Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-18 / 51. szám

1910. december 18. >Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 5 Karácsonyi iparpártolás. (F. E.) Minden esztendőben, mikor sz aktuális vásárlások ideje elérkezik, szükségesnek tartjuk, hogy figyelmeztető szavunkat felemeljük s közönségünket arra szólítsuk fel, hogy karácson) i szükségleteiket, amennyiben az lehetséges, olyan helyekről szerezzék be, ahol a magyar ipar termékei kerülnek eladásra, a magyar kezek munkájáért kérnek elfogadható árakat. A magyar iparpártolás mindenkor szigora kötelessége minden magyar honpolgárnak. Hiszen P7 Ausztriával való közösség megakadályozza egyéb módját a hathatós védekezésnek s igy csakis a társadalmi vámsorompó nyújt módot arri, hogy megvédjük jogos érdekeinket s előmozdíthassuk az amut;y is gyenge s épen pártolás Dijában szenvedő magyar ipar fejlődését. A karácsonyi vásár képezi az iparcikkek fogyasztásának majd legnagyobb s/. ízalékát. Ha tehát a karácsonyi vásár jjl beüt a magyar iparosságnak, akkor ujult munkakedvvel, nagyobb energiával láthat neki a munkának s jövőbeli reménysége tápot nyer, egy ujabb nélkülözésekkel, küzdelmekkel teli esztendő végig robotolására. Drf ha minden eszlendőben a karácsonyt megelőző időszakban szükségesnek találjuk azt, hogv felszólításokkal, cikkekkel szorítsuk a magyar közönséget arra, hogy kötelességét teljesítse, akkor, ugy látszik, még mindig nem történik semmi sem arra nézve, hogy a magyar ipar, a magyar kéz munkája abban a védelemben részesüljön, amely védelemre feltétlenül szüksége van, hogy a különösen az osztrák iparral való versenyében sikerrel küzdhessen meg anDak erejével, évszázados múltjában rejlő erősségével s azzal a pártolással, melyben az az_osztrák kormány részéről mindenkor részesült s a melynek mai nagyságát 8 erejét tulajdonképen köszönheti. Nem történt semmi sem az iletékes tényezők, sem a magyar közönség részéről, ami a magyar ipar fejlődését, megerősödését előmozdíthatta volna. A kormánykörök gyengék ahhoz, hogy a magyar iparnak támaszául ezolgáih 'ssanak az osztrák versenynyel szemben, a magyar közönség pedig sokkalta érdektelenebb, semhogy az ő közreműködésével a társadalmi vámeorompó üdvös intézménye létesíthető lenne s annak áldásos hatása érezhetővé válnék. Minden maradt tehát a régiben. A magyar ipar í még mindig a kezdet nehézségeivel küzd, a magyar iparos nyomorog 8 mindenki a földmivelés vagy hivatal felé gravitál, mint kizárólagos biztos mégélhetési, kenyérszerzési források felé. Hogy az igy jól van-e, erre azt hiszem, senki sem ad igenlő választ. Mindnyájan érezzük a magyar ipar kezdetleges stádiumának káros hatását. Mindnyájan szenvedünk annak átkos hatása alatt, hogy egy vámterületen kell versenyre kelnünk, az osztrák mindenkor dédelgetett iparával, de semmit sem teszünk annak leküzdésére. Hagyjunk mindent a régiben s ha a jó Isten, ott fenn a magas egekben nem gondoskodnak a magyar ipar fejlődéséről s haladásáról más tényező ugyancsak kevés beleavatkozást tanúsítana ebben a kérdésben. Mit tehet a magyar közönség ? Mindent. A németek előszeretettel vásárolják mindazt, amin ez a jelszó van megörökítve: „Made in Germani." Miért keresnőnk mi azokat az iparcikkeket, ahol feltűnően ki lenne tüntetve, hogy „Made in Hungary", vagyis, hogy készült Magyarországon?! Bizonyos, hogy erre még az is szükséges lenne, hogy ezek a feliratok a magyar iparcikkekre reá kerüljenek s hogy a törvény szigorúan büntesse, ha ez a fölirat idegen iparcikkekre hamisittatnék. Egyelőre azonban megelégszünk avval is, ha minden egyes karácsonyi vásár.