Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-25 / 52. szám

9 • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1909 december 610. Megvetéssel dobta a levelet a tűzbe, s addig nézte, mig hamuvá vált. — Nézze, elégettem a maga — üzleti levelét 1 mondá. Nem kellett volna tennem, de nem nézhettem tovább azt a sok piszkot a maga Írásával irva. — Nem baj! — S most? Mi van a Babával, hova lett? Elszaladt volna a dadához? — Itt 'an Baba, Baba itt 'an 1 hallá az apa ekkor az íróasztal alól. A felforditott papirkosár tartalmával mulatva ott találta az ő rózsaszin arcú Babáját. Felkapta a gyermeket s vágtelen szeretettel ölelte szivére, miközben könnyes szemmel suttogá, a selymes, göndör fürtök közé rejtve arcát: — Hála neked, jóságos Isten, visszahoztál a családomhoz — életem legszebb karácsonyi ajándéka! — Itt van, — itt a Baba! kiáltotta aztán az anyának; — s mikor a karjába tette gyermekét, könnyes szemmel, reszkető hangon mondá: — Itt van minden, amit szeretek a világon ! 8 szeretettel ölelte magához anyát ós gyermekét. Loveringnó kicsi leányával a karján, térdre borult hálószobájában a Mater Dolorosa elé, s zokogva mondta : Hála Neked, Te jó, Te kegyes, — hála Neked ezért e karácsonyi ajándékért! — Hála Neked, hogy volt erőm eltitkolni előtte, hogy mindent tudok, — hála Neked, ki vissza téritetted őt a bün útjáról hozzánk ! Férje siető lépésének hangja riasztotta fel elmélkedéséből. Sietve jött fel a lépcsőn Lovering. — Nell, drágám, — mondá lelkendezve, — megyek, megrendelem a szánt, hogy holnap együtt mehessünk a karáosonyi szentmisére 1 — Édes, jó uram ! suttogá az asszony, és { férje vállára hajtotta könnyes aroát . . . Maryman. i cipel, amelyen tea felszerelések vannak. Azután uj munkához lát. Szorgalmas, majomszerü mozdulatokkal két ébenfa-asztalkát tesz az urak elé. És megkezdi a teakészítést. A gőz kicsap az edényből és a szolga tölt a kis aranyos osószékoe. A két filozoíus ajkához emeli. Su föltartja a két ujját és ez azt jelenti, hogy a tea kitűnő; a kereskedő háromszor meghajtja a fejét, ez a válasz. Chung boldog, hogy megdicsérték. — Még egy csésze, még egy, egy negyedik, ötödik és mindig ugyanazok a komplimentek. Legyek zümmögnek a helyiségben; a távolról csak alig gyöngén, mint a légyzümmögés — harangzugás ér el hozzájuk. . . A nap lassan lenyugszik; Su feláll ós egyenkint rakja vissza kosarába a osészét, a tálcát meg a teadobozt. Ismét három meghajlás. A legutolsó messze, a harmadik utcasarkon. Chung ragyogó arccal áll boltjának az ajtajában. Su eltűnik és a kereskedő siet ogy utolsó meghajlást küldeni a távozó tudós után. Azután meggörnyedten bújik be az alaosony boltjába. Öt órai tea. — Kedves Annié, majdnem későn érkeztünk; csaknem öt óra van. De miss Cook utazási novellái mégis kedvesek voltak. Nem ? — ó igen, kedves Ellen I — Gyorsan, gyorsan kedves Annié ós kedves Dolly I . . . Üljetek ide az asztal mellé. . . . Gyorsau, gyorsan ! Itt van a teatartó, meg ! a csészék! Paranosolaz cukrot, teát ? . . . Gyorsan le a fedővel, különben nem lesz aromája a teáuak. . . . Isteni ! . . . Ugy, most pedig ide leányok, mellém a kanapéra. Karoljatok belém és beszóljünk . . . beszéljünk a szerelemről 1 . . . Teázás közben. Khinában. A oangoni khinai negyedben ünnep van. Az utcákon tompa moraj húzódik keresztül, amelyből metsző módon tör utat az emberek füléhez: a cintányér. Valóságos mozgó zenekar rohan a városon keresztül, egyik kaputól a másikig. Nagy csoport musmeh lepi el nagy zajjal az utcákat. A kezükben imákkal teleirt papírdarabok, virágok és ajándékok, amiket a szives, de részrehajló Istenek elé visznek a templomba. Egy kis csöndes utcában az üzlete előtt áll Chung, a teakereskedő. A ftje épp olyan fényes és