Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-02 / 1. szám

1910 jaönár 2. > Zalamegye, Zalavármegyei Hírlapi Gshonnkívitfllünket s a gabom árának alakulását a nagyobb távolságok dijainak emelése befolyásolja. A m ígyar lis/.tés gabona versenye »z osztrák határszéli piacokon meg van nehezítve. A/ osztrák támadás élőt sikerült letompítani, de hogy nnoik hatás ii nom maradhatnak el, kz bizonyos. A tarifaháború óriási horderejű dolog. A laikus el sem tudja képzolni, hog," a szövevényes tarifatételekben, visszatérítésekben, a belföldi termelőknek adott kedvezményekben mioáoda hatalmas g.udusági erő és fegyver rejlik. Rínk nézve vigasztaló tudat az, hogy az osztrák iparral szemben kedvezőbb a ho'yzatiink, mint Auzztiiánuk a magyar nyerstermékekkel szemben. An osztrák ipar kivitelre szánt cikkeinek 60 °/'

0-a talál Magyarországon elhelyezést, tehát magyar vasutakon szillittatik. A fenmaradó 40 °/

0 jelentékeny része a Balkánia, tehát szintén Magyarországon keresztül megy. Ausztria egy milliárdoál nagyobb értékű árut szállít a in a gyúr vasutakon. É/,t k milliárdot abiposan m.g lehet sdóitatni felemelt tarifákkal s az ósziráí ipart fellehet tirtóztatni diadalmas előrenyomulásában. Igaz, hogy Magyarország egy félmilliárdot meghaladó mezőgazdasági terményt szállit Ausztriába s felényit Ausztrián keresztül. De a gtbo'na és hus bevitelét mégsem lehet olyan nagyon korlátozni, mint a junglunzltiui keudőkét és egyéb talitarka rongyét. Mert enDi az Osztráknak is keil! A tariíahorc^an vannak jelentős és hatalmas önvédelmi eszközeink, amelyek föleit szabadon rendelkezhetünk. De ezek erejét is bizonyoe irányban eltompíthatják a Balkán szerződések, amelyeket p"<iig életbeléptét nek á nak minden áron, mert a psriemoníek éú kormányok megkérd zés i rétHil a dip'ojfUíoiH már beígérte. Károly király egy kis barátságos szívességet trsz a szomszédos nagyhatalom szuverénjének; meg iyéri, hogy >>. harctérre szállítandó h dosapatokat átereszti íz országán; ezt teh.it viszonozni keil azzal, hogy a nyakunkra eresztik a B likán versenyt s a magyar gazda, a magyar psraszt kezéből kiütik jövedjlmének egy részét. A romániar és ezerbiü marhi m.ijd özönlik be M sgy.- rorozágri s mihelyt megnyílt a határ, a zalaegerszegi piftóou is potom pénzért veszi a bécsi kupec a hízott ökröt. A szegény göoseji paraszt pedig törbeü a fejét uzon a fog;is kérdésen, hogy miért es tt le a marha ára, amiki r takérmárty is elég termett, meg az állatjai is elbőrjndü jószágok. Ez >ket hozza nekünk a gjzdasági hiro, a híres közösség s Ausztria prepotenoiája. A támadásnak egy táborba kell terelnie az ország összes gazdas.ígi érdekeltséget s lei kell venni a küzdelmet minden téréu. Senki se felej se el egy pillanatra sém, hogy nekünk gazdasági ) j téren is a legnagyobb ellenségünk Ausztria. 1 Egerszegi krónika. Rovatvezető : Publ. Ne hozzon, vigyen ! Az angyalénekes gyönyörű ünnop elmúlt. Bűbájos sátorát fels/edte, de meghagyta aranygyümölcsös, tüzvirágos fenyőfáit és a szivünkbe k<io igó éd is gyermokörömökít. Meghagyta reményekkel éa sejtésekkel teli uj esztendőt, a mikor illik is, meg kell is, nemcsak magunknak, de embertársunknak is jót kivánni. Kedves és drága uj esztendő 1 Térj be minden hajlékba e földön. Hiszen tudnod ketl, hofcjy a boldogságot még soha olyan epedve nem várták tőled, és