Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-22 / 34. szám

4 »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap® 1909 szeptember 5. magukat, olyan egyformán hallgat minden kuruoz. A vezér kívánsága osak ige volt, amely nyomtalanul elhangzott. Mi naiv vidékiek azt hittük, hogy a nyári szünetet minden egyes honatya politikai agitációkra fogja felhasználni, mert hiszen nem lehetetlen, hogy nagyon hamar uj választásokra kerül a sor. A pihenőre ment képviselő urak azonban szószerint vették a pihenőt s nagyrészük külföldi fürdőhelyeken keres enyhülést a forróság ellen, vagy otthon kesereg a haza sorsa felett. A jámbor szavazó azt gondolja, hogy ez igy sehogyan sincs rendén. Ha a képviselő urak nem törődnek a haza sorsával s nem tartják szükségesnek a kerületeikkel való érintkezést, akkor ugyan honnét várják a nagy problémák megoldását s honnan remélik a támogatást ? Semmittevéssel még eddig nem sikerült politikai bonyodalmakat megoldani, de legkevésbbé lehet a mi bajainkat kényelemszeretet mellett megoldani, mert ezek évszázados szerencsétlenségekből fakadtak, tehát csak következetes munkával, folytonos agitációval tehetők jóvá. Erős agitáció, a nép legszélesebb rétegeinek bevitele a nagy, aktuális politikai kérdésekbe oly erősségek lettek volna, amelyek a ránk váró sisiphusi munkát némileg megkönnyítették volna. Igy azonban a válság elodázásából semmiféle előnyt nem várhatunk. Sőt ellenkezőleg! Az osztrákok - - látva a lanyhaságot — még nagyobb bátorságra kapnak s még messzebbre mennek a magyar érdekek negligálásában. Jól tudjuk mi azt, hogy a mi Írásunk ezen a helyzeten nem fog változtatni. Egy képviselő sem fog hazajönni Karlsbadból azért, hogy a népet felvilágosítsa, oktassa, kitartásra buzdítsa. Majd ha a választások közvetlenül a küszöbön lesznek, majda kerületekben lesznek valamennyien. (Kánikulai politika.) Forró a hangulat az egész világon. Mintha a nemzeteket is megcsapta volna a perzselő hőség. A kabilokat bombázzák az afrikai forró égöv alatt, ahová a szerencsétlen spanyol haroosok számára még az ivóvizet is fegyveres kísérettel kell szállítani, mert a tüzes homokvidéken nincs üdítő forrás. A mórok hazájában forró, piros vér festi meg a még forróbb sárga homokot. A spanyol anyák sirathatják gyermekeiket, akik a hóbortos kánikulai politika miatt a messze idegenben pusztultak el. Alig csendesedett le a spanyolországi forradalom, máris Görög és Törökországot osapta meg a kánikulai forróság ós kicsi híja, hogy lángra nem lobbant a krétai üszök, ami újra sok ifjú életet küldött volna a másvilágra. Történelmi időket élünk; forrong az egész világ. Még messze északnyugaton is, ahol csak a legritkább időben tüzesedik át a hangulat, a hidegvérű svédeket is megcsapta a középeurópai forróság és a türelmes, dologtevéshez szokott svéd munkásnép olyan harcot folytatott, amely mérhetetlen károkat okozott az ország gazdasági fejlődésének és évtizedekig meglátszanak a rombolás nyomai, amelyeket a nagy sztrájk hagyott maga után. Vulkanikus erők mozgatják a nemzeteket. A szabadság, a kultura, a könnyebben való megélhetés politikája sarkalják az emberiséget a küzdelemre az erősebbel szemben. A gazdasági erők fejlesztéséért folyik a haro, ezért szólalnak meg az ágyuk s ezért gyilkolják halomra egymást az emberek. S ebben az évben a kánikulai forróság még jobban lázba hoz egyes nemzeteket. Forrong minden, csak mi magyarok leszünk nap nap