gömbölyű, mint a szemüvege és ahogy komolyan áll, a megfeszült, kifényesedett szalonkabátjában, olyan mint egy tudós orvos. Chung vendéget vár, Su mestert, aki Confucius tanain kivül az összes kínai nyelvjárásokban meglepő jártasságra tett szert. Ninos olyan komplikált írásjel és Írásmód — jöjjön az a Jankczekiángtól innenről vagy túlról — amelyet Su mester ne oldana meg játszó könnyedséggel. Su háromméternyire áll m?g a teakereskedő előtt. A kezében kosarat tart, a másikat pedig a mellére fekteti, ugy hajol meg Chung előtt. Azután szertartásazerüen közeledik és egymásután három mechanikai mozgást végez. A teakereskedő pedig nem resteli lekopirozni őket, csakhogy sokkal nagyobb tisztelettel és alázattal. Látni rajta, hogy igen megtiszteli őt a kitűnő tudós látogatása. Belépnek a rendezett üzletbe, amelyben a számtalan etagéren pompás egyformaságban állanak kisebb-nagyobb teadobozok. Leülnek. Chung megrázza a hosszú zsinoron lógó csengőt és megjelenik egy inas. Háromszor meghajlik a teás előtt és ötször csókolja meg Su saruit. A legutolsó inas megköszöni a magas vendég látogatását. A tudós megbiccanti a fejét, azutáu belenyúl a kosarába és átlátszó, finom porcelláncsószét emel ki belőle. Utána lapos ezüsttálcát meg egy lábast. — Tschah I — Mondja a ház korlátlan ura. Az inas háromszo"r meghajlik, azután eltüuik az alacsony ajtó mögött. A két barát szórakozottan hallgat. Az ajtó kinyilik és újra előtűnik az inas koponyája. A két kezében széles tálcát Oroszországban. A szürke ködön, amely a kis kunyhókat takarja el — árnyékok surrannak keresztül . . . Szürke árnyékok, amelyek düledező léptekkel vágnak neki a fehér és egyforma hótömegnek . . . Folyton sötétebb, szürkébb lesz a köd, a moszkvai templomok kupolái alól pedig tompán, egyhangúan érkezik a harangok melódiája, ügy kiosiny „traktiv" előtt megállanak az árnyékok és három lapos léposőn keresztül eltűnnek a sötét, tüzeslevegőjü helyiségben. A meleget egy óriási kályha szolgáltatja, amelyet a legkésőbb érkezettek ülnek körül. — Isten legyen véled I — mondta a vendéglős. — Isten legyen véled ! — válaszol a belépő, odamegy a kályhához ós nem mozdul onnan, mig egy ujabb vendégnek nem kell helyet osinálni. Körülbelül este van már; a sötétben gyorsjárásu szánok tűnnek el, amelyeknek csengőjo sirva hallik be az alacsony helyiségbe. A koicsmárosnak hátul áll az asztala, amelyen egy nagy szamovár sistereg. Az egyetlen gyertyafény visszasugárzik benne. A muzsikok megmozdultak, felállnak az égető kályha melől és helyet foglalnak a terem hátsó felén feláilitott pTdon. A szikrák röpködnek ós miközben a korcsmáros kergeti őket, lapos, hosszú tüziv ossp ki a szumovárbó'. Szőke, magas lány hozza a teadobozt, meg a osészéket. Égy fakanállal méri a szározlevelü teavirágot. Néhány pillanat nagy csöndben múlik el. A korcsmáros leteszi a gyertyát az asztalra, a teljes fényében ragyogó szamovár mellé. Azután nagy darab cukrot ejt belé. — A szamovár forró lett; számtalan szikra úszik a levegőben. A viz forr és csöndes, duruzsoló hangon énekel, amelybe lassan belevegyül a muzsikok vontatott dala. Egy erős paraszt feláll és gyönyörű vontatott hangon szólót énekel. A dalban szó esik csókról, szerelemről, leányról ós meoyaszszonyi fáiyolrJl. Mintha valami léghuzam futott volna keresztül a pincén. Egy öreg muzsik aroán könny látszik. — Hé, S -inén Iwani wits te sirsz?! Csak az asszonyok szoktak sirni! É) S men mosolyog és a többi muzsik is mosolyog. C;ak a trubadur szeme alatt látszik egy vékony viz< s iv. A könny a sz:tkálába fult ! Parisban. Mellékutca a Boulevard kö/.elébeu. Egy bolthelyiség. Óriási ablakok. A falakon posztóminták, kis kínai asztalok, pngol poroollándiszek. Két hölgy lép be. Vörösruhás