Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-04-03 / 14. szám

6 • Zalaraegye, Zalavármegyei Hirlap* 1910 április S. telén rosszul lett. Ágyba fektették, orvost hivtak, de miután előzőleg a leány orvosi kezelésben nem részesült s megfigyelés alatt nem állott, baját nem lehetett megállapítani. A szegény leány szombaton orvosságot szedett, este csendesen elaludt és nem ébredt fel többé. Húsvét vasárnap reggel halva találták. A boncolás azután megállapította, hogy már régi gyomorfekélye volt s ezzel járó kinjait szegény teremtés emberfeletti önuralommal tűrte, amig a bél átszakadása meg nem ölte. Szülei, akik jóravaló, becsületes cselédemberek, húsvét hétfőn temettették el a korán elhalt derék leányt. Az utolsó nemesi felkelés. Lapunk mai számában külön cikkben foglalkozunk az utolsó nemesi felkelés századik évfordulója alkalmából rendezendő országos ünnepéllyel. Abban említés van téve dr rugonfalvi Kiss István győrvármegyei főlevéltáros, jeles történetíró művéről, aki az insurrectióban résztvett vármegyék megbízásából megirta »Az utolsó nemesi felkelése történetét a való tényeknek megfelelő adatok alapján. Az illusztrált, közel négyszáz oldalra terjedő hatalmas munka most jelent meg. Rendkívül becsessé teszi Kiss István dr művét, hogy a gyávaság megszégyenítő bélyegétől felszabadítja az utolsó nemesi felkelést. Az osztrák történetírók ugyanis meghamisítva a valódi tényeket, az osztrák haderő vereségét a magyar insurgensek gyávaságának tudták be. Ezzel szemben Kiss István dr az elveszettnek hitt Kisfaludy Sándor naplójával teljesen rehabilitálja az insurgenseket. Az egész utolsó nemesi felkelésnek hű tükrét adó s vármegyénk közönségét, a késő unokákat is közelről érdeklő, gyönyörűen illusztrált mű ára 15 K. Megrendelések a következő cimre küldendők: Kiss István dr győrvármegyei főlevéltáros, Győr Vármegyeháza. A közönség ós a posta. Köztudomásu dolog, hogy a íelek a posta és táviró hivatalban sokszor hosszú ideig kénytelenek várakozni, mert a felvétellel megbízott közegek mellékmunkával vannak elfoglalva. Ilyen esetek ismételten alkalmat adtak kellemetlen szóváltásokra, amiért is a kereskedelemügyi miniszter erélyes rendeletben utasította a posta-, táviró- és távbeszélő hivatalok vezetőit és a postamestereket, hogy a felvételi szolgálatot teljesítő alkalmazottakat sürgős mellékes munkák végzésével ne bízzák meg. A felvevő közegeket pedig a miniszter rendeletében figyelmezteti, hogy az elodázható más munkát — ha fél jelentkezik — tartoznak azonnal abba hagyni és elsősorban a közönséget kötelesek kiszolgálni. Öngyilkosság. Hohl János füzvölgyi lakos házsártos természetű ember hírében áll. A feleségével is olyan kegyetlenül bánt, hogy a szegény asszony megunta az életét s többször öngyilkos akart lecni. A mult héten azután végre is h íjtotta szándékát. Beleszúrt a mellébe, dc napokig kínlódott, amig megváltotta a halál. Vetőmagvizsgáló állomás megszüntetése A földmivelésügyi minister a magvizsgálati ügynek oly módon való rendezését határozta el, hogy a jelenlegi magvizsgáló állomások számának fokozatos csökkentésével kapcsolatban a megmiradó állomások nagyobb személyzettel és bővebb felszereléssel állj inak a gazdaközönség és a magkereskedelem rendelkezésére. A minister tehát arról értesítette a soproni kereskedelmi és iparkamarát, hogy a keszthelyi vetőmagvizsgáló állomást megszüntette és teendőit a budapesti vetcimagvízsgáló állomás hatáskörébe utalta át. Emellett azonban a minister az ólomzárolásnak az egyes msgkereekedelmi központokon való érdekeiről a szükséghez képest és esetről esetre kirendelések utján fog gondoskodni. A nagy hordó. Pollák Mózes már nagyon öreg tmber, de azért dolgozik. Egy csomó árva unokát tart, akiknek kell a kenyér. Az öreg megvesz mindenféle garasos portékát, főleg azouban borkövet vág. A mult héten Silföld körűi járt s a balatonmenti szőlőkben keresett borkövet. Egy hegyi hajlékban két suhanc >t talált, akik megalkudtak vele, hogy egy nagy hordóból kivághatja a