Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-04-24 / 17. szám

1910 április 24. »Ztiamegye, Zalavármegyei Hírlap* 3 minden alakjábau az emberanyagot védi ebben a sok külső és belső ellenségtől tépett országban, a melynek legújabb alkotása a Gyermekszanatórium. A Gyermekli^a szárnyai alá szedi az elhagyott, a züllött, a védetlen gyermekvilágot, hogy megmentse az országnak. A Gyermekszanatóriuin Egyesület a beteg gyermekeknek vet ágyat, nyújt segítséget és rendel ápolót, hogy megmentse az életnek. Társadalmunk jeles és önzetlen vezérfórfiai állanak ez alkotás ólén és küldik ki hivó, kérő, buzditó szavukat a nemzet társadalmához. Szegény és gazdag, aki meghallod, nyisd ki elejbe a szivedet. Nincs a világon irgalmasság szebb és meghatóbb, mint amely a beteg gyermek ágya fölé hajlik. Te, akit az Isten gyermekekkel áldott meg, jer és segits és ezzel háláld meg a gondviselésnek azt, hogy képes vagy a magad gyermekéről gondoskodni anyai, apai szived boldogságára. Te, akitől a sors megtagadta a gyermek örömét, jer és segits épen ezért. Mert meg vagy kiméivé attól a pokoltól, mely az elhagyott, szegény züllő szivét oly iszonyúan sanyargatja: attól, hogy nem képes beteg gyermekéről gondoskodni. Gyertek mind, akik ezt olvassátok, meggondolván, hogy az Isten munkáját végzitek ; meggondolván, hogy a nemzet beteg gyermekeiről veszitek le a szenvedést. Mily fenséges látvány: a társadalom páros viadalban a köztünk orvszáudékkal bujkáló halállal. Nem fogjuk legyőzni, mert a földön nincsen halhatatlan semmi és senki, csak épen egymaga a halál. De szembe szállunk e rémmel és nem engedjük, hogy szövetségben a szegénységgel, a nyomorral, a könnyelműséggel, könnyű prédához jusson. Akit lehet, ahol lehet, ahányat lehet sápadt kicsinyeink közül kiragadjuk kegyetlenül fojtogató csontos kezéből: ez a szegény gyermekek szanatóriumának isteni hivatása. * A gróf Ziohy János kormányzósága alatt álló »Országos Gyermekszanatórium Egyesülete központi irodája Budapest, Dohány-utci 39. szám alatt van. A tagok kötelezettségei a következők : a) a rendes tag három évre 5 korona évi tagdijat fizet; b) pártoló tag, aki egyszersmindenkorra legalább 100 koronát ad; c) az alapitó tag legalább 1000 korona alapítványt tesz s ezt legfeljebb 5 óv alatt befizeti; d) örökalapitó az, ki legalább 5000 koronával járul az egyesület céljaihoz és ez összeget legalább 5 év alatt befizeti ; e) ágyalapitó tag az, ki legalább 10.000 (tízezer) K alapítványt tesz. Az ágyalapitó jogosítva van abban a szanatóriumban, melynél ágyaiapitványát tette, egy ágyat évenkint díjtalanul az általa ajánlott beteg számára igénybe : venni. — Az alapítványok gróf Ziohy János kormányzó címére is Budapest, Vas utca 10. sz. intézhetők. Rákosi Jenő. Választási mozgalmak. Batthyány Pál gróf körúton. A zalaegerszegi választókerület, egyik volt azok közül, melyeket a közfelfogás elkeresztelt ősi néppárti fészeknek. Hogy mennyire nem igy van, azt ma már mindenki tudja. A függetlenségi párt nagynevű jelöltje : Batthyány Pál gróf olyan nagy népszerűségnek és szeretetnek örvend, hogy az ő zászlója ma már győzelem. Mint már előbb is megírtuk, a választási mozgalom javában folyik Zalában. Gróf Batthyány Pál sorra látogatja községeit s mindenfelé megérdemelt kitüntetéssel fogadják. Vasárnap, azaz 4-én reggel 8 órakor Istvándon mondott beszédet. Vele volt a pártvezetőség és a zalaegerszegi 48-as férfiak néhány agilis tagja. Nagy lelkesedóst keltett a gróf kíséretében ievő katholikus 48-as lelkészek állásfoglalása is, mert ezzel a népet felszabadították lelki kétkedéséből, hiszen látja a nép, hogy a katholikus lelkészek nemcsak néppártiak lehetnek, de lelkes 48-asok is. Istvándon reggel 8 órakor már az egész talu népe nagy tömegben harsogó