Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-23 / 4. szám

iylO január 23. » Zalamegye, Zalavármegyei Hi/nv>* •*•* KtffllIW'imirttflM A magyar mezőgazdaság ss a Balkán szerződések A megvár poütiicai élet látóhatárán belül, teljes » felfordulái. Mi leás ? hogyan lesz? mit hoz a jövő? kérdései izgistják ax aggódó ma- i gyárt, mely kérdésekre adott feleletek ma n legkevésbbé elégítik ki a magyar mezőgazdaság legközvetlenebb érdekeltjeit, a — magyar gaz- : dákat. Ai 1909-ik ssstendő letűnésével lejárt az , 1908. évi felhatalmazási törvény hatály* é.-< végleg niegsxünt a lehetősége annak, hogy a m»- i gynr kormány alkotmányba jogára való hivatkozással, külkereskedelmi sserződégeket köthessen és azokat es*k egy napra móló érvénnyel is, rendeleti uton életbelépteth«s»e. A volt kor- j máoy alkotmányos érzékét dioséri, hogy a Wi«n- j bői jövő nógatások daoíra e jogával nem élt, mert hisieu a felhatalmazási törvény félre nem magyarázható szavaiból kétségtelen, hogy 1909. december 31-én tú! terjedő érvénnyel alkotmányosan amú^y itm rendelkezhetett volns. Arr* pedig a«m Darányi, som a kormány többi t*gj»i nem voltak kiphttók, hogy az utolsó pillanatban életbeléptessenek és január elsején tűi arutái! nyilt törvéoysérté* a'ráu fenntartsanak • egy olyan külkereskedelmi szerződést, a melynek • megkötésébe a m-ngyar mezőgazdaság magasabb politikai szempontokból belenyugodott ugyan, i de amelynek életbeléptetését viszont teljes joggal követelte mindsddig elhalasztani, mig a többi Balkán államokkal folytatandó tárgyalások i ; Balkángzeriődések érdekében éppen és jóformán : kizárólag * magyar mezó'gard»*;*g által hozandó áldoxatok teljes mértékéről áttekinthető tiszta ; képet nam teremtenek. Már az 1909. junius 6 -iki orsaágos gazd.-.gyüléa ily értelmű állásfoglalásra kért* fel a képvise'őháxst, azóta pedij; »z osztrák birodalmi tanács összkontingens megszabása nélkül feihatalmazás t adott *i osztrák kormánynak nem csupán sxersődéses tárgyalások folytatására, hanem a létesítendő megállapodásoknak rend *leti úton való életbeléptetésére is, a helyzet tehát a magyar merőgardneág érdek-irt asól.r caak rosszabbodott. Aligha szorul ugyanis bizonyításra, hogy az osztrák állattenyésatés Ausztria hásszükségletét belátható időkön belül nem It-sz képe* fedezni, tehát Ausztria húgbevitelre szorul. Hogy ezt a szükséges húíkonting'nst tőlünk vagy a Baiwáu államokból kapja-e a« osztrák piac, m legfeljebb minőségi és közegészségügyi szempontból tesz különbséget a Lajtán tál, nálunk ellenben nagyon is fontos, zsebünkbe vágó kérdés. Hü már most az osztrák állattenyésztés, amely pedig a Balkán szerződések folytán alig károsodik, igeu tekintélyes kárpótláshoz jut, akkor a magyar állattenyésrt^s s általában a mezőgazdaság nemcsak megérdemli, d< joggal követelheti — minden külkereskedelmi szerződésre való tekintet nélkül, — annak a régi és immár törvényben iö biztosított kívánságnak haladéktalan teljesítését, hogy egyrészt az állandó teuyé*zállatvásártolep sürgősen uaegalkottassék, másrégzt pedig, hogy állattenyésztésünk é» áilatértékesítésünk fej Issztégére » törvényhozás legalább is ugyanolyan uaérvű áldozatokat hozf-tQ, mint amenynyit ugyané célra Ausztria szánt. Erre a támogatásra a magyar állattenyésxtésügynek jnra é» szüksége van, tehát n«g kell :izt neki adói, iség a Balkán szerződésekre való tekintet nélkül is. Ezekre vonatkozólag pedig talán felesleges ismételgetni, — az alkotmányos módon való életbeléptetést tekinti a magyar gazdaköröniség conditio sine qu\ nou-nak. A román képviselői kamara és szenátus immár elfogadta a megkötött kereskedelmi szerződést, melynek életbeléptetésére az osztrák kormányt a felhatalmazási törvény 1. §-a feljogosítja, igy tehát a szerződéi sorsa teljesen a oaagyjr törvényhozás keiében volna. Ketségtelen, hogy az 6j mpgyisr kormánynak így legelső dolga az, hogy a román szerződén becikkelyezését kérje, melyet a helyzet és az előzmények tisstázása mellett vállalhat ujry-'.is a magyar törvényh >zás, d« természetesen osík külön törvéuy boiási aktus útján, amit egyébként valamennyi B.-tlkán-sserződéet illetőleg egyenkint megkövethetünk. Ha pedig bekövetkeznék az, hogy holmi abszolutisztikus kisérlet történnék a B Ikán-szerrődéseknek, elsősorban a román és szerb (!) szerződéseknek parlamentünk megkerülésével, rendsieti uton a közel jövőben való életbeléptetésére, ezen alkotmánytipró kísérletet a magyar gazdaközönség a legnagyobb megvetéssel utasítaná virszí, mint olyat, melyet a magyar mezőgazdaság iránt éideklődéssel viseltető tisztességes és parlamentáris kormánytól el sem várhatott. Szemle. Teljes a söt^ts^g. Egyelőre a tapogatózással, találgatással kell megelégednünk. Ennél többet nem tud az országos sajtó sem, sőt a benfentes politikusok sem. Még isiáa Khuen-Héderváry gróf sent, a*i legfeljebb azzal lehet tisztában, hogy mit skir a császár, de hogy mit fog ő elérni, azt már nem ia sejtheti. Ai a bizonyos politikai helyzet, amelyből ki kellene bontakozni, sohasem volt zavarosabb, mint ma. Tájékosatlanul meredünk a jövendőbe. Latolgatjuk a* eshetőségeket. Talán jót akar az uj kormány, talán nem. Ta

