Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-31 / 44. szám

1909 október 31 aZalamegye, Zalsvármegyei Hirinp« mollő: hotlcn előfeltételeként e»on két nagy horderejű intézménynek kellő módon és időben való előkészítésével ugy az önálló magyar nemzeti jegybanknak 1911-ben felállítását, mint a külön magyar vámterületnek 1917. évben megvalósítását biztosítani, lehetővé tenni és ezen közcél eléréséhez szükséges rendelkezések haladéktalan foganatbavételéről késedelem nélkül gondoskodni méltóztassék.* A határozati javaslat elfogadása után Bosnyák Géza, a megyei függetlenségi és .negyvennyolcas pért elnöke beszélt, majd Dobrovics Milán, Csizmazia Endre és Markos Gyula világosították fel a népet az önálló nemzeti bank nagy fontosságáról. A gyűlés bezárása után közkívánatra Nedeczky Jenő, az ősz kurucz, a párt szeniora lelkesítette a hallgatóságot, a mely a gyűlés bezárása után sem akart eloszlani, hanem még akkor is egy-egy szónokot kivánt hallgatni. Csizmazia Endre beszéde nagy hatást ért el. Csizmazia ezelőtt bét évvel albiró volt Alsólendván, az embereket, a viszonyokat jól ismeri. Megnyerő külseje, kitűnő organumn, tartalmas, fényes szónoklata sokáig emlékezetében marad hallgatóságának. Mint a lángtenger, ugy hódította meg a szíveket és beszéde végén nen volt már a pártok között különbség, a néppárt elhallgatott, Csizmazia lelkesültsége magával ragadta a sziveket és megnyerte annak az eszmének, a melynek ő olyan kiváló harcosa. Markos jóleső humorral aposztrofálta a néppártot, nagy derültséget keltve magában a néppárt tömegében is. A gyűlés végén a nemzet vezéreit táviratilag üdvözölték, majd a Koronában 120 terítékű bsnkett volt, a melyen a képviselőd, Dr Hajdú Gyula, Teke Dénes és Isoó Ferenc szólaltak fel. A népgyűlés nagy sikere Isoó Ferenc, H'jós Mihály, Dr Józsa Fábián fáradságot nem ismerő buzgalmának köszönhető. — F. — Sümeg ünnepe. Egy verőfényes őszi ntip ragyogó pompájában, a magyar kulturáért rajongó lelkek ihlettségével ünnepelte meg Sümeg társadalma szeptember 24-én az állami elemi fiu és leányiskolák uj épületének egyházi megszentelését és társadalmi felavatását. A kétszázezer koronánál is többe kerüit, tizennégy tantermet, igazgatói lakást és mindennemű mellékhelyiségeket magában foglaló, az egész országban párját ritkí'ó hatalmas iskolaház zászló és virágdíszben, a kétszáznál több növendék tanítóik vezetésével, zászlóik alatt, nemzeti jelvényekkel fogadták az ünneplő közönséget, mely kilenc órakor a sümegi róm. kath. templomban ünnepélyes misét hallgatott. Ennek végeztével pedig körmjnetb.o kísért^ az egyházi megáldást teljesítő Németh János plébános, szentszéki ülnököt, -nz iskolaházba, melynek megáldása után Németh János egyházi, h izafiui s kulturális tekintetben egyaráut szép és tanulságos beszédet intézett a tetszésének netn egyszer hangos kifejezést adó közönséghez. A növendékek énokkaráuak Himnuszával kezdődött az üunep világi része. Lukonioh Gábor dr. t. megyei főorvos, az állami iskolák gondnokságának elnöke nyitotta meg a sorrendet az ünnep célját, az államosítás történetének körvonalait s az állami elemi iskolák nagy hivatását méltató, zajos tetszést arató beszédével, melyben Sümeg közönségének soha el nem muló háláját tolmácsolta Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi ministernek, Tóth János államtitkárnak, az ünnepélyen jelen volt Eitner Zsigmond országgyűlési képviselőnek, dr Ruzeioska Kálmán kir. tanfelügyelőnek és mindazoknak, kik az intézmény létrehozásában bármily keretben fáradoztak. Lukonich Gábor a következő beszédet mondta : Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! A sümegi állami elemi iskolák épületének felavatási ünnepével eljutottunk egy igen hosszú ut és fáradságos munka befejezéséhez. Ez a munka habár csak parány, csak kis porszem is nemzeti művelődésünkre nézve, mégis ennek megvalósítása nagy örömmel tölti be egész valónkat, szivünkből és lelkünkből a legmélyebb hála érzete fakad mindazok iránt, kik ez iskola létrejöttét bármiben és bármi módon is elősegítették. Ez az iskola, melyet ma állami kezelésbe