Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-17 / 42. szám

XXVIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1909. október 17 42. szám. Előfizetési díj: fr'gész évre . 10 E — f. fél évre . , 5 K — f Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. cPolgártársai! Alig mult el három éve, hogy a darabontok a nemzet testén élősködtek, ismét válságban van az ország. A magyar nemzet igaz és jogos követelését, az önálló magyar nemzeti bank felállitasának törvényen alapuló jogát akarják Bécsben megtagadni azzal a jelszóval, hogy az önálló magyar nemzeti bank a magyar nemzet többségének nem kell, a magyar ezután is zsellérje akar lenni az osztráknak. Ausztriának minden nemzete összefog ellenünk, sirunkat akarnák megásni; és mi hallgatunk, zsebredugott kezekkel várjuk a sült galambot. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Óriási küzdelem előtt állunk! Az önálló magyar nemzeti bank felállítása az egész nemzet óhaja és hogy ezt megtudhassa Bécs, hogy szavunk eljuthasson a trón zsámolyáig, jöjjetek el mindnyájan a Zalaegerszegen, a piactéren f. hó 17-én (vasárnap) délelőtt 11 órakor tartandó népgyűlésre, ahol — mint a központ kiküldöttjei — a következő országgyűlési képviselők lesznek jelen: Baloghy Ernő, gr. Batthyány József, Caizmazia Endre, Dobrovics Milán Eitner Zsigmond, Filipich Lajos, Holló Lajos, Kovács János, Laehne Hugó, Lovászy Márton, Markos Gyula, dr Nagy Dezső, Putnoky Mór, Szentiványi Gábor, gr. Teleky Arvéd, Világhy Gyula. Jogos küzdelmünk élén áll vármegyénk nagynevű és legmagyarabb lelkű főispánja, gróf Batthyány Pál, a nagy vértanú ivadéka; kövesse zászlóját minden igaz magyar. Jöjjetek el mindnyájan pártkülönbség nélkül, mert nincs az a küzdelem, amely, ha kitartás van a lelkekben, diadallal ne végződnék! Zalaegerszeg, 1909. október 12. Hazafias üdvözlettel A Zalavármegyei Függetlenségi- és 48-as Párt Elnöksége. Bankgyüléskor. A függetlenségi és 48-as párt mintegy szakítva félszádos harcmodorával, letért a közjogi grávámenpolitika kevés eredménynyel taposott ösvényéről és a reális politika terére lépett. Önálló gazdaságpolitikai berendezkedés: önálló magyar nemzeti bank, önálló vámterület, az államvagyonnak, pénzügynek nemzeti szellemtől áthatott, alkotmányos, | becsületes kezelése, előnyös, okos kereskedelmi és vámpolitika a célja ma minden igaz 48-as politikusnak és kell, hogy ezen elementáris erővel megindult gazdasági harcban az egységes egész magyar nemzet mint egy ember álljon vezérei mögött. Mert harc folyik itt, életre-halálra vívott harc, a melyet a gazdasági öntudatra ébredt magyar nemzet vív sok százados kizsákmányolója, Ausztria ellen. A harc homlokterében, az eddigi káros gazdaság-politikai egyezmények dátumszerinti sorrendje következtében, ezidőszerint az önálló magyar nemzeti bank áll. Balga volna az, a kinek még azt is magyarázni kellene, hogy miért fontos, sőt nélkülözhetetlen az államháztartás szempontjából az önálló magyar nemzeti bank. Fenn tudnók-e csak pár napig is tartani a mi egyszerű polgári háztartásunkat olyan pénz nélkül, a mely felett függetlenül és kizárólag csak mi magunk rendelkezünk, tudnánk-e céltudatos, eredményes gazdálkodást folytatni, ha minden garasért ellenséges szomszédunkhoz kellene futkosni ? Életnek, létnek volna-e egyáltalában nevezhető ez a folytonos nélkülözés és megalázkodás között váltakozó tengődés? Nem. Rabszolgaság, pokol volna az ilyen élet. Elhet-e most már egy nemzet, egy állam a nélkül, hogy olyan pénze legyen, a mely felett függetlenül és egyedül csak ő maga rendelkezik, azaz hogy önálló nemzeti bankja ne legyen ? Képzelhető-e, hogy hazánk Önálló államisága kellőkép kidomborodjék, amikor nincs önálló háztartása, amikor minden garasért a szomszédba, az osztrák magyarnak nevezett, de minden izében kizárólag csak osztrák bankba kell szaladgálni? Jobban mondva — csak kellene, mert mi nem is megyünk oda pénzért sohasem. Hiába is mennénk. Nemzeti céljainkra ugy sem adnának egy fillért sem, igy legalább megtakarítjuk az alamizsnálkodó megalázkodás és elutasítás szégyenét. Ennek pedig Bécsben csak örülnek, mert igy aünál zavartalanabbul használhatják fel a mi pénzünket az osztrák nagyhatalmi hóbort őrületes hazárdjátékában, a melynek asztalánál a magyar parlament s a delegáció csak a kussoló kibic szerepét tölti be. Hogy miként intézik el a mi pénzűn kön és vérünkön, megkérdezésünk nélkül a külügyi rövidlátás által felidézett bonyodalmakat, azt pár hónappal ezelőtt már láttuk és ugylehet, pár évtizeden keresztül még érezni fogjuk. Most pedig potom egy milliárdról van szó, a mit a »Meine Armee* becses molochja részére megint csak a »hfí magyar népemc fog kiizzadni. Csakhogy — mondjuk mi — lesz ám esze a magyar parlamentnek is és nem szavazza meg sem az osztrák császárnak, sem a Tósztmondó nagy Vilmosnak (előzzük meg a históriát az epiteton adásban) kedvéért minden ellenszolgáltatás nélkül a hadügyi milliárdot. Igen ám, de — mint a tapasztalat mutatja, még ravasszabb esze van ám az osztrák császárnak és a melldöngető parlamentet egyszerűen meg sem kérdi. Jertek kedves Ferencz Ferdinánd, Aerenthal, Wekerle stb., — baj van : a disznó szerb tövis merészkedett belecsiklandozni nagyhatalmi talpunkba!! A »Salus rei publicae (recte dinastiae) suprema lex« elvével minden 67-es közjogi törvénynek ki lehet húzni a méregfogát, kész a szükséghitelművelet, kész a szükségutalványozás, készülnek a dreadnougthok, uj ágyuk, gépfegyverek, katonai : léghajók, automobilok, tábori konyhák, 5 hátultöltő generálisok (pardon a botlásért, : nem vagyunk szakértők, csak annyit tudunk, hogy a mi osztrák, az mind hátultöltő) és a pénz már el is van költve, mi meg azzal akarunk nemzeti engedményeket kiforszirozni, hogy melldöngetéssel és tenyérköpéssel kisért fenyegetőzést hallatunk, igy meg amúgy, nem adunk sem pénzt, sem katonát, sem ágyút . . . Hát nem abszurdum ez?! Nem a legközönségesebb becsapás, nem szemfényvesztés ez ?! Hanem hát, kérdi a hű magyar nép, hol van ilyenkor a legalkotmányosabb király? Miért nem veti fel büszkén felkent, koronázott fejét, miért nem emeli fel tiltóan jogartartó karját és miért nem csördit bele ebbe az alattomos manipulációba? A magyar király ? ! Szegény magyar nemzet! Hol van a te királyod ! Ott uralkodik a közjogi könyvek és törvények betübirodalmában és elnérníMai számunk 12 oldal