Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-28 / 48. szám

i; 09. november 28 •Zalamegye ZalayárBaegyei Hirlap* szőlőtelepítések még mindig nem szünetelnek. A bortermelők Iege'ső törekvése ezért a borértékesítés szervezés'. A verseozi kongressus főtárgyát is ez a kérdés képe/.te. Különösen a szövetkezést tartják legjobbnak arra, hogy a borértékesítés eiőroozdíttassék. Erről Liptai a következő útbaigazítást adja: Bejárván az idén sz ország összes borvidékeit, a következőket állapíthattam meg: 1. Nincs az országnak olyan borvidéke, ahol teljesen kifogástalanul szüretelnék és kezelnék a bort. 2. A osekély borfogyasztásról mindenütt panaszkodnak. 3. A borértékesítésnek termelői alapon való szervezésére kevesen gondolnak és még kevesebben értenek hozzá. Annak, hogy a bort a gazdák nem szüretelik és kezelik a modern pincegazdaság követelményeinek megfelelően, hanem ugy, mint 1000 évvel ezelőtt, az a természetes következménye, hogy megközelítőleg sem termesztenek, illetőleg kapnak oly jó ós tiszta piacképes bort, mint aminőt előállíthatnának. Ez persze az árban érezhető kifejezésre jut. A csekély borfogyasztásnak oka az előbb mondottakon kivül az is, hogy sürün hamisították egyes lelkiismeretlen emberek a bort. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a nagy közönség elfordul a bortól, amely pedig hajdan nemzeti itala volt a magyarnak és a sörhöz pártol. De más oka is van a osekély borfogyasztásnak. A horribilis boritaladó, ez az ok, amely nemcsak tu'magas, nemcsak igazságtalan, de azonkívül behajtási módja is egyszerűen középkorba való. A osekély fogyasztásnak még egy további oka, hogy mi termelők borunk ismertetése és terjesztése érdekében nem teszünk semmit sem. Hányan vagyuak, is kiic borárjegyzékot küldünk szét ? Hányan hirdetjük az újságokban szőiőnket és borunkat? Hányan vagyunk arra kaphatók, hogv mintákat is küldjünk termésünkből? Oíyan kevesen, hogy szinte ujjunkou iudnók ezeket összeszámlálni. Azért hát elsősorban önmagunkra vessünk. Borunk csekély kelendőségének főként mi magunk vagyunk az okai. Végül a borértékesítés szervezésiről kell azólanunk. Ezen a téren nálunk eddig szintén nem történt semmi. A német, osztrák, tiro'i stb. termelők már rég éráik a szövetkezetbe való tömörülés áldását. Minden évben biztosan és megfelelő áron képesek termésüket értékesíteni, nem kénytelenek kényszereladásba belemenni, mert a szövetkezet szüretkor többnyire teljes értékben megváltja a tagoktól a termést, a szövetkezet későre tolhatja ki a szüret idejét, miDek folytán a minőség javulását segíti elő; a szövetkezet szakavatott picc mestert alkalmazhat, tehát a modern kor követelményűinek megfelelő bort áliít elő; végül a szövetkezet uj fogyasztási piacokat hódiihít szőlőnk és borunk számára, mint amüyoöeküi a bort nem termelő vidékek lakossága, a fogyasztási szövetkezetek, a tiszti étkezdék, kaszinók, kórházik, vasúti vendéglők stb. kínálkoznak. A szövetkezeteknek ezen előnyéről, azt hiszem, alig van tudomásuk a szőlősgazdáknak. Csak egy példát emelek ki. A mayschoszi (németországi) pinceszövetkezet 800 ezer márka évi forgalmat osinál. Tessék elképzelni, hogy az mit tehet a termelők érdekében. És Ausztriában és Tirolban is vannak gyönyörűen prosperáló pinceszövetkezetek. Csakhogy a német k, osztrákok ős tiroliak a pinceszövetkezetek megalakításánál a következőket tartják szemelőtt: 1. Csak teljesen megbízható embert fogadnak fel tagul. 