Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-15 / 20. szám

1910. május 8. • Zalamegye, Zalavármegyei Birlaf « 10 Ez a folyosószerü öreg a purgatoriumba nyilt 8 ennek veszedelmesebb helyeit már jól ismerték a vezetők. Szenttelekyné, a fiatal felsővidéki főispánné merészségében felülhaladta most a legbátrabb turistákat is, akik osak félve s a legnagyobb elővigyázatossággal mertek a Pokol-barlang mélyébe behatolni. Ott, a hol a veszedelmesebb üreg van : az úgynevezett pokol, már évek óta nem fordult meg senki, s mióta néhány évvel ezelőtt több ember örökre eltűnt a Pokol-barlang mélyében, még a tájékára sem igen szerettek menni. A vezetők, akik tömérdek lobogó fáklyával kisérték a főispánnét és udvarát, keresztet vetettek félelmükben, mikor a főispánná kísértetiesen osengő kacagása felhangzott. — Szerenosétlenség történik ma — mondogatták egymásnak babonás félelemmel és aggodalmasan bámultak bele a barlang titokzatos, éjszakai homályába. A főispánná kaeagása pedig újra és újra felcsengett. Ahogy befelé haladtak a barlang üregében, a sziklafalak mindjobban megnyúltak ás mindig erőteljesebben verték vissza a hangot. És mintha a lábaik alatt a sziklás talaj méhében is üreg húzódott volna végig, tompán, dübörögve hangzott vissza lépteik nesze. A főispánná, akinek a férjét különben kevéssel azelőtt nyugdíjazták bizonyos magasabb politikai manőverből kifolyólag, vidáman áleelt a társaság rovására. Gergely Tamást, a dúsgazdag és kopaszodó báoskait, aki mint egy hűséges kutya nyomon kisérte és egyre sápítozott, kegyetlenül ugratta. — Nos, kedves ur, ezer és egynéhány holdnak boldog tulajdonosa, hány katasztrálissal váltaná meg magát e kirándulástól ? Gergely Tamás már alig lihegett. A kérdésre óvatosan nézett körül s aztán nehéz zuzogással súgta oda Szentíelekynének: — Égy csókért, oh egy csókért mindehhová elkísérem magát. — A „pokolba" is ? Gergely Tamás megrettent. Szinte keresztet vetett rémületében magára, de végre nagy nehezen kinyögte : — Oda is! Aztán siralmasan védekezett. — Oh, ne tartson gyávának méltóságos aszszony. Az életével mindenki tartozik magának. Látja még Gimóth Sándor, az a hires oroszlán evő sem mert idejönni. — Ugyan! — kacagott vidáman a főispáoné maga tréfál Gergely. Hogy Gimóth, az a bolygó jász-kun, aki ugy néz az oroszlán torokba, mint más teszem a primadonna vattáját nézi a gukkerjén át a páholyából, h ;gy az az ember félne ! Gergely, Gergely, ne rágalmazza azt az embert, mert még magát is valami szaharai oroszlánnak nézi és még lepuffantja. Gergely Tamás holtra ijedt erte a figyelmeztetésre. — Oh . . . Oh . . . dadogta rémülten — nem ugy értettem. De látja, egész a barlangig velünk jött, ott aztán elmaradt. A főispánná vállat vont. — Hát egyszerűen nem volt kedve velünk jönni. O furcsa ember. Én például meg vagyok győződve, hogy mikor visszatérünk, sem akadunk rá. Tőle kitelik, hogy bucsutlanul elmegy egész Afrikába. Egyezer már megtette. Emlékszik ? — Igen. Amikor a miniszternél volt estélyen három év előtt. A lapok is írtak arról az esetről. — Na látja. Akkor éjféltájban, amúgy frakkosan vonatra ült és ment egyenesen a tengerpartra. A p>dgyáazát ia ugy kellett utána küldeni. Senkitől sem búcsúzott. Egyszerűen hajóra ült és elvitorlázott sí oroszlánok közé. S amikor két év múlva visszajött és kérdezték tőle, hogy miért utazott oly melegibe, azt telelte : Hát azon az estélyen a sok simamodoru, veszedelmes ember közt az az impresszióm támadt, hogy mégis osak jobb az egyenes szándékú, becsületes oroszlánok közt és közéjük menekültem. Gergely Tamás sóhajtva mondta: — Furosa ember az az ember . . . Szenttelekyné kijavította: — Mondja inkább, hogy az igazi ember . . . Hátul a társaság újra zajongni kezdett. A vezetők babonás fálelme átragadt rájuk is és aggodalmasan kiabálták a főispánná felé : — Elég, elég, méltóságos asszony; nem jó kisérteni az Istent. — Na, még egy kissé — biztatta Szenttelekyné a társaságot. Itt vagyunk mindjárt. Különben is, aki az urak közül nem akar velem tartani, maradhat. A következő pillanatban a sötétség elnyelte karcsú alakját. Gergely Tamás, aki közvetlen a nyomában volt, sietve igyekezett utána. A sötétség azonban, amelyet a fáklyák fénye alig tudott eloszlatni, egészen elfödte az asszonyt. Gergely Tamás szemrehányóan kiáltott utána : — Méltóságos asszony, álljon meg! Gúnyos kaoagás felelt a kiáltásra. Még gúnyosabb, kegyetlenebb volt a szokottnál s ahogy a sziklafalak csattogva visszaverték, bátran lehetett volna sikoltásnak venni. Gergely Tamás tanácstalanul állott meg. Nem mert a