Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-07 / 45. szám

1909 november 7. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 9 jon itt a statisztikája. Elfogyott 204 pár szár­nyas, 310 kilogramm marhahús, 70 kenyér, 20 hektoliter bor, 500 üveg szóda és 3 mázsa lisztből készült különféle sütemény. Fiát Tolná­ban tudnak még élni és ugy látszik, van is miből. A vármegyei tisztviselők országos egyesületé­nek választmánya elhatározta, hogy az 1910. évi kongresszust junius hó 4. és 5-éu Siófokon fogja megtartani. Tisztelt olvasóink ! Bizonyára szivesen fog­rak megismerkedni a sScott-féle Einulsió«-val, mely általános ismert háziszsr, vagyis csuka­májolaj, csakhogy az utóbbit teljesen jó izü és könnyen emészthető formában nyújtja. Gyerme­kek különös előszeretettel veszik be a tSoott­féle Emulsió«-t, mert jól izlik. Kapható a gyógyszertárakban. Robbanás. A nagykanizsai Merkúr-féle vas­gyárban mult szombaton robbanás történt, amely Szobolios János és Fábián István munkásokat oly súlyosan megsebesítette, hogy mentőkoosin kellett őket a kórházba szállítani. A robbanás abból keletkezett, hogy Szabolics János az ön­tőmester határozott tilalma dacára az öntőkályha fenekét kinyitotta s az 1000 fokú olvadt vas belezuhant a kályha alatt levő viztóosába, amely a salak részére van készítve. Az izzó anyag gőzzé változtatta a tóesa vizét s a gőzök rob­banásban törtek ki. A folyékony vas szétföes­csent és összeégette a két munkást. Epilepsziában (nehézkór) szenvedő betegek nagy érdeke fűződik azon nevezetes esemény­hez, hogy a lezajlott nemzetközi orvosi kon­gresszus az Epilepszia gyógyítására nemzetközi Ligát alkotott, melynek középpontja Budapest. A betegeket azonban az érdekelheti legjobban, hogy az a gyógymód jelenti a legnagyobb hala­dást, melyet dr Szabó B. Sándor Budapest, Nagykorona utca 18., honosított meg s mely gyógymód minden betegnek rendelkezésére áll, ha e kiváló speoialista orvoshoz fordul. Milyen lesz a november? November hónap folyamán időváltozások várhatók 9-ikén, 17-én, 24-én és 27-én. 9-ikére szeles, hűvös, 17-ikére enyhe időt jósolnak. 24-ikén viharos napokat várnak több csapadékkal, 27-én pedig újra enyhébbre fordul. Eladó szeszmoslék. Hirsoh Ödön kolozsvári (Magyar utca 43.) szeszfőzde vállalkozó oégnéi október—december hónap folyamáo mintegy 1200 mmázsa, a Gaohwindt-féle szisz, élesztő, likőr és rumgyár részvénytársaság budapesti cégnél (VIII., József körút 58 ) mintegy 700 mmázsa, a Neumann testvérek aradi cégnél pedig ugyanesak a fenti évnegyedre mintegy 5000 nimázsa ezeszmoslék eladó. Melyik jobb? Egyszerű ceukamájolajnál minden esetben jobb a SCOTT-féle EMÜLSÍÓ. Jobb, mert köny­nyen emészthető és ennélfogva gyorsabb és erő­teljesebb a hatása. Jobb azért is, mert szivesen veszik be azok, a kik a csukamájolajat undorító ize miatt visszautasítják. Csakis tiszta és magasfoku lo­foteni (norvégországi) csukamáj­olaj használata engedtetik meg a SCOTT-féle Emuisió készítésére, mert csak ez a leg­Az Emuiéi<5 yásár- táplálóbb a világon, lásiuál a SCOTT­A SCOTT-féle Emuisió a -i legkiválóbb. Egy eredeti üveg ára 2 K- 50 fillér. Kapható minden gyógytárban. Rövid hirek. A nagykanizsai Franz féle gőz­malomnál egy nagy kéményt építenek, amely már tiz méter magas. A kémény tetejére akart felkapaszkodni Buncum Ferenc napszámos, de megcsúszott és lezuhant. Életveszélyes sérülé­sekkel szállították a kórházba. — Nagykanizsán egy Pingiczer nevü öreg vak koldus felakasz­totta magát. A nyomorúság kergette a halálba. — A zsidi kolompár kóbor cigány család sze­kereit a crendőrség átkutatta s egy egész zsák csemegét talált. A morék annyi narancsot, da­tolyát, mazsolát és sok minden egyebet lop­kodtak össze, hogy a rejkók ugyancsak jól él­hettek volna, ha a csendőrség bele nem avat­kozik a dologba. — Ruzsics Bálint 19 éves perlaki legényt ugy rúgta hasba egy ló, hogy azonnal szörnyet halt. Nagy Gábor