Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-20 / 8. szám

XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg;, 1910. február 20. 8. szám. Előfizetési dlJ: Kcrésr évre Kél évre . . Negyed évre 10 U — f. 5 K — f 2 K 50 f Kgyes mtárn Ara 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér Koronként 1 K Kéziratokat nem küldünk víhuzh ZALAVARME Politikai és társadalmi hetilap. Y E Megjelenik IRLAP minden vasárnap. Szirén hangok. Az uj párt megszületett. A kigondoló értekezletek már nevet is adtak neki, sőt a nemzethez kiáltványt intéztek, amelyben csatlakozásra hivják fel mindazokat, akik hívei a békességnek, a munkának. A párt neve : „nemzeti munkapárt" lett. Ez a név bizony egy kissé nehézkes. Meglátszik rajta, hogy megrendelésre készült. Szinte csodálatos, hogy annyi okos ember, amennyi a keresztelésben részt vett, csak ilyen nevet tudott kitalálni. Persze egy kissé nehéz az olyan pártnak nevet adni, amelyet nem a nemzet politikai küzdelmei teremtettek, hanem az uralkodó parancsa s az ebből folyó kényszerhelyzet hoztak létre. Egy tekintetben azonban mégis kiváló ez az elnevezés. Tudniillik egészen mást fejez ki, mint amit az apák és komák a cégér mögött cselekedni szándékoznak. Mert hogy a nemzeti munkának valamiféle köze volna Khuen-Héderváry törekvéseihez, azt már nehéz volna feltételezni. Az a munka, amely tervbe van véve, épen a nemzeti törekvések letörésére irányul. Ezideig nem is láttunk még belőle egyebet, mint az j iglói munkát, amely kétszázezer koronáért a pártnak megszerezte az első mandátumot. A cimtábláról nem lehet megmondani, hogy mi van az uj párt boltjában. Olyanforma az egész üzlet, mint az olasz szalámis ember titokzatos kosara. A talián szalámit kiabál, de egészen mást árul. A nemzeti munkapárt mindent hozhat, csak nemzeti munkát nem. Hozhat korrupciót, erőszakot, bécsi parancsokat, kétfejű sasokat, rendjeleket, uj embereket és uj parlamenti alakulásokat ; csak épen azt nem hozhatja, amiért a nemzet évszázadokon keresztül küzd és vérzik : függetlenséget, amely egyedüli eszköze az erők szabad kifejlesztésének, a nemzet boldogulásának. Az uj nemzeti munka azt jelenti, hogy szabad tovább is a földet túrni, műhelyben izzadni, papirost fogyasztani, de nem szabad önállóságra törekedni sem gazdasági, sem katonai téren. Ebben az irányban már azután nem szabad dolgozni. A manifesztum, amelyet gróf Tisza István cselekedett meg, ezt nyíltan meg is mondja. — ,,A szó teljes értelmében — úgymond — érvényesül a nemzet önrendelkezési joga és mindezért azou egy korlátot kell viszontszolgálatul elfogadnunk, hogy ne bolygassuk az 1867 évi XII. törvénycikknek közjogi rendelkezéseit és a hadsereg vezérlete, vezénylete és belszervezete körüli alkotmányos fejedelmi jogok gyakorlása terén ne akarjunk ujabb reformokat kierőszakolni." Miután pedig a kiegyezés közjogi rendelkezéseit ugy magyarázzák, hogy az uralkodó abszolút vető jogát feltétlenül respektálni kell h a közösséget soha megtámadni nem szabad, az uj párt kiáltványa nem hagy fenn kétséget aziránt, hogy a nemzetet ki akarják szolgáltatni az alkotmányos köpönyegbe bujtatott abszolutizmusnak, valamint az osztrák zsákmányolásnak. Igaz, hogy a közgazdasági kérdések közjogi oldalát — a nemzet önrendelkezési joga alapján — tisztázottnak mondja a manifesztum, de e2 csak annyit jelent, hogy az uralkodó elismeri a nemzetnek a gazdasági önállósághoz való jogát, de azt érvényesíteni nem engedi. És ha nem engedi, ebbe — a munkapárt felfogása szerint — feltétlenül bele kell nyugodni. A bank és külön vámterület az uj párt szemében nem olyan fontos érdekek, amelyekért érdemes volna azt a harmóniát megbontani, amely nekünk csak szolgaságot termett. A kiáltvány