Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-18 / 51. szám

2 » Zalamegye, Zalavármegyei Hir!ap* 1910 december 18. tehát működésüket nem lehet pártszempontokkal feszélyezni. Azt pedig, hogy a választás eredménye mennyiben elégiti ki egyik vagy másik pártot, már a pártok belső életére tartozik s nem volna üdvös az esetleges keserűségeket és sérelmeket a vármegye igazgatásába átvinni, aminthogy Zalavármegyében mindig meg is találták a módját a politika és az adminisztráció elválasztásának. Azok hibáznak mindenesetre legsúlyosabban, akik a választásban pártdiadalt keresnek, mert ennek a keserűsége sokkal több, mint amennyi benne az igazság. Jegyzetek a közgyűlésről. Megmozdult a vármegye a Drávától a Balatooig s egy napra ismét Zalaegerszegen öszpontosult a megye egész közélete. Alig volt a törvényhatósági bizottságnak olyan tagja, akit egyik vagy másik irányban nem érdekeltek volna a tárgysorozatba felvett választások, amelyek — szokás szerint — leginkább össze tudják hozni a nagykiterjedésű vármegye minden vidékét. Eltekintve azoktól az ellentétektől, súrlódásoktól, amelyek minden választást megelőznek és nyomon követnek, az ilyen népes közgyűlések azt a jóleső benyomást keltik, hogy a közügyek iránt való érdeklődés éberen őrködik az autonómia jogai felett. A közéletnek felpezsdülése, lüktetése nagy erkölcsi erőket képes kiváltani, amelyek a közjónak gyümölcsöznek. Különösen, ha a közérdek bele nem fullad a kiélesedett ellentétek harcába s ha az érdeklődés nem merül ki a személyes kérdések területén. Ugy látszik, a magyar vármegyék közéletének eredendő hibája, hogy az érdeklődést a szoros értelemben vett igazgatási kérdések iránt csak ritkán képes tömöríteni. Ezért rendszerint minden nagyobbszabásu vármegyei mozgalom után két ellentétes tapasztalat szűrődik le. Az egyik a kögyülés elején alakul ki, mikor örömmel konstatáljuk, hogy a közéletnek vannak még mozgató erői, amelyek szerteágaznak xaz egész vármegyében. A másik tapasztalatot a választások lezajlása után jegyezhetjük fel, amikor a tárgysorozat egyéb pontjait már csak a kisgyűlés intézi el. Igy történt ez most is, ősi szokás szerint. Hétfőn reggel zsúfolásig megtelt a nagyterem, de amint a választásoknak vége lett, gyorsan ki is ürült. Eszünk ágában sincs, hogy ezért a törvényhatósági bizottságnak nobile officiummokkal egyébként is megterhelt tagjait vádoljuk. Az a rendszerben, minden aprólékos ügynek a közgyűléshez való utalásában rejlik. Az éiet képe és igényei megváltoztak, nem illenek bele a régi keretekbe. A járáwi önkormányzat eszméje teret követel s meg is érett mára megvalósításra. És a vármegyei önkormányzat akkor lesz igazán méltóságteljes, erős és korszerű, ha az aprólékos ügyek halmazától megszabadulva, irányító, kiegyenlítő erőit egyetemes érdekű kérdésekre öszpontosithatja. * * * y Régen volt már olyan mozgalmas a csendes Zalaegerszeg, mint vasárnap délután. A bizottsági tagok nagy része ugyanis már a délutáni és esti vonatokkal megérkezett a székvárosba s előre lefoglalták a szállodák szobáit. De hangosan voltak reggelig az éttermek és kávéházak is. Mert hát nem épen azért tölt az ember három napot távol a tűzhelytől, hogy aludjék és a közügyekben részt vegyen. Egy kis mulat ság is ráfér a téli unalom által meggyötört falusi emberre. Ámbátor hogy Zalaegerszegen sem akad valami sok mulatság, de legalább rossz bort lehet inni, amit a balatonparti ember otthon már nem tud megcselekedni. A balatonpartiaknak bizony elég nagy