hölgy: (Chinchilla gallér. Nagy j vörös kalap, hosszú tollal a la Loie Fuller). ! Nos, nem mondtam? gyönyörűség itt lenni! Valóságos kinos ez a kis teaház ; itt egyedül vagyunk. Nem lát senki, mi som látunk senkit. Én már meguntam az önök társaságát, ahol mindennap más toilett kell és ahol öt órakor ugyanazok az arcok jelennek meg, ugyanazokról a flirtekről beszélnek, ugyanazokkal a szavakkal ... Itt csodás. Egyedül vagyunk ! Szürkeruhás hölgy: (Egyszerű kosztüm. Asztrachan gallér és fekete kalap nagy tollakkal.) Igaza van. Gyakrabban jövök ezentúl ide; a magány elbódít . . . De nézze csak azt a hölgyet, aki ott jön, nem madame Lern? A vörösruhás hölgy: Őt? Mit keresne itt ? Igaz lenne, amiket mondanak róla ? — Egy asszonyról oly gyorsan beszélnek rosszakat . . . Nem jön be, tovább megy, annál jobb 1 . . . . Különben is, egy titkot kell önnel közölnöm. Húsvétkor színielőadást rendezek a szalónomban.. gyönyörű darab. Meglátja majd, egy ismeretlen szerzőtől, akit én fedeztem fel — nem jól érti — egy gyermeket találtam, aki a hősszerelmes szerepét fogja játszani. Egy valóságos kinos . . . én találtam meg. . . Hol ? . . . Nem mondom meg, hogy nagyobb legyen a meglepetés. Szünet. A kasszahölgyhöz : — Nem volt itt még senki ? Ismét szüuet. A szürkeruhás hölgyhöz : — Mikor először itt voltam, két fiital emberrel találkoztam. Inkognitóban utazó hercegek voltak, vagy akrobaták, nem tudom. De ilyen csinos emberekkel még nem találkoztam .... Ha ismét eljönnének, kegyed nem sajnálná ezt a kirándulást. Az egyik singhalez odafordult a vörösruhás hölgyhöz. A nsgy beszédközben nem értette és a singhalez újra megkérdezte: Tsch3, bana? Szürkeruhás hölgy : Mit kérdez ? Vörösruhás hölgy: Hogy mit fogyasztunk ? Szürkeruhás hölgy : Megértette? Milyen jártas ön e dologban. Vörösruhás hölgy : Iszik teát ? Szürkeruhás hölgy : Szívesen. Vörösruhás hölgy : Én rajongok a teáért. (A pincirhez) Madeirát és sok kalácaut. Karageorgevioh Tanulmányi kirándulás Kisbér—Bábolna—Győrbe, 1909. évi október hó 25—28 án. — Résztvett a novai járási gazdakör 63 tagja. III. Győrben. Délután 3 óra 40 perckor érkeztünk Győrbe, kirándulásunk utolsó állomására azon célból, hogy a Stádel gépgyárat és vasöntődót megtekintsük. A Stádel-féle gépgyár a II. Rákóczy Ferenc utoában van, egész épületsort foglal magában, melyet néhai id. Stádel Károly 1845-ben alapított, atyja idősb. Stádel János zalatárnoki földbirtokosnak, a novai gazdakör alelnökének és jelenleg ennek tulajdona. Impozáns látvány volt, midőn a kiránduló társaság négyes sorokban végig vonult a városon, Baross uton, Kazinczy utcán, Széchényi téren át a II. Rákóczy Ferenc utcába. A gyár kapujában Balogh Lajos gyárigazgató fogadta a tisztviselőkkel a kiránduló társaságot, őszinte örömének adott kifejezést, hogy a novai gazdakör n egtisztelte látogatásával a gyárat, ami annál beosesabb előtte, mert a kirándulók a tulajdonos zalamegyei járásbeli jóbarátai és ismerősei. A gyári szemle kezdődött a kovács és lakatos osztály megtekintésén, mely villanyvilágításban volt már a korán beáll >tt este. Mindenütt tűz, vas, zuj, kalapácsolás, reszelő hangja, egész osaput munkás kétsorban, tekete itt minden kéz, siet itt mindenki, mintha elkésnék. Ebben az osztályban van a nagy présgép, mely egy nyomásra végzi azt a munkát, amit előbb 3—4 tűzből kellett a kováoíoknak kiformálni; mo3t egy meleggel, egy nyomással a két slánzni között, egy pillanat alatt mathouiatikai pontossággal automatice végzi, tiz embert pótol. Innen a tágas esztergályos osztáiyba jutottunk. Az a százféle transmissió, hajtószijjak keresztül kasul, az a sok esztergapad, mindenféle typusban és nagyságban, a fúrógépek egész sora, ugy a gyorsfurógép, mely egy pero alatt 10