Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-10 / 28. szám

XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1910. Jullus 10. Bwna-t——awae

w

aLi

mai

—MWUIP—M 28. szám. Előfizetési tíij; Ecrész évre (OK — í. p'él évre . 5 K f \pgryed évre. 2 K ÖO I trves szám ára tilir Hirdetések : Megállapodás szeriut. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk VÍHHZH ZALAVARMEGYEI HIRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — megjelenik minden vasárnap. Mozgalmak. Kormány változás idején mindig hangosabb a közszolgálatban állók nagy tömegeinek mozgolódása. Évtizedek óta hallatszik már az elégedetlenség, amely néha elcsitul, majd újból felbukkanik egyik másik közhivatalnoki kar kebelében. Amikor a régi, elavult köntösre a kormányok foltot vetettek, elhallgatott egy csomó elége -etlen ember. A mente azonban tovább feslett, kiszakadt a folt mellett is és újra csak kilátszott alóla az a nagy társadalmi nyomorúság, amelyb n az állam és közügy minden rendű és rangú alkalmazottja sínylődik. Ha azután uj kormány jön, uj remény ébred, Akik eddig jó reménységgel táplálkoztak, akiket Ígéretekkel biztattak és őszinte részvéttel vigasztaltak, szeretnének már egy kis valóságot is látni. És elkezdődik njra a panasz, a kérelem, az ostrom. Tagadhatatlan, hogy ezekben a mozgalmakban sok a tulhajtás és akad jócskán jogosulatlan kívánság Ezt már magával hozza a kor szelleme, amely mindenkit viszonyain felüli költekezésre sarkal és az irigység, a féltékenykedés, amellyel egyik lateiner a másiknak boldogulását nézi. A Kxsmza