áldozat a Zalaegerszegre ós vissza való utazás. Mert van ugyan vasutjuk, de olyan elsőrendű összeköttetéssel dicsekedhetnek, hogv három napig tart, amig a vármegye székvárosából megfordulhatnak. Nem dicsekedhetnek sokkal jobb sorssal a vicinálisok mentén lakó bizottsági tagok sem, kivéve egyik másik közelebbi vidéket. Talán részben ez is az oka hogy csak ritkábban lehet a vármegye közönségét igazáu együtt látni s hogy a választások lezajlása után min denki siet az első vonatra helyet, legalább álló helyet kapni. * * * Népes kögyülések alkalmával kitűnik, hogy a vármegyeház nagyterme nem képes befogadni még a törvényhatósági bizottság tagjait sem. Pedig vendéglátogatók is akadnak szép számban. Akkora tolongás, összezsuíolódás keletkezik, hogy sokan célszerűnek látják az „Arany Bárány" fehér asztalai mellett keresni pihenést. Állandóan tele vannak a folyósok is, ahonnét a szivarfüst betódul a terembe. Szóval Zalavármegye raé;tóságának és nagy közönségének nem felel meg a szűk méretű megyeház. Fájdalom azonban, ezen belátható időn belül aligha tud valaki segiteni. A túlterhelt vármegye nem tud áldozatot hozni; a kormányok pedig a megyékkel szemben csak rendeletekben bőkezűek. Pénz — az nincs 1 Árvay Lajos alispán a közgyűlést 10 órakor nyitotta meg s miután az alispáni jelentéshez felszólalás nem történt, felolvastalt t Btrcza Líszlónak a törv. bizottsághoz intézett levelét, amelyben bejelenti, hogy egészségi állapota miatt a közügyek teréről kénytelen visszavonulni, egyben megköszöni a vármegye közönségének évek hosszú során át megnyilatkozott bizalmát. Ezután Kroller Miksa zalavári apát emelkedett szólásra és méltatta Barcza László érdemeit, kiváló egyéniségét s azt a lelkes, önzetlen és buzgó tevékenységet, amelyet a vármegye ügyeiben s általában a közélet terén kifejtett. Különösen hangsúlyozta, hogy a közigazgatási bizottság az u testület, amelynek tagjaira súlyos és nehéz munkakört hárít az önkormányzati igazgatás. Ezen faladatok és munkakör betöltéséhez a közügyek lángoló szerelete, tudás, önzetlen buzgalom, kimagasló egyéni tulajdon ságok és képességek, emelkedett lélek szükségesek. Ezeket nuind megtalálta a vármegye közönsége Barcza Líszlóban, akinek érdemei és kiválósága tiszteletei p<raricsolnak és szeretetet váltottak ki a szivekből. Ö'zinte sajnálattal veszi tudomásul visszavonulását s indítványozza, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvében fejezzi ki Barcza László érdemeinek . elismerését és a közügyek terén kifejtett tevékenységéért méltán megillető köszönetét. Kroller Miksa beszédét lelkes éljenzés kisérte. Ebben az éljenriadalban kifejezést nyert az a hódolat és szeretet, amelyet Barcza László iránt a vármegye közönségének minden tagja táplál. Évtizedekre visszanyúló közéleti szereplésének nincs egyetlen egy mozzanata, amelyben meg ne nyilvánulták volna emelkedett élet felfogása, elfogultságtól ment és tisztult nézetei, emberszerető szive, a közügyek iránt való meleg érdeklődése. Sok nehéz kérdést oldott meg, sok ellentétet egyenlített ki Barcza László nyugodt fellépésével, tiszta látásával s egyéniségének súlyával. Mindig az igazságot, békét s az egyet; értést kereste. És amit Barcza László mondott, tiszta elvi alapjában senki sem mert kételkedni, mert mindenki látta, érezte, tapasztalta, hogy nem vezette soha más, mint az 'gaz meggyőződés, a közjó ós a szeretet. Egyéniségéuek, felfogásának, ludásának, európai magaslaton álló műveltségének évtizedek óta nagy súlya és mély