Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-20 / 8. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« . 1910 február 6. legrégibb. Ebből az következnék, hogy Magyarország államisága ax alkotmányos államok között a legjobban ki van domborítvaés közjogi viszonyai a legrendezettebbek. Tényleg pedig ugy áll a dolog, hogy bár szentesített törvények bástyázzák körül az alkotmányt, az mégis csak papiros alkotmány, törvényeinek ereje pedig csak addig van, amíg az abszolút császári jogokat biztosítja. Mert az alkotmányos gyakorlat az, hogy az alkotmány és törvények alárendelvék az uralkodói akaratnak, vagyis az uralkodó egyéni akarata erősebb a törvénynél s így erősebb magánál a nemzetnél is. Ezt a bűnös tantételt a loyalitás tulhajtása csempészte be, állandó alkalmazással, a magyar alkotmányba. A kormányok a császári parancsot szentebbnek tartották az alkotmány parancsánál s az országgyűlés többsége fedezte a kormányok bűneit. Ez a túlhajtott loyalitás s az ebből folyó konzekvencia, a törvényeknek, az alkotmányos felfogásnak az uralkodó akarata előtti meghátrálása kifejezetten benfoglaltatik az uj párt kiáltványában. Ne bántsuk az uralkodó jogait, vagyis az eddigi gyakorlat fentartásával biztosítsuk az alkotmányos mezbe bujt abszolutizmust. A nemzet vágyai és törekvései álljanak meg annál a határnál, amelyet Bécsben kijelölnek. Nem szabad munkába fogni a nemzeti élet fejlesztését az egész vonalon. Vannak kiméleti *.erek, amelyeknek posványában csendesen meglapulhatnak az osztrák érdekek is, amelyek csodálatos módon mindig olyan szint tudnak felvenni, hogy nem külömhöztethetők meg a dinasztikus érdekektől. Ki viseltethetik már most bizalommal az olyan kormány iránt, amelynek célja ennek a felfogásnak és gyakorlatnak a fentartása ; amely törvénytelenséggel kezdte, szirén dudálással, vesztegetéssel folytatja s egészen bizonyos, hogy erőszakkal fogja befejezni azt a dicstelen vállalkozást, amely Bécsből indul ki s ugyanoda tér vissza. A kiáltvány sem tartalmával, sem formájával nem hatott ugy, mint a kigondolók hitték. Ma már napirendre is tértek | felette. Csak az a felhívás rögződött meg a lelkekben, hogy : munkára fel. De nem olyan munkára, amilyenre ők buzdítanak. Hanem erős, kitartó, megfeszített nemzeti munkára, amely elvezeti a nemzetet az igazi alkotmányos élethez és felszabaduláshoz. Zalavármegye közgyűlése. Zalavármegye törvényhatósági bizottságának ruult héten tartott közgyűlése néptelenebb volt, mint reméltük. Miután a tárgysorozatban az uj kormáunyal szemben való állásfoglalás is szerepelt, az volt az általános hiedelem, hogy zsúfolva lesz a vármegyeház nagy terma. Azonban csak mintegy száz bizottsági tag jelent meg, mart az utóbbi napokban az utak rettenetesen megromlottak s másrészről úgyis értesült már mindenki az állandó választmány állásfoglalásáról és határozati javaelatáról, amely teljesen fedi a vármegye közönségének hangulatát. Ebben tehát már eleve meg is nyugodott mindenki. A vármegye nyilatkozatának valósággal ünnepélyes keretet adtak Eitner Zsigmond, Bosnyák Géza és dr. Tamás J tnos felszólálásai, valamint az az általáüos helyeslés, amellyel az állandó választmány javaslatát a közgyűlés elfogadta. A közgyűlés első napján a tárgysorozatnak csak néhány pontja volt letárgyalható, mert a zalaegerszegi városi takarékpénztár ügye hosszú vitát provokált, amely másnap is majdnem délig