talán még soha nem volt rád oly szükség e siralomvölgyében, mint az idén. Aunyi mindenféle baj, politikai válság, exhx, kamarilla, Wukerle-féie adóreform, piaoi drágaság, hátbéruzsora, lakbér emelés, jótékonycélú konoertek és más pusztító veszedelem réme fenyeget, hogy az ezek alatt nyögő ős ezenvedő emberiségen okvetlen segítened kell. Da attól tartok, hogy a* újesztendő a legjobb akarat mellett sgm képes ennek az ostromnak niegfslelui és mjgi is elszontyolodva fogja belátni, hogy még az Ő dúsan felszerelt raktáraiban sincs annyi mindenféle ajandéknak val-ó portéka, amennyit az ügyes-bajos emberiségnek Ki lehetne és kellene osztogatni. Hát tisztelt újesztendő, ha nem veti meg, én szolgálnék egy jő tanácsosai. Tudniillik, ha uem tud ennyi mindent hozni, pedig annyi mindenre szükségünk van, legalább vigyen el sok mindent, a mire szükségűnk nincs, sőt ellenkezőleg, u^yanc-uk örülnénk, hí tőlük megszabadulnánk. Hogy például a nagy politikán kezdjük, vigye cl az újesztendő azt a sok víszálykodást, a mi testvért testvér ellen uszít most szép Magyarországon, amikor legnagyobb síükségünk volna az egyetértésre, és vigye el bécsi ellenségeinke', elsősorban Lueger polgármester urat olyan messze, a milyen messzire ciak;Breisaoh báosi kívánja. De a mi szűkebb hazánkban is talál az újesztendő sok elvinni valót, a mivel könnyíthet a sorsuakou. Végtelen lekötelezne, ha azokat az otromba formájú lehetetlen nagy női kalapokat örökre elvinné. Nem kellene félni, hogy hölgyeinkből a divat zsarnoki kényszere folytán a jöizléa végkép kivesszen. Eivih

ftné a hivatalokból a restanciákat is, ámbár ilyen rosszat még sem kiváúok az ujesztendőnek, mert biztos, hogy akkora teher a'att összeroskadna. Tudom biztosan, hogy Kadák Pál dr. nagyon örülne, ha Kaszter Ödön drt. elvinné, mert akkor a nőhóditás terén vetélytárs nélkül maradna. Tosoh Károly és Kummer Gyula együttes kívánsága az, hógy a sógorokat valamint a többi hasonszerü lumpokat mind el vinné. Nagy Feri leghőbb vágya, hogy vigye el az újesztendő a világból a bort, hogy ő egyedül kedvenc italaival: a vizzel és a tejeoakével élhessen. Czobor Mátyás hálát adna még a Mindenhatónak is, ha elvinné az összes egyleteket. JakabfFy Muki nem kiván egyebbet, csakhogy eoha semmiféle színészt, pláne, ^színésznőt ne láthasson. Mig Langer Ernő azt kéri, hogy az uj esztendő verje ki fejéből a folytonos nősülési gondolatokat. . . . A fiskálisok egymást vitetnék el az ujesztendővel, mig a takarékpénztárak a még csak megszületendő községi takarékpénztárt. . . . Egy szó mint száz: az újesztendő sok örömet tudna szerezni, azzal is ha visz, nemcsak azzal, hogy hoz 1 JJoldog ujéYd! Jönnék, mennek évre — évek S egyik rögről — másra lépték . . . Éldegéltek napról-napra, Egyre várva boldogabbra . . . S minden újév jövetével Jól tettetett nyájas képpel Kivángattok boldogságot — Mindnek csak azt, — mire vágyott! Mert kivánni oh mi könnyű, Nem foly érte vér se könnyű. De ha egynek álma, vágya Mert kívánták — hát beválna . . . Másnak ti sem kívánnátok Oly nagyon a boldogságot. Aktualitások. (Nincs kibontakozás. Exlex. Abszolutizmus.) Szószerint persze nem tudjuk, hogy mit mondott a császár Justh Gyulának, aki bizonyosan a következetes, keménydereku magyar emberhez illendő módon előterjesztette a nemzet vágyait és kívánságait. pít. Persze ő lesz