nyoma van szűkebb hazánk közéletében. Ezek a nyomok mélyen beleszántanak a szivekbe is, mert mindnyájan éreztük, hogy egész férfi és igaz ember előtt hajtjuk meg a fejünket. Kroller Miksa lelkes beszéde, az aunak nyomán felharsanó éljenzés, a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönete tolmácsolják azt a hálát és tiszteletet, amellyel a vármegye egész közönsége Bircza László iránt viseltetik. Nem a szokásos udvariassági forrnak voltak ezek, hanem radtságomat kialudnom. Utána való nap bírósági kiküldetésben volt részem, igy csak a hét közepén ronthattam be a drágalátos atyafihoz. — Hát hallja-e maga... maga pimasz ember ! — tört ki belőlem a méreg. Jámbor ábrázattal állott előttem s védekezni próbált: — Miért nem beszélt mindjárt komolyan a tekintetes ur ? — szólt alázatos hajlongások közepette. — Nem beszéltem komolyan? dühösködtem én — hát ugyan hogyan beszéljen az emberfia a maguk fajtájával, hogy valamit megértsenek ? Nem mondtam elég nyilván magyarul, hogy nekem az a cipő szombatra okvetlenül kell ? — Azt igen — veté ellen a oipészmester — de hát mégsem tetszett egész komolyan beszélni. — Szemtelenség! Alávaló oudarság! — Fakadtam ki arra a mosakodásra s faképnél hagytam egyszerűen ő kelmét. — Még ma meg lesz — kiáltott utánam egész higgadtan a suszter. De én nem hallgattam rá. Megszerettem volna pofozni a mai mesterembereket mind. Hogy a cipőt még aznap meghozza, álmomban sem jutott volna eszembe. Pedig meghozta. A nap még nem kívánkozott le az égről s a pár vadonatúj cipő már ott ragyogott otthon az asztalomon. A számla huszonhét koronáról mellékelve. Odalöktem a pénzt a takaritóasszonyomnnk, vigye el annak a gazembernek. Azt hittem, ezzel lezártam a Matuszka affért egészen. Pedig másnap folytatása volt a hivatalban. — Hallja-e jegyző ur! — Kezdte az öreg járásbirósági irnok vastag bajuszát pödrögetve. — Mi kell öreg? — tudakoltam ón mosolyogva. — Tudja-e, miért nem kapta meg idejében Matuezkától a cipőt? — Maga is boszantani akar ? — Ments Isten. De hát én tudom. — Ugyan ? — Tudom biz' én. Mert ugy tessék venni, hogy én a polgárok közé járok a »vörös disznóba.* Egy-két decit a magamfajta ember is csak megengedhet magának közbe, no nem igaz ? — Miattam litert is ihatik. — Arra nem kerül ebbeu a koldus drága világban. Járásbirónak kellene lennem akkor s nem írnoknak. — Talán rá is térne a tárgyra. — Igenis, kérem alázatossággal. Úgyis ott kezdtem, hogy tegnap a polgárok között voltam a „vörös disznó"-ban. — És aztán ? — Hát köztük voltam s egyszer csak nyiiik az ajtó. S mit gondol, ki jött be rajta. — Mit tudom én ! — boszankodni kezdtem már. — Hát Matuszka jöttbe. A suszter. Ledobja kalapját, fölakasztja kalapját s azon kezdi : — Értetek már olyat? — No mit? — Kérdeztük tőle — mert tetszik tudni valamennyien pertuk vagyunk vele. — Hát csalódtam, tört ki belőle a szó, iszonyúan csalódtam. — Leány lett talán fiu helyett? Kérdezte mosolyogva a szijjártó. — Ördögöt. Egy 1 uedschaftombau csalódtam. — Ugyan ? — A múltkor említettem, hogy egy fiatalember lakkcipőt rendelt nálam. S ugy is tudjátok, az olyan, félig uraktól, kik sem nem irí nokok, sem nem járásbirók, mentse meg az j Úristen a szegény mesterembereket. Aztán ne• kem amúgy ts jó orrom szokott lenni. A mézes j mázos ember ritkán fizet. Mikor egyszer azt, hallom, hogy édes Matuszka ur, legyen szives varrjon nekem pár cipőt, akkor már tisztában vagyok vele, hogy fizetni majd a nagyharang megfizeti. A goromba rendelő mindig jó pénz.