Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-31 / 44. szám

XXVIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1909. október 31 44. szám Előfizetési dij: gisz évrp . 10 IC — t Kél évre . 5 K — f Negyed évre. 2 K 50 ( l-'gyen szám ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szeriDt. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk visazá ÜÜM J^L lm J^k, ^^L F^ f^l Ei Politikai és társadalmi hetilap. YEl HÍRLAP Megjelenik minden vasárnap. A szürke emberek. Valahányszor felüti a fejét a politikai válság, nagyon megszaporodnak a szürke emberek, akik szépen meglapulnak, sem ide, sem oda nem tartoznak, hanem várják az uj alakulást, amelyben azután kilesnek maguknak egy barátságos zugot. Mert sokan vannak, akik mindenáron érvényesülni akarnak. Az elv mellékes; a szereplés a fő. Mert nálunk nem az elvek teremtik meg és válogatják ki a férfiakat, hanem a politikusok válogatnak az elvek között. Most például csak az a szürke politikus lehet kormányképes, akinek tarisznyájában a hatvanhetes elvek oly módon vannak csoportosítva, hogy negyvennyolcasnak is beüljenek. Akik pedig a negyvennyolcas elvek híveinek vallják magukat, azok csak akkor számíthatnának kormányképességre, ha úgy érvényesítenék az elveiket, hogy a hatvanhéten csorba ne essék. A negyvennyolcnak hatvanhetes alapra kellene állania, hogy a magas bécsi akarat a függetlenségi párt kormányképességét elismerje. Ezt az örökös alkudozást nevezik nálunk politikának. Az elvtagadót pedig higgadt, józan politikusnak tiszteljük s nagyra becsüljük azért, hogy a helyzettel megalkudott. Hát jól van. Válogassanak a politikusok az elvek között. Válogassanak úgy, ahogy a saját karrierjükre nézve hasznosnak gondolják. De akkor ne akarjanak a politikai élet középpontjai lenni s ne álldogáljanak tétlenül, mint a Buridán szamara az étel és ital között anélkül, hogy nyiltan kiválasztanák az egyéniségüknek, felfogásuknak, vagy ha jobban tetszik, az érvényesülésüknek legjobban megfelelő elveket. De ebben az álldogálásban, ebben a semittevésben nemcsak az 5 tagjaik gémberednek meg, hanem elalszik az egész ország politikai közvéleménye is, ami pedig az olyan válságos időben, a milyenben most leledzünk, felér egy nemzeti katasztrófával. Válasszanak az elvek között, hogy végre kialakuljon az igazi helyzet. Hadd lássák ott fenn Bécsben, hány hazaárulóra számíthatnak abban a letörési hadjáratban, amelyet a magyar nemzet ellen akarnak viselni. Hadd számítsák végre poní tosan össze, kikre támaszkodhatnak abban a kísérletükben, amellyel az országpt ismét Ausztria vazallusává kívánnák sülyeszteni. Hadd kapjanak tiszta képet arról, mi minden vihető ki nálunk pénzzel, hatalmi Ígéretekkel, csillogó udvari keggyel és hízelkedéssel. Ha azután kialakul az igazi helyzet, mi is számot vethetünk magunkkal s mi is tudni fogjuk, hogy hányadán vagyunk s vajon egy ujabb nemzeti ellenállás győzelemmel, vagy csúfos kudarccal biztathat-e? Igy azonban, amikor csak egymást ijesztgetjük, egymást bátorítjuk ; amikor a saját erőinket gyengítjük azzal, hogy sohasem tudjuk bizonyossággal: kikre számíthatunk, kik vagyunk egy táborban és kik a lesipuskások, — sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint akkor, amikor még a függetlenségi eszméket csak kisebbség képviselte, de az eszmék diadalában s az ideális nemzeti politika híveiben mindenki bizott és hitt. Ma sok a szürke, csendes ember fent és alant. Büszkén hivatkozunk arra, hogy a nemzet óriási többsége a függetlenségi zászló alatt tömörült. A diadalban és az emberekben való hit ós bizalom mégis napról-napra gyengül. Mert a szürkék A Boboláné fia. Kis hónapos szobában lakik szomorú egyedüliségben Boboiáné, a szerény fizetésű pénzügyi tisztviselő özvegye. Évek óta viseli már az özvegység nehéz