ó a kereskedésben megkérdezi, hogy az általa vásárlandó iparcikk magyar gyártmányu-e s ragaszkodik ahhoz, hogy csakis olyaut vegyen, melyet magyar munkás kéz hozott létre. Ha igy cselekszünk, akkor eleget tettünk egyelőre hazafias kötelességünknek. Kvalifikáció és tehetség. Ugy kellene, hogy ez a kettő egy legyen. De a valóság az, hogy a kettő sokszor külön-külön uton jár. Ha valaki ez országban valamely állást óhajt elnyerni, amelyre hivatottságot, tehetséget és képességet érez magában, mindenekelőtt két kérdésre tartozik válaszolni. Az egyik az: „ Van-e kvalifikációja?" A másik ez: „Van-e protekciója?" Hogy van-e hivatottsága, tehetsége és képessége az állás sikeres betöltésére, azt senki sem kérdezi. A fő a papiros, mely a kvalifikációt bizonyítja s e mellett legfőbb a protekció, amely a papiros ázsióját felemeli. Akinek kvalifikációja és protekciója van, az hivatalba jut. S akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is ad hozzá. Ez a törvény. Hogy ez mennyiben felel meg az életnek, a közszükségletnek és a polgárság egyetemes érdekeinek : az mellékes! A kvalifikációs törvény hiányai eléggé ismeretesek. Azt is tudjuk, hogy e az élet és a gyakorlat legtöbbször nem az iskola i szemefényeit emeli föl, nem azokat a fiukat bol, dogitja, kik az iskolában vasszorgalommal és kitűnő tehetséggel tanultak, hanem azokat értékesiti, akik sok huncutsággal, különböző befolyásokkal s a tanárok végtelen türelmességével és irgalmas elnézésével lassankint végigcsusztak az iskola lépcsőfokain; nem a tanulás, nem is a tudás, hanem kizárólag csak a létbiztositó útlevél a — kvalifikáció megszerzése kedvéért. Ezek a rugalmas ifjak boldogulnak az életben, mely különben tele van a szabályszerűen kvalifikáltak szellemi proletárságával. A fő dolog végre is nem az, hogy az embernek van-e kvalifikációja vagy nincs, hanem az, hogy tehetsége, tudása és képessége legyen megfelelni annak tz állásnak, amelyre hivatott. Végre is a tehetség a fő s mellékes szempont a közérdekre nézve, hogy valaki hogyan és mikép szerezte meg a tudását. Végre is, ami érték, az érték, akárhonnan került is. A kategóriák szigorú megóvása, a formákhoz való szikla-szilárd ragaszkodás s a minősítő törvény merJV alkalmazása végre is holt gépezetté változtatja a társadalom minden életrevaló intézJ, ményét. S hozzá jogot ad a tehetségtelenségnek és kizárja az érvényesülés jogából a tehetséget, mely mindennek mozgató ereje az életben. Be kell venni a minősitetlen talentumot a kvaÜfikáoiós törvény várfalai közé: ez, ugy gondoljuk, a modern élet szabad fejlődésének követelménye. A változás ugyan nem fogja megakadályozni, hogy a szamarak föl ne jusssanak a létra legmagasabb fokára, de mégis csökkenteni fogja a számot. Föl kell emelni a tehetséget és a tudást elsősorban s ne legyen kizárva, hogy az ember oda jusson, ahová igaz értéke, igaz hivatottsága és igaz tudása kvalifikálja. (of.) Hivatalos rovat. _ Közhírré teszem, hogy az 1868. VI. tc. 6. §-a értelmében 1911. évben a zalaegerszegi alkeriiletben megejtendő iparkamarai tagok választására jogosultak és a választható kereskedők és iparosok névjegyzéke és pedig Zilaegerszeg r. t. város, zalaegerszegi, novai és alsósendvai szolgabírói járások községeiből folyó hó 16-tól 23-ig bezárólag 8 napon át a polgármesteri hivatalban közszemlére kitétettek. Jogában áll az érdekelteknek a közszemlére kitétel után még 8 napig a vármegye alispánjához intézeudő Írásbeli kifogásaikat ugyanottan beadni. Zilaegerszeg, 1910. december 15-én. Dr Korbai, polgármester. H irek. Kinevezés. A pénzügyminiszter Vellák Sándor nagykanizsai adóhióhivatali gyakornokot a nagybittsei adóhivatalhoz a XI. fizetési osztályba ideiglenes minőségű adóhivatali tisztté nevezte ki. Adományok. Dr István Vilmos megyés püspök ur őméltósága 20 K-át, özv. DrMangin Károlyné és Rechnitzer Hermin úrnők pedig 10—10 K-át voltak szívesek a Zalaegerszegi Nőegyletnek adományozni. Az elnökség ezúton is hálás köszönetét fejezi ki a nemesszivü adományokért. Méltóságos Dr István Vilmos megyés püspök ur 50 K át, DrMangin Károlyné urnő 12 K-át voltak szívesek a Karácsonyfa Egyletnek adományozni, melyért köszönetét mond az egyesület elnöksége. Nagykanizsa mint törvényhatóság. A képviselőház csütörtöki ülésén Haydín Imre, a közigazgatási bizotáság előadója