m i

i i pn íjjjp^LftUP- 1 A Csány-szobrok kiállítása. Annak a másfél esztendő óta folyó lelkes, agitatív munkának, hogy a vármegyénk vértanú halált halt nagynevű szülöttének : Csány László volt 1818-49-iki közmunkaiigyi ministernek s Erdély kormányzójának emlékét az ő ércbe öntött nemes alakja hirdesse itt a hazaszerető utódoknak, ime, elérkeztünk egyik igen fontos mozzanatához, a versenypályázathoz. Julius elseje óta a vármegyeháza közgyűlési termében 16 magyar művésznek szobortervei vannak közszemlére kitéve s már most megállapíthatjuk, hogy a pályázat ugy mennyiség, mini minőség tekintetében várakozáson felül sikerült. A tárlaton van néhány abszolút becsű művészi munka H ezek nemzetk >zi versenybon is beosülést, elismerést szereznéuek a magyar szobrászművészetnek. Emellett van 1-2 olyan résztvevő is, aki ezt a tárlatot használta fel az erősebb, kiforrottabb tehelségü pályatársaival való nagy nyilvános mérkőzés alkalmául. A pályázat, a régi szokástól eltérően, egészen nyilt s itt szabad teret engedett a bizottság maguknak a művészeknek előzetes nyilatkozataira is. A művészek munkáit ez kétségtelenül megkönnyíti, de némileg befolyásolja a zsűri teljes tisztánlátását, mert. n művészekről és művészetükről már régebben nyert impressióknak hatása alól nem lesznek képesek mindnyájan kivouni magukat. Ez főként az amateur-krititekintélyre való beteges törekvés, a végzett munka értékének túlbecsülése szintén alkalmasak arra, hogy az igényeket szertelenre növeljék. De általánosságban mégis az az igazság, hogy Magyarországon a közszolgálatban állók legnagyobb része nyomorog szolgálati pragmatika nélkül, kenyere, előmenetele, becsületes munkájának sikere a protekciótól, a véletlentől, korteskedéstől, szóval az egyéni értéktől teljesen különálló tényezőktől függ. Ne csodálja tehát senki, ha az elégedetlenség zaja újra és újra kitör. Véglegesrendezést kiván minden közfunkcionárius, hogy végre tisztában lehessen azzal a nagy kérdéssel: mit érhet el, mihez ran joga s mennyi az a minimum, amire évtizedek munkája után számithat? Mert a mai rendszer mellet a nyomoruságon kivül még az is izgatja, hogy az előléptetési viszonyok nincsenek rendezve és senki sem lehet biztos afelől, hogy a miniszteri kegy, vagy egyéb összeköttetés mikor fosztja meg jól megszolgált boldogulásától. Bizony — akármennyire visszatetsző is sokak szemében — a közalkalmazottak mozgalma még sokáig tart. Amíg az egyensúly meg nem lesz állapítva, amíg hosszú időre szóló végleges rendezés a jogos igényeket ki nem elégíti, addig a külömböző egyesületek munkája nem fog szünetelni. A végleges állapot megteremtéséhez pedig 1 idő és sok pénz kell. A pénz pedig ágyura, annexióra, diplomáciára és sok egyéb nagyhatalmi célokra fogy el. A nagy tömegek s az intelligenciának egy hatalmas része tehát várjon. Ez a tudat azután bizonyos szociálista izü felfogást és elkeseredettséget visz bele a mozgalmakba, amitől pedig az olyan elemeknek, akik a társadalomban bizonyos vezető szerepet játszanak és tekintélyt igényelnek, nagyon óvakodniok kellene. A mult napokban a középiskolai tanárok sürgették meg helyzetük javítását. Amennyire igazságos és méltányos, hogy a magyar kultura munkásai végre-valahára fontos hivatásuknak megfelelő elbánásban ' részesüljenek, annyira visszatetsző volt az a tendenciózus híresztelés, hogy tanár sztrájk készül. Képtelen feltevés! Ez csak a világba kiáltott meggondolatlan ijesztgetés, amellyel a magyar tanári kar egyet nem ért. Aki az iskolában ideális célok szolgákusokra áll. Ám itt maguk a tárlaton levő pályamunkák állanak a biráló bizottság segítségére, mert a legjobb művek is olyan momentumokban térnek el egymástól, hogy a pályadíjak odaítélésénél nem fognak sok muukát adui a zsűrinek. A pályázó művészek között, a fiatalságuk s rövid pályafutásuk ellenére is, több önálló invencióju, gazdag érzésű, tiszta gondolkozású szobrászegyéniség van, de egyiknek másiknak munkáján rögtön fellűoő gyengeségeket lehet felfedezni. Az egész pályátaton nagyjában tulteg az építészeti munka, amelyet elsősorban annak kell tulajdonítani, hogy a művészek előtt nem volt semmi pozitív támpont a szobor leendő elhelyezésére, a szobor-tér perspektívájára nézve. A beérkezett pályaművek ismertetését itt adjuk : Andrejka József 2 vázlattal szerepel a tárlaton. A terein jobboldali sorában az első helyen álló vázlatának analysise a következő: Egy 3 vonalú vastag magas talapzatból rövid vaskos oszlop emelkedik ki. Ezen áll Csánynak nehéz magyar diszruhába öltöztetett mell-alakja, bal kezében egy félig nyitott papirtekeroset tart, amelyen nyugszik a jobb keze, egyik ujjával a papiros írását mutatva. Ez a fő, Csány tiszta fajú arcának minden jellemző karaktervonása néikül, álmos tekintetű, semmitmondó kövér arc. A főalak mellett, baloldalon egy öreg anyóka ülő alakja van, amint két karjával az ölébe támaszkodva, hajlott derékkal, ránoos Mai számunk 10 oídal arcának nyugodt derűjével mereng maga elé. Pompás zsánertanulmány, de osak ez az egyetlen beszédes buste az egész vázlaton. Jobb oldalon két szomorú arcú honleány alakja látható, amint egy vastag merev állványu urnába ékszereket dobnak bele. A magyar honleányok áldozatkészkészségének allegóriája. A másik vázlatán magas piramidépítményen áll, bal karjával egy kis tömbhöz támaszkodva Csány álló alakja, jobb kezébeu egy félig nyitott papírtekercset tart, mig felső karján hosszú mentéje lóg. Testén sima, dísztelen magyar ruha. A főn semmi megkapó vonás sincs, aroa kifejezéstelen, fáradt alakja semmit sem beszél arról a Csányról, akinek történelmi szereplése tele van a folytonos mozgás, a minden testi nyugalmat feláldozó, odaadó fáradozás beszédes példáival. A piramid oszlop magasra emelt harmadik léposőjén áll merev vaspántos, befelé görbülő lábakon egy urna, amelybe egy szomorú arcú nő karperecet készül bedobni. Bödy Kálmán: Hatalmas, nehéz szárnyas oszlopon, éles vonalú merev pörölyfigurákhoz támaszkodva áll Csány fáradt alakja, fedetlen fővel, két kezét elől egymásra téve a kardja markolatán tartja, kardja a lábai közt áll. Előtte az oszlop alján, vállán nyugvó zászlóval egy meztelen férfinak kissé a falhoz támaszkodó alakja áll s ennek lábai előtt hosszú egyenes kardon egy oldalt néző turul. A főmű előtt vastag kőpárkányos lépesőfeljárat van a ter-