Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-04-17 / 16. szám

1910 április""! 7. »Zalame£ye, Zalavármtgjei Hirlap« 3 sílett nyomozó szolgálatot, ezekből kiderítve lett 151 bűncselekmény, — a tettesek közül feljelentetett a büntető bíróságoknál 167 egyén, letartóztatásba helyeztetett 34 egyén, A kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozó kihágás 12 esetben fordult elő, ezekért feljelentetett 30 egyén, mig a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágásért, mely 195 esetben fordult elő, 288 egyén jelentetett fel, köztük 45 elővezetve lett. Az előfordult tüzesetek száma 9 volt, az okozott kár értéke kitesz összesen 28.225 koronát, melyből biztosítás folytán megtérül 22.950 K, marad fedezetlen kár 5275 korona. A tüz keletkezésének oka 2 eseibeu gyújtogatás, 3 esetben gondatlanság volt, 4 esetben pedig kiderítetlen maradt. Orvosrendőri bullaszemlo 9 esetben teljesíttetett ; a halál oka 4 esetben öngyilkosság, 2 esetben hirtelen halálozás, 2 esetben magzatelhajtás, 1 esetben pedig baleset volt. Amerikába szóló útlevél 28 egyén részére lett kiállítva, a kivándorlás az egy éven belöli átlagnál nem ölt nagyobb mérvet, az útlevél nélküli kivándorlást a határrendőrség megszaporított személyzettel és fokozott éberséggel ellenőrzi. Közegészségügy. A t. főorvos jelentette: Az időjárás: a hónap két első harmadában száraz, meleg, csapadékmentes, végén pedig viharos és télies jellegű volt. A felnőttek közegészségi állapota : elég kedvező volt, a hasihagymáz és hökhurut megbetegedések apadást mutatnak, a többi fertőző betegségek közül a roncsoló torok lob, a vörheny és kanyaró fordultak elő gyakrabban, de nem járványosán. Fertőző betegségek köíül előfordult : roncso'ó toroklob 35, hisihagymáz 14, vörheny 29, hökhuiut 16, kanyaró. 19, fültőmirigylob 1, vérhas 1, gyermekágyi láz 2 esetben. Rendőri boncolat teljesíttetett 1 esetben, külső hullaszemle volt 10, súlyos testisértés bejeiente tett 15. Öngyilkosságot 4 egyén követett el és pedig : Ács József 54 éves söjtöri erdőőr, továbbá Legát György 67 éves felsőörsi lakos lőfegyver által, Gödri Sándor 45 éves hetvefői lakos és Taro/.ali János 58 éves vonyarczi lakos felakasztották magukat. Véletlen szerencsétlenség síita' 2 egyén halt meg, u. m. : Plemenosics János 42 éves felsőpusztafai lakost földásás közben a rázulnnó földréteg nyomta agyon és Heig'i István 17 éves kőműves tanonc a leomló fal alatt megfulladt. Szerencsétlen szülés 2 esetében volt orvosi beavatkozásra szükség : 1 gyermekágyi lázzal s 1 esetben halva született magzatnál. Elmekór miatt : Debelecz György 40 éves farkashegyi lakos a zalaegerszegi közkórház elmeosztályába szállíttatott. Hét évnél fiatalabb gyermekek gyógyíttatása 28 esetben lett elmulasztva, emiatt az elsőfokú egészségügyi hatóságok 13 felmentő és 11 elmarasztaló Ítéletet hoztak, a többiekre nézve a megf'lelő eljárás folyamatban van. Az egészségügyi személyzetben a következő változás t írté.it: dr Epstein Zoltán murakereszturi trachoma orvos 1910 ápr. hó l-ével — féléves katonai kötelezettségének eleget teendő, eltávozott, a helyettesítést a belügyminister úrhoz tett előterjesztéshez képest — az állás betöltéséig, a szepetneki körorvos és járásorvos látják el. Filipánios Józsefné szülésznő, mint magán bába Zalaegerszegen telepedett le, oklevelét 1910-ben Budapesten nyerte. Van a vármegye területén lelenc 19, dajkaságba adott gyermek 319, elmebeteg és hülye 786, siketnéma, vak és nyomorék 851, keresetképtelen árva 2087 s a közsegélyre szorultak száma 2359. Népoktatás. Kir. tanfelügyelő jelentette, hogy márciusban befejeztettek az ingyenes népoktatással kapcsolatos azon községi és felekezeti iskolák államsegélyeire vonatkozó kimutatások, amelyeknél a tandíjak és felvételi díjak a tanítók közvetlen