Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-08 / 19. szám

XXIX. évfolyam, Zalaegerszeg, 1910. május 8, 19. szám. Előfizetést dij: Eáíét-z évre tO IC - I e~ál évre 5 K < Negyed évre. 2 K 50 ( Kjryea szém ára 20 till'r AL A VARMEGYEI Politikai és társadalmi hetilap. — iegjelenik Hamis tanok. A legkönnyebb minden embert a saját érdekeinek előtérbe állításával megnyerni. Mert a kor szelleme az idealizmustól az önzés felé hajlik s az életküzdelem mindenkit hajt az úgynevezett gazdasági, végső céljában persze önző célok után. Ez az érdekkörönként folyó küzdelem itt-ott anynyira kiélesedik, hogy sokszor nagyon nehéz meglátni és betartani azt a határt, amelynél a törekvések jogosultsága végződik s amelyen tul már az összesség, a nemzet egyetemének rovására esik. A jogos gazdasági érdek és a jogosulatlan osztály önzés között minden esetre nagy a külömbség, amit elméletileg lehetséges ugyan felállítani. de a gyakorlatban alig lehet elhatárolni, mert a gazdasági és politikai élet, a folytonosan előtérbe kívánkozó kérdések nem igazodnak a kathedrális tanok után. Közgazdasági téren különösen nagy volt az ellentét, a szélsőségekig kiélesedett a küzdelem abban az időben, amikor az agrarista és merkantilista célok és törekvések kerültek szembe egymással. Az ellentétek tulajdonképen panaszkodáson kezdődték. A földbirtokos osztály azt panaszolta, hogy nem részesül kellő védelemben a spekulációval s a gyorsan mozgó tőke túlsúlyával szemben ; a kereskedő és iparos pedig, hivatkozva az ipariiző államok nagy gazdagságára, a szűken mért állami támogatást, az elhanyagolást s az agrár érdekek előtérbe helyezését mutogatta legfájóbb sebei gyanánt. Egy ideig folyt is a küzdelem politikában és sajtóban egyaránt, míg végre kialakult a jogosult álláspont, amely nagyon megcsappantotta a harci kedvet. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a maga egyoldalú merevségében egyik irány sem állhat meg. A földet, amely Magyarország létének alapja, nem lehet áldozatul dobni a spekulációnak, annál kevésbbé, mert nálunk a földbirtokos ofZiály és földművelő nép konzerválásának nemzeti célja is van. De viszont kereskedelem és ipar nélkül nincs tér, ahol a földművelésnél nem foglalkoztatható népszaporulat elhelyezkedjék; nincs általános jólét és lassúbb a kulturális fejlődés. Miután ezt az álláspontot az élet elfogadta, a törvényhozás és kormányzat respektálja, nem is képes nálunk sem agrár, eem merkantilista politikai irányzat kialakulni, mert nincs létalapja. Agrár és merkantil törekvéseknek, valamint érdekképviseleteknek természetesen lenniök kell, de ezek ma már nem jelentenek harcot, hanem jogos érdekek fegyverei és bástyái. Minden egyoldalú gazdasági szempont tehát hamis, amelyet maga az élet utasít vissza. Az egymásra utaltság ma már vitán felül álló igazság, mert rájöttünk, hogy ha a kisujunkat vágjuk le, az is fáj, a fejünket pedig öngyilkosság nélkül nem áldozhatjuk fel. A földművelés tönkretételével nem követhetünk el öngyilkosságot, de a lábunkat, meg a kezünket, iparunkat és kereskedelmünket sem vágathatjuk le. A falu a jólét alapja, de azért a városokat sem szabad kiéheztetni. A néppárti gazdasági elvek azonban ezekkel a kérdésekkel nem sokat törődnek. Felállítanak egy gazdasági tételt s ahoz mereven ragaszkodnak, nem törődvén azzal, hogy esetleg több kárt okoz, mint hasznot. És amit a konjunktúrák javítottak a nép helyzetén, amennyivel az okszerű gazdálkodás előbbre-vitte az általános jólétet, azt a pártpolitika érdemének tudják be. Azt mondja a néppárt, hogy ma még az egész országnak, de különösen Dunántúlnak érdekében áll, hogy a közel fekvő gazdag Ausztria Magyarország kiviteli piaca legyen, mert igy a gazda gabonáját és állatait tisztességes áron adhatja el s ezért a vámsorompók felállítása ma még a földművelők érdekeivel ellenkezik. Persze a tétel igy felállítva tetszetős a népnek. De azt nem mondják meg, hogy Hirdetések : Megállapodás szerint N'yilttér Móronként 1 K Kéziratokat ueru küldünk VÍMVZH Lm ^^ vasárnap. a vámsorompó nem jelent szükségképen vámháborut, sőt Ausztria és Magyarország között a vámháboru egyenesen ki van zárva. Azt nem mondják meg, hogy a függetleulenségi párt sem a vámháboru felidézéséért küzd, hanem a vámsorompó felállításának jogáért, amellyel felfegyverkezve majd tisztességgel megalkudhatik Ausztriával s földművelőit jobban megvédelmezheti, mint a közös vámterület és a közös bank, amelyek Magyarországot kiszolgáltatják Ausztriának. Azt nem magyarázzák meg, hogy az állatok árának emelkedését, a tisztességes gabonaárakat nem a közös vámterületnek köszönjük, hanem a belső fogyasztás emelkedésének és a termésviszonyoknak. Ha a belső fogyasztás eléri a termelést, a gazdának épen nem kell félni Ausztriától s millióinkat nem viszik el bécsi rongyért. Arról sem világosítják fel a népet, hogy ha ipara lesz az országnak, nem kell kimenni Amerikába munka után s fellendül a földművelés is, mert a belterjesebb gazdálkodás, a magasabb munkabér visszatérül, nem ugy mint ma, amikor a gazdának a bérek emelkedésével járó több kiadásaira nincs fedezeti forrása. Azt sem mondják meg a népnek, hogy ha a császárnak mindenki csak arról beszélne, hogy Magyarország gazdaságilag önálló akar lenni; hogy fel akar szabadulni a gazdasági és kulturális fejlődési fokához nem méltó gyámkodás alól: akkor nem kellene ezeket az áldatlan harcokat vivnunk, hanem békességben összeférhetnénk Ausztriával is, amely kénytelen volua a becsületes alkura, mig most csak a lekötött, megbéklyózott tehenet feji. A vámháboruval ijesztegetnek bennünket ! Hiszen a vámháborut akkor is ki lehetne kerülni, ha Bécs megengedné a külön vámterület felállítását. És miért ragaszkodik Ausztria annyira a közösséghez? Talán azért, mert Magyarországnak előnyös? Dehogy! Ausztria jobban fél a vámháborutól, mint mi s kénytelen volna alkudni. Az tehát csak ránk nézve lehetne <s butorkelméket bármily szinre fest és legszebben vegyileg tisztít Mai számunk 32 oldal Toriszay József mű-, selyem-, ruhafestő, vegytisztitó Zalaegerszeg, Rákóczi-utca 9 sz.