borkövet néhány hatosért. Az öreg belebújt a hatalmas edénybe és kopáosolta az oldalát. A két suhanc pedig C3upa tréfából felállította a hordót, amelyből a nyomorult görnyedt, p'tpos ember nem tudott kimászni. Hiába rimánkodott, a két jeles ifjú 1U K kártérítést követelt. A megszorult kereskedőt a hegypásztor szabadította ki a hordóból. Haas Miksa gőzmosódája és vegytisztitó intézete értesíti a m. t. közönséget, hogy a kezdet nehézségein átesve, most már képes a legkényesebb igényeket is kielégíteni. Kié a tehén? Miksaváron a mult hetekben elloptak egy tehenet. Hiába nyomoztak utána, a riska eltűnt, mintha a fold nyelte volna el. Az alsólendvai vásáron azután ráakadtak az ellopott tehénre. De az uj gazdája járlatlevéllel igazolta, hogy a tehenet ugy vette. A csendőrség most keresi a tolvajt. Betörő cigányok. Egy kóborló oigánycsapat Zorkóháza község határában telepedett meg s végigkuldulta a falut. A nép retteg a cigányok boszujától, tehát ellátta őket bőven. Faraó népe azonban rabolni is akart. Éjszaka belopóztak a faluba s Horváth Márk boltjának ajtaját feszegették. Valaki megzavarta őkat, mire megugrottak s reggelre kelve nyomuk veszett. Bicskázás Nagykanizsán a Gőzfürdő korosmában sok legény verődött össze. Mikor már jól berúgott az egész társaság, Steiner Móric és Filák György mészáros legények verekedést kezdtek néhány kiskanizsaíval. A kavarodásban előkerült a bicska és a mészárosok ugyancsak dolgoztak. Steiner Móric arasznyi késével Gyuiay Istvánt ugy szúrta hasbs, hogy a belei rögtön kifordultak. A szerencsétlen néhány óra múlva meghalt. Gyulay a villanygyárnál dolgozott s vak apját tartotta, aki most támaez nélkül maradt. Védekezés a peronospora ellen. A mult esztendőben országszerte nagy mértékben dühöngött a peronospora. Ennek tanulságain okulva, a m. kir. ampelológiai intézet igazgatója a peronospora ellen való védekezésről irott utmutatást gyökeresen átdolgozta. Ez a kis füzet, mely kellő rövidséggel, közérthető módon tárgyalja a védekezési eljárást, egy szines magyarázó képpel kibővítve a m. kir. földmivelésügyi minister kiadásában megjelent és mindenkinek készséggel megküldik azt, aki eziránt levelezőlapon az »Ampelológiai Intéznthezt (Budapest II. ker. Debrői-ut 15. sz.) fordul. A mezei közös dülőutak visszaszerzése. Felmerült konkrét esetből kifolyólag elvi jelentőségű határozatban mondotta ki a m. kir. földmivelésügyi ministerium, hogy a mezei közös dülőutak megszükítése, másfelé irányítása, elszántása, vagy megrongálása esetén az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik ugyan, de ebbe a hatáskörbe nem tartozik bele oly magánosok birtoklásában levő ingatlanok vitás tulajdonjoga fölött való döntés, mely ingatlanok már régóta nem szolgálnak nyilvános, mindenki által igénybevehető közlekedési célokra. Az ily ingatlan, ha eredetileg valóban közterületet képezett is, a foglalóktól csak birói uton szerezhető vissza. Az ideális kut. Bátran nevezhető ennek az »Omega <-Láockut, amely amellett hogy a legolosóbb az összes ismert k útszerkezetek között, egyúttal a legkönnyebben kezelhető, gyermek is elhajthatja. A legtöbb vizet adja. Soha be nem fagy. Karbantartásához nem kell szakértelem s emellett három évi jótállással szállítja és állítja be a >M<igyar Lánokut vállalat*, amelynek hirdetésére felhívjuk h. olvasóink figyelmét. Fagyos tavasz. Megfordult a természet rendje. A télben tavasz volt s most újra visszatért a tél. Egész héten hideg, zord idő járt, a hőmérő mindig a fagypont körül járt s tegnap reggelre — derült, napsugaras virradat mellett — meg is fagyott. Agyonütötte a föld. Mácsek József Csáktornyái Nkos kavicsbányájában két munkás dolgosott. E^rv gödröt erősen kiástak, minek következtébe:) egy hutalmas földréteg megmozdult. Az egyik munkás hamar észrevette a veszedelmet és kiugrott a bányából, Plamencsios János azonban bennmaradt a gödörben. A le >mló kavicsos föld csakhamar eltemette. A másik munkás kiásta ugyan, de a szerencsétlen ember rövid idő múlva