sorát. Az a kis penzió, ami az állami bőkezűség révén kijár neki, még osak elegendő volna az ő mindennel megalkuvó, igénytelen személyének, ámde van neki egy gyönyörűséges fia, az Árpád, aki a fővárosban iskolázik. Az egyetemet járja. Igen, az egyotemet.. Boldog megelégedés ül az özvegy arcára, amint erre gondol. Az ő szép, okos, jó fia, szivének, lelkének egyedüli boldogsága jogot végez. Sok pénz kell ehhez, az bizonyos. De ő nem ösmer fáradtságot, örömest ül szakadatlanul a himzőrámája mellett és dolgozik lázas sietséggel, hogy mentül többet szállítson a gazdag Gelbnek, akinek olyan gyönyörű szép, nagy üzlete van, igen tisztességesen fizet ós máskülönben is jó szivvel van hozzá. Igenis. Úrrá teszi a fiát. Ne tudja meg soha, mi a nyomor. Megérdemli ezt a nagy áldozatot, hiszen olyan szorgalmasan tanul. Mindig uj könyveket vesz, csak ugy nyeli a tudományt, íme most is jött tőle levél. Már az éjszakával is meg kell toldania az időt, hogy fejébe vegye azt a rengeteg tudományt, amit az egyetemen beiédiktálnak. De ő nem érez lankadást, szívesen tanul, mert tudja, hogy ezzel örömet okoz drága anyukájának. A vége az a levélnek, hogy pénz kell. Újból pénz, drága könyvekre. Boboláné összecsomagolja a sok szép hímzést és elmegy Gelb úrhoz. Elviszi magával a fia levelét is. Igy szokta mindig. Nem birja el egymaga a rengeteg örömet, hogy a fia irt, hát megosztja Gelb úrral, aki olyan jó szivvel van hozzá. Nem kell, hogy újságoljon. Gelb ur meglátja a ragyogó arcáról az örömet. — Hát irt megint a flu ? — Hogy irt-e ? Irt ám, de még milyen szép levelet 1 Figyelmesen nézi Gelb ur arcát, mig az a levelet olvassa. Természetesnek tartja, hogy másnak is olyan nagy az öröme, ha az Árpád gyermek ir. Kissé zokon esik neki, hogy Gelb ur röviden csak ennyit mond : — Mennyi könyv 1 Hm, hm ! Istenem, hát persze, hogy sok könyv kell az olyan okos fiúnak, mint Árpád, aki még éjszaka is tanul. Nagy sor ám a tudomány, nem tudhat ahhoz Gelb ur, aki sohasem járt az egyetemre. — Tudom, hogy Árpád osak a legszükségesebbet szerzi be, mondja Boboláné és hogy ezt mondta, olyas elégtétel formát érez, maga sem tudja, miért. Mert hát nem bántotta senki ! az ő fiát és Gelb ur igazat mondott, hogy na| gyon sok könyv szükséges. De az anya szive ; mindig veszedelmet lát és sikra száll a láthaj tatlan veszély ellen. Meg aztán Gelb ur sem : olyan ma, mint máskor. Azelőtt dicsérgette a szép, gömbölyű irást, meg kiderült az arca, mikor a szorgalmatosságáról irt az Árpád. És most ? Most csak röviden annyit mond: — Mennyi könyv 1 Hm, hm 1 Bizonyára rossz kedve van Gelb urnák, biztatgatja magát Boboláné. És menni készül. — Ne menjen még — szól oda Gelb ur, akinek időközben valami foglalatossága akadt. Boboláné tehát várt, amig Gelb ur elkészül. Addig a fővárosba terelte a gondolatját. Menynyire szeretné meglepni a fiát. Nem szólna, nem irna semmit, egyszerre osak ott teremne. Nagyobb örömet nem is okozhatna a fiának, olyan áldott jó fiu. Hiszen már összekuporgatott valamennyit. Ha jól megolvasná, talán ki is futná a költség. De nem meri megkockáztatni, mert hátha megint könyvek kellenek. Sohasem lehet az ilyesmit tudni ott az egyetemen. Aztán Gelb ur, aki pedig olyan higgadtan, okosan tud beszélni, ő is lebeszéli róla mindig. Megviseli az olyan hosszú ut a gyönge szervezetű asszonynépet, meg aztán sok költség kell oda, bizony vétek volna a keserves éjszakázás árán összegyűjtött pénzecskét egyszerre elpocsékolni. Mert — ne adja Isten — valami betegség vagy más eféle is kerülhet. Egyszóval a szegény ember ne ugráljon. Majd jön a vakáció, amikor hazakerül az Árpád gyerek s meg lesz a nagy öröm. Igen, igaza van Gelb urnák. Olyan okosan mondja, hogy nem lehet ellentmondani. Pedig mégis, ha csak egyszer megtehetné . . . Mai számunk 12 oldal