után hidegebbek. Nálunk a kánikulai forróság nem a magyar vér indulatos, tüzes lángolását jelenti, hanem a renyheség, a nembánomság tunyasága fckszi meg az emberek lelkét. Nálunk nem forrong, nem lobog a tettvágy. Az alkotás vágyának nemes indulata nem rázza fel a letargikus magyar nemzetet. Szóval az évtizedek óta ismert kánikulai politika köszöntött be újra; jobban mondva a semmittevés környékezte meg ugy a nagy, mint a kis politikusokat. Fárasztó, ernyedetlen munka után mindenesetre jól esik a pihenés. Azonban mivel tudjuk, hogy az ország sorsát intéző tényezők nem valami nagy megerőltetéssel fáradoztak nemzeti erőink ós gazdasági életünk alapjainak kiépítésén, tehát joggal kérdezhetjük, hogy ha az erőkifejtés ideje elérkezik, mire lehet kilátásunk? Elismerjük, hogy az április óta tartó stagnálásban nagy része van az idegen befolyásnak. Mert évszázados átka az a magyar nemzetnek, hogy sorsa feletti önálló rendelkezésre nincs elég ereje, amivel megszerezhetné a gazdasági eszközöket, amelyekkel gazdaggá, hatalmassá tehetné ezt 8z országot. Igen, a stagnálás után joggal kérdezhetjük: mi is lesz az ősszel? A kérdés persze a kánikulai forróságban elhangzó üres szó, amire szinte lehetetlen megfelelni. Ámítani, félrevezetni, kombinálni lehet, de a jövendőt megjósolni lehetetlenség. Egy azonban mégis majdnem biztosra vehető, az tudniillik, hogy végleges megoldás nem lesz. Csupán csak arról lehet szó, hogy milyen magas lesz a királyi tiltakozásnak az a foka, amely ha a chlopii magasságot is eléri, rombadől minden államférfiúi igyekezet s a tespedés és megkötöttség politikájának láncolata újra végig fog vonulni nemzeti és gazdasági fejlődésünkön. Szóval a mi keserűségünk és fájdalmaink örökös forrása Ausztria és a császár örökös tiltakozása nemzeti törekvéseink érvényesülése ellen. Azok a politikusok, akiknek alkalmuk volt meggyőződni a bécsi magatartás merevségéről, azt tanácsolják, hogy szokjék hozzá előbb az ország a komoly munkához s azután törekedjék gazdasági önállóságra. Első dolog a munka s azután következik az önállóság. És ez igaz is, csakhogy azt is konstatálni kell, hogy ebben az elszegényedett országban máris sokan vannak olyanok, akik dolgoznak az országnak mindenképen való fejlődése érdekében s ezek azt állítják, hogy nem szabad retrográd politikát követni; nem szabad az Ausztria és az uralkodó által Magyarországnak kegyelemből odadobott hulladékokkal ós az üres csontokkal megelégedni, hanem szilárdan követelni kell azt, ami Magyarországot megilleti. Sokat kell még küzdenünk, amig meg tudjuk törni Ausztria erejét, amely már évszázadok óta megakasztja a magyar nemzet fejlődését. Hogy a béosi furfanggal az ősszel sem tudunk megbirkózni, ezt ugyan nagyon könnyen ki lehet hámozni az elsenyvedt kánikulai magyar politikából. * • * (Az öregek és a fiatalok.) Álig van ma érdekesebb téma, mint a különbség a régi ivásu és a modern lelkű magyarok között. Örvény, áthidalhatatlan és mind jobban szélesbedő választja el a két tábort: túlnan az öregek többsége zajong s a jó öreg táblabírók elkeseredésével szidja a koros fiatalokat, eminnen a kisebbség, a fiatalok dulakodnak elszántan az igazság és a guny fegyvereivel. Ma még kisebbség, de a holnap az övéi'. A tudomány, irodalom, újságírás, a művészet, a politikai és szooiális élet minden terén folyik már a harc s elismert vezérek jelszavait hangoztatják mind a két táborban a vezetettek. Az