Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-15 / 33. szám

XXVIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1909. augusztus 15. 33. szám Előfizetési dl}: Kgéfz évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre. 2 K 50 f Kgyea azám Ara 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk visaza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Az ifjúság és a nemzeti állam. Évtizedek óta hangoztatják már a közügyek terén fáradozó hazafiak, hogy az ország fejlődésének, boldogulásának egyetlen biztos feltétele az egységes magyar nemzeti állam kiépítése. E hangzatos jelszó azonban még ma is csak aféle jószáudék, amely amilyen gyorsan támad, oly hirtelen el is enyészik. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy ennek oka nagyrészben az évtizedek óta húzódó áldatlan politikai helyzet, amely minden nemes törekvést csirájában elfojt. Az Ausztriával való közösség meddő közjogi harcokra kényszerit bennünket s ezek a harcok állják útját elsősorban a magyar nemzeti állam kiépítésének s Ausztria merev magatartása a kerékkötője minden szépnek és jónak, amit a magyarság saját érdekében volna hivatva alkotni. A fegyverzörej elhallgattatja a múzsákat, mondta egy római bölcs, mi pedig elmondhatjuk, hogy a közjogi harcok némaságra és tétlenségre kárhoztatják mindazokat a törekvéseket, amelyeknek az a céljuk, hogy a magyar nemzeti állam alá egységes, erős oszlopokat építsenek. Mert nálunk minden közhasznú társadalmi érdeket elnyom a politika és az abból eredő versengés, mely semmi sikert, de annál több kudarcot jelent az országra nézve. A baj azonban nem kizárólag a politikában keresendő. Nagy része van ebben a társadalomnak is, mely vétkes közönynyel halad el minden olyan intézkedés mellett, mely a nemzeti állam kiépitését célozza. Pedig ez a nagy feladat a társadalomra s főképpen a családra vár, amelynek az a hivatása, hogy a jövő társadalmat nevelje, előkészítse. Magában az egyes családokban kell lelkes apostolainak lenni az egységes magyar nemzeti államnak s ezeknek az apostoloknak az volna a hivatásuk, hogy a mai ifjúságot, a jövő nemzedéket ebben az irányban igyekezzenek neveltetni, kiképeztetni, amelyben lelkes, hazafias, de egyszersmind gyakorlatias felfogásokat is gyűjthetnek. Az élethivatások megválasztása volna az az apostoli feladat, amely a hazafias érzésű családapákra vár. Ezt a feladatot megoldani annál könnyebb lenne, mert hiszen egybekapcsolható azzal a tiszteletreméltó törekvéssel, amellyel minden szülő igyekszik biztosítani a maga gyermekének jövendő boldogulását. Sőt ugy állunk ma, hogy a gyakorlatias irányú nevelés amellet, hogy fontos közcélt szolgál, úgyszólván egyedüli biztosítéknak látszik az ifjúság jövőjére nézve, mert a túlzsúfolt tudományos pálya immár aligha alkalmas arra, hogy aggódás nélkül bocsássa oda a szülő a gyermekét. Az a néhány ezer ifjú, akiket a középiskola évenként szárnyra bocsát, igy a nagy vakáció idején azon tanakodik, hogy az flet melyik pályautjára lépjen. Fontos feladata volna tehát a sajtónak és a társadalmi egyesületeknek, hogy ilyen alkalmakkor utbaigazitást és buzdítást nyújtsanak ezeknek az ifjaknak és elhatározásukat akként igyekezzenek befolyásolni, hogy azokat a pályákat keressék fel, amelyek a gyakorlati életet szolgálják és igy ezeknek az ifjaknak és szülőknek világossá tennék, hogy a kereskedő, gazdasági, ipari és műszaki pályák azok, amelyeken az ifjúságnak az egyéni boldogulása mellett tér fog nyilni a hazafias közszolgálatok teljesítésére is. Ahogy a jövő mutatkozik, nagyon közel van az idő, midőn letűnik a diplomás pályák vezetőszerepe, hogy helyet adjon a praktikus, gazdasági értékű és reális életet szolgáló életpályák hivatottjainak. A jövő évtizedek kétségtelenül beálló ezen gazdasági átalakulása erőteljes figyelmeztetés a jövő nemzedékre nézve akkor, midőn pályát választ. De nagy