Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-19 / 51. szám

» Zalaira egye, Zal&vármegyei Hírlap* 1909 december 19. bontogatva fiaink és leányaink előtt hajlamaikból legmegfelelőbben az utat. A lelkiismeretes szülő önmagának, gyermekei jövőjéért tartozik azzal, hogy ezt elovassa, sőt tanulmányozza. K. Nagy Sándor kir. Ítélőtáblai biró Jogtudományok ozimen olyan tanáosadót adott, a melylyel gyermekeink születésétől életünk utolsó rendelkezéséig megtaláljuk a törvényes eljárások legegyszerűbb módját. Ilyen mindent felölelő mű még nem jelent meg közérdekű irodalmunkban. Egyszerű, világos, korrekt. Senkinek sem kell lótni-futni tanáosért, miheztartás végett. Életünk minden jelentős eseményéhez ott a kellő utasítás. Szabóné Nogáll Janka dr Bexheft Ármin közreműködésével a szórakozásról, nyaralásról, sportról irt. Kell e mondanunk, hogy ma, a mikor az egész művelt világ vallja és a szerint irányítja a nevelést is, hogy osak »egészséges, tettben lakhatik egészséges lélek*, a sportok, szórakozások, nyaralások helyes mikéntje mindenek felett fontos. Bexheft Ármin dr. a testgyakorlás ós testedzésről szóló ozikkei szoros kapcsolatban állanak a sportok és szórakozások ismertetésével s megtanítanak időnket ugy használni fel, hogy lelkünk pihenése, testünknek edzett volta az élet küzdelmeire és a munkára frissé tegyenek. Mind e cikkek pedig teljesen újszerűek s változott életviszonyaink között nélkülözhetetlenek. A magyar irodalomban ehhez hasonlót nem találunk. És kétszeresen beoses, mert könnyen megszerezhető. Az Atheneam — a melyet a hármas mű kiadásánál magasabb szempontok vezettek — mindhárom kötetet havi kót koronás részletben is szállítja. Az eleő kötet vamely az Egészség, Lakás, Ruházkodás-t tárgyalja) már előbb jelent meg, a második most karácsony előtt s nemsokárs következik a harmadik is. Havi két koronáért egy pompás, magas irodalmi ós művészeti becsesei biró magyar munka. A hatalmas kötetek gazdagon illusztráltak is, a mennyire osaK a tárgy megengedte. A második kötetben — az anyag tartalma miatt — kedvesebb alkalom jutott erre, de amit látunk benne, annál becsesebb. A három kötet — egyben fizetve — vászonkötésben 64, bőrkötésben 84 korona. Karácsony, az ünnepek legszebbike, már előre veti fényét és árnyát. A hol sok lesz a fényesség, had tetőzze be azt a » Magyar Családok Aranykönyvet. A hol pedig számolni kell a pénzzel, vagy a hol hiába gyűjtöttek e napra, mert az élet egyéb gondja követelte magának azt, ott is az Aranykönyv legyen a bibékitő, az örömet hozó. Szebb, hasznosabb, művészibb ajándékokat, mint ez, sem egyeseknek, sem családoknak nem adhatunk. Tanulmányi kirándulás Kisbér—Bábolna— Győrbe 1909. október 25—26 27— 28-án, résztvett a novai járási gazdakör 63 tagja. II. Bábolna. A tegnapi zivataros eső után ma, 27-ón gyönyörű verőfényes őszi reggelre ébredtünk fel; a legszebb reményekkel ültünk a vonatra, hogy Bábolnára utazzunk. Reggeli 8 óra 35 perokor érkeztünk Nagy Igmánd álloipásra. A kirándulók fogadására megjelent Friedrioh Géza jószágigazgató ur, aki szives, barátságos figyelmével előre is lekötelezett bennünket. A kirendelt 26 urifogaton helyezkedtünk el. Impozáns szép felvonulás volt. A remek bábolnai arabs lovak röpítettek bennünket a legközelebbi major felé, ahol útközben már kivolt állítva a simenthali üsző gulya. Szebbnél-szebb példányok, gyönyörű testarányokkal, erős csontozattal, kitűnő fejlődésben és igen nagy számban. Bábolna talaja valamikor futóhomok, ma kitűnő fekete homok, mély műveléssel, turnusban mesterséges legelők, lóher- brómusszal. Eső után a talaj sötóteb szinü ugyan, de a vegetátió jó talajerőről és kitűnő talajmivolésről tanúskodik. Útközben az első tanyánál a ménosikók istálójánál állapodtunk meg, ahol a kirándulókra várt a bábolnai katonai parancsnok, Fadlallah el Hedad Mihály ezredes ur és kísérete, akik kitűnő szívességgel fogadtak bennünket a 160—170 darab 1'/, és 2'/, éves ménosikók falkájának közepén, melyek szelid, kezes, hűséges kutya természettel ugy körülvették a parancsnokot és vele benünket, mintha osak lelkes állatok, mintha j családtagok