Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-16 / 3. szám

XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1910. január 16. wquaa.vn, rnkXfi^ut&^m&winvnj vmanity: wwwwaossueyewfca; 3. szánr, Előfizetési tíüj: t'^éBE évre 10 IC — f. Kél évre . . 5 K - f N'egypii évre. 2 K 5Ü f • .líyes twára ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szeriut. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vis»zn ZALAVÁRME E RLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ? ILA'iKUW MMBtr*IC3Mim>' Uj kormány — régi bajok. Lukács László hamarosan beadta a kulcsot. Kabinetje meghalt, mielőtt megszülethetet volna. A deszignált kegyelmes bókolt jobbra, bókolt balra, de senki sem mosolygott rá valami barátságosan. Bereferálta tehát a királynak, hogy nincsen számára kabinet, visszaadta a megbizó levelét és utódjául ajánlotta gróf KhuenHéderváry Károlyt, aki immár Magyarország miniszterelnöke. Es azt meg keil vallani, hogy az elsó' lépésnél nagyobb volt a sikere, inint Lukácsnak, akit gróf Tisza István majdnem hogy ki hessegetett a Nemzeti Társaskörből. Khuen-Héderváry Károlyt tárt karokkal várták a nemzetiek s Tisza Istváu három óráig tartó alkudozásba bocsátkozott, vele. Ugy irják, hogy a/, egyezség készen van s Tisza immár fegyvertársa az uj kormányelnöknek. Feltűnik a látbatárou Perczel Dezső alakja; a volt házelnök meglobogtatja zsebkendőjét s gyűlnek lassanként a régi mamelukok, hogy újra a húsos fazekak mellé telepedjenek. Addig azonban még hátra van valami. Ők tudniillik a uemaet nélkül csinálják a számadást. Azt remélik, hogy egy bekövetkezendő választás többséget ad nekik s ezzel újra kezdődik a garázdálkodás a nemzet javaival. Ebből a hitből azonban ki fogja őket józanítani a jövendő. Az bizonyos, hogy a nemzet követelményeinek elismerése, úgynevezett engedmények. helyesen mondva alkotmányos jogaink érvényesülése uélkül egy kormány sem tarthatja magát. Vajon hoz-e a Héderváry kormány nemzeti jogokat? Adhat-e olyan programmot, amely a legmérsékeltebb igényeket is kielégíthetné? Még a kérdés is botorság, Héderváry, a kölött marsrutával küldött kegyenc nem hozhat semmit. Ha már Lukács sem volt elég engedelmes Bécsben, akkor mit lehet várni az uj miniszterelnöktől? Hiszen már régen nyilt titok volt, hogy gróf KhueuHéderváry Károly, az erőszakos bánus az utolsó ütő kárlya. Vagyis hogy ő megtesz mindent, amit az udvar parancsol. Csinál olyan politikát, amely az udvarnak is tetszik s Luegeréknek is kedvére való. A helyzet mai állásában, a megalakulandó kormánnyal szemben minden jóhiszeműség nevetséges. Az alkotmányra és törvényre való hivatkozás nem egyéb alakoskodó szemforgatásnál. Aki ma törvényes alapon és alkotmányosan akar Magyarországon kormányozni, annak nem szabad üres tarisznyával visszajönnie Bécsből. Vagy ha azt hiszi, hogy engedmények, vívmányok, a nemzeti állásponthoz való közeledés nélkül is boldogul, akkor önmagát csalja meg és nem ismeri azt az elkeseredett hangulatot, amellyel szembe akar szálni. Gróf Khuen-Héderváry egyelőre alkotmányos formák között mutatkozik be. De nem hoz semmit, nem igér semmit. Körülbelül bizonyos, hogy rövid idő alatt választatni fog. Neki be kell fejeznie a küldetését, bármilyen eszközökkel, mert igy parancsolja & császár. Ne reméljük tehát, hogy ezek a választások amolyan tiszta, alkotmányos küzdelmek lesznek. Fel fogják használni a terror és korrupció minden eszközét, hogy meghamisítsák a nemzeti