2. A németek javarészt korlátlan felelősséget állapítanák meg, az rsztrákok és tiroliak 10 vagy 20-szorosat. 3. A regie költséget a minimumra redukálják; többnyire ugy van, hogy egyes ügybuzgó szőlősgazdák ingyen végzik a könyvelői és pénztárosi teendőket, vagy legfeljebb egy pár aranyat kapnak jutalmul. 4. Szigorúan ügyelnek arra, hogy a tagok osak ép és egészséges szőlőt szállítsanak be a szövetkezetbe. A minőséget megfelelően honorálják. 5. Megkövetelik, hogy mindenki pontosan szállítsa bí azt a szőlőmennyiséget, amelynek átadására kötelezte magát az illető tag. 6. A szövetkezet jó hírnevére minuciózus gonddal és lelkiismeretességgel ügyelnek. Megbízhatóságához a kétségnek még az árnyékát sem hagyják férni. Ezen szempontok szigorú betartásában rejlik a nyitja annak, hogy a külföldön miért prosperálnak oly szépen a pinceszövetkezetek. Ezek után azt a kérdést tesszük fel: mit o-ünálhatnánk mi ezen a téren? Remélhetjük-e, hogy ha mi alakítanánk ilyen borértékesítő szervezeteket, hogy azok épp oly jól prosperálnának, mint a külföldiek? Határozottan azt merem rá felelni, hogy igen. Erinek azonban legfőbb feltétele, hogy a pinceszövetkezet helyes alapon alakíttassák meg. Ennek pedig az a legcélravezetőbb módja, ha a földmivelésügyi minister áital kiadott »Alapszabály-mintát* vesszük alupul, amelyet bárki ingyen szerezhet be a szőlészeti felügyelőktől vagy gazdasági egyesületektől. Az a szövetkezet, amely ezen az alapon alakul meg, nemcsak reális alapon fog nyugodni, hanem a következő, nagy kedvezményben is részesül a földmivelésügyi minister részéről: 1. A minister ingyen tervezteti meg, ha szükséges, a présház és pinoe terveit. 2. Egy vándorpincemestort küld ki a szövetkezeti pinoe ós présház felszerelésére. Szintén díjtalanul. 3. A pinc9 éz présház összes felszerelési tárgyait (hordókat, kádakat, préseket, szivattyúkat. stb.) vagy kölosönbe vagy ajundékba adja a szövetkezetnek. 4. Ha a tagok ezen tárgyak fölött rendelkeznek, 15000 K-tól 30000 K-ig terjedő kamatmentes kölciönt, esetleg államsegélyt utal ki a szövetkezetnek. 5. Bármikor szaktanáccsal látja el a gazdákat, 6. Az ezeu alapszabály alapján megalakuló pinceszövetkezetnek az országos központi hitelszövetkezet megfelelő hitelt fo'yósít. A pinceszövetkezetek megalakítása tehát ezzel lényegesen meg van könnyítve. Most tehát valóban csak a termelőkön múlik, hogy megalakítják-e ezeket vngy sem. Ar. értelmes szőlősgazdák meg fogják alakítani. A marndiuk továbbra is csak sopánkodni fognak és nem tesznek semmit sem. Végül még valamire figyelmeztetjük a gazdákat. Hazánk első szőlőmívelési szaklapjának, a »Borásza ti Lapok* szerkesztősége (Budapest, IX. Üllői-ut 25) arra vállalkozik, hogy egyik tagja bárhol hiszáll és a helyszínén praktikus utmutatást ad a gazdáknak a pinceszövetkezetek helyes megalakítása tekintetében ós közrejár a kedvezmények kieszközlésébon. Tessék az előnyös helyzetet kihasználni. De nom holnap, hanem — ma. Amikor még nem késő. Amibor a baj, az értékesítési mizériák nem oly nagyok még, hogy azokon már semmivel sem lehat segiteui. Községek szervezkedése. Okulás a városok példáján. Magyarország községeinek hivatalos vezetőihez, a jegyzőkhöz szólok. A községek száz- és százféle baját, szükségletét a jegyzők ismerik legjobban. Az ő vállukra nehezedik a községi ad mioisztráció minden munkája, gondja, baja. És ha a jegyző községe érdekében tenni akar valamit, úgyszólván az összes nehézségek legyűrésére kell