Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-24 / 30. szám

XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1910. julius 24. 30. szám. Előfizetési dij: Egész évre 10 K — f Kél évre 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f gyes szám ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szerint Nyilttér Horonként I K Kéziratokat n«m küldünk vi-*/ ZALAVARMEGYEI HIRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — (Megjelenik minden vasárnap. A buza. A magyar gazda aratás és cséplés évadján a tőzsdei árfolyamot lesi. A gazdára nézve nagy kérdés az: hogyan alakul a buza ára, mert az ingadozó gabonaárak szerint szabódik meg, hogy tulajdonképen mennyit is jövedelmezett a föld s minő mértékben fizeti vissza a fáradságot és költséget. A gazda csak akkor látja fáradságának, gondjainak méltó gyümölcsét, ha jó terméshez jó búzaár is járul. A gabona ára pedig nálunk meglepetésszerű változásokat is szokott mutatni. A hullámzást gyakran sem a világterméssel, sem a hazai aratás eredményével nem lehet megindokolni. A kereslet és kinálat, viszonya, a szükséglet és a rendelkezésre álló mennyiség szinte másodrangú , tényezővé válnak s háttérbe szorulnak, amikor a gabonaárak a tőzsdén kialakulnak s a magyar gazda sorsát egy évre eldöntik. Az árfolyam a termés mennyiségét, az aratás eredményét, a fogyasztás emelkedését vagy csökkenését csak részben fejezi ki. A többi részében tőzsdespekulációk és manőverek, milliomosok játékának emelkedő és csökkenő számadatai azok, amelyeknek Itatását megérzi a göcseji kisgazda is, aki arcának verejtékében úszva hordja be kis termését, egy évi keuyerét, adóját, urak és parasztok jólétét. A tőzsdén pedig egy-egy darab papiroson adják-veszik azt a búzát, amely nem létezik s azzal a papirossal meghamisítják az árakat rendszerint a termelő, de nagyon sokszor a fogyasztó rovására, hogy a spekuláció összeharácsolhassa a maga millióit. Erről a témáról nagyon sokat írtak már és előkerül minden aratás után. Fényes tehetségek, szakavatott tollak bebizonyították, hogy a papirosbuza egyik átka a közgazdasági életnek. Nem előnyös sem a termelőnek, sem a fogyasztónak, sem a készáru kereskedelemnek. De azért folyik a játék tovább. Mert a darázsfészekbe belenyúlni senki sem mer. A tőzsde nagyon érzékeny s annak autónomiájába belenyúlni veszedelmes dolog. Minden megszorításban kereskedelemellenes törekvést lát s nem veszi észre benne a gazdák, a termelés érdekeit felkaroló kötelességet. Ezért nehéz ebben a kérdésben előre jutni. Nehéz lesz kiváltképen ma, amikor a kormánykörök mindent gondosan kerülnek, ami a szabadelvüség rovására eshetik s így még a látszatát is kerülni akarják annak, mintha az agrár törekvések előmozdítói lennének. Pedig maguk a kereskedők is elismerik, hogy a papirosbuza eltörlése legkevésbbé sem esnék a kereskedelem kárára. A tőzsdei papirosjátékból egyetlen valóságos gabonakereskedő sem merít hasznot. A játékbuza nem fedez semmiféle életszükségletet, hanem igen könnyen befolyásolhatja ez árfolyamot s azt leszoríthatja még akkor is, amikor a termés ezt nem indokolja. Az erélyes fellépés csak néhány lelkiismeretlen játékos izgalmát és jogosulatlan jövedelmi forrását semmisítené meg, néhány tőzsdealkusz kevésbhé elegáns fürdőkkel is kénytelen volna, beérni s produktív foglalkozást kellene keresnie, ami csak hasznára válna a közgazdasági életnek. A gazdák pedig nyugodtan alhatnának afelől, hogy a spekuláció nem hamisíthatja meg az árakat; a fogyasztó nem szánakoznék amiatt, hogy máról-holnapra sokszor indokolatlanul megdrágul a kenyér és a tisztességes eszközökkel dolgozó kereskedő jogos nyereségét nem nyelné el a börze. Virág-varázs. A virágok gyöngéd szeretetének jeleit már a történeti kor elején élt népek között is megtaláljuk. Önök is tudják, hogy az ókori egyptomiak, sumirok, de különösen a görögök és rómaiak között nagy tisztelet tárgya volt a virág. Egykori feljegyzések igazolják, hogy Karthágó szép pogány királynője, Didó egész cselédséggel gondoztatta a virágait, virágajándékkal fogadta a költő Aeneast, aki a trójai háborúból menekülőben, hosszú tengeri' bolyongás után végre partra került Karthágóban. Az ő meghitt barátságuk maga egy kész nagy költemény s csak egy magyar Rostand Edmond kellene hozzá, bogy a mi mai fejlett magyar nyelvünkön vereben megirja ezt a csodaszép, költői rajongással tele klasszikus szerelmet. 