ismertette Nagykanizsa és Zenta városok azon kérvényeit, amelyekben önálló törvényhatósági joggal leendő felruházásukat kérik. A közigazgatási bizottság a kérvényeket pártoló javaslattal terjesztette a ház elé, a ház elfogadta a bizottság javaslatát s a kérvényeket a tövényjavalat elkészítése végett kiadta a belügyminiszternek. — Nagykanizsa város tehát könnyen elérheti régi vágyát, s önálló törvényhatósággá alakulhat, ha a kormány jónak látja a javaslatot előterjeszteni s esetleg pénzügyi akadályok nem merülnek tel. Az irodalmi Kör hangversenye. Lapunk mult heti számában már megemlékeztünk a zalaeger szegi irodalmi és művészeti Kör jan. 7-iki hangversenyéről, megemlítve, hogy a zeneKar sokat igérő és a legteljesebb zenei igényeket kielégítő programm számai közt egy felolvasás is fog szerepelni. Akkor még nem volt módunkban a felolvasó személyét nyilvánosságra hozni, de ma már megtehetjük. A rendezőség büszke lehet műsorára. A felolvasó személyében olyan schlágert nyújt a közönségnek, mely nemcsak a saját, de az egész szezon hason mulatságának a legvonzóbb pontját képezi. Sikerült ugyanis közreműködésre megnyerni báró Kemény Elemérnét, a városunkban nemrég letelepedett daliás huszár kapitány bájos és nagyműveltségű ifjú szép feleségét. A báróné már nem a sokat ígérő dilettáns, hanem a hivatott novellaíró élénk megfigyelésével, helyes ítéletével választja és írja meg thémáit, kidiszitve azokat szines leíró részletezéseivel, megtisztítva azonban óvatosan minden cikornyásságtól. És a mellett élethűen, természetesen kissé modern felfogásban, a mint az a vérbeli, hivatott írók sajátsága. Ilyen irányban és ilyen kidolgozásban megirt novelláit már régebben közlik nemcsak előbbi szűkebb hazájának, Nagyváradnak, hanem már a fővárosnak is lapjai. De nemcsak szépérzékének tanújelét adó novelláit, hanem már a legmagasabb körökben is feltűnt, tisztultabb ós nemesebb ízlését eláruló divatleveleit is. Örülünk, hogy az irodalmi Kör révén megismerhetjük ezt a bájos úrasszonyt és még jobban örülünk annak és reméljük ezzel olvasóinknak is örömet szerzünk, miszerint birjuk a nagyműveltségű és feltűnő szépségű báróné igéretét, hogy lapunkat többször meg fogja ajándékozni vonzó és kedves novelláival. Meghívó, a zalaegerszegi Kereskedelmi Kör f. évi december hó 26-án, karáosony vasárnapján, délután 2 órakor tartandó rendes évi közgyűlésére a tag urakat tisztelettel meghívja. Uj fogyasztási szövetkezet. Zalapákán „Páka és vidéke fogyasztási szövetkezet" oim alatt szövetkezet alakult. Tanitó választás. Csizsek Gusztáv oki. tanítót a pálfiszegi r. kath. elemi népiskolához rendes tanítónak egyhangúlag megválasztották. Szilveszter estély. A zalaegerszegi fiatalság eztdén feleleveníti a régi szilveszter-estélyt s az év utolsó napján táncmulatságot rendez. Valamikor ez volt a vármegye egyik legvonzóbb mulatsága. Különösen kedvessé tette az a szokás, hogy a szilveszter estélyen kezdték meg a bálozást Zala vármegye osodaszép serdülő tün| dérkéi. Itt kezdődött a hóditások hosszú sora, amelyek az oltárnál s a családi tűzhelynél értek véget. Később elhanyagolták az öreg szilvesztert s az apó elvesztette a fiatalok előtt régi jó hírét. A legénység most rehabilitálni akarja a hitelét vesztett Szilveszter atyát s ismét összegyűjti körülötte a vidám fiatalságot. A mulatság bizonyosan népes és fényes lesz s a jókedvű lányok és fiuk, akiket még nem tépázott meg az a rut reális és gondterhes élet, ismét hangos muzsikaszó mellett táncolnak át az ujesztendőbe, amint mi tettük valaha, öregek. Mulasson az ifjúság, amig lehet. Ne törődjék az öregek zsémbeskedésével. Úgyis hamar megjön a gond, hamar hullik a rózsalevél. A kórház karácsonya. A zalaegerszegi kórház és elmegyógyintézet gondnoksága az emberiség legszerencsétlenebb tagjainak : a betegeknek karácsonyfát állit a szent estén, hogy érezzék ők is a szeretet melegét és vigasztalódjanak a ' fényes karácsonyfa tövében, amelyre a krisztusi