adunk, mértföld mutatója elomi oktatásunk fej lődésének és előhaladásának s nekem, mint az iskola gondnoksági elnökének jutott az a megtisztelő feladat, hogy erről nagy vonásokban ; megemlékezzem. Ezelőtt 30 évvel az akkori, 1897-ben pedig j a jelenlegi veszprémi megyés püspök ur ő t exoellenciájával alapos reménykedésekre jogosító j tárgyalások indultak meg az iránt, hogy Süme; gen internátussal egybekötött leánynevelő intézet létesíttessék, amely magába foglalta volna az elemi oktatáson kivül a kisdedóvás ügyét is. Ez azonban egyrészről az erők széthúzása és széttagoltsága, másrészről pedig egyéb körülmények bekövetkezése folytán, tizénkét évi hosszas és meddő tárgyalás után, a város áldozatkészsége dacára is mindnyájunk sajnálatára és mondhatom, mély fájdalmára meghiusult, megsemmisült. E szép tervezés, amely nemosak 8ümeg és vidékének, hanem az egész megye leány nevelésére is oly dÖDtő fontosságú tényező leendett volna. — megdőlte után az akkori közoktatásügyi kormány méltányolva a városnak iskoláira hozott s erejét meghaladó áldozatkészségét és nyomasztó anyagi helyzetét, ajánlatot tett a tárgyalások további folytatására. A város közönsége látva e's tudva, hogy iskoláit sem a kor kívánalmához mérten, sem pedig a tanulók számának folytonos emelkedésével arányosan fejleszteni éppen iskoláira hozott nagy áldozatai miatt nem képes, örömmel ragadta meg az alkalmat és a közoktatásügyi kormánnyal megegyezésre jutva, létesítette ezt az iskolát, melynek felavatását m; ünnepeljük. Mélyou tisztelt ünneplő közönség! Az iskola a nemzet életében nagy oélokat szolgái és nemes hivatást tölt be; mert az iskola nemcsak az embert kezeli, de kezeli a szivet, a lelket, az elmét; kszeli a vallást, az erkölcsöt, a*jellemet, a hazafiságot; kezeli a jóságot, kezeli az erényt. Tehát az iskola hivatása és oélja magasztos, eszményi, minden szépet és jót felölel és magába zár. Az iskola az a rugó, amely a nemzet életerejét működésben tartja és fokozza, mert hiszen láttuk, hogy a művelt nemzetek egymással versenyre kelve igyekeznok, hogy miuéi magasabb szellemi nívóra emelkedjenek, tudva, hogy a kulturállam jövője nemosak nyers erejétől ós gazdagságától, hanem annak szellemi potenciájától, szellemi fejlődésétől és előhaladásától függ; mert a nemzet er<-je művelődésével kapcsolatos viszonyban áll és a nemzet jövőjének főbiztositékát a szellemi művelődés képezi, melynek alapjai az elemi oktatásban rakatnak le. Az elemi oktatást illetőleg örömmel tapasztaljuk, hogy a társadalomnak iránta való érdeklődése növekedőben van s ez minden alkalommal meg is nyilvánul azért, mert a társidalom itt ismerte fel, hogy az iskola nemzeti ügy, annak előmozdítása nemzeti cél, nemzeti érdek. És hogy ez igy van, amellett bizonyít az is, hogy valamennyi kultúregyesület működése abban kulminál, hogy a népiskolákban kell erejüket összpontositaniok és hogy itt kell a döntő csatát megnyerniük. Ezekből kifolyólag az elemi népiskoláknak nagy és nehéz kötelmeik vannak a társadalom iránt; mert hiszen első sorban a társadalom számára nevel és tanit, de viszont a társadalom is érezze át az iskolai intézmények fontosságát a maguk egész teljességében és buzgó odaadással támogassa az iskolát nehéz feladata megoldásában. Oltsák gyermekeik lelkébe és szivébe az iskola iránti szeretetet és tiszteletet, ami által a tanitók és a tanügy barátainak munkáját nemcsak megkönnyítik, de egyszersmind hazafias kötelmet is teljesítenek. Mélyen t. ünneplő közönség! Beszédem elején röviden je eztem, hogy mi volt az indító oka annak, hogy régi r. kath. népiskolánk az állami iskola jellegét vette föl. Azonban nagy tévedés volna azt hinni, hogy iskolánk e változás által akár külső akár belső vallásos értékéből osak egy parányit is veszített volna. Ezeket a falakat ezentúl is a szent kereszt tündöklő fénye fopja beragyogni, a gyermekek ezentúl is valláserkölcsös nevelésben részesülnek, e megszentelt iskola ezentúl is az istenfélelem, az emberszeretet, az igazi kultura, a hazafiság és hazaszeretet temploma leend. Mélyen t. ünneplő közönség I Most pedig, mielőtt