Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-29 / 35. szám

1909 augusztus 29. •Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap « Közgyűlés a bejelentést tudomásul veszi a egyúttal kéri, hogy az elismerő oklevél ünnepies átadásánál az egyesület képviseletében Szentmihályi Dezső és ifj. Thassy Imre egyesületi tag urak megjelenni szíveskedjenek. Több tárgy nem lévén elnök az ülést bezárja. Kmft. Sárközy Viktor g. e. titkár. Hertelendy Ferenc g. e. elDök. A cigányügy rendezése. Akármerre jár kél az ember széles Magyarországban, nem tehet meg olyan kocsiutat, hogy útjában ne találkozzék, avagy pláne fel ne tartóztassa az a szemenszedett vad népség, mely a magyar gazdaközönségnek állandó zsarolója és tolvaja, melyet általában vándorcigány gyűjtőnév alatt ismer, azonban legkevésbbé sem előnyösen, a nagyközönség s még inkább a közigazgatási hatóságok. Mint duló tatárcsordák szabadon száguldják keresztül kasul az országot, rabolva, gyilkolva, ölve, gyújtogatva, gyermekeket rabolva s általában a személy és vagyonbiztonságot a szó teljes értelmében veszélyeztetve. Az ország minden vidékéről hangzik a jajszó túlkapásaik felett s igazán türelmét veszítve kérdi már főként és elsősorban a magyar gazdaközönség, hogy: meddig fog még ez tartani ? A cigányügy rendezésének kérdésével ugy elméletben sokszor foglalkoztak már az illetékes testületek, de hogy gyakorlatban cselekedtek volna, arról nincs semmi adat. A mngyar országgyűlésben még az 1901. esztendőben Hertelendy Ferenc — akkor országgyűlési képviselő — vetette fel a megrendszabályozás gondolatát s azóta sem történt semmi! Pedig azóta a magyar gazdák, alig mult el óv, hogy ne sürgettek volna erélyes rendszabályokat a kóbor oigányok túlkapásai ellen, de ismét osak nem történt semmi. A Pécsett 1907. évben megtartott országos gazdakongresszus folyamán már türelmetlenül követelték a gazdák, hogy tegyenek valamit ezzel a kérdéssel. Mi lett az eredmény? A dánosi eset, meg a többi s azóta ismét hallgat a krónika, mert tiltja a oselekvést az álhumaDizmus! Igazán, ha annyira szomorú és elkeserítő nem volna, nevetségesnek kellene tartani azt az államhatalmat, amely 20 millió állampolgárnak tud parancsolni, csak 15—20 ezer emberrel szemben tehjtetlen. Ez egy szörnyű kivételes állapot. De ennek megszüntetése annál inkább kivételes eszközöket is igényelne. Nézzük csak a rablóvilágot! Az is kivételes állapot volt, mely kivételes eszközökkel lett megszüntetve. Pedig azokban a betyárokban még minden gonoszság mellett is volt valami romantikus, valami betyárbecsület féle, de a kóborcigány minden emberi érzés nélküli, aljas, vadállatias ösztönökkel szaturált monstrum, aki már anyja tejével szívja be csecsemő korától fogva mindazt a gonoszat, ami egy embert osak állattá tehet. Váltig halljuk emlegetni, hogy nehéz kérdés, hogy emberiességi szempontból nem lehet radikális eszközökhöz folyamodni. Hát erre osak az a nézetünk, ha a kérdés megoldása nehéz, akkor annál inkább ambícióját kell képezni a kormányzó hatalomnak, hogy ne csak a könnyűeket vegye elő, hanem azt, amihez erős elhatározás és akarat kell. Hisz minő példa a többi állampolgárokra, hogy itt nálánk csak szembe kell helyezkedni minden törvénnyel és akkor mindjárt affelett állhatunk ? De nem elkeserítő-e, hogy mig itt minden ember adót fizet, a cigány nem fizet, mindenki köteles gyermekét taníttatni, a cigány nem, itt mindenki katona lesz, a cigány nem, mindenkinek kell fegyverengedély, a cigány ezen is tulteszi magát, földje nincs! de tarthat a másén lovat, háza ninos, de lakhat a másén, ott ahol akar, illetősége nincs, vallása szerint is ott és ugy keresztelkedik' esetleg többszörösen is, ahogy ez valami csalárd cselekvéséhez megkívántatik. Ma itt rabol, holnap pedig lopott lován már a harmadik megyébe száguldva gyilkol és a csendőr — az gyalog bandukol utánna. Neki nincs se kenyér, se husdrágaság! Kiássa a vészes sertésdögöt, amivel az állatbetegségek terjesztőjévé válik a mindezeket iátja, tapasztalja, közvetlenül szemléli tétlenül ez az ország, melyről azt vitatjuk, hogy kulturáílam volnánk. Tessék osak tanul, mányozni, ilyen állapotok aehol a művelt világ! ban ninosenek. S ha van valami, ami miatt I joggal mondhatja a külföld, hogy nálunk kez| dődik Ázsia, ugy ez a tűrt kóborcigányvilág teszi jogosulttá ezt a véleményt. Sajnos, a mi politikai viszonyaink sokszor a legaktuálisabb kérdéseket háttérbe szorítják, de végre is a magyar közélet, a társadalom és legfőként a legjobban sújtott magyar gazdatársadalom joggal megkövetelheti, hogy végre a cigányt is a törvény legalább ia egyformán korlátozza, mint más polgárát az államnak! Sokszor halljuk a külföldiektől, hogy Magyarország — cigányország! Hát ez nem igaz! De sajnoa az igaz, hogy a magyar államban osakugyan van egy máaodik, mindenek fölött álló független oigány állam! Ezt ell kell törölni, mely méltó feladata ax államhatalomnak, mely örök hálára kötelezné a nemzetet, éppen a humanizmusnak és jogegyenlőségnek teljes érvényre jutásában. A helyzet e kérdésben immár tűrhetetlen s a cselekvésben az álhumanizmussal való szakítást várja, nehogy maga a társadalom mondja ki és hajtsa végre a statáriumot! Tapasztalatok a trágyázás terén. A mostoha évek, a szükségletek és kiadások folytonos emelkedése mindinkább kényszeritik a gazdát arra, hogy talaját jobban művelje, jobb trágya erőben tartsa, hogy igy jövedelmének fokozása által fedezni legyen képes nagyobbodó szükségletét. A tökéletesbbedő gépek megadják ma már annak a lehetőségét, hogy talajunkat kitűnően előkészítsük, istállótrágyánk mennyisége nem növekedik azonban olyan arányban, mint aminőben fukozódik talajaink trágya iránti szükséglete. Ez az oka annak, hogy a jó gazda ma már kevesebb istálltítrágyát hord ki holdanként s meglevő mennyiségével inkább nagyobb területet trágyáz be s műtrágyákkal, főleg azuperfoszfáttal pótolja a talaj szükségleteit a ha ilyen módon minden harmadik évben megtrágyázza talaját, eddig remélni sem mert termésátlagokat fog elérni. Ez az oka, hogy a szuperfoszfát használata évről-évre fokozódik. Alkalmam volt a közelmúltban több száz gazdának jelentéaét tanulmányozni a mult évben a szuperfoszfát alkalmazásával elért eredményről, amely eredményeket igazán közérdakü voltukra való tekintettel, az alábbiakban röviden ismertetek. Szuperfoazfátból magyar holdanként túlnyomóan 100—120 kg-ot használtak ; 20—22