meghalt. Halálos esés. Ga/dag Iguáoné alsólendvai lakos felment a padlásra, hogy takarmányt hozzon a teheneknek. A szerencsétlen asszony megcsúszott s leesett. Néhány napig tartó kínlódás után meghalt. Az utolsó nemesi felkelés. Országos ünnep. Még benne Vagyunk március idusának forró hangulatában és már ismét ujabb, nagy ós emlékezetes évforduló megünneplésére készül az egész ország népe. Ez az országos ünnep, mely az utolsó nemesi felkelés hű tükrét helyezi a nemzet elé, egyben rehabilitálni óhajtja az abban résztvett apáinkat, kiket gyávasággal vádolt és bélyegzett meg gyűlöletes ellenségünk : Ausztria. A mult évben volt száz éve annak, hogy egész Európán győzelmesen vonult keresztül a francia kard: Napoleou lábainál feküdtek a legnagyobb birodalmak. Az újkori világhódító a Habsburgok trónját is le akarta dönteni; megsemmisülés veszedelme fenyegette Ausztriát. I. Ferenc császár fegyverbe szólította • magyar nemességet trónja megmentésére, Ausztria védelmére. A hare kimenetele ismeretes: Napoleon megsemmisítette az osztrák haderőt és Ausztria csúfos vereségét az insurgensekre hárította, ezekat állította pellengérre éu vádolta meg gyávasággal. Osztrák források nyomán irt történelmi munkák egész sorozata száz esztendőn keresztül kompromittálta a magyar nemzet vitézi bátorságát, sőt akadtak magyar történetírók is, akik egyetértve az osztrák felfogással, az utolsó nemesi fölkelést nemzetünk és hazánk szégyenére állították be a világtörténelembe. Ausztria, mely a mult évben nagy ünnepségek rendezésével adózott az 1809-iki háborúban elesett osztrák katonák emlékének s a o»atát vesztett János főheroeget ugy igyekezett feltüntetni, mint a legjelesebb hadvezért, megismételte vádjait: gyávasággal bélyegezvén meg a magyar insu rgenseket. Magyarország hazafi is vármegyéi ez év május havában a Győr melletti Kismegyeren rendeznek országos ünnepséget az utolsó nemesi fölkelés emlékezetére s ennek az ünnepélynek az sd rendkívüli díszt, hogy egy olyan történelmi munkát ad a nemzet kezébe és az egész művelt világnak, amely száz éven át — osztrák forrásból eredőleg — kompromittált insurgenseket rehabilitálja. Az utolsó nemesi felkelésben résztvett vármegyék jeles történetirónkat, dr rugonfalvi Kiss István győrvármegyei főlevéltárost bizták meg az insurrekció történetének megírásával. Kiss István dr nagybecsű munkája most került a könyvpt eri, amelynek asak egyetlen hibája vau, hogy t. i. nem adták ki az összes művelt nemzetek nyelvén, megismertetve asokat az utolsó nemesi fölkelés történetével. Lapunk szűk tere — sajnos — nem engedi, hogy a rendkívül becses, szinte szenzációszámba menő hatalmas történeti munka anyagát kellően ismertessük és méltassuk, azt azonban mint örveudetes tényt, le kell szögeznünk, hogy abban felhalmozott források szerint megjelölt adttok, okmánnyal igazolt tények megdöntik az osztrák irodalom hazugságait és egész Ausztriáuak szemébe vágja megbízhatatlanságát, a történeti igazságok meghamisítását. A mű vármegyénket is közelebbről érdekli, mert a megyei felkelő hadak szereplését is bőven ismerteti. Alig jelent meg a nemzet becsületét közelebbről érdeklő munka, mely nyomasztó érzéstől szabadította fel a nemzetet. Az országos ünnepélyt rendező vármegyék méltóbb, szebb emléket nem állíthattak apáinknak, minthogy a gyávaság bélyegét róluk levéve a történeti igazságnak megfelelően átutalták aunak, akit megillet, - az osztrák haderőnek. Az utoló nemesi felkelés nevezetes évfordulóját ez óv május havában ünnepli az ország ós nemzet. Ez az ünnepély most már fényes lehet, m«rt az utoló nemesi felkelésben részt vett apáioknak az elismerés pálmáját nyújtja, ezredéves dicsőségünket régi fényében ragyogtatja az insurrectió történeta. Az ünnepélyen, mely — mint már említettük — a Győr melletti Kismegyeren, a döntő ütközet színhelyén lesz, képviseltetik magukat az insurrectióban részt vett összes vármegyék. Goda Béla, győrvármpgyei alispán elnöklete alatt egy nagy bizottság készíti elő az országos ünnepséget.