Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-06 / 6. szám

2 >Zalar»egyPj Zalavármegyei Hírlap* 1910 február 6. Ugy kell választanunk, hogy elmenjen a kedvük újra és újra a nemzetre appellálni. Tanulják meg, hogy egy nép lelkületével, jogos törekvéseivel szemben politikát csinálni nem lehet. De a reakciósok találják magukkal szemben ne csak a kerületeket, hanem a vármegyéket is, amelyekre hárul az alkotmányvédelem szent kötelessége. Ezt a védelmet pedig jó előre szervezni kell, mert hogy mit jelentenek és mennyit érnek az ötletszerű elhatározások, arról keserű tapasztalataink vannak a múltból. Csak a leghatározattabb álláspont jogosult. Minden kétértelműség és ingadozás kizárásával. A támadás erős lesz, az ellenállásnak is keménynek kell lenni. Az erőket egyesíteni, kezet kézbe téve, szilárd elhatározással és egymás iránti bizalommal lehet csak sikert elérni. És mi hisszük, hogy ha tényleg elkövetkeznek a nehéz napok, Zalavármegye elől fog járni. Mert erre utalják hagyományai s az a hazafias szellem, amely mindig vezette és irányította. Szemle. (A világ vége.) Ma már kevesebben fecsegnek ugyan arról, hogy a Halley-üstökös elpusztítja a földet, de azért még mindig kisért a világ végéről terjesztett hír. Még komoly tudósok is akadnak, akik a földi élet végét jósolgatják. Összeszedtünk egy csomó tudományos én laikus híradást mi is. Ami pozitívumot ezekből ki lehetett halászni, azt nagyon röviden megtudjuk írni. A kombinációknak azonban se szeri, se száma. A Halley-féle üstökös minden 75—76 évben tér vissza pályájának arra az útjára, amelyen a földről látható. Halley angol csillagász után kapta a nevét, mert ez a tudós állapította meg, hogy az 1531-ben, 1607-ben s 1682 ben látott üstökös nem három külömböző égitest, hanem ugyanazon csillag, amely rengeteg hosszú elliptikus pályán forog a nap körül. Halley kiszámította, hogy az üstökös 1759-ben ismét megjelenik. A tudós számításai pontosan beváltak s az üstökös 76 év múlva, 1835-ben szintén megjelent. Most is közeledik felénk. Egyes finomabb csillagászati műszerek már jelzik is az üstököst, de március és áprilisban lesz csak teljes pompájábin látható. A a bizonyos, hogy a Halley-üstökös pályája metszi a föld pályáját. Egyesek azt állították, hogy ennél a» ominózus metsző pontnál összetalálkozik a két égitest. Nos, ha ez bekövetkezhetett volna, ez természetesen világok pusztulását jelentené. A többi bolygók lakói olyan tűzijátékot és tragédiákat láttak volna a világűrben, amilyen még talán nem volt a világ teremtése óta. De a világok Ura és Rendezője nem ugy szabta meg a csillagok útját, hogy azok összeütközhessenek s ezzel megbontsák azt az egyensúlyt, amelyen az egész óriási rendszer alapszik. A Halley-üstökös május 2-án megy át a földpályának azon a pontján, ahol a találkozás bekövetkezhetnék, míg a föld csak május 31-én ér oda. Ezalatt pedig az üstökös, amely óránként 170,000 km. sebességgel halad, jó messze elsétál a végtelen űrbe. A 23 millió kilométer csóva azonban még mindig a földpálya körül lebeg. Ebbe tehát — az eddigi számítások szerint — feltétlenül belerohan a föld. Az a kérdés már most, hogy az üstökös csóvája okozhat-e bajt az öreg főidnek ? űrre a kérdésre ma még nem tud felelni a tudomány. A legvalószínűbb azonban, hogy észre sem veszszük az egész dolgot. Egyes csillagászok azt jósoljak, hogy május 18 áu nagy kod lesz, amely beburkolja az egész földgólyot; mások szerint az üstökös csóvájában levő oiángázok mérgező hatást is fejthetnek ki, vagy esetleg olyan változást idézhetnek elő a levegő összetételében, hogy az élő szervezet elpusztul. De azért eem kell aggódai. A tudományos feltevéseket siet megcáfolni maga a' tudomány. Azt is bebizi nyitották már, hogy a