szőlőnagybirtokos Kóly (Bihar m.) annyi köszönő és elismerő levelet kapott az utóbbi időben az ő világhírű „Delaware" sző­lőjét és borát illetőleg, hogy egész bizonyos, mi­szerint szőlőgazdáink rövid időn belül miudent el fognak követni, hogy a „Delaware" szőlőik­ben ne hiányozzék. Oly sok előnye van e ki­tűnő szőlőnek és bornak, hogy kötelességet vé­lünk teljesíteni, midőn t. olvasóinknak ajánljuk, hogy hozassák meg ;Nagy Gábor, Kóly (Bihar m.) képes árjegyzékét, mely különHen is min­denkit érdeklő, igen hasznos tartalmú könyv és ingyen kiildi mindenkinek. A drágaság. A magyar kormány nem régiben felhívta a városok polgármestereit, hogy adja­nak véleményt a vidékükön, városukban tapasz­talt drágaság okairól s jelöljenek meg módoza­tokat a drágaság megszüntetésére, avagy leg­alább csökkentésére. A polgármesterek bizonyára teljesitették az illetékes miniszter kívánságát. A kormány részéről azonban semmi sem tör­tént. Amilyen nagy dirrel-durral hirdette maga Wekerle Sándor a drágaság ellen teendő kor­mánylépéseknek szükséges, elodázhatatlan vol­tát, éppen olyan csendben jobblétre szenderült az egész tervezett mozgalom. Gazdák és tiszt­viselők egyesületei, kamarák és helyi hatóságok foglalkoznak a drágaság csökkentésének kérdé­sével, de sikerét éppen nem látjuk. Ebben a rettenetes drágaságban a fogyasztó közönség tekintget szanaszéjjel, váljon hol lát valamelyes komoly törekvés^, országos mozgolódást, törvé­nyes intézkedést a drágaság ellensúlyozására. Mostanában magyar ember nem szivesen emle­geti az osztrák szomszédokat, különösen a bécsi vezetőket, azonban minden ellenszenvünk da­oára is észre kell venDÜnk, hogy a drágaság ellen ott is zúgolódnak s már keresik a segítő eszközöket, országos törvénnyel megszabandó rendelkezéseket a hallatlan drágaság ellen. Az osztrák kereskedelmi miniszter a drága­ságot általános tünetnek látja s a korábbi drá­gasági eseteknél annyival sujtóbbnak, veszedel­mesebbnek tartja, hogy a husdrágaság mellett a kenyér, liszt, tej, szóval az összes íőbb szük­ségleti cikkek drágasága is tapasztalható. A gabonaár emelkedésénél kárhoztatja a budapesti fedezetien határidő üzletet, amelyet a magyar kormány az oszlrák kormány legnyomatékosabb sürgetésére sem volt hajlandó megszüntetni, íme, amikor a gazdasági nagy kérdések harci ereje feldönteni készül a magyar állam politi­kájának szekerét, akad egy figyelemre méltó momentum, ami hozzákapcsolódik a magyar­országi nagy fogyasztó és termelő közönség óhajához, l ogy a fedezetlen határidő üzlet, mint amely tiszta kereskedői spekulációra változtatja, szinte táncoltatja a gabonaárakat, eltörlendő. A husdrágaságról az a véleménye, hogy a jövő tavasszal lesz igazán érezhető a csökkent marha­állomány miatt. Szükségesnek tartja a termelők és fogyasztók szövetkezését, mert ez által a fo­gyasztó elsőkézből szerezhetné be a szükségle­tét, viszont az eladó is több hasznot produkálna a törvénytelen, igen sokszor tisztességtelen köz­benső kereskedelem mellőzésével, kiküszöbölé­sével. Nagyon üdvösnek látszik egyik osztrák képviselőnek az indítványa is, hogy szigorú tör­vényben kell intézkedni a kartellek ellen. Ugy-ugy! Csak már nálunk is igy beszélné­nek ! Hiszen elég keservesen érezzük, mi kis­városiak is az ilyen kartellek nyomását. Hanem hát a jobb módúak csak boszankodnak, egyéb­ként nem törődnek vele. Egy-két fillérrel több, vagy kevesebb, az őket nem bántja. A szegé­nyebbek meg hiába jajgatnak, ők még szövet­kezéssel asm árthatnak a kartellosoknak. Ha­nem összetartva 1 Igy már lenne valami sikere, különösen ha a termelők és fogyasztók szövet­kezése mellett más, országos rendelkezések is segítségünkre jönnének. Szinház. (He.) Legszerencsésebb gondolat minden színigazgatótól, ha társulatával igy november havában vonul be valamelyik városba. Ha a társulat megfelelő, az anyagi siker teljesen biz­tosítva van. Ilyenkor már vége minden gazda­sági munkának