Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-26 / 39. szám

1909 október 24. • Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 11 ben kerül ae olvasó elé. A Magyar Hirlap minden előfieetője, tehát az ujonau belépők is, ingyen kapják meg a Mindentudó Naptárt. A Magyar Hirlap előfizetési árai: egész évre 28 K, félévre 14 K, negyedévre 7 K, egy hónapra 2 korona 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, Báthory-utoa 3. szám. ÜVEGBŐL TÁPLÁLT gyermekek, rózsás és teli arcuakká, erősekké és ólttvidámakká válnak, ha SCOTT-féle csukamajolaj EMULSIÓT adnak nekik, A Scott-féle Emulsió ban levő tiszta és könnyen emészthatő táplálék, gyorsan jóváteszi a táplálkozásnak akármely fogyatkozását. A SCOTT-féle EMULSIÓT nagyon szeretik krémszerü izéért. Kitűnő bármilyen okból eredő erőhanyatlás és gyengeség ellen. A SCOTT-féle EMULSIÓ a legkiválóbb. Az Emuisió vásárlásánál a SCOTTféle módszer védjegyét - a halászt — kérjük figyelembe venni. Egy eredeti üveg ára 2 K 50 fillér. Kapható minden gyógytárban. Országos baromfivásár Sopronban. A „Nyugatmagyarországi Földmivelők Gazdasági Egyesülete" 1909 év október hó 22, 28, 24 ón Sopronban a régi városi lovarda fedett helyiségében országos tenvészbaromfi vásárt rendez. Az erre vonatkozó jelentések legkésőbb folyó évi október hó 10-ig fenti egyesület oimére Szombathelyre küldendők meg, hol bejelentő iv, úgyszintén bővebb felvilágosítás nyerhető. Tekintettel srra, hogy ez lesz az idén a Duuántul egyedüli nagyobb baromfivására s igy a földmivelési minisztérium megbízásából az Országos Baromfitenyésztők Egyesülete ezen vásáron szerzi be a szomszédos vármegyék területén kiosztandó tenyészanyagot, a vásár igen sikeresnek Ígérkezik. A zágrábi horvát kormány és az alsóausztriai mezőgazdasági tanács is érdeklődést mututnak a Sopronban tartandó baromfivásár iránt nagyobb mennyiségű tenyészbaromfi beszerzése végett. yy A világ legtartalmasabb MALÁTA-SÖRE HERCÜLES-SÖR kitűnő izü, étvágyfokozó, csekély szesztartalmu, nem romlik. Kiváló hatású soványok, vérszegények, gyengélkedők, lábbadozók, tüdőbetegek, idegesek, álmatlanoknál és szoptatóknál. — Főraktár: Kummcr Gyula cégnél. Zalaegerszeg város bajai. Községi takarékpénztár. Zalaegerszeg város sok bajjal küzd. Annyi terhet vett magára s még annyi áldozat vár reá, hogy a jövő nemzedékek sorsáért aggódó minden polgár keresi azokat az eszközöket, ameiyek lehetővé tennék a város fejlesztését, kulturális feladatainak megoldását s a polgárság terheinek könnyítését. Már évek óta ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak a város vezetői s a képviselőtestület. Sokféle mentő gondolatba belekapaszkodtak, de a bizottság kiküldésénél tovább nem mentek. Felmerült a községi takarékpénztár létesítésének eszméje is, de a kérdés később elaludt. Dr Jámbor Márton, a város kiváló képzettségű ügyésze előhívta a feledés homályából ezt az ügyet s terjedelmes memorandumot nyújtott be a képviselőtestülethez. Lefesti a város szomorú anyagi helyzetét s uj jövödolmi forrásokra mutat rá. Ezt a derék s mindnyájunkat érdeklő munkát egész terjedelmében közöljük. Tisxtélt képviselőtestület 1 Városunk végveszedelemhez közeledik. Segítségért kiáltunk, mert városunknak segítségre van szüksége, hogy elviselhetetlen terheinek súlya alatt össze ne roskadjon. Hajszálnyi távolság választ el attól, hogy az 1909. évre a pótadónk el ne érje a 100°/

0-ot, s alig lesz kikerülhető, hogy a most következő évre a pótadónk tul ne menjen 100°/