öregek leghevesebben az uj „külföld magyarjait" szidják. Nap-nap után, szóban és Írásban zengik a kesergő panaszt az idegont járt hazánkfiairól, akik hazatérve sok mindent rossznak, alkalmatlannak, csúnyának találnak éa ebből nem is csinálnak titkot. Hanem kiállanak a fórumra ós beleharsogják a fülekbe, hogy irtóztató hazugságokkal van megfertőztetve közéletünk minden institúciója, a törvénykönyv, az iskola, a politika, tudomány, irodalom, hogy a népek versenyében folyton vereséget szenvedünk, hogy szegényedünk, pusztulunk uraink bűnei folytán és a külföldön nem tisztelnek bennünket ugy, mint annak előtte. Hogy pénz, rang és tehetségtelenség uralkodnak nálunk. Hogy változzunk meg, mert gyalázatos viszonyok között élünk, el vagyunk maradva száz esztendővel az emberi móltóságról s a közéleti tisztességről való felfogás tekintetében. Ezt hirdetik a modernek s ebben látják a hazaárulást, a haza kipellengérezését az öregek. Igaza annak van, aki igazat mond. És ha sokszor túloznak is, ami megbocsájtható gyöngéje a fiatalságnak, a modernek mondják az igazságot. Tény, hogy szomorú a magyar népnek jelene. Tiz esztendő alatt másfél millió ember vándorolt ki, tisztára azért, mert itt megélni nem tudott. A kereset silány, a muakás osztály szükséglete minimális, s aki nem éhes, az földéhes. Ipar és kereskedelem alig játszanak szerepet a milliók életében s a termőföld nagyobbik fele holtkézi — kötött és nagybirtok. A magyar intelligenciának nagyobb fele tisztviselő ; tehát szegény és nem önálló, a vezető középosztály, a dzsentry elpusztul; jó élete csak mágnásnak, papnak, gazdag embernek van. Az iskola kevés, egyetem mindössze kettő van a tizennyolc és fél millió lakóst számláló országban s az egyetemi ifjúság nagyobbik fele a jogi pályára özönlik, mert hivatalból, meg perből lehet a legjobban megélni Magyarországon. A hová szemünk fordul a ku'tura és közigazgatás, a kereslet és kinálat terén, mindenütt gonosz tökéletlenségeket látunk. Vájjon ki tesz nagyobb szolgálatot a beteg hazának : az, aki lehazudja a betegséget, vagy aki világgá kiáltja és orvoslást türget ? A harc, amelyet öregek és fiatalok vivnak, nem uj. Minden reformáció bün, sőt hazaárulás volt egy ideig. A régit mindig leveri az uj. Igy lesz most is. Nézzünk széjjel a világban és lássuk meg, miért boldogulnak külső népek nálunknál jobban. Lássuk meg, hogy odakünn az idők változásával a közéletből elpusztult minden ré i, a mi káros és nagyranőtt minden uj, ami üdvös. Lássuk meg, hogy odakünn a vezető osztályok minden igyekezetüket arra fordítják, hogy érdekeiket a nép érdekeivel egyeztessék össze és nem ugy szeretik hazájukat, mint őseik, a rablólovagok, de mint munkás tagjai a nemzetnek. Odakünn minden a népért, a nemzet öszszességeért történik és semmi az összesség ellenére. — Hol vagyunk még mi ettől a világnézlettől ? Pedig ez a világnézlöt az igaz hazaszeretet. Ez a modern magyarok hazaszeretete. A Zalavármegyei Gazdasági Egyesület közgyűlése. A Z. G. E. vasárnap Keszthelyen közgyűlést tartott, Hertelendy Fereno főrendiházi tag, Temesvármegye főispánjának elnöklete alatt. A I HA NING Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különös fizikai hatását a műtrágyák sohasem pótolják, A szárított hizósertéstr kitűnő eredménnyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a 3UDAPEST-KŐ0ÁNYAI TRÁGYASZÁRITÓGYÁR Basányi, Schiefrumpf és T a cégtől, Budapest, IX., Üliői-ut 21. sz.