Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-15 / 33. szám

8 »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1909 augusztus 15. vagy költött voltával — de azt nem mondták meg, hogy amig rég kihalt népek naiv meséinek emlékezetben tartásával bailódunk, künn az életben rejtett törvények után kutat az élő — Ikaros. Egy organikus evolúciót pótolni képes felemelkedés után csak látott, de soha be nem járt régiókba. S amikor újságok olvasása közben, az aviatika egy-egy uj vértanújáról, vagy kinevetett hajótöröttjéről hallva, a köznapi munkában kifáradt agy fölelevenítette a régi Ikaros mitikus képét, aligha akadt ember, aki ne hitt volna Ikarosban. Nem a mitosz hősében, hanem a legtragikusabb bukás újra meg újra megismétlődésében, amit ettől a hőstől különválasztani már ' nem lehetett. Az ujságiró a legjobban tudja, hogy pár év előtt az olvasó még nem is igen hitt az aeronautikus hiradásban s az erdélyi oláh falu értelmiségének tiz kiválósága közül legalább őt azt mondja, hogy az újságok megint hazudtak, s ha nem, hát akkor Blériot közönséges svindler. * Leonardo da Vinci rendületlenül hitt az emberben és fejlődésében. A renaissance korszaknak ez a tüneményes lángelméje vagy négyszáz évvel ezelőtt fennen hirdette, hogy az ember egyszer hatalmába fogja keríteni a levegőt és ugy fog benne repülni, mint az ég madara. Ő mutatott rá az ejtőernyőre 1514-ben, de kétszázötven esztendőnél nagyobb idő telt el, amig a franoia De Lenormand 1783-ban a lakásáról le mert bocsátkozni. Leonardo de Vinci-ig senki sem hitt komolyan a repülés lehetőségében és sem a görög, sem a római kor matematikusai, sem a keresztény középkor tudósai nem foglalkoztak behatóan a repülés problémájával. Az alkimia meghozza az aviatika első nyomait s a felső Pfalzban egy olasz fizikus elhiteti az első gróffal, hogy három hónap alatt színaranyból félholdat készít s arra felkapaszkodva eljut a Vénusz csillagig, mert a nap vonzza a holdat. Már most — igy bolondította a grófot a fizikus — megtévesztjük a napot s miután ez fényes délben nem látja a holdat, azt fogja hinni a mi arany félholdunkról, hogy elloptuk tőle. A nap megharagszik s felvonzza magához. — De hátha a nap észreveszi a csalást? — Nemes gróf — válaszolta az alkímiának ez a jelese — a nap olyan hiszékeny, hogy egy percig sem fog gyanakodni. A prágai egyetemen Keppler idejében elrettentő példaként emlegették a pfalzi gróf esftét, mert a »repülés egyszerűen lehetetlen és emberi mivoltunkkal ellenkezik.* Keppler is lehetetlennek tartotta, hogy egyszer a magasba emelkedhessünk s Newton nehézkedési törvényeinek felfedezése után már senki sem hitt a repülés lehetőségében. Valóban a régi századok tudósai merő utópiának tartották a repülést a a XVil-ik században csak egy ember hirdette és tartotta keresztülvihetőnek, hogy »tul emelkedhetünk majdan a föld porán.« Cyrano de Bergerac a maga csodálatosan élénk gall szellemességével — minden tudományos meggyőződés nélkül — tréfálkozni kezd, hogy ő föl tudna jutni az égbe, csak volna egy nagy gömbje, amelyet meleg levegővel a magasba tudna röppenteni. Száz év múlva ez meg is történik. A francia forradalom hajnalán a kis Annonay városban érdekes kísérletet végzett két testvér, Montgolfier István és József. 