éljeuzéssel fogadta a népszerű grófot, ki általános lelkesedéssel foglalt állást a függetlenségi eszmék mellett s kijelentette, hogy a Batthyány névnek nem lesz hűtlen viselője. Beszédét mindvégig lelkesedéssel hallgatták. Féltizenkettőkor, a mikor a hívek a templomból kijöttek, már Szöpötkön volt gróf Batthyány Pál egész kíséretével. Ujongó lelkesedéssel fogadták s hogy a lelkes tömeg oly impozánsan tűntetett Batthyány gróf mellett, az a község neves és lelkes jegyzőjének s a községbirónak az érdeme. Batthyány Pál gróf szép beszédében kifejtette, hogy ő lelkes hive a 48-as alapon álló katholikus nemzeti politikának. Ezen kijelentésére óriási éljenzésben tört ki a több száz főnyi hallgatóság s peroekig ünmpelték a grófot. Kijelenti azután, hogy a 48-as követelésekből cseppet sem enged a kész a legélesebb parlamenti harcokban részt vonni az ország jogaiért. Batthyány gróf után a többi szónokok beszéltek a leglelkesebb hangulatban. Délután 2 órakor Ordöghenyében volt a programmbeszéd, hova a tűzoltóság diszben kivonult a gróf elé. Itt is zajos ováoióban volt része a népszerű jelöltnek, ki temperamentumos beszédében élesen kikelt a »császárképeB« 67-es politika ellen. Nagy lelkesedést keltett az, midőn kijelentette, hogy többre becsüli választóinak bizalmát minden bécsi kitüntetésnél. A programmbeszéd és egyéb szónoklatok végével, Batthyány gróf még sokáig elbeszélgetett választóival. Ordöghenyéből gróf Batthyány Pál Zalaszentivánba hajtatott, hol lármás tömeg mutatkozott, amelyet jó előre kitanítottak arra, hogy miként kell a néppárt alól az utolsó talajt is kirúgni. A tömeg Farkas Józsefet éltette, abougolt s a Zalaegerszegről a programmbeszéd meghallgatására nagy számban kiment választók felé kavicsok röpültek. A tömegben nagyobbrészt suhancok és olyan emberek voltak, akik még csak az általános választói jogtól várhatják, hogy beleszólhassanak a politikába. A tüntetés azonban csak használt gróf Batthyány Pál ügyének. A község tekintélyesebb polgárai siettek kijelenteni, hogy semmi közük az éretlen tüntetéshez s ezt gróf Batthyány Pállal sürgönyileg közölték is. Amint értesülünk, a község tisztes polgárai egyenesen Batthyány grófhoz fognak menni, hogy a történtekért kiengeszteljék. Az tény, hogy e cselekedettel még a néppárti választók sem azonositják magukat. Innen a gróf kíséretével Zalaszentlőrincre hajtatott, hol már a környékből összejött intelligenoia várta a képviselőjelöltet, kit Hegedűs Élek tanitó és Tompa Sándor földbirtokos látott vendégül. A programmbeszédet Batthyány gróf a templom előtti nagy térségen tartotta. A beszédet kivonatosan itt adjuk : Tisztelt választó polgárok ! Én mint a zalavármegyei és az országos függ. párt jelöltje, eljöttem önök közé, hogy kifejtsem pártunk programmját,. Azt hiszem, talán egy sinos közülük, ki személyemet főispáni állásomban ne ismerte volna s azt hiszem, van olyan is önök között, kivel már dolgom volt. Tudják önök, hogy miért hagytam ott főispáni székemet. Én a mult esztendei parlamenti válság alatt benyújtottam lemondásomat a királyhoz, hogy teljes szabadon követhessem a függetlenségi 48-as pártot. Én ma mint képviselőjelölt, kérem az önök bizalmát. Nem azért akarok képviselő lenni, hogy móltóságot nyerjek, nekem nem kellett a főispáni szók, de ha képviselő leszek, ott küzdeni fogok a nemzetnek törvényben gyökeredző jogaiért, a magyar nemzeti bank, az önálló vámterület és a magyar hadseregért. Az én zászlómon a szabad, független és boldog Magyarország van felirva, de kijelentem azt, hogy mint hatholikus ember, katholikus 48-as politikát akarok folytatni, de a felebaráti szeretet nevében minden vallást megbeosülök. Percekig éljeneznek s mindenki kalaplevéve üdvözli a szeretett jelöltet. Utánna még néhány