tartott. Évtizedek óta nem fordult meg a közgyűlés előtt olyan tárgy, amely annyi időt vett volna igénybe, mint a városi takarékpénztár. Dr. Korbai Károly polgármester a kérdést minden oldalról megvilágító beszéddel küzdött az állandó választmány javaslata ellen, am'lvet az ügy előadója, Bődy Zoltán vármegyei aljegyző igyekezett a törvéuyből vett alapos érvekkel megvédelmezni. A hosszura nyúlt vita érdekességét fokozták a felszólalások, amelyek nagy része a város határozatának jóváhagyását sürgette. A politikai vonatkozású tárgyakon s a városi takarékpénztár, valamint a zalaegerszegi polgármester fizetésének felem 'lésére vonatkozó képszép holdvilágos esték jelentek meg előtte, telve hársfaillattal, telve pompás haragoszöld lombbal. És a lombok közül hófehér, hótiszta leányarcooska kandikált elő. És ennek a leánynak hótisztaságát is ellopta valaki : ő, az úrfi. Miért is hozta a sors az útjába ezt a szegény, nyomorult, gyönge zsinoros-embert? Miért kellett a dolognak ugy esni, hogy ez a tökéletlen, pusztuló iszákos ember a maga baja révén visszalökje az úrfit abba a pocsolyába, amelyikből annyi lelki erőlködéssel, önhazudozással próbált kivergődni a partra ? És a zsinoros-ember még mindig nem hallgatott. Mert a kocsmárosné, a kövér, pápaszemes asszony rászólt: — Hal)ja-e, hányadik ember a nagyságos ur, akinek maga ezt a padlás-históriát elmondja? Kit érdekel a maga baja? Mindenkinek meg van a maga keresztje, de más c«k hallgat vele, maga meg odaköti mindenkinek az orrára ! Legjobb lenne, ha hazamenne, úgyis be van már csipve I A zsinoros-ember felkapta a fejét és a dühtől tompa hangon, rekedten mondogatja: — Hazamenjek ? Hogy megint szétmarcangoljon a düh, amikor az a bestia felmenekül előlem a padlásra? De ma agyonverem! Ma nem vagyok részeg, ma utána megyek és agyonverem ! Ugy legyen a nevem Huuka Dénes, hogy agyonverem ! A név hallatára az úrfit torkonragudta valami láthatatlan kéz. Ösztönszerűleg szólni akart, de képtelen volt rá. A hársfaillat szinte leesapott rá és elhomályosította a szemét. Fejét a tenyerébe hajtotta. — Irma, édes Irma ! « A bádog óramutató leesett a hatos számig. Fél hét volt. A zsinoros ember fejét, a kezére hajtva, elaludt. Az úrfi felhasználta az alkalmat, halkan fizetett és kiosont az uicára. A pápaszemes korcsmárosné mosolyogva súgta oda neki : — Szökik az ur, szökik?! No, nem csodálom ! Ez a félbolond mindenkinek a fejét telibeszéli a maga bajával ! Mi köze ahhoz másnak? ... Jó éjszakát! Az úrfi már megint ottkint volt az utcán. ; Megint odahajolt az első pocsolya fölé, belenézett, nézte a tulajdon szép, üde, fiatal arcát. Végül azt mondta : — Pfuj ! És elsietett. — viselőtestületi határozaton kívül a tárgysorozat egyéb pontjai alig keltettek némi érdeklődést. A folyó ügyeket pedig villámos gyorsasággal intézték el. A közgyűlésen Árvay Lajos alispán elnökölt s a gyűlést 10 órakor nyitotta meg. Az alispáni jelentés tudomásulvétele után egyhangúlag elfogadta a közgyűlés az állandó választmánynak azt a javaslatát, hogy dr. Darányi Ignácnak a földmivelési miniszteri székből való távozása alkalmával a vármegye közgyűlése sajnálatát fejezze ki. Liptó vármegye közönség® átírt az összkormány és Kossuth Frreac üdvözlése tárgyában ; Fejérmegye közönsége pedig megküldötte pártolás végett azon átiratát, amelyben Kossuth Ferencnek bizalmat szavazott. Az átiratokat a közgyűlés irattárba helyezni