0/„-a a kísérletezőknek 150 kg-ot használt holdanként s elenyészően kevesen 200 kg-ot. Leginkább ősziek alá használták és pedig mindazok, kik buza alá alkalmazták, kivétel nélkül mindanynyian rozsnál is használták, ellenben nem mindenki használta buza alá is, aki rozsnál alkalmazta. Tavaszi kalászos alá kevesen alkalmazták, ellenben sokan cukorrépa és takarmánynövények alá. A rozsnál kivétel nélkül mindenki kedvező eredményt ért el, a terméstöbblet 1—2—3 métermázsát tett ki, tehát nemcsak a költségek térültek meg, hanem minden egyes esetben igen jelentékeny haszon is mutatkozott. Ez az eredmény is igazolja azon eddigi tapasztalatot, hogy a rozs gyökérzete van a kalászosak között leginkább képesítve a tápanyagok tökéletes kihasználására, másrészt pedig, hogy az őszi kalászosak közül leginkább a rozs az, amely a gyengébb talajt kapja a igy terméazetea, hogy a szuperfoazfátot bizonyoaabban meghálálja. A buza alá alkalmazott szuperfoazfát 100 e8et közül 90 esetben fizette meg a műtrágya árát, illetőleg nyújtott hasznot már az első évben. A terméstöbblet legtöbb esetben egy métermázsát tett ki, de nagyon sok esetben 150—200 250 kg-ot; tehát ezek a kísérletek is igazolják, hogy a szuperfoazfát minden kilója után legalább 1 kg. terméstöbbletet lehet várni. Az a néhány termelő, aki nem ért el számottevő terméstöbbletet, a tavaszi nagy szárazságnak tulajdonítja a kedvezőtlen eredményt, ami természetes is, mert ha nincs mibe feloldódjon a foszforsav, nem is fejthet ki kedvező hatást. Ezzel azonban nem veszett el a szuperfoszfát ára, mert osak a kedvező esősebb időre vár, hogy hatását a buza után következő növénynél érvényesítse. A hatás elmaradhatatlan 8 nyilvánulnia kell előbb-utóbb. De sőt azon eaetekben, amelyekben hatáaát már nyilvánította, amelyekben tehát már is adott hasznot, még egy további haszon várható a jövő évben az utónövénynél, mert a azuperfoazfát hatása — miként azt számos kísérlet bizonyítja — két évre terjed s ha osekélyebb az első évben, nagyobb a másodikban a megfordítva. Néhány kiaérletező említi ia, hogy az előző évben elazórt a akkor hatáatalannak bizonyult műtrágyázás legnagyobb meglepetésére egy évvel későbben fjjtette ki teljes hatását. De hogy száraz években is meglepő hatása van, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az elmúlt igazán száraz év, ami csakugyan valószínűvé teszi aokaknak azon állítását, hogy a szuperfoszfátnak nedvesség lekötő hatása van s igy száraz években is sokkalta jobb termést adnak a szuperfoszfátozott vetések, mint az anélkül maradtak. A szuperfoszfát hatása azonban nem osupán a terméstöbbletben, hanem sok egyéb dologban ia nyilvánult. Számos jelentéatevő hangsúlyozza, hogy a azuperfoszfátozott buza korábban beérett a ennek következtében szeme nem aszott össze, mint a későbben beéredő nem szuperfoszfátozotté. Igy azután a minőségi külömbség nagyon sok helyt igen jelentékeny volt, mert amig a nem szuperfoszfátozott buza heklolitersulya 74—77 kg-osnak, addig a szuperfoszfátozott buza 78—80 kg-osnak jeleztetett. Igen sok jelentéattevő hangsúlyozza, hogy a azuperfoszfátozott búzának szalmája is magasabb, vastagBzáru volt s nem egy helyt a szalmaterméstöbbletben magában is megtérült a azuperfoazfát ára. S az idei azalmaszük évben ez nagyon is figyelemre méltó ós értékéé körülmény volt. Egyesek érdeméül róják fel, hogy az erősebb, vastagabb növésű azalma lehetetlenné tette a különben bujanövésü buza megdöléaét, aőtaokan azt is tapasztalták, hogy a rozsda nem bántotta a szuperfoszfátozott búzát, holott a másik táblában, amely nem lett szuperfoszfátozva, a rozsda jelentékeny károkat okozott. Vannak, akik azt ia tapaaztalták, hogy a kifagyásnak jobban ellentállott a szuperfoszfátozott, mint a nem szuperfoszfátozott buza. Nagyon értékes tapasztalatok ezek, amelyek minden gazdának azt tanácsolják, hogy talajának kitűnő megmunkálásával s a szuperfoazfát alkalmazásával termésátlagát 25—3Ö°/