8 amikor Aeneas, akit hivtak már szerte a tengeren bolyongó társainak felkeresésére s ezért el kellett válni Didótól, a királyné bánatában máglyára vetette magát, de elébb a máglyát gyönyörű virágággyá alakíttatta át. — Ez volt a legszebb autodafé a világon. Az ó-egyptomiak örökhírű királynője Kleopatra is vírágtömjénuel fogadta daliás lovagját, Antoniust s virágok között halt meg, amikor Antonius miatt, aki elhagyta őt, öngyilkossá lett. Az emberi művelődés folyamán az első intenzivebb virágkultuszt a görög nők életében ta- j láljuk meg. Az oszlopcsarnokos, terrakottás, | szellős görög lakóházakban, a jobbmóduaknál, mindenütt ott lehetett találni a nagy társalgó és hálótermekben Ízléses, állványos vázákban a a friss virágokat, amiket napról-napra ujakkal cseréltek föl. Taine Hippolyt a nagy francia esztetikus, az ókori görög élet egyik legjobb ismerője, maga is hosszan ir egyik munkájában a görög nő virágszeretetéről s a nagy iró még az élete alkonyán is visszavágyott Hellas megszentelt földjére, ahol tudós élete legnagyobb örömeit találta meg. A hellén szabadság elvesztése után a rómaiak nemcsak az ő tudományos életüket használták fel Róma kultúrájának megteremtésére, dc átvették minden szép, etikus házi szokásaikat s átvették a görög nők virágszeretetéi is. A művelődő Róma későbbi korában aztán alig volt kúria, amelynek magas lépcsős csarnokában ne lehetett volna találni virágot. Ez a görög kultusz folytatása volt s a többek közt a virágkocsikorzó ünnepély is ő tőlük való. Az egykori Pompei megkövesedett emlékei között ma is találnak sok kővirágot, miket a háborgó természet azon a rettenetes éjszakán konzervált el a jövőnek s a gazdagok házainak falain félig-meddig épen maradt festményeket, amiknek majd mindenikén ott lehet találni a virágot. A déli népek fejlett pompakedvelése különben természetszerűen hajlott a virág felé, amikor nem voltak még nagyszerű iparművészeti munkák, kedves fantázia-figurák s művészi ékszerek, amik a mai nő testét díszítik. Az olasz renaissanoe korában pedig a művészetek újjászületésénél nagy dekoratív szerepe volt a virágnak. Bottioelli, Tiziano, Rafaelo di j Santo, Foggi s Lionardo da Vinci képein gyakran találkozunk virágokkal, mik az ő festőiskoláikban a női gyöngédség kifejezője voltak. Bár a természet buja növényvilága lenn Délen, a forró vágyak, lángoló szerelmek, vagy vad vallási és politikai fanatizmus földjein virul, a legintenzivebb virágkultusz nem itt folyik, hanem a kis nyugati államokban, Belgiumban és Hollandiában. A belga faj virágtermesztés világhirü s Páris legtöbb nagyúri szalonjába, szioházába, hangversenytermeibe s a korzókon sétáló hölgyek keblére innen kerül a legtöbb virág. Ám, sajátságos, a külföldön utazó ember mégsem ezekben a mostohább éghajlatú országokban keresi a virágokat, hanem lenn Délen, olasz, spanyol és görög földön. Ez a lélektani jelenség talán abból magyarázható meg leginkább, hogy a nyugati és északi ember oda a délvidékekre leutazóban már maga előlegez magának az emberi képzelődés erejével egy-egy lendületű műélvezetet. A rajongó lélek szuggesztivitása nj ; szineket, uj hangokat keres odalenn Délen, ahon• nan az emberi művelődésnek is legszebb emlé! keit, impressióit szerezte meg magának fl ahol az emberi vágyaknak és megfinomodott érzéseknek legszebb költeményeit, a legszebb szimfóniáit Mai számunk 10 oldal*