a szerkesztő, amihez egy igen jelentős felszerelése, az olló, már meg is van. A bárány prepotenskedik, hogy jelenleg ő az isten egyetlen L-áránya és hogy lesz még szó őróia elég, hunkor elveszi majd a világ bűneit. Ilyesmivel és hasonlókkal gyötörték egyre szegény Noét. Már unta az életét és csömörlött mindentől. Egyik este, amikor a bárka peremére ült, egyszer csak hátul a fedélzeten valami kisértet bukkant fel. A teste ragyogott, világolt és Noé megismerte, hogy ez csak az ördög lehet, senki más. Valóban ez is volt. Odasompolygott az öreg állatkerti igazgatóhoz és a fölébe súgta : — Látod NoS, te egészen közönséges számúivagy ! Mit kinlódoi itt ? Menj le a bárka fenekébe, ahol a szerszámaidat tartod, hozd fel a kőféjszédet és vágj léket ezen az otrombi hajón. Elsüllyedtek valamennyien, megszűnnek a kínjaid és azonfelül olyan nagy leszel, még nagyobb, mint az Ur, aki az embert megalkotta ! Menj Noé és tedd, amit mondtam ! A kisértet eltűnt. Noét erős töprengés fogta el. — Valóban : n;gyobb leszek, mint az ! Néhány fejszeC8»p;Í88;<l megsemmisíthetem az egész világot 1 És ami a fő, megszűnnek a gyötrelmeim! Lassan, óvnfn m megindult lefelé a nyikorgó falépcsőn, hogy felhozza a kőfejszét és megfúrja a bárka fenekét. — Micsoda hatalmas pillanat lesz o/.l Hallgatózott, de nem hallott egyebet, Criak az alvó emberek és állatok egyhangú lélekzését és hortyogását. Már felemelte a fejszét hogy lesújtson vele, de ekkor valami ötlött az eszébe. — Vájjon ki fogja megmondaui, hogy Noé nagyobb volt, mint sz Ur? Hiszen nem marad élő ember 1 És mit ér a hírnév, a dicsőség, ha ninesen, aki elmondja? Ssmmit 1 Noé osüggedten visszatette a helyére a fejszét, újra filment a födélzetre és nézte tovább a hullámokat. Ez a baj, ezért kell most nekünk kínlódni. Cholnoky László. Mustos Péter kalandjai. Ahogy letarolták a mezőket, letakarították az idei termést, hát megesett a szüret is nagy vigasság közepett'3 s mivel hogy jól fizetett, Mustos Péter bátyám elhatározta, hogy a nótáriussal egyetemben felrándul a fővárosba. Részben holmi gépvásárlási ügyben volt baja, részben pedig arról akart meggyőződni, hogy meg van-e még az a hires, nevezetes Gellértj hegy, amelynek tetejéről a boszorkányok széthintették a bortermő tőkéket pusztító filokszerákat az országban. Éppen vasárnap, egy szép napsugaras őszi vasárnap volt, mikor a főváros budai oldalán megérkeztek. Az emberek, magas kalapu urak, csábosán mosolygó hölgyek ezrével lepték el a Duna két partját, különösen a lánohid tájékát, hogy üdvözölhessék a búcsúzó napot, melynek sugarai ott törtek meg a királyi szép folyó rohanó habjain. Ez a nagy tolongás volt az oka, hogy mély aggodalom szállta meg Mustos Péter bátyánkat. A sokadalomban ugyanis szerencsésen elvesztette maga mellől a nótáriust, aki pedig hivatva lett voina őt kalauzolni ebben a világnagy városban. Már most aztán mit csináljon? Nagy elkeseredésében nem tehetett egyebet, mint hogy minden útjába akadó jóravalóbb kinézésű embert megszólított azzal a kérdéssel: — Nem látták-e a patonai jegyzőt? A huszonötödik, a kit megszólított, épp Günther Antal igazságügyminiszter volt, de miután okos ember léte dacára, ez sem adhatott felvilágosítást, Mustos Péter elhatározta, hogy most átadja magát sorsának. Valamikor hallotta, hogy * zsebmetszők micsoda veszedelmes alakjai