javadalmát képezik s az iskola már a múltban is államsegélyt élvezett. A tandíjmentesség ezen első csoportja által Zalavármegyében 281 községi és lelekezeti tanító van érdekelve 56'<98 K javaslatba hozott állami segéllyel. A kir. tanfelügyelő márciusban meglátogatta a csáktornyai iskolákat ; Muravidon és Rotorban intézkedett az államosítással kapcsolatos ügyekben, meglátogatta a murakereszturi és kollátszegi iskolákat; jelen volt a zalaegerszegi analfabéta tanfolyam záróvizsgáján. Rir. segédtanfelügyelők meglátogatták: a szentliszlói, baki, bucsutai, bánokszentgyörgyi, szilvágyi, karmacsi, böröndi, ozmánbükki, vaspöri, baktiittősi, tófeji, pusztamagyaródi, oltároi, várföldei, borsfai, valkonyai, sümegprágai, bazeii, wimegcíehii, zalahalápi, sáskai, hegyesdi, monostorapátit', kapolosi, petendi, pulai, taliándörögdi, zalaerdődi, dabronci, gógánfai, bazitai, nagylengyelt', mileji, pálfiszegi, paizsszegi, sármelléki, égenföldi, zalavári, felsőpáhoki, egregyi, hévizBzentandrási, alsóprthoki, szentgyörgy vári, zalaszentgyörgyi, alsóbagodi, andráshidai, boncodfóldei, kávási, salomvári, budafai, kisgörbői, csébi, óhidi, vind írnyaszőllősi, nemesbüki, kustányi, csonkahegyháti, kustánszegi, barabászegi, pusztaszentlászlói és kapolosi iskolákat. A kir. tanfelügyelőség márciusban 71 népoktatási intézetet látogatott meg. Közgazdaság. A február hó második felében kedvező időjárás mellett megkezdett vetések március hóban folytattattak és be is végeztettek. Az időjárás a vetési munkálatokra kedvező volt, amennyiben csapadék e hóban alig esett, ugy hogy a vetési munkálatok fennakadás nélkül folytathatók és befojezhetők voltak. Az időjárás, habár a vetési munkálatoknak kedvezett, azok fejlődésére még sem volt kedvező. Az éjszakai gyakori fagyok a február hóban erős fejlődésnek indult őszi vetéseket fejlődésükben némileg visszavetették. Az őszi vetések állapota, mindannak dacára, hogy fejlődésük e hóban lassúbb volt, kedvezőnek mondható. Az ősszel fellépett rovarkárok s rozsda, habár még észlelhetők, de kártételeik nem olyan mérvűek, hogy azok a terméseredményt lényegesebben befolyásolhatnák. Az őszi rozsvetések helyenként kissé megritkultak, ami részben a legeltetésnek, részben a tulsürü vetésnek s ennek következtében a kirothadásnak tulajdonítható. A tavaszi vetések még e hó folyamán kikeltek s elég szépen fejlődnek. A hó folyamán gabonanemüeken kivül a lóher, burgonya és répa is elvetésre került. Ez utóbbiak vetési munkálatai nem végeztettek még be teljesen. Az állatállomány takarmányozása az elmúlt hóban simán volt eszközölhető. Tekintettel a mezőgazdasági termények eléggé korai fejlődésére, remény van rá, hogy a következő hóban kellő időben a zöld takarmányok felhasználhatók lesznek s igy az állatállomány takarmányozása minden nehézség nélkül megoldható lesz. Az állategészségügyi viszonyok az elmúlt hóban lényegesebb változást nem tüntetnek fel. A sertésvész és sertésorbánc esetei szaporodtak némileg, azonban más állati járványos betegségek lényegesebb mérvben nem fordultak elő. Az állatvásárok forgalma az elmúlt hóban élénk volt. A felhajtás nagyságához mérten az eladások is megfelelők voltak. Az állatárak, amelyek az elmúlt hóban már lényeges emelkedést tüntettek fel, e hóban is tartották magukat, sőt azt lehet mondani, hogy némileg — leginkább a sertésáraknál — emelkedtek is. A gabonaárak március hóban állandó fiuctuatiónak voltak alávetve. Lényegesebb változás az elmúlt hóhoz képest nem állott be. A készletek még mindig tartott árakon kerülnek forgalomba s az időszakos áresések beálló áremelkedéssel kiegyenlittettnek. Az általános tendentia ott egy lakatot. Azt mondja, hogy még szebb, mint Tündérország. — Be nagyon boldog is lehet az a gróf, elmélkedett tovább a kis Juli. — Ugyan, ne emlegesd már annyit azt a