akaratot. Ezen a ponton azonban ismét egy kis tévedésben vannak a jó urak. Nem veszik ugyanis számításba, hogy a nemzet néhány évtizeddel idősebb, mint abban a korban volt, amikor a mandátumokat csak meg kellett rendelni s az engedelmes kerületek határidőre szállították a mamelukokat néhai Tisza Kálmáunak és néhány utódjának. A közigazgatás nem az az engedelmes rabszolga, mint valaha volt. Nem lehet ukázokkal arra kötelezni a főszolgabirákat, jegyzőket, hogy tereljék a népet a kormány szekere elé. A nép sem olyan értelmetlen tömeg többé, mint odafönn hiszik. A választók nagyobb részének elve és meggyőződése van, amelyet nem árul borjuDÖrkőltért és pálinkáért. A nemzetiségi kerületeket felbolygatta az elhibázott politika. Onnét többséget szerezni nem lehet. A városok és magyar kerületek pedig nem eladók. Hiábavaló lesz tehát Khuen-Héderváry gróf minden erőlködése. Olyan engedelmes többséget, amely céljainak megfelel, nem tud kapni. És valószínű, hogy az alkotmányos formák keresése a választások befejeztéig fog csak tartani. Amikor ennek céltalan volta is nyilvánvaló lesz Bécsben, akkor kezdődik csak az igazi felfordulás. Igaz, hogy ilyen messzemenő kombinációkat fűzni az uj kormány működéséMai számunk 10 oldal hez, céltalan dolog. De szinte önmagától kínálkozik ez a feltevés azokból, amik Khuen-Héderváry kinevezéséig történtek. Fel kell tételezni, hogy Bécsben a nemzeti törekvésekkel szemben a legszélső álláspont uralkodik s fel kell tételezni, hogy készek elmenni a legvégsőkig a nemzeti irányzat letörésében. Ezt az álláspontot a miniszterelnöknek ismernie kell s amikor a megbízást elfogadta, tisztában kellett lennie azzal, hogy a sikertelen kísérlet után a nyilt erőszak következhetik csak, amelynek esetleg ő lesz az eszköze. Manap Magyarországon nemcsak a legszélsőbb radikálisok, hanem minden magyarán érző ember mélységesen el van keseredve a válság miatt. Meggyőződött mindenki arról, hogy hiábavaló minden áldozatkészség, loyalitás, hűség; meddő minden erőfeszítés. Ha Ausztria érdekei a vesztünket kivánják, bennünket el akarnak veszíteni. Ha az uralkodó kegye nem hajlik felénk, nem tudunk semmit elérni. Ha a házunkat, ha a zsebünket, ha a földünket akarjuk megvédelmezni az osztrákkal szemben, akkor lekötik a kezeinket, mert nekünk azt a sorsot szánta a mindenható hatalom, hogy Ausztria gazdagságát és kulturáját szolgáljuk munkával, vérrel, pénzzel. Nyomorult, koldus, elmaradott az ország. Küzd, lézeng minden társadalmi osztály. Életerőnket szivja fel a nagyhatalmi állás; milliárdokat nyelt el az osztrák hóbort, amely nekünk soha nem termett babért, csak vérrózgákat, tövist és koldustarisznyát. Élősdieket tápláltunk; lézengő ritterek igéretföldje lett ez az ország, amelynek dúsan termő földjeit idegenek, sokszor ellenségek kezére játszotta a rajtunk gázoló hatalom. Ránk feküdt egész súlyával az osztrák spekuláció, amely minden produktív gazdasági ágat lenyűgöz ugy, hogy szellemi munkásaink számára nincs érvényesülési tér, hacsak osztrák zsoldba nem állanak; a szaporodó munkáskéznek nincs kenyere s tódul a tengeren túlra szerencsét hajszolni. És mindezt a nyomorúságot az évszázadokra visszanyúló osztrák rendszer idézte fel. Ami szenvedés, átok, koldusság van ezen a földön, az mind osztrák bűn és a saját puhaságunk, félénkségünk gyümölcse. Ezzel a tudattal, ezzel a meggyőződéssel szemben akar Khuen-Héderváry olyan politikát diadalra juttatni, amely a Lajtán