Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-29 / 22. szám

1910. május 29. sZal: megye Zalay áras egyei Hiikp* 3 kapcsolatba. Minden biztosított pÓDztári tag megkapná a választói jogosultságot, hozzávéve természetesen egy, esetleg két évi egy helyben lakás feltételét.« íme tehát irz általános, egyenlő, titkos, községenkéuti választójogból már elesik az általánosság fogalma. Bánffy Dezső kurialis rendszerével pedig még is osak nem lenne az teljesen egyenlő. Tisza István ezeket mondja : » Azoktól, akik a kérdésnek ultraradikáiiB megoldását hirdetik, áthidalhatatlan ür választ el és ismétlem azt is, amit már nem egyszer, hanem többször hirdettem : én képzelek általános reformot, általános választói jogot, as megadja ezeket a (nemzeti) garanciákat, de akkor az nem lehet egyenlő, vagy ismerek egyenlő szavazati jogot, amelyik megadja, de akkor ez nem lehet általános. De játszanám a szavakkal és ámituuám polgártársaimat, ha ast állítanám, hogy ón általános egyenlő szavazati jogot ismerek olyat, amely kellő garanciákat nyújt nemzeti szempontból, kellő garanoiákat nyújt az értelmiség befolyásának megóvása szempontjából. Aki tehát egyenlő, általános választói jogról bőszéi és ezi komolyan akarja, azt tőlem áthidalhatatlan ür választja el ós azt azután nagyon kérem, hogy a szövetséget ne nálam, hanem a magyar fajnak idebenn ós Ausztriában élő ellenségei között keresse.* A lényeget tekintve, a Justh párt is csak a választói jog kiterjesztésének a hive, d<) a legliberáiisabb alapokon. íme tehát lassacskán tisztázódik ez a nagy kérdés. Ezt a risgy, sürgős, égető kérdést csak a nemzeti szempontok kellő mékftásával lehet megoldani, mindün más kisérlet megtagadása a nemzet ezer éves mu'tjának, eddig vérrel megőrzött alkotmányának s merénylet a magyar nemzet jövője ellen. A hétről. Megírjuk az utolsó heti krónikát a választási mozgalmakról. A jövő héten választunk s ezzel egyelőre befejeződik a hadjárat, amely rengeteg izgalmat okozott s va ószinüleg még fog is okozni azon néhány nap alatt, ami a választásig még hátra van. Ahogy az ország minden részéből érkező tudósításokból kombinálni lehet, nagy meglepetésekre számithatunk. A munkapárt amiiyen nagy reménységekkel dolgozott ezelőtt néhány héttel, annyira megcsappantak a vérmes reménykedések az utóbbi napok alatt. Azok a kerii• letek, amelyek már negyven óv óta mindenáron kormánypárti jelö'tet választanak, a munkapárt részére ma is biztosak. Ezekhez osatlakoznak még azok a kerületek, amelyek a jó reménység fejében minisztereket, államtitkárokat és befolyásos urakat kerestek maguknak 8 ahol eladó a szavazat pénzért és pálinkáért. Mindezekből azonban nem kerül ki a többség. Bizonyos tehát, hogy a parlament osak árulás révén lehet oly értelemben munkaképós, ahogy azt Béosben szeretnék. Számítanak tehát Kossuth pártjára, a néppártra ós a nemzetiségiekre. Ezzel a társasággal fog szemben állani Justh Gyula és pártja, amely egyedül maradt következetes abban a küzdelemben, amely a nemzet jogaiért folyik. A Justh párt ellen elkövetnek mindent, amit lehet. Dolgozik a pénz, a terror, hivatalos befolyás, szelíd ós nem szelíd nyomás. Mindennek daoára az ősi nyegyvennyolcas kerületeket eltántorítani nem tudják. Ezek bevehetetlen várak. A kormány tehát ezekre nem is pazarolja nagyon az erejét, hanem átengedte ezeket a kerületeket — a néppártnak. Mert neki secko jedno, akár a kifejezetten munkapártiak jutnak be a parlamentbe, akár a néppárt osipi el a mandátumot. Ziohy Aladár és Rakovszky István nem cselekedhetnek másként, mint ahogy Bécsben diktálnak. Még ha külön pártszervezetet alkotnak is, osak ott ülnek ők a husosfazekak