szónoklat volt s gróf Batthyány meleg kézszorítással köszöni meg a szíves figyelmet. Később a községi elöljárók jöttek tisztelegni, kikkel a gróf hosszasan elbeszélgetett. Este az együtt maradt vendégek részére Tompa Sándor földbirtokos vaosorát adott, hol a társaság a legjobb hangulatban volt együtt. * * * — Hát mit gondol öcsém uram ! Azért taníttattam a leányomat az apácáknál, azért költöttem háromszáz vég vászon árát francia nyelvre, zongorázásra, hogy egy városi Írnoknak adjam a leányom* Nem ettem gombát. Az ilyen szegény ördögnek, mint maga, öosém, varróleány kell, vagy éppen tanítónő, aki segíteni tud az urának a keresetben. Nem uri lány kell magának, aki szerencsétlennek érzi magát, ha padlót kell súrolnia. Ugy ugy öosém uram ! Isten hírével. Kerner Flóris ugy ment ki az öreg vászonüereskedő boltjából, mint akit valami nagy bunkóval fejbe ütöttek. Vége az élete reményének. Arra, hogy megtagadják tőle az Annuska kezét, soha nem is gondolt. Ugyan maga körül látott már sok hasonló dolgot, a kartársai kisebb nagyobb szerelmi hajótörései megismertették vele az érem másik oldalát is, de ő Annuskát egy kiválasztott más lénynek, a maga szerelmét pedig egy oly hatalomnak tartotta, amelynek mi sem állhat az útjában. S most belátta, hogy ő is csak ugy járt, mint sok szegény ördög, aki olyan kocsira kapaszkodik, amelyik nem veszi fel. Aznap este beszélt Annu^kával, aki hideg volt hozzá és zárkózott. Amint Flóris elment, az apa maga elé citálta a lányát éa szigorú prédikációt tartott neki. — Neveltettelek, taníttattalak, jólétban nőtél fel és most egy koldusné akarsz lenni. Tudod-e mi az: nyomor és szegénység ? Bűn és szógyen! Tudod mi az, amikor lomposan, kopottan kell az utcán járni és minden mulatságtól, szórakozástól tartózkodni! Tudod-e mi az: fűtetlen • szoba, rossz ebéd, vacsora, amely után éhesen l kelsz fel az asztaltól ? Nohát ennek az életnek mégy neki, ha annak a szegény kis Írnoknak a felesége leszel. Ha hozzá mégy, tőlem ne számíts támogatásra, mert nekem még három gyermekem vun, akikről gondoskodnom kell. A te könnyelműségednek ők az áldozataivá nem lehetnek. És beszélt még noki sokat az öreg vászonkereskedő a szegénységről, a nélkülözésről, az örömtelen életről, ami rá várna Kerner Flóris oldalán. Annuska engedelmes, szófogadó leány volt. Elhitte, amit az apja mondott és sírva ígérte meg, hogy letesz szerelméről. És ezt meg is mondta Kerner Flórisnak. — Isten áldja meg kisasszony, szólt Flóris s ezzel sarkon fordult, és távozott. Nem mondta a leánynak, hogy miatta hagyta félbe pályáját, melyen talán nagyra vihette volna. Nem tett szemrehányást, csendesen elment s otthon keserves sírással dűlt le az asztalra. Azóta nem beszélt a leánnyal. Mikor férjhez | ment az Annuska a járási orvoshoz, Kerner Flóris az napon nagy murit osapott a pajtásaival, elitta a két havi fizetését, részeg volt egy hétig, azután kijózanodott ós azóta nem is mulatott többet. Csendes, mogorva ember lett belőle, asszonyfólével szába sem állt. Szürke egyhangúságban teltek el napjai. A dolgát óra pontosságával végezte el s a pajtásai csak azt a változást észlelték rajta, hogy nem tudott többé mosolyogni. Husz év mult el igy s az agglegény végre meghalt. A doktorok azt mondták szélhűdés, a háziasszonya, Galambosnó azonban megesküdött rá, hogy a szive fájdalma ölte meg. Mert nem birta felejteni a járási orvosnét. A selyembe öltözött, szép uri asszony pedig most ott sir keservesen az elhagyott sir fölött. Annuska boldogtalan volt örök életében, kötelessegét hiven teljesítette, de a mióta asszony lett, nem tudta, mi az öröm, mi az édes csók. Kijött a temetőbe, a férfi sírjához, akit szeretett, s miközben sűrűn hullottak könnyei, aggódva nézett szét, nem látja-e valaki . . . ? Felhő Ákos.