Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-09-18 / 38. szám

XXIX. évfolyam Zalaegerszeg, 1910. szeptember 18. 38. szám. Előfizetési dij: E/ész évre 10 K — f fYl ívre . . 5 K — f Negyod évre . 2 K 50 f Kgyes szám ára 20 tillér Hirdetések : = Megállapodás szerint Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARN1EGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A termésbecslések. A magy. kir. földmivelésügyi miniszter augusztus hó végével ismét közreadta termésbecslési kimutatását, amely felette fontos olvasmánya ugy a gazdának, mint a a kereskedő osztálynak. E szerint a világ összes búzatermése 991*36 millió q-ra van értékelve, vagyis 22-8 millió métermázsával több, mint az előző évi, ami nemcsak fedezi a világszükségletet, de 18 millió q többletet is jelent. Ezt a többletet körülbelül a magyarországi nagyobb búzatermés tenné ki. Minálunk ugyanis 20 millió q-val többre becsülik az idei búzát a tavalyinál, tehát közvetlenül az 1906. évi 53 milliós rikordtermés ulán következnék ez az év. E • szerint a belfogyasztáson kivül nemcsak Ausztria 13 millió q import szükségletét fedezhetnénk, de 7 millió q maradna a vámkülföldi exportra is. A rozs, árpa és zab világtermési viszonyai azonban már kedvezőtlenebb arányt mutatnak, mint a mult évben. A rozs is jóval, a zab pláne 60 millió q-val kevesebb, viszont a tengeri kerek 100 millió q-val több. Nálunk ugyan a rozstermés 3 millió q-val több, ellenben az árpa, zab i termés jóval kevesebb, mig a tengeri jelen[ tékenyen több a tavalyinál. Ami pedig a világpiaci árakat illeti, azok a mult évivel szemben alig változtak. A búzánál van csak nagyobb visszaesés, aminek oka az, hogy a mult évben magunk is importra szorultunk s a buza árát növelte a vám, mig most ez exportképességünk folytán elesik, viszont a belföldi ár sülyedését s ezzel a nagyobb exportot a világpiaci árak akadályozzák. Ezen adatok szerint a magyar gazda tehát általánosságban meg lehet elégedve. Hát mindez nagyon szépen fest igy a papiroson. A legtöbb helyen azonban arról panaszkodnak a gazdák, hogy a cséplés nem igen igazolta a várt fényes eredményeket. A kereskedővilág sem tartja szentírásnak a terméskilátásokról s a kész eredmények megállapításáról szóló kimutatásokat, maga is megcsinálta magának a számításait s így a világtermelésben nem ahogy pluszt, de minuszt állapított meg, ' még pedig abból az okból, mert az importra szorult országok behozatali szüksége jóval nagyobb az előző évinél s ezt maga a ministeri kiadvány is 154 millió q-ra teszi. Nem esküdhetik meg senki sem az egyik, sem a másik felfogásra. Viszont azonban indokoltnak látszik a kereskedelem aggodalma a hivatalos becslésekkel szemben. Nagy gazdasági elmaradottságunkat mutatja az, hogy nincs érzékünk a statisztika iránt, azt felesleges, szőrszálhasogató munkának tartjuk. Hasból készülnek tehát legtöbbször az ilyfajta kimutatások. A kormány szakközegei, a gazdasági tudósítók, a községek elöljáróságai bizony legtöbbször a zöld asztalnál, ötletszerűen írják össze az adatokat s bevalljuk, másként ezt nem is tehetik, mivel más irányú teendőik annyira igénybe veszik őket, hogy idejük egyátalán nincs a helyszíni megbízhatóbb adatok beszerzésére. 