0-ou. Arra a kérdésre, hogy mi ellenszolgáltatást nyer a közönség ezért a sok áldozatáért, a felelet nemcsak hogy nem kielégítő, de bízvást elmondhatjuk, hogy elkeserítő. A közigazgatási tevékenység legnagyobb részét az állami ós megyei feladatok teljesítése emészti meg. Ezt részletezni nem szükséges, hiszen tudjuk, hogy az államnak és megyének direkt és indirekt adó ciméu járó minden fillért a mi fizetett tisztviselőink biztosítják ós hajtják be; tudjuk, hogy a gyámi és gondnoksági ügyek ellátásától kezdve, a vízjogi, a halászati, az erdőtörvényen át, a cselédtörvényen keresztül a sok pénzbe kerülő rendőri igazgatásig, az állam ós vármegye a mi fizetett tisztviselőinkkel hajtatja végre és végezteti el mind azt a munkát, amit mielőtt az állam vagy a vármegye saját tisztviselőivel végeztetett. Mindennek betetőzéseül a város adja az államinak nevezett iskolák épületeit és bex-endezését s jelentékeny összeggel járul az állami iskolák fentartásához. Szemlátomást közeledik az az idő, amikor elodázhatatlan kényszerűségnél fogva uj iskolák építésére kellelszánnunk magunkat, mert a közbiztonság és gyermekeink érdeke törvényszerűen fogja ezt reánk parancsolni. A város a saját kezelésébe vette át az állami elme osztályt s jóllehet, hogy az elmebetegek kórházi gondozása és ellátása eminens állami érdek, nem szenved kétséget, hogy a város közönségére ebből is számba veh?tő kiadásek fognak származni. Meg nem másítható felsőbb hatósági intézkedésnél, de a közszükséglet érdekeinek kielégítésére vonatkozó kötelességnél fogva is sürgős szüksége merült fel az uj, modern közvágóhíd létesítésének 8 ha csak pénzünket pazarolni nem akarjuk, ezt olyként s olyan berendezéssel kell iétesitenŰDk, hogy az céljának s feladatának mindenben megfeleljen. Lehet, hogy tiamarosan meghozza majd a befektetett tőkének tisztességes kamatjait. Egyelőre azonban előttünk az az egy bizonyos, hogy a kiadásokat meg kell tennünk. Az uj kaszárnya épitésének ügye ma már oly annyira előrehaladt, hogy hozzávetőleges számítás mellett táplálhatjuk azt a reménységet, hogy számba vehető áldozatok nélkül létesíthetjük azt B nem lesz szükséges a vissza fejlődés felé vezető útra az első, azt a döntő jelentőségű lépést megtennünk, amelyről visszatérés alig-alig lehetséges. Ebben a remélhető legjobb feltevésben is kisórteties szemmel mered arcunkba annak az ijesztő helyzetnek a képe, hogy a régi kaszárnya épület megüresedik s az reánk nézve egyelőre 25—28.000 kor. pozitív veszteséggel jár, ami majdhogy nem ugyanennyi percentnyi pótadó emelkedés jelentőségével bír. íme tisztelt képviselőtestület, rövid gyarló vonásokkal ecsetelt vázlata annak a képnek, amely előttünk áll; s hogy nem mondtam el mindent, amit ellehetett volna mondanom, eléggé illustrálja az, hogy elhallgattam a rövid idő alatt várható szükséges»égét annak, hogy a tisztviselők számát a felszaporodó munkára való tekintettel szaporítani, erre és a mindinkább nyomasztólag érezhető drágaságra is tekintettel a tisztviselők fizetését emelni és amit legelső helyen kellett volna említenem, — a sok egyéb elhallgatott kisebb nagyobb jelentőségű szükséglet mellett, — a városra direkt módon hasznot nem hajtó, — nagy — egyenlőre, a tervezgetések szerint ismeretlen nagyságú vasúti beruházásokat megtenni a város közönségének a lótfentartás ösztöne fogja megparancsolni. Sivár kép, vigasztalan kilátásokkal ! Kihez fordulhatunk segedelemért; kitől várhatunk valamit szorult helyzetünkben ? A szük marku kormánytól, amely feladatát betöltöttnek véli azzal, hogy nem veszi tőlünk el]azt, amit nem is ő adott ? Attól a vármegyétől kérjünk talán segisséget, amelyik székelő holyét tekintette mindenkor a mostoha gyermekének; attól a vármegyétől, í amelyik saját tisztviselőit egy másfél száz éves kaszárnya szomorú odúiba zárja be s habár magának sinus kielégítő szállása, még annak is egyrószét bérbe adta ki, hogy a bevételeit szaporítsa. Attól a vármegyétől, amelynek urai, ha a saját tisztviselőik baján segíteni akarnának, kénytelenek lennének utolsó kabátjukat, szegények, levetni, hogy ne mondhassák, hogy engedik őket