Zalamegyei Ujság, 1927. szeptember (10. évfolyam, 225. szám)
1927-09-27 / 225. szám
1928. december 25. Zalamegyei Újság V. — Nem voltál ott hat órakor, kis malac! — Ott voltam biz én már öt órakor, Farkas mester. Haza is hoztam makkot egy zsákkal. — Annál jobb! Gyere holnap a falukertbe almát szedni. — Dugóhúzó farkacskámra esküszöm, már reggel ötkor ott leszek, Farkas mester. Mikor Farkas mester odakerült, a malac már fönn kuporgott az almafán. — Jó-e az alma, kis malac? — Jó bizony, kóstold csak! Egy szép, nagy, piros almát egyenest Farkas mester pofájába hajított. Még a szeme is szikrázott tőle. S mig szédüléséből magához tért, a malac már ott kacagott a háza ajtajáná*. Csak éppen hogy behúzhatta dugóhúzó farkacskáját Farkas mester éhesen lihegő szája elől. Farkas mestert ugyancsak feldühösítette, hogy ezzel a malaccal ilyen nehezen tud elbánni. Most hát meghívta a vásárra. A malac elfogadta a nyájas meghívást, de csak azzal a kikötéssel, ha előbb ő megvendégelheti házacskájában Farkas mestert. — Jó ebédet főzök, Ígérem. S ha be tudsz jönni a házamba anélkül, hogy az ajtót felnyitnád, az egész ebédet felfalhatod. — Szavadon foglak! — kiáltotta lelkesen Farkas mester. Egyetlen ugrással fönntermett a tetőn és bebújt a kéménybe. De a malac már jóelőre gondosan előkészítette az utat. Csak a katlan fedőjét kellett felemelnie, hogy Farkas mester bepotyogjon a füstölgő, sistergő, bugyborékoló, pokoltüzforró vizbe. A malac boldogan szította föl a tüzet alatta. Talán még most is ég, ha el nem égett. A sertéstenyésztés titka. Jaj a legyőződnek 1 Milyen igaza is van ennek a mondásnak 1 Csonka hazánk az átkos trianoni béke óta már 10 éve huzza a keserű megpróbál* tatás nehéz igáját. A sok baj között is talán az a legsúlyosabb, hogy az agrár Magyarország termékeit nem tudja ott és úgy értékesíteni, mint tette ezt a monarchisztikus állapot idejében és az ebből eredő bajok ma már oly komolyak, hogy állandóan felszínen kell tartani az orvoslás kérdését, hiszen sem búzánk, sem borunk nem értékesül a kellő áron, már pedig mindkettőből igazán kiváló minőséget termelünk. A magyar sertéstenyésztés és hizlalás szintén oly hatalmas tételeket képviselt a régi időkben kiviteli mérlegünkben, hogy az a csodálatos, hogy eddig nem tulajdonítottak néki nagyobb fontosságot. A sertéstenyésztés ügyével öt éve foglalkozunk intenzivebben. Ezen idő alatt tanultuk meg, hogy a legfontosabb e téren a takarmányt nem ad nekik, azok akkor is képesek évenként húsz malacot felnevelni és azokat 10 hetes korban 18 kg-os átlagsukban elválasztani. Egy alföldi diplomás ur (nem gazdasági akadémiai oklevéllel, mert ez nem fordulhat elő) szecskát etet sertéseivel I Mit szóljunk ehhez? Az ilyen és hasonló esetek nagyon gyakoriak és csak mint fehér holló tűnik fel az olyan gazda, mint például egy szabolcsi nagybérlő, aki 94 fillérért állítja elő a sonkasüldőinek kg-ját. Nem valótlanság ez! Nem svindli! Svindiiből megélni nem lehet! Titka ez: telivér sertést keresztez és sok fehérjét etet. Lóhust. Azonban lehet eredményeket más utón is elérni. Lehet göbölyt, mangalicát, hússertést is haszonnal hizlalni és értékesíteni, de szükség van a takarmányozás kitűnő ismeretére, melynek birtokában még a ke vésbbé jó