Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-14 / 46. szám

XXVIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1909. november 14 46. számElőflzetési díj: blijész évre . 10 K — f f él évre . 5 K — f Negyed évre. 2 K 50 f K.gyes HZÁOI ára 20 Hirdetések : = Megállapodás szerint íNyilttér soronként 1 K. Kéziratokat uem küldünk VÍS«ZH ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Bomlás. A mult hét politikai eseményei, a makói népgyűlés, a függetlenségi párt gyűlése, Kossuth Ferencnek a pártból való kilépése és az elnökségről való lemondása történelmi jelentőséggel birnak Magyarország alkotmányos életében. A kibontakozás alig képzelhető másként, mint uj pártalakulás utján s kétségtelen, hogy a pártok kialakulása azon a kérdésen dől el: ki hajlandó az Ausztriától való gazdasági különválást elodázni, a törvényben biztosított jogokat elalkudni: azért, mert ezt opportunusnak tartja a fél a küzdelem veszélyeitől. Ki hitte volna valaha, hogy vérbeli negyvennyolcasok, keménydereku éa önérzetes, uagynevü és nagyhangú függetlenségi férfiak beálljanak opportunistáknak? Ki merte volna feltételezni, hogy a függetlenségi eszmék és törekvések valamikor nemzetiszínű katonai vívmányokká, a császár embereivel való alkudozássá zsugorodjanak össze? És hogy azok, akik a programmot a maga tisztaságában fenn akarják tartani ; akik az elveket az előtérbe került baukkérdésben ia érvényesíteni törekesznek, hogy ezek az ugyanazon elvi alapon álló mérsékeltek szemében izgatókká, félrevezetőkké, felforgatókká váljanak ? Mintha ezeket a hangokat ismernők már a múltból. Csakhogy akkor más táborból hallottuk őket. Vagy nem így beszélt-e valaha az öreg Tisza, Bánffy Dezső, Tisza István ? Nem azzal vágtak-e vissza mindig ós mindenütt a függetlenségi agitációnak, hogy az elérhetetlen légvárak, lebegő délibábok után kergeti a nemzetet s nekiviszi az országot ismeretlen veszedelmeknek ? Nem azt hangoztatták-e folytonosan, hogy az adott helyzettel meg kell alkudni, a császári akaratot jó lesz respektálni s a nemzet évszázados vágyait tanácsos a békesség okáért felfüggeszteni. És nem ityenforma ize van-e annak, amikor a függetlenségi párt egy része hajlandóságot mutat az elalkuvásra, azt a másik tábort pedig, amely egyenesen halad a negyvennyolcas eszmék rögös utjain, majdnem hogy eretnekeknek tekinti, akik fellázadnak a pártfegyelem és vezéri infallibilitás ellen. Aki a történelem könyveit egy kissé lapozza, megtalálja ezt a jelenséget a nemzetnek minden küzdelmében. Az a mi nemzeti szerencsétlenségünk, hogy a kurusok labancokká vedlenek, mihelyt belekerülnek abba a bódító körbe, amelyet a dinasztikus érdekek vontak a trón körül. Mihelyt a nemzet elkezdett a^udozni, el volt veszve. Mihelyt a nemzeti törekvések letéteményesei, vezérei elkezdték hangoztatni az eszélyességet, az óvatosságot, azt a bizonyos adott helyzetet, amely a mohácsi vész óta kisért: már vége volt az igazi, a kitartó és önzetlen küzdelemnek. A csúfos megalkuvások után a százados sérelmeket képviselő elemek kezdhették a munkát és küzdelmet elülről, amig az idők újból meg nem értek addig, hogy ujabb behódoltatásra volt szüksége Bécsnek. A radikálisok, a törhetetlenek, a nem alkudók leszorulnak, az opportunisták kormányoznak. Ugyanaz a tragédia ismétlődik, más szereplőkkel. De az intrikus szerepe