1783 junius 5-én vászonnal bevonnak egy papirzsákot s az ebben levő levegőt addig melegitik, amig n hő általánosan ismert törvényeinél fogva kitágult. A ballon fel is emelkedett háromszáz méternyi magasságba s a két t<stvér sietett bejelenteni felfedezését és kísérleteinek sikerét az Institute de France-nak. A francia akadémia eleinte szkepszissel fogadja az Annonayból jövő hirt, de azután megbízást ad a kísérletezőknek, hogy csak dolgozzanak tovább és időnként értesítsék az akadémiát az eredményről. Pár hónappal később Charles párisi fizikus megteszi az első lépést a léghajózáshoz. O már nem a levegő melegítésével kísérletezik, hanem hidrogéngázzal megtölt egy selyemtafotából készült és áthatlan gummiburokkal ellátott gömböt. A hidrogéngáz éppen tizennégyszer könnyebb a levegőnél s ezt Charles onnan is tapasztalhatta, mert drága ballonja ugy eltűnt a felhők között, hogy sohse találták meg. Franciaországot a forradalmi hangulat dacára nagyon izgatta a Charles ballonjának eltűnése. A jó öreg párisi újságok heteken keresztül találgatták, hogy mi történhetett a léghajóval s találgatásaik két véglet között mozogtak. Egy részük azt erősitgette, hogy a ballon eltűnt a világűrben s az egyik bolygóra került, mások viszont azt hitették el nem éppen nagy számú olvasóikkal, hogy felrepült a napba és ott a nagy hőség következtében felrobbant. Még 1803-ban is, tehát éppen husz évvel az eset után, akadtak újsághírek, amelyek a Charlesféle ballon feltalálásáról szóltak. Grünewaldban 1804 karácsonyján egy fényfoltot láttak az égbolton s a híres Allgemeine Zeitung azt újságolta, hogy az nem lehet más, mint a husz évvel azelőtt elszabadult Charles-féle gömb. Pilatre de Rozier az első, aki 1783 október elsején, szélcsendes szép őszi napon felszállt egy léggömböu s pár nap múlva d' Arlandes marquissal hosszabb légi útra indul. Ők ketten nyitják meg a légi utasok sorát s utánuk a léghajó lassan-lassan a közlekedés eszközévé válik. Nehezen hozzáférhető bár ez az eszköz 8 nem igen biznak ugyan benne, de azért Napoleon háborúiban már hadi célokra használja s az újkor legnagyobb hadvezére hadállásokat, ellenséges terepeket kémlelt ki a felhasználásával. Magyarországba a mult század húszas éveiben száll el legelőször a léghajó, de hirét már előzőleg jói ismerték. 1813-ban a jánosfővételi bucsu napján sárga és kék »IuftbalIonokaU vesznek gyermekeiknek a pestiek. De azért a Magyar Tudóstársaság — ez volt tudniillik az Akadémia neve a megalakulás utáni években — mondjuk a Magyar Tudóstársaság folyóiratában, a Tudománytárbau már 1839-ben érdekes értekezés lát napvilágot a »légi hajózás problémájáról.* * A levegő meghódításáról nem lehetett komolyan beszélni, amig a technika nem tökélesedett a Daimler-féle motorokig. Amig nem volt megoldva a dugattyu holtpontra jutása, addig senki sem bizhatta nyugodtan motorra nemhogy önmagát, de még gépeit sem. A technika fejlettsége megadta a módot az aviatikus repülésre s ezzel mindjobban eltávolodtunk a léghajó kormányzására tett kísérletektől. Ezekről most el kell mondani egyet-mást, noha a kormányozható léghajóval, a repülőgép diadalával kapcsolatban szinte anakronizmus ezzel foglalkozni. Az aeronautika már a mult század húszas éveiben azon volt, hogy a léghajót tökéletesítse, ami alatt egyedül a kormányzását értették. A léghajósok ugy vélekedtek, hogy erre egyetlen mód, ha a léghajót épp ugy ellátják vitorlákkal, mint a tengeren tovasielő bárkát és hajót. A szél belekapaszkodik a vitorlába és ez emeli a ballon stabilitását. A későbbi években kormánylapátok alkalmazásával akarták a léghujó irányát megszabni. G fíard 1852-ben orsóalak ti léghajót épit és három lóerejü gőzgépet visz magával. A gőzgép hármas légcsavart mozgatott — itt már a vitorlás hajók utánzásáról a propeller rendszerre tértek át és innen a csavar — ám a léghajót csakis szélosendben lehetett kormányozni, B a szélnek csakúgy játékszere