ciángázok, mihelyt a föld gőzkörébe kerülnek, a levegővel való ériutkezés folytán felbomlanak s veszélyes hatásukat nyomban elvesztik. Az aem bizonyos, hogy megvan-e még az üstökösnek a 23 millió kilométer csóvája. Már 1835-ben konstatálták, hogy a csóvából sok millió kilométer lekopott. Előbbi megjelenése alkalmával az égbolt egy harmad részét elfoglalta. A legújabb elméletek szerint az üstökösök csóvája anyagnak már alig nevezhető. Végtelenül finom ködpára, amely a föld légkörével való találkozás alkalmával azonnal eiillanik. Elég annyi, hogy a találkozástól nem kell félni s különösen nem szabad a nép körében a félig meddig babonái jóslásokat terjeszteni, mart ezek rossz következményekre vezethetnek. A história feljegyzi, hogy 999-bou szintén elterjedt a nép körében az a. naiv hit, hogy egy üstökös elpusztítja a világot. Es lett vidámság, heje-huja, dáridó. Senkisem dolgozott, mindenki mulatott. Nem voltak többé fösvény emberek, boldogtalan szerelmesek s mindenki igyekezett a rövid élet örömeit kivenni. És azután osak nem lett vége a világnak. Az üstökös szépen odébb állt; a föld épen olyan nyugodtan forgott tengelye körül, mint annak előtte. A virág illatozott, a patak locsogott, a madarak énekeltek ; a földi élet pompázott tovább. Csak azok voltak nyomorultak, akik elhitték a mesét, mindenüket elpazarolták s most újból kellett kezdeni a létért való küzdelmet. Legjobb, ba a világ végéről nem elmélkedünk. Az a fesőbb hatalom, amoly a világokat mozgatja, tudni fogja azt az időt, mikor kell elpusztulnia ennek a sártekének. A Halley-üstökös egyelőre nem fogja bántani. földbirtokos osztály hite^gyeinek rendezésére. Mi ezt az ötszáz milliót, bar talán Jenne valami eredménye, mert szörjyü lárin i keletkezett hirére a fölhizott merkantilisták werthemjei körül, nem tartanók megoldásnak. Az I elpusztult zsentrit visszaállítani már nem lehet, mert újból lerogy. Az elpusztulókat nem pénzzel, olcsó hitellel mentjük meg elsősorban, hmem a mezőgazdasági kamarák felállításával és a szij goru tőzsde-törvénnyel. Más már meg nem állítja nálunk a földindulást . . . * * * (Földindulás.) A régi szép magyar világuak daliás, büszke lovagját, a nemzet szemefényét, az ország első erejét, a vidéki zsentrit, mármár hiába keressük a szép migyar földön. A kúriákat, a s/ázholdakat, a négyeseket, az uri p:ssaiókat, még a címeres kutyabőrt is felfalta mind, mind az adósság. Miutlii egy szűnni nem akaró földindulás rázta volna meg Magyarországot, szaladui kezdett a löld s nyomába szaladt a birtokosa is. Ma már a zsentri-világ régi híres csodáiból ungy vidékeken alig maradt egyéb öreg emberek könyekba fu'ó meséjénél s a temptőkertek elhanyagolt, megvásott családi sírboltjánál. A zsentri a váróiba menekült. Aki még a kúriáján maradt, ugy megfogta az adóaság köszvénye, hogy mocoanni sem bír. Pusztul a nemesség, pusztul az ország. A politika veri le a mi országunkat. Ha az a nemesség, mely egy-egy vidéket ugy megfoghatott a magyarság számára, ahogy az akácfa megfogj* a homokot, nem közjogi politikán emészti folyton a maga ircjét, de céltudatos, okos mezőgazdasági politikát teremt, ma Közép Európt leggazdagabb, legerősebb népy vagyunk. Igy meg bármennyire evickélünk, bármilyen szép frázisokkal tiltakozunk, lizony előbb-utóbb belesodródunk Ausztria vagy Nagynémetország Moloch-kemencéjébe. Gazdaságilag enervált ország nem sok gondot okoz a nagy, erős nemzeteknek. Magyarországon ma mezőgazdaság nincs. Étinek egyszerű a magyarázata. A földbirtokos osztály, a zsentri tökéletesen eladósodott. M 'zitelenre vetkőztetve, kiforgatva mindenéből, elárulva, kétségbeesve váija már évek óta a segítséget. Mind hiába. A közjogi politika fenekedése nálunk az első. Ha ősi magyar ju<su