellenségre. A török becsapások gyakoriak voltak, többször fel is gyújtották a várat, ezért állandóan napirenden szerepelt az egerszegi vár megerősitésének kérdése és ez ügyben történtek is intézkedések. — 1657-ben Sárkány János lett az egerszegi vár kapitánya, s az ő idejében történt 1664-ben a szentgotthárdi ütközet, amelybe az egerszegi vár is bekapcsolódott. Az ütközetet megelőző időben Zrínyi Miklós sokat zaklatta a törököt, s ugyanakkor a Mura mentén Montecuccoli vezetésével nagyobb császári sereg gyülekezett. Mikor a török erőteljesebb harcot kezdett Zrínyi ellen, Eger- szegre is válságos órák következtek, amint az Sárkány János megmaradt leveleiből kitűnik. — 1664 júliusában Sárkány Eger- szegre hívta Montecuccolit. Közölte vele, hogy Egerszeg környéke jó csatatérnek ígérkezik és itt a törököt biztosan megverik. Többszöri hívásra a császári se- | reg jobb szárnya, Nádasdy Ferenc vezetésével, meg is akart indulni Egerszegre. Közben azonban a török tudomást szerzett a magyarok szándékáról és elhatározta, hogy elvágja a Rédics körül táborozó császári sereg útját. Egerszegnek vette útját, mire Sárkány János, nem tudván tartani a kicsi erősséget, felgyújtotta a várat és seregével a császári sereghez csatlakozott. Montecuccoli ezek után Vas megye felé vette útját és igy ott játszódott le a történelmi nevezetességű csata, melytől a török hódoltság hanyatlását számítják. A szentgotthárdi csata után az egerszegi vár felépítésére 20 ezer forintot fordítottak. 1575. évben egy vigyázatlanság miatt a vár majdnem teljesen elpusztult. Ekkor újból megerősítették, de negyed század múlva, a hódoltság megszűnésekor, 1700-ban lerombolták. A megjelent közönség nagy tetszéssel fogadta az előadást. A város történetének ismertetését az előadó legközelebb folytatja. A múlt év november 7-én a sáskai erdőben kegyetlen gyilkosság játszódott le, amelynek főtárgyalását február 9-ikére tűzte ki a törvényszék Zalaegerszegre. A bünpernek két vádlottja van: Kalmár Gábor 33 éves sáskai földműves és özv. Ráberhofer Mihályné 33 éves sáskai asszony. Kalmárt gyilkossággal, az asszonyt pedig gyilkosságra való felbujtás- sal vádolja az ügyészség. A bün- per előzményei a következők: A másodrendű vádlott férje, Ráberhofer Mihály 33 éves földműves Sáska község egyik népszerű lakosa volt. Aféle ezermester, aki a cipészkedéstől kezdve a fafaragásig mindenhez értett, s mivel mindenkinek készségesen segített, a faluban általában szerették. Sajnos, azonban nem volt egészséges ember, s úgy látszik ez lett az oka, hogy gyilkosságnak esett áldozatul. Ugyanis hosszabb ideje süketnéma és gyengeelméjű volt. Egy ideig a Lipótmezőn is gyógykezelték, s utána már meg tudta magát értetni a hozzátartozókkal és az idegenekkel is. A beteg ember azonban terhet jelentett feleségének, különösen a nyár óta, amikor az asszony együtt volt gazdasági munkára Kalmár Gábor sáskai földművessel és ott összebarátkoztak. A nyomozás adatai szerint Ráber- hoferné azóta szerette volna, ha férje már nem élne, s erről többször beszélt Kalmár Gáborral is, sőt a vád szerint a legényt felbujtotta urának meggyilkolására. A múlt év november 6-án délután Ráberhofer, akinek ezermesterségéhez a vadorzás is hozzátartozott, ólmot öntött nádszárba, hogy azt a vadorzásnál lövedékként használja puskájába. Mint a nyomozás kiderítette, ekkor az ötgyermekes asszony és Kalmár között ismét szóba került, hogy Ráberhofer élete igen sokáig tart. November 7-én Ráberhofer fogta rozoga puskáját és kiment az erdőbe orvvadászatra. Fél óra múlva Kalmár Gábor utánament. A gyengeelméjű földműves megörült Kalmárnak és átadta neki puskáját azzal, hogy Kalmárnak jobb szeme van, tehát jobban eltalálja a vadat. Kalmár lesbe is állt, de a cél nem vad, hanem Ráberhofer volt. Sokáig habozott, négy- szer-ötször is célba vette társát, majd rásütötte a puskát. A lövés Ráberhofer fejébe hatolt és a sebesült rövidesen kiszenvedett. Kalmár ezután egy bokorba rejtette el a holttestet és ágakkal letakarta, majd hazament. A csendőrségnek gyanús volt Ráberhofer eltűnése, annál inkább, mert felesége nem jelentette. Megindította a nyomozást és ennek során hamarosan elfogta Kalmár Gábort és a most már özvegy Ráberhofer Mihálynét, gyilkosság, illetőleg gyilkosságra való felbujtással gyanúsítva. A gyanúból nemrégiben vád lett és az asszony, valamint barátja február 9-én felelnek bűnös tettükért. Biró Márton és Zalaegerszeg. A Katolikus Népszövetség zalaegerszegi szervezete beszervezése óta vasárnap tartotta első gyűlését nagy érdeklődés mellett a Kulturházban. A gyűlést Galambos Miklós káplán nyitotta meg, majd Pehm József apátplébános tartotta meg előadását „Szerette-e Biró Márton Zalaegerszeget“ címmel. Előadásának első részében a nagy veszprémi püspök életét és működését ismertette. Végigvezette hallgatót a püspök ifjúkorán a bicskei plébániáig, ahol először nyilvánult meg Bíró Márton hittérítői tevékenysége. Ez a munkásság a veszprémi püspöki székben bontakozott ki igazán, ahova Biró Márton részben a zalaiak kívánságára jutott, akik már felsőőrsi prépost korában becsülni tanulták kiváló képességeit Püspökségének útját 44 uj plébánia, 26 iskolamesteri állás szervezése és a templomok építése mutatja. Saját erejéből 16 év alatt 14 templomot épített, segítségével vagy buzdítására pedig 255 templom emelkedett. 