mellett és csinálnak konzervatív osztrák politikát. Zalavármegyóről jól tudják oda fenn, hogy itt a munkapárti társaság sikereket elórni nem tud. Nem is rohantak meg bennünket — hála Isten —, de nagy örömmel látják a néppárt i akcióját, mert ez is osak Béos malmára hajta a vizet. Négy munkapárti önjelöltünk van, akik közül talán egynek sikerül személyes öszszeköltetései révén mandátumot kapui. A nép1 párt azonban nyolc jelölttel szerepel Zalavármegyébou 8 jellemző, hogy a függetlenségi pártt ti szemben fejti ki a legszélsőbb akoiót. Nem a munkapártot tekiuti veszélyes ellenfelének, Í hanem a negyvennyoloasokat, akikre annyi gyanui sítást ráken, amennyit népbolondító eszközeivel rámázolni képes. A legcsendesebb falvakban is lángol a pártsi'-en vedóly. Láthatatlan kezek csóvát dugtak az ereszek alá s azok, akik folyton a tokmlólyi elvet hangoztatják, immár önmaguk leromboltak tuiucLn tekintélyt. A nép uem tudja magát tájékozni ebben a zűrzavarban. Öntudatlanul érzi csak, hogy az igazságot a függetlenségi lobogó alatt kell keresnie, de lelkiismerete nem tud felszabadulni a kényszer alól, amellyel politikai oélokbői mosterségesen megterhelték. Küzd önmagával; legszentebb érzései keltek egymással harora. Ezért izgatott, türelmetlen, gyanakvó. És félő, hogy szenvedélyes összeütközésekben tör ki a feszültség. Az egész vármegyében ugyanaz a helyzet: egyik oldalon rendíthetetlen lelkesedés a függet lenségi párt mellett, a másik oldalon feneketlen elkeseresedés, harag és gyűlölet, eszközökben nem válogató izgatás. Szerenosére hamarosan vége lesz a nagy harcnak s ismét elcsendesedhetnek a kedélyek. Visszatérhet a osendes falvakba a béke. De az erkölcsi tőke, amit a lelkiismeretlen kortesek elfecséreltek, örökre elvész. Nem jó a nép hitét bolygatni, mert az előbb-utóbb megboszulja magát. (Gróf Batthyány Pál Zalaegerszegen.) Vasárnap tartotta meg gróf Batthyány Pál programmbeszédét a kerület központjában, Zalaegerszegen. Nem csalódtunk, amikor előre jeleztük, hogy a város impozánsan fog megnyilatkozni gróf Batthyány Pál mellett. A főtéren felállított emelvényt akkora embertömeg állta körül, hogy elfoglalta a hatalmas tér nagy részét. Figyelemmel hallgattak minden szót s a lelkesedés zugó éljenzésben tört utat a jelölt ós a többi szónokok minden ssava után. Már reggel mozgalmas képe volt a városnak. A vidékről tódult be a nép. Minden érkező vonat tömve volt falusi emberekkel. Egy hatalmas Batthyány zászló alatt rezes banda járta be a várost, amelynek minden polgára sietett a térre, hogy idejében biztosítsa a helyét. A főtér ablakai már tíz órakor megteltek közönséggel s lent a téren alig lehetett mozogni. A templomból kijövő nép az emelvény körül helyezkedett el s türelmesen várt 11 óráig. Gróf Batthyány Pál és kísérete 11 órakor érkezett meg. Amint az emelvényre léptek, hatalmas óljenriadal tört ki. Többen virágot szórtak a tribünre, amely csakhamar szorongásig megtelt. Tivolt János rövid, lelkes beszédet intézett a néphez, azután pedig gróf Batthyány Pál mondott fél óránál hosszabb ideig tartó beszédet, amelynek minden pontja után felhangzott az éljenzés. Kifejtette a függetlenségi és 48-as párt programmját, megemlékezett a kerület és város érdekeiről. A beszédnek hatása annyira közvetlen és lelkesítő volt, hogy a hallgatóság nem fogyott ki az óljenzésből. Beszéltek még dr Kele Antal, dr Dubay István, Tivolt János, továbbá Hordós József söjtöri és Pereszteghy Gergely ollári gazdák. A népgyűlés után nagy társaság gyűlt össze feküdt odahaza. Igaz, hogy búbé hóba meglátogatták jóbarátai, ismerősei, az első hetekben gyakrabban, da azután már ritkábban, amint