Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-05 / 49. szám

1S09 december 5. • Zalamegye

, Zalavármegyei Hirlap< Azután a pártfogó a biró segítségére siet, mert ahoz, hogy mérlegelhető legyeu, vajon valamelyik fiatalkorú bűnössel szemben a dorgálás, a próbáraboosátás, vagy a javitó nevelés fog-e célravezetni, esetleg ellene fogház vagy államfogház büntetést kell-e kiszabni, ismernie kell a bírónak a bűnös egyéniségét, jellemét, családi viszonyait. Mindezeknek a felkutatása s a biróval való megismertetése, továbbá a fiatalkorú bűnösnek a próbáraboosátás ideje alatt tanúsított magaviselete tekintetében való figyelemmel kisérése, erkölosi támogatása s ugyanezeknek a kísérletileg kihelyezettekkel szemben való gyakorlása fogják a pártfogó tevékenység feladatát képezni. Majd arról is gondoskodni szükséges, hogy a javitó nevelés, vagy a fogház, illetve államfogház kitöstése után szabaduló fiatal korúak kellő munkát kapjanak s ekként megélhetésük, valamint erkö'osi gyarapodásuk biztositható legyen. Mindezekhez természetesen a társadalon minden rétegének munkássága szükséges. Közre kell működniök a munkaadóknak, akik jóindulattal fogadják szolgálatukba a megtévedt, de jó útra tért munkást. A mentés munkáját hivctásszerüleg gyakorolják a tanitók, lelkészek, akikre különösen kint a falvakban lesz nagy si'ükség. Községi jegyzők s áUalálwn a kÖ?igaai gfttási tisztviselők s»}ni($u fyivíjtoHak, hogy buzgó untjDkáeai legyenek a reformnak. A női jószívűség bizonyosan üagy előszeretettel fog segítségére sietni az erkö'csileg szegényeknek, Egy magasztos nitynkéba^ egyesjtett, mozgékony társulalmat lógunk látni, amely fajszeretettől áthatva a magyar nóp, a következő generációjának jövőjét almozza ineg Ijiswfikj |i°gy a ^rSRíjaicrp tyegertj a nem?.p ni'.'uto mii JK.-Íuiik t .Dtossagát s k^szgég^.-il siet a hatóságok ég jjii^^k $egHségé{,>. VZiiiZi . Aktualitások. (Közgazdasági háború.) Ha politikai válságainknak okait keressük, rendjsen rábukkanunk az Ausztriával való gazdasági közösségre. A legújabb válságban pedig a kiegyezés minden fogyatkozása elénk tárj*!. Negyvenkét esz'endő mull csak el a gazdasági közösség megteremtése óta s máris meg Isell állapítania mindet* tintán látó ós józanul gondolkodó embernek, hogy a helyzet tarthatatlanul vált, Ausztria 03ak addig volt kész a 67-iki kiegyezést effektuilni, amig hasznot buühitott belőle; de mihelyt Magyarországoak a kiegyezésből folyó jogai érvónyesícése érdekébeD komoly léoésekef (eqz^nk, azonnal kész a kiegyezést ipegtaga^ui. Amig rmot a távol jövő ködös homályában "lebegő ideális célról beszéltünk Magyaro'fCág gazdasági függetlenségéről, addig Ausztriánák ezen elméleti fejtegetések ellen nem volt kifogása, sőt gunymosollyal kísérte naiv reménykedéseinket. De mihelyt a politikai életben is komoly törekvéssé vált gazdasági életünknek Ausztriától való függetlenítése, odaát megszűntek mosolyogni s a nemzet öntudatra ébredésében nagy veszélyt látva, elérkezettnek látják az időt a függetlenségi törekvések letörésére. Törvény ide, törvény oda, Ausztria magyar jogokat, magyar gazdasági érdekeket nem ismer; a jegybank kettéválasztása, a készfizetések felvétele ellen állást foglal, ellenben gazdasági politikáját a mi hátrányunkra irányítja és gazdasági fejlődésünk érdekében nem lehet oly kívánságunk, amelynek megvalósulását Ausztria ne igyekeznék meggátolni. Ebből előre láthatjuk, hogy mi fog történni 1917-ben, az utolsó kiegyezés lejartával. Bizonyos, hogy gazdasági függetlenségünket pusztán a törvénykönyvvel kezünkben, akkor sem leszünk képesek érvényesíteni s nem leszünk erre képesek mindaddig, amig Ausztria törvéuytelen ellenkezésének a legerélyesebb eszközökkel a nyakát nem szegjük. Az egymást követő