anyag is jó eredményt ér el Mennyivel jobb lenne az eredmény, ha pl. rendszeresen tenyésztett és törzskönyvezett anyaggal csinálnánk ezt. A belföldi állatárak alacsonyak, ez igaz, azonban sohasem lehetnek elég alacsonyak ahhoz, hogy a külföldi verseny szempontjából elégségesek volnának, mert hi szén a külföld is mindig olcsóbban és olcsóbban termel. Gondoljuk csak meg, hogy amíg pl. a bécsi piacra naponta 10 ezer sertést hajtanak fel, addig ugyanakkor csak 100—150 drb magyar sertést. A mangalicának meg a külföldi (amerikai) zsírral kell megküzdenie. Minden útvonalon megvannak tehát a nehézségek. És akik azt fogják mondani, hogy könnyebb tanácsot adni, mint azt keresztülvinni, azoknak ajánlom, szives kedjene* elfáradni azokra a helyekre, ahol olcsón takar mányoz nak, ahol ilyen dologgal törődnek. Hiszen úgyis az a bajunk, hogy egy kis észért nem szoktunk a szomszédba járni. Kenessey Béla. Tréfa rovat. Rebeka, a feleség: Ma vendégeink lesznek Izsák, ne feledj el megmosakodni. Izsák, a férj: No igen, de hátha nem találnak eljönni. * Kohn hosszú útról jött haza. Otthon aztán a tapasztalatainak elmondása közben azt a meggyőződését fejezte ki Grün előtt, hogy még a halál is zsidó. — Hogyan állapítottad ezt meg ? — kérdi Grün. — No, nem szeretnék sokáig a kosztján élni. * — Meghűltem a vonatban, mert szemben ültem a nyitott ablakkal. — Hát miért nem cseréltél helyet valakivel ? — Nem lehetett. Rajtam kivftl egy lélek sem volt a szakaszban. • Férj (a feleségéhez): Eljegyzésünk alatt én beszéltem és te hallgattál. Házasságunk kezdetén te beszéltél és én hallgattam. Most egyszerre mindketten beszélünk és a szomszédok hallgatnak. * — Miska, te megint verekedtél, ezért meg foglak büntetni. Miért verekedtél megint? — Tanító néni kérem, a Feri azt mondta, hogy az ő tanítónője szebb, mint az enyém, s ezen vesztünk össze. — ügy ? Hát most az egyszer még megbocsátok. * — Nem értem, mért nem közli, szerkesztő ur, a verseimet, amiket beküldtem. Nehéz lelkem érzéseit tettem beléjük. — Azt elég rosszul tette, mert kevés volt a portó és rá kellett fizetnünk. * — Hallotta Schubert befejezetlen szimfóniáját? Nem. Majd meghallgatom, ha kész lesz. * A törvényszéken a vádlott felmentésével végződött a tárgyalás. A fölmentett vádlottat, amolyan karakán magyart, módfelett felbosszantotta már az a tény is, hogy egyáltalán a törvény elé kellett állnia. — Hát magát felmentette a bíróság — mondja a tanácselnök. — Fellebbezek — harapja oda a szót a magyar. — Hát miért felebbez? — Csak azért, — szólt kimér- ten —, hogy tudja meg az egész Kúria, miiyen becsületes ember vagyok én. Két részeg összetalálkozik az éj sötétjében. — Tudja maga, hol lakom? — Nem. — En sem. — Akkor vezessen legalább engem haía. Az agglegény töprengése: — Már feltalálták a füstnélküli lőport, a drótnélküli telefont, a motor nélküli repülőgépet, a rádiót és a gázágyut. Miért nem találták még fel az asszonynélküli hozományt ? 