volt, mint minden más korábbi ballon. A kísérletezéseknek ezekben az eredménytelen éveiben már akadnak hangok, hogy soha nem lesz kormányozható léghajónk és Jules Verne — mint egykor Cyrano de Bergerac — a hódító Roburban felvetett egy látszólag szellemes ötletnek tetsző eszmét: a levegőben csak a levegőnél nehezebb gép tud majd abszolút biztonsággal repülni. Nom ami könnyebb, hanem valami, ami nehezebb a levegőnél, az fogja a lég világát birtokába venni. Pár évvel utóbb egy angol tudós nyíltan hirdeti, hogy a Montgolfier testvérek nem vitték előre az emberiséget, hanem u'ját vágták a levegő meghódításának. De hiába a fizikai tudomány minden ujabb vizsgálata és fejtegetése. Az ember ragaszkodik kedvenc eszméjéhez és a levegőhöz s nem tud megválni egy gondolattól, amelylyel már megbarátkozott. Giffardnak követője akadt Tissandier Gaston személyében, aki már nem gőzgépet, hanem Siemens-féle dinamoelektromos motort visz magával. Tissandier egy e'vet hirdet, aminek a célszerűsége kezdettől fogva kétséges volt az igazi hozzáértők előtt. Azt hangoztatja, hogy a hajtógép, mely a kormánylapátoknak eleven erőt kölcsönöz, tűzbiztos, könnyű ós erős legyen. Az 1883. óv októberében fel is szállt, de az első szellőkben is hasznavehetetlennek bizonyult a hónapokig kományozhatónak tartott léghajó. Azután Wölfer ballonjáról derül ki, hogy hiába van vele a nagyszerű Daimler motor, melyet már nem gőz és nem villamosság, hanem benzin hajt, a léghajót ugy dobálja ide-oda a forgószél, hogy nem annyira a lóg korlátlan ura, mint inkább a szelek magával tehetetlen játékszere. Wölfert 1897 junius 11-én a tudomány glorióBus nevü vértanúja lett. Knabe nevű mechanikusával halálát lelte a felszálláskor. A Daimlerirotor felrobbant, a ballon tüzet fogott ós az emberi művelődes történetébe két uj név vonul be. És jönnek Santos Dumont, Lebaudy és a modern aeronauták legjobbjai, végül Zeppelin gróf, ám a kormányozható léghajót egyiktől sem kapjuk meg. Elért sikereik is azt biionyitják, hogy csak szélcsendes időben történő kormányzást érhetünk el, de a legkisebb szellő is úrrá teszi a levegőt még a legjobban kormányozható léghajón is. Egy-egy sikerült ut, menettervek pontos betartása néhány percre ismét hitet kelthet az emberben, hogy a kormányozható léghajó nem utópia, hanem olyan sok évtizedes vágy, ' amely előbb utóbb valóra váltható, ám az aviatika már nem áll meg félúton és mintegy másfél évtizeddel ezelőtt kétségbe nem vonható bizonyosságát szolgáltatja, hogy a repülőgépé a jövő. Lilientbal Ottó német mérnök az első, aki a madár repülését behatóan tanulmányozza és használható repülőgépet szerkeszt, amelynok azonban nincs motorja s emberi erő indítja. A vakmerő aviatikusnak 1896 május 1-én nagy sikere volt. Kilencvenegy másodpere alatt kétszáztiz méter magastágban százötven—méternyi utat tett meg, de három hónap mu'va augusztus 9-én tizenöt méter magasságból lezuhat és szörnyet halt. Chanute az ő nyomdokába lép s tizenkét siku repülőgépével sikerül felemelkednie. Mindezek a kísérletek nagyon meggyőző erejűek voltak. A benzin empirikus hatást gyakorol az egész technikára és olyan motorok készülnek, amilyeneket tiz év előtt még senki sem remélt. Minden sikerült felszállás nyomában az egész emberiség lelkesedése jár. Az utóbbi öt-hat évben lázas akaraterővel dolgozik az aviatika s ennyi energia és anyagi erő csak sikert hozhatott. Fahrman, Delagrange és a Wright testvérek nem álmodott sikereket érnek el s a levegő az emberrel folytatott harcában egyre több csatát veszt. Néhány héttel ezelőtt Latham repülésekor még kidért