cinikus megalkuvása folytatása annak a szerencsétlen politikai rendszernek, amely alkotmányos hazugságokkal csitította el a békétlenkedő országot. Magyarország alkotmánya Európában a A zsinoros ember. A barna kis poosolyák már unottan, kedvetlenül pislogtak vissza a haragos kék égre; egyegy esőosepp még összerázta őket, de már a bullámgyürük is csak lomhán bandukoltak a gyalogjáró kövei félé. Felülről, a tér felől pompás legényke jött lefelé, bele egyenesen a pocsolyák világába, amik ott lent szorongtak a kanyarodónál. Amikor odaért közibük, megállt. Megnézte magát az egyikben, megigazította a cilinderét, majd a másikhoz lépett. Pompás hársvirág illat lebegett a levegőben. Kár lett volna bele nem mosolyogni a tiszta, kék semmiségbe. A legényke meg is tette, azután megfordult, hogy a másik oldaláról is megnézze a világot. Valami piszkos, apró kis korcsma felirata volt az eiső, amit meglátott. Nem birt magával és belódult, hogy valami ujat, szokatlant lásson. Odabent azonban megszeppent kissé, nem igazodott el mindjárt és félszegen ült le az egyik vörösabroszos asztal mellé. Két deci bort rendelt, de nagyon csüggedten nézte a piszkosvörös löttyöt. Már sajnálta, hogy bejött, menni készült ismét, amikor az egyik távolabbi asztalnál egy zsinoros ruházatu embert, valami hivatalszolgát pillantott meg. Az már be volt I csipve kissé, halkan, motyogva beszélgetett önj magával. Utóbb ő is észrevette az úrfit; vizenyős szemét szomorúan rámeresztette. Utóbb felkelt, fogta a poharát és átment az úrfi asztalához. Az már látta, mi készül, de nem volt lelke otthagyni egyedül a részeget. — Jó napot úrfi — mondta a zsinoros ember. — Átgyövök. Minek butuljunk külön-külön ? Lehet azt együtt is tenni. Nem igaz ? üdaütötte a poharát az urfiéboz, de az csak sziulelte az ivást. Félt a szennyes kotyvaléktól. — Ejnye, ejnye, — feddőzött a zsinoros ember, — iszen az ur csak ugy szopogatja! Nem kell félni tülel Aki féi a bortól, azt leüti a lábáról! Lássa én nem félek tülle. Igyék I — Nem muszáj mindig inni bácsikám I — mondta az úrfi kitérőleg, de a zsinoros ember nagyot sóhajtott és lemondóan legyintett a kezével . — Az urfinak nem muszáj I — mondta. — De nekem muszáj mindétig innya. Érti ezt az úrfi? — Már miért kellene magának mindig inni ? — kérdezte az úrfi unottan. A zsinoros ember hallgatott. — Az úrfi ugy gondolta, most itt a menekülés pillanata és fészkelődni kezdett.. De amaz rátette a kezét a karjára és vontatottan, komoran mondta: — Csak maradjon! Ila már kicsalta a bajomat, hallgassa is meg I Hát nekem azért muszáj inni, úrfi, mert van, amit el kell felejtenem. Tudja ? — Nem tudom én, dehogy tudom, már hogyan is tudnám, bácsikám ? — Kötődött ártatlanul az úrfi. De a zsinoros ember szemét elöntötte a vér. Megrázta az asztalt és halkan sziszegte : — Nohát tudja meg, hogy elvették tőlem az egyetlen, szép, hófehér, tiszta leányomat és ugy adták vissza, hogy nem volt már hófehér, sem tiszta ! Hogy a sátán szakítsa ki a lelkét annak u gazembernek, aki megtette! Hej, ha a kezembe kaphatnám I De nem szól a nyomorult, nem mondja meg, ha tüzes harapófogóval húzom is belőle. Ha hazamegyek, felszalad a padlásra, tudja, hogy nekem fáj a lábam, meg aztán ilyenkor kissé lóbálódom is, hehe, és ott gunynyuszt egész este, egész éjjel étlen-szomjan. Mégsem jön le. Mert urficskám, én jó ember vagyok, nagyon jó, olyan a szivem, mint a vaj, de ha lelkembe gázolnak, akkor rettenetes vagyok 1 Akkor reszket tőlem az egész ház! Hát látja, urfioskám, ezért kell nekem inni I Ezt kell nekem elfelejteni! A zsinoros ember már nagyon részeg volt, lehajtotta a fejét a vörös abroszra és lassan lóbálódott. Az úrfi szive kissé összeszornlt; Mai számunk IO oldal