lettek volna. Voltak közöttünk olyanok, akiknek ilyen látványról fogalmuk nem volt, szokatlan volt, hogy annyi csikó szabadon körülvegye az embert. Váltig biztatta őket az ezredes ur, hogy ne féljenek, jöjjenek bátran közéjük, nem bántják ezek az embert, ha rugódoznak, azt osak egymással teszik, de az embert kisérik, barátságosak, mint őshazájukban, a beduinok között. Most volt azután ideje egyik bámulatból a másikba esni. Bábolnának már a 80-as években is kitűnő híre volt. »Juisuf és Zariff* világhírű példányok a párisi világkiállításon is senzációt keltettek, de én, aki láttam és tanulmányoztam az akkori anyagot, ismertem kitűnősége mellett annak fogyatkozásait is, a gyenge csontozat, ezzel a kellő nagyság hiányát, most, e méncsikókat látva, igazán bámultam és őszintén osudálkoztam. Nem találok szavakat, melyekkel kellőleg értékeljem az anyag javulását; olyan javulást, olyan tökélyt, a hiányok oly teljes kiküszöbölését, amit soha sem mertem volna hinni. A. csontozat az arabslőnál aoél, az inak vasból vannak más lófajtához képest, ez kö«ismert dolog, de ennyi osont, olyan testarányok és olyan nagyság, amit itt láttunk, meseszerű, hihetetlen. Itt óriási tárgyismeret, teljes tudás, a tenyésztésben jó jártasság, legelő, táplálék, istálórend stb., mindezt összhangba hozva, lehet osak ezen tökéletes példányokat a természettől kierőszakolni. A paranosnokoló ezredes ur maga is arabs, nála ki van fejlődve a kifejezhetetlen fokú szeretet lovai iránt; őt látni kell, hogy az ember egyet-mást megértsen. Nem engedi ő a lovat fenyíteni, vagy ütni, elég a szó, melylyel megdorgálja a hibázót ós dicséri a jót, ugy kezeli őket születésüktől kezdve, mint lelkes állatokat, ugy kisérik, ragaszkodnak hozzá, mint eredeti hazájukban. Csak igy, csakis ilyen uton sikerül ezt a világ legszebb lóanyagát igy emelni, és karakterében igy megtartani. Ide nem órák, de napok, hónapok kellenének, hogy az ember az anyagot kellőleg tanulmányozhass), egyes kiváló fajták karakteristikumát stb. kiismerje, értékelhesse. Most egyszerre négy csikós lóhátról körbe kapja a csikó falkát. Az a futás, rohanás, robogás, megmozdul a föld, káprázat ez, ilyen falka lovat egész szabadjában kedvére rohanni látni. Az aktió, az a szabad, korrekt mozgás meseszerül Most visszatérnek, körülfognak bennünket, mindegyik hozzáuk siet, körülszaglásznak, mintha versenyre kelnének abban, hogy melyik kapja a dicséretet, a simogatást. Az idő rövid, sietve ülünk kocsijainkra ÓH hajtatunk ki Bábolnára. Útközben láttunk szántást az ekén előhántóval, 20" mélyen tavaszi alá. A kancaanyag két óriási istállóban, tágas férhelyiségben, teljes kényelemmel, a ló természetének megfelelőleg miudent szomelőtt tartva; a kanczák szabadon, ugy a fiaskanoák és szopós csikók is. Ugyanaz a szelid, bizalmas közeledés az emberhez, még az egészen gyenge szopós osikóknál is. Maga az anyag meseszerű, kitűnő csontozat, kellő nagyság, gyönyörű testarányok, ideális szépségű példányok a realitás legmagasabb fokán. Egyes fajták leírása, ugy az anyag általános ismertetése nem fér e leírás keretibe, és ezt hosszú időn át kellene tanulmányozni, hogy teljes, szakszerű leírást birhassunk. Fájdalom, kiszabott időnk rövid s ezt nem engedi. A parancsnok ur több izben járt a magas kormány megbízásából Arábiában lovak bevásárlása oéljából, legutóbb 1901-ben. Az ő egyéniségéhez fűződik itt minden sikár, Bábolnának világhíre. Az általa importált anyag, teljes szakismeret, teljes tudás, kifejezhetetlen tárgyszeretet és igen szerencsés párosítás képezi alapját a bábolnai arabsanyag kitűnő, világhírű (jualitásának. Szives jóságos magyarázatából láttunk importált telivér arabs kanoákat és azoknak egyenes leszármazottjait, melyek a tökólotesség magas fokán állanak. Érdekes, hogy az arabs legtöbb lóbetegséget égetéssel, tűzzel gyógyit. Erre figyelmeztetve, láttunk importált kanoát, melynek lapockáján több ilyen égetési sebhely volt. A 80 as évek kitűnőségeiből láttunk egy dsrab Jussuf kaiioát is ; míx a híres Zariff utódaitól sokat felismertem. Zariff annak idején exoelláit igen erős csontozatával, nagy testével