!án alkotmányos marad, talán nem. Egy azonban bizonyos: nem őssinte az egész dolog. Nem mondják meg a terveiket szándékaikat. Tehát el kell készülve lenni mindenféle táni <dáara. Hétfőn bemutatkozik a kormány az országgyűlésnek. Nagy ii p lesz. Esetleg meghalljuk a honmentő progri.amot s megérthetjük belőle a bécsi izwnetet. De amint az előjelek mutatják, nem fogunk neki ángyon örülni. Egyik másik lap már előre beharangoz az abszolutizmusnak. Azt hirdetik, hogy ez a császár utolsó kísérlete s ha nem «dja be az ország a derekát, következik a katonai uralom Szóval hű marad Bécs az ősi hagyományokhoz s újra mi«k akarja bódítani Magyarországot. Ennek a hódító hadjáratnak az első jelenete lenne a "ármegyék sutonomiájának felfüggesztése, 9. közigazgatás államosítása, a tisztviselők kinevezése, szóval olyan közigazgatási berendezkedés, s.melynek mind*u szála a kormány kezeiben futna össze, hogy tetszés* szerint ráu^athawsa az egész gépezetet. A lapok szerint Khuen-Héderváry gróf olyanformán állítja az ország elé a tételt, hogy a vármegyék önkormányzati jogát meg kívánja erősíteni, de a tisztviselők kinevezését mégis keresztül akarja vinni. Hát ez elméletileg nem lehetetlen feladat, mert el lehet képzelni egy erős és füi/gst.len önkormányzatot kinevezett tisztviselőkkel is, de cisak ott, ahol fel sem tételezhető, hogy a kormányrhstalmát nemzeti érdekekkel ellentétesen fogja felhasználni s ott, ahol a törvények ereje viasza tudja verni a fegyveres erőszakot. Ezidősierint azonban Magyarországon az államosítással uem jó és megbízható tisztviselői kart, hsnem engedelmes korteebandát akarnának ter*mt*ni. Csodálatos, hogy gróf Tisza István is egyezerre megváltoztatta a nézel ét. Gróf KhuenHéderváry mellé áll, pedig tudvalevőleg soha sem volt híve az autonómia megnyirbálásának. Egyelőre természetesen bajos hozzászólni ehez a kérdéshez. Hiszen nem tudhatjuk a tervezett merényletek határait és módjait. Ha a kormány alkotmányos uton akar operálni, akkor megnyugvással tudomásul vehetjük az egész P