sötétben előremenni és rémülten kiáltozott vissza a társaságnak : — Uraim, uraim, jöjjenek ! A méltóságos asszony eltűnt. A társaság kedvetlenül törtetett előre. A fáklyások tömörültek és a kirándulók egy osapatban haladtak tova. A barlang éjszakai homályában egyre mélyebbre nyomultak. A főispánnét nem találták sehol. Gergely Tamás izgatottan bámult bele a tátongó sötétségbe. — Hiszen nem mehetett messzire — dadogta rémülten — fáklyavilág mellett is alig lehet itt látni. Egyszerre rémülten ugrott vissza. Óriási örvény ásított előtte. A borzalomtól halottfehér lett, amint ott állott a mélység szélén. Csak egy lépést tett volna még ás elnyelte volna az örvény : a pokol. A társaság borzongva hátrált meg. A vezetők keresztet vetettek magukra és visszafordultak. Most már csak visszafelé az ut. — De hol a főispánná' A kirándulókat megdermesztelte egy sötét sejtelem. Amint ott ásított előttük a mélységes örvény, mint a megsemmisülés torka, sötét sejtelmük, mint a legréui'

jsebb valósig meredt eléjük. Ez a mélység nyelte el a főispánnét. A poko! ! A vezetők nem akartak tovább maradni e helyen. A félelem éa borzalom menekülni késztette őket a rémaéges hely közeléből. A társaság kénytelen volt visszafordulni. De nem adtak föl minden reményt. Talán még ráakadhatnak. Valószínűleg útközben valahogy elhaladhattak mellette s a sötétségben nem tudták észrevenni. Talán csak egy kisebb mélyedésbe bukott bele és az esés következtében csupán elvesztette eszméletét. Ettől a reménytől sarkalva aztán szinte szaladva bukdácsoltak végig a visszavezető uton. Voltaképen csak a lelkiismeretüket nyugtatták meg ezzel is. És mikor végre kiértek a Pokol-barlang nyílásához és arcukat megosapta az üde, tiszta, szabad levegő, még Gergely Tamás szeméből is kiragyogott az élet gyönyöre. Az izzadt arcáról meghatottan törölte le a verejtáket és fohászkodva sóhajtott fel: — Végre kint vagyunk! Csak percekkei később tértek újra öntudatra. Bénító ridegséggel merült eléjük ekkor a kérdés : — Mi van a főispánnéval ? Odaveszett volna? Ezalatt a társaság másik része is kivergődött a Purgatóriumból. Szentteleky főispán kötődve szólította meg Gergely Tamást : — Nos, hol van a feleségem, hová dugtad ? Gergely Tamás halotthalvány lett. Szó nem jött az ajkára, osak a Pokol-barlang nyílása felé mutatott reszkető jobbjával. A főispán érthetetlenül bámult rá. A báoskai aztán megemberelte magát. Reszkető szóval, tragikus hangon beszélto el az esetet. A társaságot megdermesztette a hir. A főispán kétségbeesetten nézett a vezetők után, aztán a társaságnak néhány tagjával maga indult a felesége fölkeresésére. Hasztalan volt minden. A főispánnét elnyelte örökre a rettenetes Pokolbarlang. Szentteleky főispán, a gavallér főúr ezután a szerencsétlenség után teljesen visszavonult birtokára. A felesége lelkiüdveért miséket mondatott és teljes magánosságban áldozott a boldogtalan asszony emlékének. Négy hónapra az eset után valahonnan egy afrikai tengerparti városból aztán levelet kapott. A levél külsején Gimóth Sándornak, a hires oroszlánvadásznak erőteljes kézírása ékeskedett, belül azonban finom női kéz pörgette a gyöngysorokat. A levél igy szólt: Drága barátom ! íme mostan az ön özvegye szól önhöz valahonnan egy másik világból. A Pokol-barlang szerencsétlen áldozata, az ön özvegye csakugyan eljutott a pokolba, az elkárhozásba és most itt vergődik Gimóth Sándor karjai között, az afrikai nap égető heve alatt — boldogan. Nem kérek bocsánatot azért, amit tettem. A Pokol-barlang komédiáját magam készítettem elő. A maga érdekében tettem, mert megszökhettem volna Gimothtal máskép is. De nem akartam gyalázatot hozni önre. Pakots József. Piaczi áraink ftlegntolsóbefivásáíou 50 feilograniiaonSint Cor-'tg búza rozs árpa zab tengeri minőség szerint Kor.-tíl 11- — 7-40 6-25 6-25 6-50 Nyilt-tér. *) Styria forrta. BxéOMTdte, dtttwtlkas, adlfS vwtali Ital. - ElOsegíti az emésztést én aoyagtmrtt Ugtalltsttebb gyéiyferrái. Indikálva: idült fyomorhuTBtnái, székrekedésnél. Brlghtféle veaebájaál, Mpdaganatnál, májbájokail, sárgu^ntl, anjagoeere betegségeinél, a légutak hantos bántataainál. a maga aemétM a leggazdagabb tartalma gyégttorru legerélyesebb hat inal. FAképen Indikálva: idQlt béllraratBál, obstipatiónál, epokflnél, elhízási hajlamnál, csAzuál és cukorbetegségnél. NagybaDÍ raktár Ausztria-Magyarország ré- b ízére : Hoffmann József Budapest, V . Báthory- „.! utca 8. szám. ") E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. Felelős szerkesztő: Dr Gsák Károly. Laptulajdonosok: Dr Gsák Károly és Udverdy Ignác