grófot. Hiszen én is itt vagyok. Ma meg sem csókoltál, Juli. Ezzel karjait szorosan a lány dereka köré fűzte. Máskor (z nem ment minden küzdelem nélkül. De Juli ma észre sem látszott venni. Most a fiu megfogta gyöngéden a lány nyakát és maga felé fordította az areát, a lány behunyta szemeit és ajkaik összeértek. Olyan hosszú, olyan édes, gyönyörittas, mámoros, szerelmes csókot váltottak, mint még soha. Észre se vették, hogy egy magas, őszesszakálu ur megállott előttük és meredten nézi őket. Amidőn aztán Juli megpillantotta, akkorát sikoltott félelmében és ijedtében, hogy Pista is rémülten ugrott fel a padról és lekapta a kék sapkáját. — Csak maradjanak, mondotta az öreg ütés a hangjában valami olyan parancsoló volt, hogy ijedten visszaült a két gyermek. Ekkor már az öreg magas, kissé hajlott alakja eltűnt a kastélyba vezető utat szegélyező jázminbokrok mögött. Az öreg felment a kastélya főlépcsőjén a dol gozószobájába. Romornyikját, a ki alázatosan várta parancsait, aludni küldte. S mikor elhangzottak az öreg cseléd léptei, óvatosan kinyitotta óriás Íróasztalának egyik titkos fiókját. Egy selyempapirosba göngyölt csomagot vett ki onnan. Azután bezárta az ajtót, a lámpát az Íróasztalra tette ós kibontotta a kis csomagot. Előkerült belőle egy arokép, egy elszáradt galagonyaág és egy kis 'viseltes, könnyű női toppán. Az öreg gróf oly tisztelettel érintette ezeket a tárgyakat, mintha ereklyék volnának. A képet kissé megtámasztotta és hosszasan nézte, újból elgondolva az ő sivár és szomorú életének egyetlen kis regényét. A kép egy karcsú, fiatal lánykát ábrázolt. Egy kis szőke francia lányt hozattak a szülei nővére mellé. Tizenhat éves volt. Ő tizennyolc. Egymásba szerettek. A lány szelid volt, jóságos és igénytelen. Mindig pirult. Ha szóllottak hozzá, ha osak ránéztek, elpirult és lesütötte a szemeit. Ilyenkor látni lehetett dus hajkoronáját, kissé vöröses fényű, aranyszőke, hullámos haját, melyet szorosan koszorúba fonva is alig tudott elhelyezni a fején. Nem történt közöttük soha semmi. Mindöszsze egyszer . . . egyetlen egyszer . . . akkor is tavasz volt. A fiatal gróf nem tudott aludni. Vágyott ki a szabad természetbe. Ruhát kapott magára és kiment a parkba. Ott, a vén tölgyfa allatti kőpadon üldögélt álmodozva a kis francia leány. Amint a fiút megpillantotta, zavarba jött és fölkelt. De ő gyöngéden visszatartotta. És nem bocsájtotía el a kezét. A hajába egy galagonyaág volt tiizve, az lehullott a porba. A fiu fölvette és a tárcájába tette. . . . Egyéb nem történt közöttük. Másnap az öreg, szigorú grófné elküldötte a leányt. Megtudott-e valamit, vagy csak az ösztöne dolgozott ? A gróf sohase tudta meg. Nem maradt semmi a kis lány után, csak egy bűbájos, fehér emlék, meg egy apró cipőcske, amelyet később fedezett fel a gróf a francia leány árván maradt emeleti szobácskájában. A gróf ezután megnősült. Elvett egy német hercegnőt, akivel csak másfél évig élt együtt. Nem váltak el, mert egy fiuk született. A fiu az anyjánál lakik most is Berlinben és az anya gőgös szívtelenségét, makacs és'erőszakos vérét örökölte. Az apjához sohase húzott. Pár évvel házassága után a gróf levelet kapott Franciaországból. Egy kép hullott ki a borítékból. A szőke kis francia leány képe. Mosolyogva, vidáman néz a képen a világba széles szalmakalapja alól. A kép hátára azonban egy fekete kereszt volt rajzolva. Most, amikor akaratlanul megpillantotta a munkáspárt a kőpadon, az emlékek megrohanták a szivét. Akkor is tavasz volt, akkor is holdvilág volt, már akkor is mohos volt a kőpad, és az öreg gróf merev, szigorú vonásaira nagy, mély fájdalom ült ki. Reserü váddal illette lelkét: miért nem ölelte magához akkor azt a szegény kis szőke teremtést és miért nem kapcsolta magához egy hosszú, mámoros csókban mindörökre . . . ?