mindig ugyanaz s azt a kulisszák mögött játsza egy titokozatos hatalom, amely mindig össze tudta veszíteni a magyarokat. Igy lesz ez most is. Ha ma nem, holnap, vagy holnapután. Nem lesz ez a nemzet soha teljesen szabad és független, mert sokan vannak köztünk, akik nagyon okosok és nagyon számítók, de kevesen, akik kemények, kitartók és lelkük hevületét nem engedik eloltani a félénk józanság hideg zuhanyával. <9 Azt a tant hirdetik odafenn, hogy a politikában az érzelmeket meg kell zabolázni a politikai eszélyességgel. Gróf Apponyi Albert maga a mult vasárnapi politikai vacsorán mondott beszédében — kétféle mértékkel mérte a politikai cselekedeteket. Van logikailag helyes, de politikailag helytelen cselekedet. És megfordítva. Ami annyit jelent a mi közönséges nyelvünkre lefordítva, hogy a nemzeti követelmények, a negyvennyolcas eszmék mellett való kitartás csak logikailag helyes, politikailag azonban helytelen. Vagyis egy logikusan gondolkodó és cselekvő embernél felismerésre méltó, mihelyt azonban valaki politikussá lép elő, hibává változik. Már pedig a közfelfogás épen a politikusoktól kiván fokozottabb logikát ugy a gondolkodásban, mint a cselekvésben. A mi politikai orákulumaink azonban a következetességet hibáztatják. Azzal persze nem sokat törődnének, hogy ha valaki logikusan gondolkodnék, de ezzel szemben politikailag helyesen cselekednék s ahelyett, hogy Makóra menne igét hirdetni, eljárna szépen a pártvezéri vacsorára. Ez a logikátlan politika azonban egyenlő az elvárulással. Annyit ér csak, mint a feslett leányzó imádsága, vagy az uzsorás garasos alamizsnája. Amikor a makói diadal ós a budapesti vacsora hire bejárta az országot, mindenki arra esküdött, hogy a nagy függetlenségi párt felbomlott. Ez egy logikus gondolat. És Nagy Emil, az ifjú nagytekintélyű honatya mégis kijelentette, hogy Justh Gyula hivei és a függetlenségi pártnak Kossuth Ferenchez hfi része között ílvi ellentét nincs. Hát ez az kérem ! Igy kezdődött nálunk mindig a bomlás. Nem az elvi ellentétek választották szét a magyarokat, hanem a taktika, a modus procedendi. Egészen bátran elmondhatta akármelyik szabadelvüpárti miniszter, sőt Tisza István is, hogy elvi ellentét nincs köztük és a függetlenségi párt között, mert a magyar vezényszót, a nemzet gazdasági megerősödését, amúgy elméletileg az önálló vámterületet, sőt még a perszonál uniót is óhajtják, de nem merik a császári akarattal szemben megpróbálni. Az elvi egység igen bő köpönyeg. Alája fér még a néppárt is, a szociáldemokratákkal együtt, mert hiszen mindaketten a nép javát akarják, de a néppárt ugy mellesleg azért a latifundiumokat, a hitbizományokat is fenn akarja tartani, arait a a szociáldemokratákról nem igen lehet elmondani. De azért az elvi egység megvan. A mérsékelt függetlenségiek, az elvi egység alapján, csak névben függetlenségiek, mihelyt belenyugosznak abba, hogy a programm minden pontja áldozatul essék az opportunus politikának. Ez lenne a kiegyezés apotheozise, mert megerősítené annak a sérthetetlenségében vetett hitet. Zűrzavaros, logikátlan az állapot. Csak Justh és társai maradtak logikusak. Nem alkusznak. Mennek egyenesen előre. A függetlenségi párt ezért felbomlott. Szerencsétlenség a nemzetre nézve, de kisebb szerencsétlenség, mintha az egész hatalmas többség behódolt volna. Mai számunk IO oldal