és iiranyfakó szinével; oly speciális színnel, hogy azt tüzetesen meghatározni alig lehetett. Fajta ! jellegét azonban máig is megtartotta az anyag Í ós tökéletesedett. Az ujabb kanoaanyag olyan i látványt adott, amit elfelejteni lehetetlen. A látottak koronáját mégis a törzsméuek csoportja j képezte. Bátran mondhatjuk, hogy ebben az ; istállóban a világ legszebb lovai állanak. Ami lóban keos, szépség, nemesség, ideális exterirör, kitűnő csontozat, szabályos, harmonikus testarányok, igazi reálitássál, az itt mind összesítve megvan. A törzsmének gyöngyét képezi az a kót telivér arabs> szürke mén, melyet a parancsnok ur 1901 évi Mezopotámiában ós Arábiában tett utazása alkalmával Bagdadban Cházim pasától vásárolt és importált. — Ezek : »Mersuohc szürke mén, telivér arabs, apja : Smed Kohailán, anyja: Hamdani Samri. »Siglavy Bagdady* szürke mén, telivér arabs, apja Siglávy, anyja Saklavy Gidrán. Ez a két telivér mén az arabslónak minden kitűnő charakteristikumát magában foglalja, különös szépségük és reálitásuk mellett, olyan szabad mozgással, olyan aotiÓval, amit látni kell, hogy fogalmunk lehessen róla. Van itt még több kitűnő mén : »Gazal« 1898-ban importált telivér arabs, apja Gazián, anyja Baján. »Kohajlanc pej, félvér arabs, apja Kohajlan, anyja ó Baján. »Kohajlan Rasid« félvér, fekete; apja Kohajlan, anyja Siglavy. >Ó Baján* félvér pej, apja Baján, anyja: Samhan Siglavy V. apja Siglávy II. A méneket egyenként törökös, stílszerű kantáron vezették elő, ami felejthetetlen kép volt. Az a tűz, ami e nemes állatokat elárulja, cjak az arabslóban látható, s hozzá szelid, kezes és mindegyike a kifuttatás után egyszerűen megállott a parancsnok ur előtt és várta a jól végzett munka után a jutalmat cukor alakjában. Meg is kapták mind a kettőt. Érdekes látvány volt az is, midőn az istáló ajtaja irányában a járdán állottunk, a parancsnok ur kinyittatta »Kohejlan R*sid« mén boxajtaját és nevén szóllított.i, hogy jöjjön elő. A gyönyörű mén fúva jött oda s megkapta a dicséretet, és a cukrot. »Most eredj a helyedre* — erre megfordult és mint egy kezes bárány, ment vissza boxába. Igazán bámulatra méltó, hogy ezt a fékezhetetlen tüzes állatot minő kezessé lehet nevelni; szelid, szeretetteljes bánásmód mellett hogyan megértik ezek a jó ember szavát, milyen őszinte ragaszkodással hálálják meg azt. E téren felülmúlhatatlan a parancsnok ur, akitől soha sem szűnő hálával buosuztunk, felejthetetlen emléket viszünk magunkkal és sietünk, hogy a bábolnai simenthali szarvasmarha tenyésztést megtekinthessük. Útközben azon elmélkedtünk, hogy az arabs ló a világ legelső remontája, katonai hátaslónak a qüintessentiája, kitartó, tüzes, szelid, kezes, kevés igényű, gyors, minden meg van benne, amit a kitűnő huszárlótól kívánni lehet, de az is igaz, hogy 80—85 °/

0 szürke. Nálunk pedig a szürkét a katonai pótlóavató bizottságok nem assentálják, mert egyenes utasításuk van, hogy a szürke csak 6°/

0-ig szerepelhet, állító'ag.stratógiai szempontból, mert igen jó oélpont. Miért nem festik meg a szürkéket, vagy miért nem osinálnak szürkelovas ezredeket, ugy mint Oroszországban ? A gyalogságnál most hozták be a oaukaszinü szürke ruhákat, mert ez nem jő oélpont; a lovasságnál meg nem lehet szürke lovat használni, mert ez jó oélpont. Nem paradox >n ez? Mi történik a mi szürke remondáinkkal ? El kell vesztegetni potom áron. Ki vesz jukkert a mai automobil világban ? Legjobb kancáink kiszorulnak a tenyésztésből. Igaz, hogy a bábolnai szürkékért átlag 2400 koronát fizetnek katonai oélokra — de azt-kérdem : mi történik most, ha ezek a kitűnő bábolnai szürke mének kimennek a fedeztetósi állomásokra ? Lesznek kitűnő csikók, do szürkék, melyeket nem assentálnak ; a veszteség a remonda tenyésztő gazda nyakába szakad, rohamos lökést ad a hidegvérű lótenyésztés elterjedésének. Énnek elejét kell venni! Vagy assentáltass inak a szürkék, vagy vonassák ki a fed;zt9téái állomásokról minden s/.ürke, akármilyen kitűnő legyen is és adassanak setét szinü tenyészmánek, mert különben elfogy a rumonda az orszígból, ami p :dig a véderőuek sem állana érdekében.