rendelte. Az előadói javaslatot harsány helyeslés kisérte. Esután következett gróf Khuan Héderváry Károly miniszterelnök, gróf Serényi Béla f'öldmiveiésűgyi, Hieronymi Károly kereskedelemügyi és Hazai Samu honvédelmi miniszterek leiratainak tárgyalása. Az állaudó választmány javaslatát, amelyet mult számunkban közöltünk, a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta s a kormány iránt bizalmrtlanságát nyilvánította. Az első felszólaló Eitner Zsigmond orsz. képviselő volt n beszédében kiemelte, hogy a mostani kormány imparlimentáris; olyan elemekből áll, akik nem a nemzeti törekvések harcosai, hanem Bécs zsoldjában állanak, ezek iránt tehát a hazafias közvélemény és különösen Zalavármegye közönsége, amely a nemzeti célokért vívott harcokban mindig elől járt, bizalommal nem viseltethetik. Bosnyák Géza magas szárnyalású és lelkesítő beszéddel mutatott rá az uj kormány kinevezésével kezdődő korszak veszélyeire. — Olyan időket élünk — úgymond — hogy nem tudhatjuk előre: mikor lesz elnémítva a szabad szó s elkobozva a gyülekezési szabadság. Ezt az alkalmat tehát, amikor még szabad a szó, felhasználja arra, hogy Zalavármegza hazafi ih közönségét figyelmeztesse a jövendő küzdelemben reá háruló kötelességekre. Vázolja a Habsburgok törekvéseit, amelyek mindig arra irányultak, hogy Magyarországot beolvasszák Ausztria törpe tartományai közé. A nagyhatalmi téboly s az össcbirodalom őrült gondolata vezette és irányította mindig az osztrák politikát. Hiszen uralkodtak tn*'- f-Mifink jóakaratulag is, alkotmányosan is, de ojak. akkor, amikor érdekeik így kívánták. Hí azonban az alkotmányosság az osztrák érdekekbe ütközött, nem riadtak vissza az akasztófa és a golyó politikájától sem. Nem elég, hogy akadályokat gördítettek nemzeti törekvéseink érvényesítése elé, hanem még a kiegyezésben biztosított jogokat is e! akarják homályosítani. Szónok ezután idézi Deák Ferencnek a kiegyezésről mond >tt beszédeit. Maga Deák Ferenc is ugy magyarázta a kiegyezést, hogy az csak a nemzet fejlődésének útjában álló akadályokat hárította el, a sziklákat hengerítette el, de a szabaddá tett területet beépíteni a követkíző nemzedék kötelessége. A kiegyezést olyan boltívnek tekintette, amely két egyforma erő' oszlopon fekszik. Negyveuhárom év elteltével joggal feltehető az a kérdés: teljesitette-e a Deák Ferencet követő nemzedék a kötelességét; beépitette-e a szabad területet s a két oszlop — Ausztria és Magyarország — egyforma erősek-e ? Ezekre a kérdésekre csak nemmel f'elelh-jtünk. És vajou bizalommal viseltethetik-e a nemzet az olyan kormány iránt, amely nem a nemzet törekvéseinek diadalát, hanem a bécsi akaratot szolgálja. Az állandó választmány javaslatát elfogadja. Bosnyák Géza nagy éljenzéssel fogadott beszéde utáu dr. T-imás János emelkedett szólásra és a kormány törekvéseiben rejlő veszélyek mellett különösen arra hívta fel a fiiíyelmet, hogy gróf Khuen-Héderváry programrajába felvette a közigazgatás reformját is, amely alatt tuiajdonkép-ii a vármegyék jogainak megnyirbálását kell érteni. Megengedi, hogy a magyar közigazgatásnak vannnk hibái és hiányai, de ezek nem oly természetűek, hogy a vármegyét, ezt az ezredéves 'ntézményt, az alkotmány egvik erős pillérét áldozatul dobjuk a centralizációnak. Az országgyűlést elnémították, nyilatkozzanak meg tehát a vármegyék s fejezzék ki bizalmatlanságukat a kormány iránt, amelynek