válságok főokát mindig Ausztria makaos, rideg ellenállása képezi. A király, a trónörökös, az udvari körök az osztrák érdekek sugalmazott szószólói és pártfogói; ami elég szomorú, de igy van, A kormányoknak menniök kell, mihelyt nemzeti irányban való fejlődéből mernek szól ni. Ninos semmiféle engedmény, mihelyt az Ausztria féltett érdekeibe ütközik. Ausztria pedig awil annak, hogy egyik válság a követi e céltudatosan előmozdítja k krízisek kiélesedést, mert minél zavaro3itu a belpolitikai helyzet Magyarországon, anuáj áil módunkhali gazdasági függetlenségünk kivivá^a, A dolgok ilyen állásában már most komolyan kell azzal a kérdéssel fotjlaikozuunk, hogy mi módon készítsük elő 1917-re gazdisági függetlenségünket, A kormányban, legyen az bár. milyen kormány, e tekintetben ne bizzuok. A kormáuyt az uralkodó vétója lemondásba kényszerítheti, a parlament pedig tétleuségre szoríthfUíj, Á hai

;Oot a magyar társadalomnak kell megvívnia ; ennek kell Ausztria allén a közgazdasági háborút megindítania. Nem langymeleg tulipánmoigalmat értünk, aminőt pár év előtt gyengéd női kezek muló divatként rendeztek; hanem olyant, aminő a törökországi bojkott yait, amelynek hatása keserves feljajdulás?^ késztette az osztrák ipart s amelynek beszttotetősét osak nehéz ötven millió koronával volt képes a monarchia megvásárolni. Senki sem gátolhat meg egyeseket abban, hogy az osztrák árukat, az osztrák hitelt, bz osztrákokkal való gazdasági érintkezést kikerülje és ha milliók egyetértve járnának el, ha & hazai ipar, kereskedelem, 3SS a- George», nem veszek babát, ha makraneoskodol 1 Adjon egy porceilán babát! Szépet [ A buszárocska d.cosan félre fordult, mialatt szemebői a méltatlankodás könnyei peregtek. Mamája pedig odiUrtott eléje egy selyemruhás, szőke porceilán babát : — Kell ez a szép baba? Vagy — toldta utána — semmit sem kapsz! Gyuri gróf rásmditott a selyem ruhásra és valamit dünnyögött. A grófné erre bepsomagoltatta a babát és hazaküldette. A gummibaba pedig, már mint Juliska (—»igeo, mi történt Juliskával, néni?) Juliska ott maradt hoppon a boltban. De n<m ment vissza többé a kirakatba, hanem í«t mondta, hogy inkább dobják ki az Utcára, de ő nem angedi niáseal megvétetni magát. Az egy grófucska volt, akihez hozzá ment volna, az elhagyta és o nem lesz másé. S ahogy a kereskedő a kezébe vette, hogy eltegye valahová, szegény gummibaba keservesen sirt. Amire aztán megszánták és nem tették vissza a kirakatba, hanem belé fektették az üres skatulyába, ahol ma is olt van, ha meg nem halt. Itt Lujza i énl readi sen — mivel hogv több ízben is elmondta volt nekem ezt a mesét — sóhajtott egyet s megoirógatván az aroomat szelíden remegő hangon szólott: — Mert kicsikém, a játékszereknek is van szivök néha. Ezt én terttjésseieoeB nem igen értettem, hanem azért készségesen elhittem. Ötödik éve azonban már értem is. Azóta tudniillik, hogy — ez as, aminek most ötödik esztendeje van — Lujza nénit egy alkalommal uj imakönyvvel akartam meglepni a régi, kapcsos imádságos könyve helyett s mivel lehetőleg ugyanolyat szerettem volna vásárolni, mint a másik, emezt titokban kivettem a fiókjából, hogy megnézzem, ki a szerzője? Ahogy kinyitom a könyvet, a kezembe csúszik egy régi módi, vékony, fényezett névjegy, rajta — franciául — ezzel a névvel: — Gróf N . . . György huszárfőhadnagy. Szó nélkül tettem vissza a névjegyet s a kapcsos imakönyvet, mert egyszeriben eszembe jutott az inci pinoi Gyuri huszár s a Juliska (világos, hogy Lujza volt az igazi neve) szomorú kis meséje. — Szegény gummibaba 1 Zzoldos László. pénzintézetek, közlekedési vállalatok támogatják a törvények keretein belül mozgó gazdasági harcot, néhány év múlva maga Ausztria fog könyörögni, hogy csináljunk önálló