és szórakozásnak s az emberek szinte kényszerítve vannak a szezon unalmassá­gát a színházi szórakozással elűzni. Szalkay Lajos és társulata pedig kénytelen 8 előadás megtartása után a közönség megdöb­bentő részvétlensége miatt, valószínűleg örökre itt hagyni e várost. . Lehetetlen ezt, nem a társulatra, de a városra nézve végtelenül lesújtó tényt osak ugy egy­szerűen regisztrálni. Mikor ezelőtt fél évvel, majdnem fél annyi személyzettel és zenekarral jelent meg, quasi átmeneti állomásnak tartva Egerszeget, a leg­kényesebb igényeket is kielégítette a társulat. A kasszasikert illetőleg akkor sem voltak nem hogy fányes, de még kielégítők se az eredmé­nyek, de mégis túlságos sokat nem fizetett rá egerszegi tartózkodására. Egyáltalában nem lehet túlságos optimizmus­nak minősíteni, ha Szalkay egy erősen és elő­nyösen felfrissített teljes társulattal és teljes zene­karral egy jó szezont vélt magának biztosítani itt Egerszegen, a hói a publikum ezelőtt egy csepűrágó trupp zongorás előadásait volt kény­telen végig hallgatni. De sajnos, terve nem vált be, mert az egerszegi publikumnak ugy látszik ez utóbbi előadások kellenek. Érthetetlen ez a közöny, mely itt Egerszegen valóságos szinház iszonnyá fajult. Azok a kifo­gások, melyekkel ezelőtt mentették magukat a színházba nem járás miatt, ma teljesen elesnek. Komplettebb társulat már nem is jöhetne ide. Mi hát az oka, vagy mért nem szeret az itteni publikum színházba járni? Azok a mindenféle kifogások, a melyeket előhoznak, de a melyek a valóságban osak a pénztelenséget akarják el­takarni, nem vonatkoztathatók általánosságban. Igaz, hogy Egerszeg tisztviselő város — és minden olyan momentumot, melynek valami kulturális színezete van, ez a publikum tölt ki mindig, — de azért mégsem hihető, hogy eny­nyire pénztelen legyen. És hozzá vannak módos és tehetős családaink is. Más városokban ezek képezik a valódi szinház fentartó elemet, de ebben a dicséretes szokásban az itteniek nem akarnak részt venni. Kétségbeejtő hatásai van­nak ennek a göcseji éghajlatnak! Vannak a városnak hivatalai, egyesületei, közművelődési intézményei stb., de soha ezek­nek a vezetőit színházban nem lehet látni. Ki­től és honnan vegyen példát a lakosság, ha azok, a kiknek ez hivatásuk és kötelességük, nem járnak elől a jó példával. Vagy azt hiszik talán, hogy ennek a o?ufos szinész-futásnak nem terjed el híre a megye határain is tul és nem e a városra lesz ez végtelenül kompromittáló. Hibás némileg maga Szalkay is. Olyan nagy dolog lett volna, ha elmegy személyesen ezek­hez a fent emiitett vezér alakokhoz? Más di­rektorok is megteszik és többé kevésbbé van is látszatja ennek a kilincselésnek. Valószínű azon­ban, högy ha ezt megteszi is, akkor is igy járt volna ós akkor az én cikkem egy bekezdéssel kevesebb lenne. Remélem, az előadó személyzet ilyen rideg közöny után nem is kíváncsi az egerszegi kri­tikára, legyen az esetleg bármilyen előnyös is Nem szólva a régi kipróbált erőkről, Verő Janka, Déry Béla, Kovács Lajos, Bátori Béla stbiről, mit törődik azzal Bihari Erzsike, Paxy Margit, Fekete Irén, Gyárfás Ödön, Ivánfy Jenő, Ma­rossy Géza, hogy mit irnak róluk, ha nem volt kiknek játszani ? De nem is lehet róluk bírá­latot mondani akkor, mikor az állandó üres házak előtt mindig érthető kedvtelenséggel ját­szottak. Egy szívességre azonban felkérem önöket. Ha ugyan előjön a szó egerszegi tartózkodásukról más városokban és kedves városunkról mint egy kulturális érzék hiányában leledző helyről tesznek említést, említsék meg azt is, hogy azon­ban vannak egyesek, a kiket — bár a civili­zációval szemben nem érzéketlenek, — de a mostoha sors ide vetett. A város vezetősége is, éppen a város jóhir­neve érdekében, megtehetne annyit, hogy a jö­vőben színigazgatónak játszási engedélyt ne adjon. Felelős szerkesztő: Dr Csák Károly, Laptulajdonosok: Dr Gsák Károly és Udvardy Ignácz

Next

/
Thumbnails
Contents