45 katolikus templomot a protestánsoktól vett vissza. A zágrábi egyházmegyétől Zala és Somogy déli részét visszacsatolta Veszprémhez és ennek köszönhető, hogy a demarkációs vonal ma nem Egerszeg környékén van. Egerszeget, amely nemcsak jelentős vár, de fontos plébánia és püspöki birtok volt, Biró Márton különösen szerette. Rokon- szenvében bizonyára része volt annak, hogy itt élt egy ideig Forgács Ferenc, a későbbi prímás* tehát mintegy itt született meg a rekatolizálás gondolata. Kedvelte Egerszeget, mert az hűen kitartott a katolikus vallás mellett, kedvebe mint megyei székhelyet és a megyei gyűlésekre gyakran eljött. Szeretete megnyilvánult abban is, hogy a legkiválóbb plébánosokat adta a városnak. Tetszett a püspöknek a város élénk hitélete, írások tanúskodnak arról, hogy a városban vallásos társulat működött és a polgárság gyakran zarándokolt el Dömölkre, Sümegre* Bucsuszentlászlóra, a környékbeli kápolnákhoz és más helyekre, s nagy tiszteletben tartotta nemzeti szentjeinket. Az itt levő püspöki birtok is erősítette a püspök kapcsolatait a várossal. Voltak ugyan nézeteltérések az adó miatt, de ezek békés elintézést nyertek és Biró Márton többször adott kifejezést a város iránti szereteté- nek. Templomot, három kápolnát, szálló vendéglőt, malmokat, gazdasági épületeket épített Egersze- gen és végrendelete szerint 121 rénus forintra rúg, amit Egersze- gen elköltött. Gimnáziumot is akart itt állítani, de ez csak terv maradt. Biró Márton tevékenységének köszönhető a város tiszta katolikus lakossága. Az apátplébános azzal fejezte be előadását, hogy Biró Márton joggal megérdemli a város háláját, hisz fejlődése jórészt neki köszönhető. Agyülést Galambos Miklós dr. káplán zárta be és a katolikus összefogás [szükségességét hirdette’ A legközelebbi gyűlés vasárnap délután 6 órakor lesz és azon Galambos Miklós tart előadást Rómáról. Az Erdélyi par a Kúria előtt. Budapest, febr. 3. A Kúria ma kezdte meg Erdélyi Béla bünperé- nek tárgyalását. Erdélyi Bélát, aki 1927-ben az ausztriai Mülstadtban meggyilkolta feleségét,. Forgács Anna színésznőt, tudvalevőleg a törvényszék és a tábla is életfogytiglani fegyházra ítélte. Kemendollár útja. Ne menjünk Göcsejbe, ha rossz utat akarunk látni. Találhatunk vármegyénkben a Göcsejvidéken kívül is olyan utat, amely szégyenére válik a huszadik század kultúrájának. Itt van a megye- székhely szomszédságában Kemendollár községben mindössze talán háromkilométeres hosszú útvonal a vasútállomástól föl Ke- mendre, amelyen ezidőszerint közlekedni teljes lehetetlenség. Mert ennél rosszabb utat el sem képzelhetünk. A kocsik és szekerek itt valóban tengelyig járnak a sárban. És ha ott véletlenül felfordul egy kocsi, hát a tavaszig* illetve addig, mig a sár meg nem keményedik, nem húzzák azt ki onnan. Ez az útvonal köti össze egyébként a községnek két részét, Oltárt és Kemendet egymással és azon az útvonalon kell megtenniük az utat az ollári iskolásgyermekeknek a Kernenden levő iskolához. Hogy micsoda föladat ez? arról jobb nem is beszélni. Ellenben arról már kell szólanunk, hogy ez az állapot kigúnyolása annak a huszadik századnak, amely a közlekedés terén olyan óriási fejlődést mutat föl s amelyet a „közlekedés százada“ névvel iktatnak a világhistóriába. Ott fut a kultúrának főúttörője a vonat és, amint a vasútról leszállók, hogy beérkezzem abba a községbe, amelynek nevét az állomás viseli, akkor feneketlen sártenger állja el utamat. Nem keressük, nem kutatjuk, kinek volna kötelessége ezt az utat járhatóvá tenni; azt sem igyekszünk megtudni, tettek-e már lépéseket ennek az útvonalnak megjavítására, de azt leszögezzük, hogy az illetékeseknek van tudomásuk ennek az útvonalnak szégyenteljes állapotáról és nem tesznek semmit annak megváltoztatása érdekében. De kérdjük azt: miért tűrik ezt az állapotot és mikor számíthat az a szegény nép arra, hogy utat kap az állomásig. Mert az, amit útnak neveznek, minden lehet, csak nem ut. Az utón tudvalévőén a közlekedés, a forgalom bonyolódik le, ezen a taposott vonalon pedig erről szó sem lehet. A Zalának árterületén csak gyalogút vezet át. Ezt a község lakói csak a közelmúlt napokban hozták olyan állapotba, hogy Kitűzték a főtárgyalást a sáskai férjgyilkosság ügyében