vállalkoznia. Mert sajnos, olyan a helyzet manapság, hogy a községek ügyesbajos dolgaival nem törődik senki sem. A megyei közigazgatás inkább az ellenőrző felsőbbség szerepét tölti be, mintsem hogy a magukra hagyott, tengernyi bajokkal küzködő és többnyire súlyos anyagi viszonyokkal vegetáló községek segítője, istápolója volna. A kormány, a törvényhozás inkább a városok fejlesztésén fáradozik, azok felvirágoztatásával van elfoglalva. Ki törődik tehát a községekkel ? Úgyszólván senki sem I Magyarország tízezernél több községe teljesen magára van hagyatva a létért való küzdelem súlyos napjaiban. Most, mikor aonyira megroszszabbodtak a pénzügyi viszonyok és az évek óta tartó politikai válság nyomasztólag nehezedik az országra, kétszeresen súlyos a helyzete a községeknek. Az állam és a vármegye a közigazgatási, rendőri, tanügyi és száz, meg száz egyéb feladatok elvégzését követeli a községektől, de a rendkívül nagy terheket nem könnyíti meg. Ha a község anyagi helyzetének rendezése céljából például kölcsönt akar felvenni, vagy egyéb szükséges pénzügyi müveletet akar kötni, azonnal felemeli tiltó szavát a vármegyei közigazgatás és az állam. Nem is szólva arról, hogy viszont sok esetben a községek éppen o felsőbb hatalmasságok részéről kényszeríttetnek, hogy káros, sokszor valóban végzetes tervekhez adják hozzájárulásukat. Spekuláns bankok, közgazdasági törtetők kerítik vajmi sokszor hálójukba a teljesen magukra hagyott községeket, amelyek esak akkor érzik a felsőbbség részéről a néha illetéktelen gyámságot, amikor fontos érdekeik forognak kockán s amikor legsajátosabb ügyeikbe egyszerte busz oldalról is beleszólnak. Olyan a helyzet, hogy a községe boldogulását lelkén viselő j"gyző úgyszólván semmit sem érhet el jelenleg községe érdekében. Mindenütt esukva áll előtte az ajtó. A ministeriumokban meghallgatják ugyan a naiv községi küldöttségeket, amelyek azt hiszik, hogy a sok kilincselésnek eredménye is lesz. Meghallgatják, de kérelmüket azon mód az irattárba is teszik s a nagy kilincselésnek ninos semmi haszna. Az egyedül álló, magára hagyatott község éppen olyan • gyámoltalan, mint az előkelő rokonság, magas összeköttetések, kellő protekció hijján szűkölködő ember. Nem tud semmit sem elérni. A városok megmutatták már a példát, mint kell érdekeiket megoltalmazni ós minden lehető hasznot a maguk javára forditani. Közös akcióra léptek, szövetkeztek s ez a frigyük már kezdi teremni áldásos gyümö'eseit. Legutóbb, amint ez köztudomásu, a kormány két millió koronát adott a városok segítségére. A községekről itt is megfeledkeztek. Manapság, amikor mindent osak szövetkezés, egyesülés segítségévei lehet elérni, igazán elsőrangú például szolgálhat a községek előtt a magyarországi városon kitűnő szervezete. Minden egyes város külön-külön ügyeiben maga a szövetség jár el és kezd erőteljes akciót. És az ilyen lépéseket — amint a gyakorlat is megmutatta — komolyan veszik az illetékes körök. A siker biztosabb, sőt a legtöbb esetben egészen biztos. De osak azért, mert együntetü, nyomatékos, súllyal bíró fellórW m f|J a !m>L H %j\J %Jt§LéÁ Jhs> Mf 4 Ilii Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az á l r trágya hiányát, mert annak különösen fizikai halasat a műtrágyái! sohasem pöíoIjáR. A kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a ^W iá. w- «s> Jl. --Í »•**> * A BUDAPcST- ŐSANYfU TRftdYRSZARITOQYHR EÍSSS/Í, lM>Á.iaapi Os Társa Béjiii Bnö^vi, «., Uilói-úl 21. szia