beszédemet befejezném, a legbensőbb hála érzésével eltelve mondok köszönetet Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi minister és Tóth János államtitkár őnagyméltóságaiknak, kik iskolánk lésesitése iránt oly atyai jósággal és szeretettel viselkedtek és gondoskodtak. Hálás köszönet és elismerés illeti meg Eitner Zsigmond országgyűlési képviselő urat, aki iskoláink sorsát mindig szivén viselve, odaadó buzgalommal hathatós pártfogásába vette ós jóindulatu támogatásában részesítette. Az iskolagondnokság nevében mély tisztelettel üdvözlöm Ruzsicska Kálmán dr kir. tanácsos, tanfelügyelő urat nagyméltóságú Tóth János vallás- és közoktatásügyi államtitkár ur képviseletében és mélységes hálámnak adok kifejezést, mert ő nemcsak hivatalos kötelmeiből kifolyó buzgósággal, hanem ezenkivül is soha meg nem hálálható melegséggel és szeretettel karolta föl iskoláink minden ügyét és dolgát. Végtelen örömünkre szolgál, ha mi is a hála, a köszönet és elismerés szerény, de hervadhatatlan virágait fűzhetjük ahhoz a babérhoz, mely működését mindenkor kiséri. Köszönetet mondok a kir. államépitészeti hivatalnak ügybuzgó fáradozásaiért és az építőmesterüknek, akik mindnyájunk megelégedésére valóban szép és impozáns épületet emeltek. Tartozó kötelességemet teljesítem akkor, midőn hálás köszönetet mondok Sümeg város közönségének, amely soha semmi áldozattól sem riadt vissza, ha iskolái fejlesztéséről és jólétéről volt szó ; mert minden egyebet nélkülözve, úgyszólván összes jövödelmeit iskolái segélyezésére és fentartására fordította és fordítja. Forró köszönetet mondok mindazoknak, akik e mű megvalósításához bármi módon is hozzájárulni szívesek voltak. Midőn felkérem a nagyságos kir. tanfelügyelő urat, hogy ez iskolát állami kezelésbe átvenni szíveskedjék, szivem és lelkem egész melegével azt kívánom és óhajtom, hogy az iskola azt a nemes, szép és magasztos oélt ós hivatást, melyre alkotva lett, híven betölthesse és hogy az Isten és szeretett hazánk hűséges szolgálatában az idők végtelenéig működhessék. Dr Ruzsicska Kálmán, kir. tanácsos, tanfelügyelő, ünnepi beszédének elmondása előtt, Tóth János államtitkár képviseletével nyert megbízatásához képest lelkes szavakkal üdvözölte az ünneplő közönséget s arra kérte Istent, hogy Sümeg társadalmának hazafias és nemes kulturális törekvéseiből áradjon a szellemi és anyagi boldogulás sok áldása Sümeg minden lakójára M az apák emlékét ós erényét híven ápoló késő nemzedékekre. Ezután pedig a következő nagyhatású, remek beszédet intézte a jelenlevőkhöz. Mólyen tisztelt ünneplő közönség 1 Mint a hogy a búvár a tenger mélyéről az igaz gyöngyök kincsével érkezik felszínre: a nemes emberi ós társadalmi erényeknek épp oly beoses zsákmányával tér vissza az, ki leszáll a magyar kultúrpolitika mélyenjáró szántásába, melyből a ma egyházilag megszentelt ós társadalmilag felavatott sümegi állami iskolák intézményének termése lengeti telénk gazdag kalászait. Nem ok nélkül hozom kölcsönhatásba a magyar kultúrpolitika irányelveinek és a társadalmi erényeknek vonatkozásait; mert hiszen ez a szép és monumentális épület örök időkre szóló tanúsága marad a közoktatási kormány, a hatóságok és Sümeg társadalma együttes, lelkes, lankadást nem ismerő s minden szívnek lángját tettre gyulasztó buzgalmának. Nem képezheti feladatomat e percben, hogy a sümegi elemi iskolák államosításának és a vele járó szervezésnek közel négy esztendejét, a sümegi felsőnépiskola polgári leányiskolává fojlesztésének és a sümegi kisdedvédelem államosításának együttes aktiójába beleillesztve, számok és intézkedések tételes sorrendjében méltassam mindazt, ami egyrészt Sümeg halhatatlan emlékű fiának Ramassetter Vincének példátlan áldozatokban megnyilvánult emberszeretetéhez, hőn szeretett, községe iránti rajongásához, másrészt pedig Sümeg közönségének a maga kulturális intézményeiért való lángolásához fűződik. Ramassetter Vinoe nagy szive hidalta át a régi idők jámbor óhajtását Sümeg kultúrájának reneszánszával. De az is bizonyos, hogy ezen áthidalás hatalmas ivének csak Sümeg kulturális érzéke lehe-