0-osan fokozhatja, ami különösen a mai magas gabonaárak mellett rendkívül nagy fontosságú dolog. Régen elmúlt az az idő, amikor a szüret hegyen völgyön dáridót jelentett. Ma is örömünnep ugyan, az örömbe azonban üröm is sokszor csöppen, mert a gazdának pénzébe, sok pénzébe van a leszűrt must, amelynek értéke néha alig, vagy nem is haladja tul a szőllőre fordított kiadások öaazegét. A fagy ia aokhelyt jelentékeny kárt tett az idén, a igy a azüreti eredmények nem mindenütt hangolják örömre a szöllőbirtokoaokat. A mai gazda számítóbb a réginél; de nemcsak azt kell számitásba vennie, hogy mennyi volt a tényleges kiadása, s mennyi a bevétele, hanem azt is, hogy mennyi tápláló-anyagot vont el a szőllőterméa talajától éa mennyit éa mit kell viaszapótoluia, hogy jövőre is legyen lehetőleg nagyobb termése az ideinél. Segítsünk tehát e tekintetben egy kissé a gazdának. Ha a azöllőagazda tiaztán caak bort ad el, a törkölyt, a venyigét pedig viaazaadja a talajnak, akkor 25 hektoliter holdankénti terméaael 0'33 kg. nitrogént, 23 kg. káliumot és 0'5 kg. foszfort vont ki a talajból. Ha azonban a venyigét és törkölyt nem adja vissza a talajnak, ami a leggyakoribb eset és ha a terméshez a levélzetet is hozzászámítjuk, akkor körülbelül 70—90 kg. nitrogén, 70—102 kg. káli éa 20—25 kg. foszforsav vonatik el a talajból. Van pedig a korhadt istállótrágyában 0'5°/

0 nitrogén, 0-26°/

0 fosztoraav éa 0 63°/

0 káli, vagyia 290 métermázsa istállótrágyában 100 kg. nitrogén, 124 kg. káli és 46 kg. foszfor, tehát nem egészen annyi, mint amennyit két egymásután következő 25 hektoliteres termés a talajból elvon. Hogy tehát egyenlően nagy terméseket kaphassunk, minden két évben 200 mfc«3rmázsa istállótrágyát kellene holdanként hihord^unk. Áll ez a homoktalajokra sokkalta inkább, mint a kötött talajokra. Ám melyik homoki gazda képes