1 helyes takarmányozás és hizlalás kérdése. A takarmányozás helyes beállítása és keresztülvitele révén mindenkinek módjában van az állatállományból származó bevételt emelni. Mindennek dacára igen sokszor azt kell látnunk, hogy egyes sertéstenyésztő és hizlaló a helytelen és szaksze* füllen takarmányozás következtében naponként is nagy összegeket vészit. Hogy mégsem változtatnak ezen az állapoton, azt népünk keleti kényelmével és nemtörődömségével magyarázhatnánk meg. A Fató Pál ur végeredményben magyar ember, mert Oncle Sara és John Bull, vagy a Deutscher Michel, ugyancsak kitesznek magukért, amikor saját fajtájuk érdeke ezt úgy kívánja. A takarmányozási tudományban meglehetősen hátra vagyunk annak dacára, hogy kitűnő szak emberek vannak az országban. A gazdatársadalom nagy része nem nagyon otthonos ebben a tudományban. Igaz, szegény gazdáknak sok gondjuk és bajuk van, sok mindenhez kell érteniük, de ez nem mentesíti őket a régi magyar közmondás alól, hogy .gazda szeme hizlalja a jószágot.“ Azonban mit ér a gazda szeme, ha nincsen kellőkép felkészülve a mai kíméletlen harcra, amit az európai népek vívnak egymás között. Ez a gazdasági harc több áldozatba kerül, mint akármilyen véres háború, mert a gazdasági nyomorúság következtében egesz generációk már meg sem szüleinek 1 Ámde ugyanakkor. amikor ilyen szomorú állapotok vannak, még a legeldugottabb faluban is ropják a cherlestont, vásárolják a selyem- harisnyákat, parfümöket és a rúzst. Bíró Gyula dr. magyaróvári gazdasági akadémiai tanár megállapítása szerint Magyarországban a takarmányozásnál közel félmillió métermázsa hiány mu tatkozik fehérjeben és ez a hiány évenként növekszik. Ugyanakkor más szerzők és szakemberek arról értekeznek, hogy a magyar hizlaló és állattartó drágán termel és azért nem vagyunk versenyképesek. Bár ez a két dolog első pillanatra nem látszik összefüggőnek, valójában mégis az, mert magyarán szólva azt jelenti, hogy Magyarországban nem ismerik el a fehérjetakarmányok kiváló jelentőségét és ennek következtében áll elő az a helyzet, hogy drágán takarmányozunk. Hogy mennyire nem értenek némelyek a takarmányozáshoz, jellemző eset egy legutóbbi levél, melyet a Hussertéstenyésztők Országos Egyesületéhez irt egy igen neves bécsi bizományos. Azt írja, hogy ki kell tanítani a hússertéseket hizlaló gazdákat arra, hogy sertéseiknek nagymennyiségű krumplit adjanak, mert ettől nem lesz a sertés zsíros. Mást nem ir a takarmányozásról 1 Mit törődik azzal az illető, hogy a burgonyában csak keményítő van és hogy keményítőből még a bűvészeknek sem sikerült nitrogénben bővelkedő húst előállítani. Vagy pl. vegyük — egy igen szimpatikus zalamegyei gazda esetét, aki meg van arról győződve, hogy ha hússertéseivel csak lucernát etet, azonban erő— Hál csak úgy — válaszol Kohn —hogy útközben, amint a Bakonyon mentem keresztül, egyszerre rámtámadt egy rabló és rámkiáltott, hogy a halál fia vagyok. A nagysága benyit a konyhába és ott twiál egy tűzoltót. — Mari, mit keres itt ez a tűzoltó ? — Vigyáz kérem, hogy a hús el ne égjen. * Két alak beszélget: — Egy bizonyos, a legjobb szakács az éhség. EZLONOK állandóan raktáron 65 P árban. Matracok 42 P-ért. Kárpitos butoroka uriszoba és szalongamitu- rák készítését legfinomabb kivitelben vállalom. Ablak- redőnyök 24 óra alatt készülnek. Vállalom mindennemű kárpitosmunka javítását, úgy helyi mint vidéki megkeresésre szakszerűen és jutányos áron. kárpitos-mester Zalaegerszeg, Kisffaludy-u. I. Egy jó házból való, középiskolát végzett fiút tanulónak felveszek.