az történni s/okott. S a beteget napról-napra jobban gyötörte az unalom, a magány. Megunta az olvasást, étvágya a hosszas fekvés miatt nem volt. Ugy feküdt ott az ágyban, mint a rab a börtönében. Vendégeit, akik hébe hóba látogattak el hozzá meggyülölte, mert mindegyiknek arsáról leolvasta a mehetnéket és hogy éppen muszájból, tisztességtudóból jöttek hozzá. A nyugalmazott táblabíró, ahogy ott feküdt az ágyban szomorúan, töprengve, rájötf arra a neki uj igazságra, hogy a munkátlan szabadság és a gondtalan ekziszíer.eia nem minden. Kell még hozzá sok, ha az ember megelégedetten akar élni. S ebből a kiindulási pontból aztán tovább fűzte a gondolatait. 8 bus töprengéseinek tizenhatodik napján kitört belőle a keserű szemrehányás: Miért is nem házasodtam meg I S lehunyta szemeit. Az ellustult fantázia lázas munkába fogott. A nyugalmazott táblabíró elképzelte : hogyan lenne mo^t, ha neki felesége volna. Az .iszony szép, szelid, tiszt i, világoskék köténnyel, kövér, fehér kezekkel ott sürög-forog az ágya mellett. Megigazítja a vánkosát. Megsimítja a homlokát. — Nincs lázad ? — Kell-e valami öregflm ? Aztán lejön a fia, a legidősebb. Lábujhegyen lép az anyjához a a fülébe sug valamit. Bizonyára pénzt kór a huuof'ut, mert elveszett a latin r.yolvtana, a tanár már észrevette, hogy ninos könyve 8 haza akarta kergetni az iskolából . . . A beteg boldogau nézi őket. Az agyerek szakasztott az apja. A feje, az orra, a válla állása.*S oda akar szólni az asszonynak : — Add neki oda azt a kis pénzt, ón is így csaptam be az anyámat . . . . . . Huss I hussl ... A szellemek elszálltak. Bihary Balázs fölnyitja a szemét s megérti a sivár valót. Forró könnyek szöktek a szemébe. — Nincs asszony 1 Ninos asszony 1 Az asszony, az asszony ! Az álomlátás óta ez foglalkoztatta szüntelen a beteg lelkét. Husz esztendő óta, amikor átesett az utolsó szerelmi kalandon, melyben egy járásbirósági írnok kikapós felesége játszta a főszerepet, Bihary lelkét nem foglalkoztatta az asszony témája. Eszébe sem jutott a házasodás, mintha a szive elszáradt volna az akták között. 8 most fölébredt álmából a szív és lázasan követelte a jogait. Bihary Balázs fölgyógyult. Mint a régi, életerős férfi kelt fel a betegágyból. S életmódját egészen megváltoztatta. Asszonytársaságba járt, meghívatta magát a zsurokra, bálokra, mulatságokra, még a templomba is eljárt délelőttönként: asszonyt látni. Szándékát nem is titkolta barátai előtt,. — Meguntam a legénységet, házasodni akarok. Az emberek eleinte csodálkoztak rajta, aztán lebeszélni igyekeztek. Bihary ilyenkor keserűen kifakadt ellenük. — Hát nekem nincs jogom a boldogságra ? Hát olyan vén vagyok én? — Nem vagy vén, de mégis az vagy. Azt hiszed, te ötvenkótesztendős aktamoly, hogy találsz olyan asszonyt, aki szeressen. Ha vén, nem tud szeretni és csak kosztra jön hozzád. A fiatal pedig megcsal. — Azt csak biszátok rám, felelte a nyugalmazott táblabíró önérzettel. S kereste mindenfelé az asszonyt. Azt az egyet, akit az Isten neki teremtett. Mikor barátai látták, hogy fele sem tréfa a dolognak, ellátták jótanácsokkal, útbaigazítással. Hogy ide ne járjon, oda ne járjon, óvakodjék attól a fiatal özvegytől, mert annak szegény apja, beteg anyja van, aiok is rászakadnának. Bihary Balázs nem utasította vissza a jó tanácsokat, osak bólintgatott a fejével. — Majd meglássuk, mondotta s legényesen pödörintett egyet a bajuszán. S egy szép napon híre ment egy nagy szenzációnak. Bihary Balázs feleségül veszi a Korona kaszirfrajIáját, Milikót, a szőkét, akinek a hadnagyok udvarolnak. — Lelövöm azt, aki menyasszonyomat bírálgatja, ordította Bihary, mikor a szörnyülködő