ikat kidobolja is lát unk alól az árendás, osak a zsinór meglegyen 1 Darányi ugyan hozzákezdett a magyar zsentri lwssu felöltöztetéséhez, de mit értünk vele ? Minden ruhadarab, amit ráadiak, bő volt és kurta, mint a katonakopÖDyeg. Parádés masirozáshoz, szép ráncokba szedve beválhatott, de életerős munkára hasznavehetetlen. A héten aztán valaki fö emelte szavát az ország fővárosában az eladósodott magyar zsentriért. Ötszáz milliót követelt az eladósodott Az egyenlőség fogalma. A francia forradalom után az egyenlőség jogi fogalom lett; a törvénykönyvben az emberiségi jogok közé Boroztatott és azóta mind tágabb tért hódított a jogi és állami életben. Ujabb korban az egyenlőség roppant elasztikus fogalmat nyert, nevezetesen a szooiálizmus által meghatározott fogalmat. Lássuk, miben áll az egyenlőség és miképen használja fel a szooiálizmus hódító eszközként. Bármely államban, ahol az egyéni szabadság magvan, egyúttal megvan maga az emberek közötti egyenlőség is. Ne ragadtassuk el magunkat azonban eme állítás által. Megvan az egyenlőség ugy, ahogyan a természet változatlan törvényei megengedik. Maga az egész természet ugy van berendezve, hogy benne az erők közötti harc egy pillanatig sem szűnhet meg. Az erők közötti harc megszűnése általános egyensúlyt eredményezne, ami tulajdonképpen az életre nézve halált jelentene. Ugy az organikus, mint az anorganikus testeknél látható folytonos változások avagy életnyilvánulások mindmegannyi, az erők közötti haronak az eredményei. Képzeljük azt, hogy a mostani emberiség egy pillanat alatt mpg volna fosztva minden magánbirtokától és az egész föld ugy volna telekkönyvileg bevezetve, hogy a tulajdonos az egész emberiség volna. Az egyéni szabadság és az egyesek különböző fokú életkapaoitása 24 óra alatt oly észrevehető eredményeket okoznának, melyek szerint némelyek már oly iövid idő múlva megsiratnák szabadságukat és lebirálnák az egész világberendezést azért, mert az emberek közötti egyenlőség illuzórikus fogalomnak bizonyult be. Szooiálistáink, akik oly előszeretettel szeretik a terméazettudomáijyok érveit oéljaikra felhasználni, nem téveduek annyiszor, ha kiinduló tételnek ama természetes tételt állítanák fel, mely szerint: a természet törvényeit megváltoztatni nem lehet. Hirdetik Pétert rgyenlőuek Pállal, eltekintve attól, hogv pl. Péternek munkátudása és képessege meg sem köceliti a Pálét. Az egyéni szabadságot érzékenyebben nem is lehetne másképpen sérteni, mint éppen akkor, ha valakitől azt kiv ínjuk, hogy fizikai és szellemi erőinek csökkentése árán teremtsen ő maga ós egy más embertársa között egyensúlyt akkor, amikor jól tudja, hogy ez az egyensúly 24 órn mu'va felbomlik és akkor a harc újonnan kezdődik, még pedig a természet váltoiatlan törvényei szerint. Ezt sz igazságtalanságot nem tűrheti meg még a legszenvedélyesebb szooiálista sein. D? azért prédikálják ezt azon indokkal, hogy t. i. Pál is ember, épp ugy mint Péter. Igen, Pál is ember, azonbau életrevalósága nem olyan mint Péteré. Egyenlőség nincs, nem is volt, de nem is lesz mind uldig, tttnig a földön folytonos fejlődésről van szó. Majd sok millió év multán, amikor a föld geoIogiai átalakulása folytán az életnyilvánulások nem leszn k olyan változatosak mint ma, vi'gy amikor fejlődésről szó sem lehet, taláu fogna* utódaink az egyenlőségről beszélhetni. Mii nap is megvan az egyeulőség, de esik egyetlen pgy esetben : a halálban, ami kitűnően bizonyítja eddigi érveiuket, melyek szerint az életnyilvánuláook és a fejlőd <s nem tűrik az egyenlőséget. Fölösleges efelett tevább is elmélkedni, mert könnyen megtörténik az, hogy beleesünk abba a hibába, amikor beszélüuk a semmiről. Beszéljünk azonban az egyenlőségről szociológiai szempontokból.