1 Nem említünk egyebet, minthogy például a magyarországi szőlőterületek nagyságát voltaképpen senki sem tudja az országban, összeírták ugyan fejből a zöldasztaloknál, de a birtokívek egyátalán ki nem mutatják a művelésben történt változást. S hány ezer meg ezer hold búzatermő föld terem ma szőlőt, anélkül, hogy magasabb adó céljából a kincstár is érdeklődnék irántuk. Igy vagyunk a többi adattal is. önkényesen kombinált a búzával s más egyébbel bevetett terület, a termés minőség s a cséplési eredmény, így kombinált a végeredmény is. Férj és feleség. Szenes gyöngéden megfogta a Frommeroé kezét. Az asszony nem húzta vissza a kezét, kérdőn nézett a férfi arcába. — Nos tehát? Jön? — kérdezte a férfi türelmetlenül. — Miért ragaszkodik eliez a kiránduláshoz ? Megláthat bennünket valaki. Tudja, hogy ezt nem akarom. Amit mondani akar, elmondhatja itt is. Szivesen hallgatom. Miért akarja ezt a kirándulást? Azt hiszem, ahoz, ha valaki szeret valakit, nem kell külön erdei hangulat. Maga pedig azt mondja, hogy szeret engem. — Szeretem — felelte a férfi hevesen. — De nézze ezt a gyönyörű délutánt. Egy pillantást vettett az ablakon keresztül a felhőtlen égre s a/ ablak alatt gömbölyű lombjaikkal egymás mellé sorakozó rózsaszín virággal teleszórt vadgesztenyefákra s melegen folytatta: — Itt minden pillanatban betoppanhat valaki s elronthatja a délutánunkat. Maga mondta, hogy Sándor csak este jön haza. — Mindig osak este jön haza — felelt az asszony. — De maga nem fél attól, hogy valaki mégis meglát bennünket? Meg akarom őrizni a jó hiremet. — Nem fog meglátni benuünket senki — folytatta Szenes s megcsókolta az asszony kezét. Az asszony finoman elpirult. Megsimogatta a férfi haját. — Maga tulajdonképen nagy gyerek. De tudja azt is, hogy nem vagyok ostoba asszony. Addig, amig . . . Magukban nagyon nehéz bizni . . . Meg akarok előbb győződni arról, hogy igazán szeret engem. Még nagyon sok jelét kell éreznem ennek. Addig én reám nem hat sem az erdő, sem a gerlebugás, sem a lomb zizegés. Én egészen adom magam, ha egyszer már . . . Ha tehát azt hiszi, hogy reám valami erdei hangulattal halni lehet, nagyon csalódik. — Hát épen azért jöjjön. — Jó, hát megyek. De várjon. Küldjön ide egy kocsit. Maga menjen egy másik kocsin a Hüvösvölgybe, a fővárosi rétig. Ott a vendéglő előtt találkozunk. A Kovácsi felé vezető uton sétálunk s bemegyünk egy oldaluton az erdőbe. Átsétálunk a Zugligetbe s a »Szép juhásznénál* meguzsonnázunk. Jó? Ez csak elég kedves programm ? Addig a koosi a »Szép juhásznéhozt kerül elibénk s ott szépen elválunk egymástól, kedves barátom. Nos, menjen. Szenes megcsókolta az assony kezét, melegen a szemébe nézett, amit az asszony mosolyogva viszonzott. Másfél óra múlva találkoztak a vendéglő mögött az uton. Bágyadt, meleg délután volt. Az égre apró, egymásba omló szürkésfehér, puha fellegek húzódtak. Alig, hogy az asszony kiszállt a kocsijából, lassan cseperegni kezdett az eső. — A maga pompás délutánja — szólt nevetve az asszony. — A kocsik megvárnak bennünket addig, amig haza akarunk menni. Menjünk be addig ide ebbe a vendéglőbe. Senki sincs most itt. SzeDes fölnyitotta az esőernyőjét. Frommernó a karjába kapaszkodott s az útról befordultak a vendéglőbe. Gyorsan átmentek a fehér, terítetlen asztalok között s az eresz alatt helyet foglaltak. Alig hogy leültek, az asszony észrevette, hogy a zöld réten, a vendéglő felé kanyargó uton egy világos-sárga, vászonruhás, szőke hölgy siet át, a szoknyáját magasra emelve. Mellette egy férfi halad, aki az esernyőjét szolgálatkészen tartja a nő nagy, fehér, strucotollas, bársonnyal bélelt, eperszinü kalapja fölé. — Nézze, egy kis pár — szólt az asszony derűsen, amint letelepedtek az asztalnál. Szenes odapillantott. Egyszerre összehúzta a szemét. Megdöbbenve nézett a gyorsan közeledő pár felé, majd hirtelen az asszony arcába pillantott : — Ilyen kellemetlenség. Hisz ez Sándor! — Az uram ! — kiáltott föl az asszony s hirtelen fölugrott, majd az ura mellett lépegető nőt vizsgálgatta. — És kiosoda ez a nő? Ismeri? — Ez egy . . . Ismerem — szólt Szenes zavartan. Az asszony elpirult. — Jó. Hát egy olyan. Színházi nő, vagy aféle? — Igen — felelte Szenes, nyugtalanul nézett körül s aggodalommal mondta: — Nem lehet elkerülni a találkozást. Mai számunk 10 oldalé