r

oS" rammot. Utysemfog sikerülni a terv s Khuenéket eleepri a necuset felháborodás*. Ha azonban az erőszakos eazközöktől sem riadnak vissza, uary ismét felidézik a legmtsszebbmenő ellenállást. A hosszú stagnálás után most már saámíthatunk a gyors kifejlődésre. Az állampénztár veszedelmesen ürül s nyakunkon pb exlex, amely alatt nem halmozódnak össje a milliók. Az államháatartás asvartalansá^át már Wekerle ötveu milliós rövid lejáratú kölcsönnel biztosította s az uj pénzügyminiszternek tea lesznek épen savarfalan napjai, hogyha még sokáig nem küldheti a végrehajtót az adózók nyakára. Idestova újoncozni is kell majd, mert másként veszélyeztetve lehetne a hadsereg haroképessége. hallatszik. Elröppenik s vége van. Otthon majd elfeledjük sz egészet s újra kesdjük a régi ''letet, ugye ? — Otthon? Igen otthon! Ahol annyira ostobák és mindennapiak »z emberek. Ahol csupa hazugság és korlátoltság az élet. Igaia van. Otthon, abban a szürke, ernyedt, csendes környezetben nem olyauok az éraések, mint ebben a csodaszép világban, amelyben mi élünk. Otthon most sár van és piszok, amely beszennyezi még a gondolatot is. Caak itt, itt tudom én magáuak almondani, mennyircj imádom. Beteg * lelkem, igaz. Gyógyulni jöttem ide, maga után. Nem voltam képes otthon maradni Mert beleláttam a lelkébe, amelyben vau m'ílegaég, fény, napsugár. Régen kerestem éu már ezt a sugarat, fényt, meleget. De abban a sáros, szürke világban nem világít, nem melegít semmi. Sterette j volna repülni, fel a magasba, nézte, oda a fényes csillagok közé. Ugy érextem, hogy Biárnyaim vannak s mégis szántanom kell az élet tarlóját. Napról napra száradt a lelkem, mint a sorvadásos beteg. És fogyott élet öröm nélkül, reménység nélkül. Akkor megjelent maga. Olyan kifejezést láttam a szemében, mintha ugyanazokat a kinokat érezné, amiket én. Vágyat, amelynek még uídcs tárgya; szerelmet, ;,rti"l'. nek nincs szava ; boldogtalanságot, amelynek nincs oka. A lenyűgözött érzések kieja ez. A lelki nyomor, amely nem talál szavakat a panaaz.ínak, mert niccs, aki megértse. Az asszony alig értette meg ezt a rapszodikus, töredezett beszédei, amelyben egyik gondolat a másikat fizte, de kiérezte belőle a szenvedélyt, amely nem tud logikusan gondolkozni és beszélni. Hiányzik az összekötő fonál a gondolatok között; az érzések vibrálnak, miut a hullámok taraján osillogó holdsugár. Az asszonyi szív megérzi, ha mélyen szeretik. A fehér ruhás alak köaelebb húzódott a férfihez. — Igazán szeret engem Miklós? — Igazán ? Tudja maga : mi az igaz szerelem ? Megérti a végtelenséget, amelynek ott a csillagokon tul sincs h.\tára? Érzi ezt a tiszta illatot, amelyet a föld, a tenger, a virág, az élet lehel? Látja azt a csodálaton

1 fényt, amely ott csillog a viz felett? Van e határa az igag szerelemnek; van-e neve az élet illatának s van-e fény ehez a bűbájos villogáshoz fogható? — Miért egeret engem Miklós? — suttogott az asszony. — Miért ? Meg tudta már valaki mondani, hogyan születik a gondolat és az éraés ? Tud valaki arról számot adni, miért szeret? A poéták azt mondják : szeretlek mert szép vagy; a bölcsek ugy hiszik, lelki rokonságból származik a szerelem. — De éu nem vagyok s/.ép. — Nekem a legszebb. Az elismert, bámult szép asszonyok rendesen hiuk és önzők. A hiúság és önzés pedig árnyékot vet a lélekre. És az árnyékon nem tud keresztül osillogni az a szépség, amit ax én szemeim kerestek. Elhomályosodik az örök emberi érzés, a halhatatlan igazság, amely érzelmek befogadására és viszonzására teremtette a sziveket. Mesterkélt cicoma az egész életük. Inkább hazudoznak egész életükön keresztül, semhogy bevallják, hogy fellázadnak ők is az ostobaság ellen, amely cél nélkül, igazság nélkül lenyűgözi sz embereket az előítéleteikhez, apró játékaikhoz, kicsinyes vágyaikhoz. A ragyogó szépség ifjoncokat és vén cinikusokat téveszt csak meg. A férfi szerelmét ismeretlen hatalom, titkos erő kelti fel és táplálja. Miért szerettem én magába ? Deresedő fejjel miért lángolt fel a szivem ? Nem keresem az okát. Mert ugysam tudnám megtalálni. Néha azt hiszem, hogy azért szeretem, mert külömb, mint a többi asszony. Nem olyan képmutató, nem olyan kicsinyes. Megérti, hogy az ember nem azért él, hogy örökös lemondásba, mesterkélt kötelességtudásba gyötörje bele sz akaratát, vágyait, érzéseit. Ugy érez, mint én ; hogy magas.>bbrandü törvények is vannak, mint amelyeket a nagyképű, hazugságokon felépített társadalom diktál a hiszékeny tucatembereknek. Azt hiszem, azért szeretem, mert emelkedettebb