bankot, készfizetést, gazdasági függetlenséget, mindent, — osak az osztrák ipart végromlással fenyegjtő gazdasági haraot szüntessük be. Bizonyos, hogy a harc eredményes megvívásához szívós kitartás, törhetetlen erély, az ellenségeket is egy táborba terelő egyetértés és nagy önmegtagadás kell. Ha eleget okultunk már a széthúzás káros következményeiből, akkor tegyük le az egymás ellen kihúzott fegyvert s forduljunk mindnyájunk ellenfele, megnyomorítója: Ausztria ellen. (Szerelem és munka.) Ismét arról számol be a statisztika, hogy a házasságkötések száma fogy. Szaporodnak a pártában maradt leányok s a törvénytelen szülöttek. Bizony szomorú jelenség és szomorú kilátások a jövőre. Az élet folyton nehezebbé váló küzdelmei detronizálják a szerelmet s hovatovább könnyelműséggel határos oselekedetté devalválják a házasságot. Az egyre nehezülő megélhetési viszonyok a nőt is lerántották arról a piadesztálról, amelyre őt a régi idők lovagjai emelték. Az élet haroba állította a nőt is, hogy a férfival versenyt küzdjön a mindennapi kenyérért. Ez az oka annak, hogy a házasságok, amelyek a költők szerint az égben köttetnek, egyre prózaibb színezetet nyernek, mivel a házasodni szándékozó ifjú a nehéz megélhetési viszonyok miatt a legjobb akarat mellett sem veheti feleségül szíve választottját, ha az imádottnak ninosen hozománya, vagy legalább is egy kis hivatala vagy üzlete. A mai fiatalemberek legnagyobb rétza már nem beszél szerelemről s holmi szentimentális témákrói a leányoknak, hanem száraz üzleti hangon kijelenti — gyakran az apró hirdetések vagy házasság közvetítő utján — hogy megnősül, na van pénz, mert szerelemből megélni nem lehet. Az életküzdelem praktikus felfogása ma már megköveteli a nőtől, hogy férjével megossza a munkát, a gondot, vagy pedig pénzért vásárolja meg magának azt a boldogságot, amit osak férjhezmenőssel lehet elérni. De még igy is igen nagy azon nők száma, akik nem tudnak férjhezmenni. A megvénült leányok sorsáról felesleges beszélni. Úgyis mindenki tudja, hogy milyen ezeknek a helyzete, s hogy milyen szomorú az a kiábrándulás, amikor tudatára ébred a nő, hogy már elhaladt felette az az idő, amelyben a leányt feleségül kérik. Meg kell küzdenie tehát az élettel egyedül, támasz nélkül. Ez a megpróbáltatások nehéz gondjaival üli meg a lelkét. Mert kérdés, hogy azok az iskolai ismeretek, amelyeket gyűjtött, elegendők-e arra, hogy praktikus fegyvernek váljanak be a megélhetés anyagi gondjainak elűzésére. Kérdés, van-e annak a nőnek gyakorlati képossége, aki még arra a szomorú tudatra nem ébredt, hogy magának kell keresnie kenyerét a nem álmodott másról, mint ábrándos férfiszemekről, boldog családi otthonról. Az élet ós a statisztika mutatja, hogy azon nőknek a száma, akik kenyérkereső munkával foglalkoznak, majdnem annyi, miut a férfiaké. Eltekintve attól, hogy a kenyérkereső nők között nagyon sok a leány, még mindig elég tekintélyes számot képvisel az asszony, aki rendes fizetéssel járul férje keresetéhez, hogy a háztartás gondjait csökkentse. Különösen az alsóbb néposztályban minden asszony versenyt dolgozik az urával, de temérdek a hivatalnok, az iparosfeleség is, akik pénzt keresnek, hogy könnyebben megélhessenek. Egyedül osak az iskolát végzett nők jutnak nehezen kenyérkereseti foglalkozáshoz. Nem tanította őket ilyenre senki, mert hiszen a főrjhezmenési ábránd mellett ilyen gondolatokra nem is jutott idő. A csalódás iskoláját tehát át kell változtatni a nők ama praktikus iskolájává, ahol ábrándozás helyett megtanulják elűzni az élet gondjait a munka megismerése által. Gyakorlati irányú iskolák ós gyakorlati nevelés kell a modern nőnek. Nem a divatos ismeretek felületes elkapkodása, hanem munkára való nevelés kárpótolhatják azért, hogy a társa-