figyelmeztetés ez a hivatásos politikusoknak is és figyelmeztetés a társadalomnak és benne a családoknak is arra, hogy amikor megállapítják szabad szárnyaikra bocsátott ifjaiknak jövendő életpályáját, ennél a választásnál a fiuk életboldogulásának érdekében, de meg annak a nagy kötelességnek a tudatában is, amelylyel a haza iránt tartozunk, ugy válaszszák meg fiaik életpályáját, hogy annak gyakorlatias tartalmat adjanak, hogy igy készitsék elő a jövendő nemzedéket, amelynek hivatása lesz nemcsak frázisokban, de valóságban is megteremteni az egységes magyar nemzeti államot. Egyesülésben az erö. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország földmivelő állam. Földrajzi fekvése, éghajlati viszonyai ennek az országnak népét a honfoglalástól a mai napig arról győzték meg és arra szoktatták, hogy a föld termőerejének kihasználására íorditsa minden erejét, tevékenységét. A mezőgazdaság intenzív művelése szülte azt a szálló igét: > Magyarország Európa éléskamrája*. És mindaddig, amig a közlekedési eszközök tökéletesítése és elterjedtsége meg nem nyitotta a világforgalmat, nemosak a magyar gazda, de tényleg egész Nyugat- és Észak-Európa fogyasztói egyforma aggállyal lesték, hogy milyen lesz a termés Magyarországon ? Ez az áldott búzatermő föld volt a fenntartója az ezeréves magyar nemzetnek, ez táplálta a magyar birodalom népeit, ez adott erőt, súlyt I neki a nemzetközi nagy versengésben. És hiába ; beszél akárki merkantilizmusról, nagyiparról, Magyarországon még ma is fődolog a termés, a föld hozama, az aratás jó vagy rossz volta. Ettől függ nálunk minden. Ez határoz meg minden dolgokat nálunk nemcsak most, de még hosszú, hosszú éveken át a jövőben is. Mert ki van zárva annak lehetősége, hogy naggyá nőjjön az iparunk, kereskedelmünk, ha a tulnyomólag a mezőgazdasággal foglalkozó lakosságban azok fogyasztóra nem találnak. Magyarországnak tehát elsőrangú vitális érdeke, legfőbb életfeltétele, hogy a mezőgazdaság művelői boldoguljanak. A gazdaközönség érdekeinek erős védelme az állam és a gazdák leglegfőbb feladata. A mindenkori kormány és törvényhozás akkor és annyiban állanak hivatásuk magaslatán, amikor s amennyiben a magyar gazdaközönség érdekeit bölos, hasznos rendelkezések és törvényekkel biztositják és mind fokozottabb mérvben oltalmazzák. Mert az első és legnagyobb adózó, a legbiztosabb állami teherhordozó: a föld ! Ezt tehát gondozni és eró'siteni kell 1 Ez meg nem bukik, csődbe nem megy, ki nem vándorol; ez itt van, csak művelni kell és meg adni művelőjének minden előnyt, melyet az államhatalom megadni képes, mert a gazdaközönség erősítésével Magyarország önmagát erősiti! Ámde balgaság volna, ha azt kivánnók mi, vagy ha a gazdaközönség kívánná, hogy minden eshetőség ellen egyedül az állam óvja meg; ha minden bajnak az orvosságát csakis az állam patikájában keresnők. Nem 1 A mi álláspontunkat az a régi közmondás interpretálja legjobban, a mely azt mondja, hogy: »Segits magadon s az Isten is megsegít!« Ami gazdaközönségünk pedig csak ugy találomra dolgozik, nem védekezik ott, ahol módjában volna önerejéből ezt megtenni, összetett kezekkel tekint a jövő elé és tényleg azt várja, hogy kizárólag az államhatalom tegyen meg érte mindent. Ez pedig nem lehet, mert végre más államalkotó feladatai is vannak a kormányoknak, nemcsak egyetlen osztály védelme. Itt a tizenkettedik órája annak, hogy a magyar gazdatársadalom felébredjen letargiájából és öntevékenységével is segitse elő boldogulását. Támogassa azokat, akik érte dolgoznak : az országos és vármegyei gazdasági egyesületeket. Mert csak ugy lehet célt érni, ha az erők tömörülnek, ha közös érdeküket együttes erővel védik meg. A kétes jövőbe nem igen lehet látni. Azt tudjuk, hogy az idei termés eredménynyel járt s éppen ez okozta azt, hogy az izgatás hiábavaló volt; az aratómunkások, jelentéktelen eseMai számunk 12 oldal*