rongyokban járni? Nem tisztelt képviselőtestület, mi ettől a vármegyétől ne várjunk, mert nem is várhatunk semmit sem. Köszönjük meg hálás szívvel, hogy a vármegye urai ellátják a piacunkat tejjel, vajjal, vízzel, drága pénzért anélkül, hogy abból egy fillért is nálunk hagynának; anélkül, hogy csak helypénzt is fizetnének. S ha helypénzt fizetnének is, akkor ia mi fizetnénk meg a tejnek, a viznek és a helynek is az árát. Az őz, a nyul, a fácán, a fürj és a fogoly, a spárga és a szamóoza szállítóit és fogyasztóit pedig ugy sem kell sajnálni. Hiszen ha Zalaegerszeg gazdag város lenne, ha volna vagyonososztályunk ! Akkor aligha volna indokolt az a merészségem, hogy ilyen szociálista izü hangon beszélek a nem zalaegerszegi vagyonos osztályról. Ámde Zalaegerszeg városa telisded tele van az úgynevezett improduktív népséggel, akik többé kevésbbé szűkös fizetésük legnagyobbik részét a közönségre hasznot nem hajtó vidékieknek adják át. A városnak gyártelepei nincsenek, ipara tengődik, kereskedelme pang. Nyugovóra térve minden ember annak örül, hogy ismét eltellett egy olyan napja, amelyik különösebb baj nélkül való volt. Zalaegerszegen ma már nem gazdagszik meg senki. Zalaegerszegen az adók emelkedése nem mértéke a vagyonosodásnak, csak a város szükségleteinek, legföljebb az állam, a megye vagy nem fizető városi közönség követeléseinek a fokozódását jelenti, szemben a várossal. A város a villamos üzemet a saját kezelésébe vette át. A legbecsületesebb s a leggondosabb üzleti szellemben történő vezetés mellett sem lehet arra számitanunk, hogy a jelenlegi berendezkedés mellett az olyan jövödelmet produkálhasson, amely a város háztartásában kedvező fordulat előidézésére hatást gyakorolhasson és mihelyt az áramfogyasztás oly nagy mértéket öltene, hogy a jövödelemnek jelentékeny szaporulatára lehetne számot tartani, abban a pillanatban elő áll annak szüksége, hogy az áram fejlesztő telepet ismét nagyobb összegű befektetést követelő bővitéssel tegyük feladatának teljesítésére képessé. Az uj vágóhíd létesítésétől, amint fentebb már kifejtettem, egyelőre jövödelem szaporulatot nem remélhetünk; legalább oly mértékben nem, amellyel a város közgazdasági és kulturális feladataink teljesítésére szolgáló elégséges erőforrásokat elő teremthetné. Feltételezve azt, hogy akadna nagyobb szabású gyári vállalkozó, aki hajlandónak jelentkeznék valamely gyári telep létesítésére, mondjuk a megüresedő honvéd laktanya helyiségében, arra való tekintettel, hogy az bizonyára nagyobb szabású kedvezményeket követelne a várostól, talán hosszabb időre terjedő pótadó mentességet, amelynek megadása elől a város közönsége saját jövője érdekében aligha zárkózhatnék el, kétségen kivül áll, hogy a város az esetben sem számithatna egy ideig d rekt jövedelem szaporodásra, sőt talán inkább áldozatokra. Meg lehetne, sőt előbb utóbb meg kell kísérelnünk, más városok példáján indulva, a városok jövödelmeinek szaporítását a kövezetvám szedése által. Ezek a jövödelmek egyelőre azonban problematikusak, nemcsak azért, mert engedélyezése a kormány jóváhagyásától függ és az irányzat ez idő szerint nem mondható kedvezőnek, hanem azért sem, mert ennek a jognak engedélyezése esetén a város területén áthúzódó összes törvényhatósági utak kezelését és fenntartását a városnak kellene átvenni s az utak megfelelő módon való átépítését elvállalni » igy mindig kétséges maradna, hogy a vámszedési jognak gyakorlatából származnék-e oly haszon a városra, amely a szükségleteinek a fedezésére érezhető számbeli hatást gyakorolni alkalmas lenne. Ennek a számba vételénél nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy a városnak fejlett ipara, szóles körre kiterjedő kereskedelme ma még nincs; piscának egy tekintélyes részét Körmend absorbeálja s minden valószínűség szerint elő