Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-05 / 36. szám

422 •Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 1909 szeptember 12. ez a honfitársunk nem tanulatlan falusi ember, akivel nagyon könnyen elbánnak az ügynökök; hanem képzett, világlátott iparos, aki * jó viszonyok mellett mindenütt megél. Öt millió ember tengődik munka nélkül — irja, a hatalmas Egyesült Államokban s a helyzet ahelyett hogy javulna, folytonosan rosszabbodik. A nagy vállalatok üzeme jórószben szünetel. Akár kétszerannyi munkásnak adhatnának kenyeret, mint amennyit elbocsátottak. De kénytelenek munkásaikat elbocsátani, megrendeléseiket elintézetlenül hevertetni, mert nem kapnak pénzt. Mennél többet dolgoznak, mennél több embert foglalkoztatnak, annál több pénzre van szükségük, mivel a nagy üzletek mind határidőre szólnak s átlag félesztendeig kell várniok számláik kifizetésére. De a nagy pénzüzérek tótlenül ülnek pénzeszsákjaikon s emiatt tesped, pang minden ós néhány millió munkás nyomorog pénz és kenyér nélkül. S a nyomor egyre kétségbeejtőbb, mert jobb viszonyokra kilátás sincs. Itt ott megnyílnak ugyan a gyárak, újra felvesznek néhány száz, vagy néhány ezer elbocsátott munkást, de mindez alig változtat a nagy munkásnyomoruságon. Millió számra állanak a munkáskezek még ma is dologtalanul. És fogy a megtakarított pénzecske, amit otthon, a lenézett, elhagyott országban gyűjtöttek, mig az adósság egyre szaporodik. Áz ipari tétlenség még ma is oly nagy, mint a mult évben volt. A visszahatás pedig egyre általánosabb. Súlyosbítja az amugyis nehéz helyzetet a határvámok leszállításának terve, ami óriási versenyt jelent a jövendőben. A munkásnak feltétlenül olcsóbban kell dolgoznia, mert az amerikai termelő, hogy a külfild iparcikkeivel megállhassa a versenyt, feltétlenül le fogja szállitani a munkabéreket és a munkás kénytelen lesz dolgozni a jelenlegi bérnek feléért is. Bizonyos tehát, hogy a kivándorlás csökkenni fog, mig a visszakivánkozók száma szaporodik. Amerika nem aranyország többé, hanem a munkásra nézve a nyomor ós szenvedés tanyája. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Publ. Óvintézkedés. Egyik göcseji faluban nagy esemény törtónt. Az úgynevezett tókák egyikébe egy kis 6 éves gyerek belekerült és a tóka színültig lévén vízzel, annak rendje és módja szerint végérvényesen belefúlt. A kis ügy hatósági beavatkozást igényelvén, k'száll a járásorvos is. Előkeritteti a birót, de a gyereken még annak a közbenjöttóvel sem lehetett már segíteni. De hogy a kiszállásnak valami látható eredménye mégis legyen, meghagyja, hogy a tókát, ha már betömni nem is lehet, vagy sánoolják vagy korláttal vegyék körül, nehogy hasonló szerencsétlenség adja elő ismét magát. — Még pedig — teszi hozzá nyomatékkal a doktor — most mindjárt. — Csakhogy ez nem lehet — szól a biró — mert ma vasárnap van és ilyenkor senki se bolond, hogy közrnunkázzék. — De hát ezt a tókát mégse lehet igv hagyni. Hát mondja csak, a lelkére veszi, ha valaki bele talál megint veszekedni ? — ÉQ nem veszem, de hát magam nem állhatok neki a körülkerítésnek ! Na még csak az volna szép. — Hát akkor mit csinálnak ? — Mit?! — szól bele a kisbíró, ki szintén jelen volt a helyszíni szemlén. — Meg van már, nem kell félni. Keritsen a doktor ur olyan piros cédulát, amelyre ez vau irva : Itt járványos beteg van 1 Idegeneknek tilos a bemenet — és azt ide az egyik fára fölszegezzük. A javító vizsgákról. Az iskolák napja — szeptember eleje — nemcsak a beiratás körüli tülekedésnek, a könyvvásárlásnak s egy pár diák keserves izzad isának szezonja, hanem alkalmas arra is, hogy e rovat, számára termeljen anyagot. E^y megtermett, jóképű diákgyerek, aki tanulmányait, mikéut a jelek is mutatják, nem az iskola, hanem az élet számára tőkésiti, állott javitó vizsga elé, amiért óv végén a fizikából elbukott. Kérdez tőle a tanár egy pár kérdést a hang és fénytanból, a hősugárzásból, végre — miután emberünk annyi jártasságot mégis elárult, hogy feltehető volt róla, miszerint tudja, hogy a tankönyve miként néz ki — a tanár rátér a testek vonzódására. — Mondja csak meg nekem, miféle erő az, ami a világegyetemet összetartja ? Diákunk csak néz egyet és a csodálkozás, mely arcára ráül, nyíltan elárulja, hogy ő meg viszont azt kérdi magában, hogy hogyan lehet egy javitó vizsgástól ilyet kérdeni ? De rövid habozás után azért mégis kivágja a feleletet. — Az az erő, ami a világegyetemet összetartja, ... a szerelem. * Ugyanezen alkalomkor mesélték el ezt is, mely azonban már a rendes vizsgákon történt. Az eset színhelye az elemi iskola. A tisztelendő ur éppen a hittanból eximinálja a fiukat. Egy bátor fellépésű fiúcska kerül elébe. Ismeri jól a tisztelendő ur, hiszen jár is a házukhoz. Hozzá ott van a fiúcska papája is, hát ő maga szeretné legjobban, ha a gyerek brillírozna. És a kis úrfi tényleg szépen felel minden kérdésre. — Na jól van fiacskám, látom, hogy tudod a hittant. Hát most mondj nekem egy szép templomi éneket. Megcsillan a fiu szeme és büszkén kivágja: — Elmegyek a templom mellett . . . A harsogó kacagásra, mely a felelet nyomán keletkezett, még a tisztelendő ur is elmosolyogta magát. — Te kis csacsi . . . hiszen szép, szép ez is, de ez nem templomi ének. Ám a gyerek nem hagyja magát terrorizáltatni. — Pedig édes apámnak ez tetszik a legjobban ! * Egy megrögzött szójátékos aztán, mikor ezeket a dolgokat leadták, ezt kérdi a szomszédjától: — Te 1 Mondd meg nekem, mi a különbség: az óra, a szamár és a tanitó között ? Persze hogy senki se törte rajta a fejét, hát maga a kérdező adta meg a feleletet. — Pedig igen egyszerű. Az óra: üt — a szamár: legel, — a tanitó meg: ütlegel. Szemelvények. Jegyzőválasztás volt egy nagyobb községünkben. A közönség nagy lelkesedéssel választotta meg az uj jegyzőt s a lakoma is megfelelt az emelkedett választási hangulatnak. Toaszt is volt bőven. Ezekből a felköszöntőkből loptuk a következő szemelvényeket. „Az Isten éltesse az egész indítványnak a szerelmónyót; dicsértessék a Jézus neve". — "Áz Isten éltesse, aki a jegyző elbocsátásának indítványát kezdeményezte". — „Az egész indítványt köszönettel fogadjuk és eredményezzük a jegyzőválasztást." — "Könyörgöm alásan, elmondhatom az elvemnek, hogy a régi jegyző megbetegedve kapta meg a nyugdíjat." D/Cerengés. Mióta egymást elkerüljük, S nem várlali ott a szegleten, Nevem se jut ugye eszedbe . . . Édes, sápadt, szép gyermekem ? Pedig látod, sok hosszú estén, Mikor meséket álmodom, Egyszerre mintha rózsa ujjak Simogatnák a homlokom. Oly édes, ismerős ez érzés . . . Legott rímet keresgetek . . . Fülembe zsongnak újra . . . újra . . . Azok a régi énekek . . . Eszembe jut a kis szobácska Tudod te! .. . Ott az asztalon . . . Ugye hogy mindig ott hever még Néhány szerelmes bus dalom ? Ugye, ilyenkor te merengsz ott A csengő, lázas sorokon? S ugye, ilyenkor a te ujjad Simitja forró homlokom ? Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből. Pályázat ipariskolai ösztöndijakra. Alulírott kerületi kereskedelmi és iparkamara pályázatot hirdet az 1909/10-ik tanév folyamán az iparos szakoktatás céljaira szolgáló öt iskolai ösztöndíjra. Ez ösztöndíjak egyenként 200 (kétszáz) koronára rúgnak. Pályázhatnak a kamara kerületében (Moson, Sopron, Vas és Zala megyék, valamint Sopron sz. kir. város) illetőséggel biró oly szegénysorsu ifjak, akik az ország területén fennálló valamely iparszakiskolának, felső ipariskolának vagy iparművészeti szakiskolának beiratkozott s az illető intézet előadásait rendesen látogató jó előmenetelü tanulói. A kérvényhez csatolandó a születési és illetőségi, továbbá az iskolai bizonyítvány, illetve ily bizonyítvány hiányában az ösztöndíjakra ajánló nyilatkozata azon tanintézet igazgatóságának, amelynek tanítványa a folyamodó. Ha a folyamodó állami, törvényhatósági vagy általában közpénztárból származó ösztöadíjakban vagy másféle segélyben már részesedik, a folyamodványban ez is felemlítendő. A pályázati kérvények legkésőbb folyó évi szeptember hó 25-ig az alulírott kamarához küldendők be. Pályázati hirdetmény. Alulírott kamara a budapesti „Keleti Kereskedelmi Akadémia* kerületbeli hallgatói számára 600 szóval hatszáz koronás ötztöndíjat alapított, mely ösztöndíjra ezennel pályázatot hirdet. Erre az ösztöndíjra csakis a kamarai kerület (Moson, Sopron, Vas- és Zalamegye és Sopron SE. kir. város) területén illetőséggel biró ós valamely felsőkereskedelmi iskolát avagy a »Keleti Kereskedelmi Akadémia* első évfolyamát sikerrel végzett hallgatók pályázhatnak. A pályázati kérvény, melynek a pályázó nevét, lak- ós illetőségi helyét, osaládi ós szüleinek vagyoni viszonyait, erkölosi magaviseletét feltüntető okmányokkal kell fölszerelve lennie s a melyhez a pályázó felsőkereskedelmi iskolai érettségi bizonyítványa avagy a »Keleti Kereskedelmi Akadémia" első évfolyamának sikerrel való elvégzését tanúsító bizonyítvány csatolandó, legkésőbb folyó 1909. óvi szeptember hó 15-én délelőtt 10 óráig nyújtandók be kamaránk elnökségénél. A kamara fenntartja magának a jogot, hogy több kiváló minősitvénnyel biró pályázó jelentkezése esetén a 600 koDnás ösztöndíjat a két legérdemesebb pályázó között ketté oszthassa. Előnyben részesülnek, akik az Akadémia I. évfolyamát kamaránk ösztöndíjával kiváló sikerrel végezték és a most kezdődő tanévvel a második évfolyamra iratkoznak be. Hirdetmény. A kisbéri m. kir. állami ménesintézet parancsnoksága pályázatot hirdet az intézeti kórházban elhelyezett betegek és ápolók, kbl. 20—25 személy, 1910. évi január hó 1-től kezdődő 3 év tartamán át való élelmezésére. A pályázatok beadásának határideje f. óvi szeptember hó 23-ának délelőtti 10 órája. A szükséges ajánlati űrlapok, a feltételek füzete és az étkezési szabályzat a ménesparanednokságnál kaphatók. Sopron, 1909. évi augusztus hó 26-án. A kerületi kereskedelmi és Iparkamara. Hivatalos rovat. Hirdetmény. I. Közhirré teszem, hogy a városházában elhelyezett hivatalok hivatalos óráit f. évi szeptember 1-től hétköznapokon délelőtt 8-tól 2 óráig, ünnepnapokon (vasárnap, nemzeti ünnep, karácsony, húsvét és pünkösd első napját kivéve, mikor a hivatal szünetel) d. e. 9—11 óráig állapítottam meg. Sürgős ügyek elintézésére azonban d. u. 2—4 óráig szintén nyitva áll a hivatal, az anyakönyvi hivatalos órák pedig változatlanul betartatnak. Adó s egyéb be- ós kifizetések hétköznapokon d. e. 8—12 óráig eszközöltetnek.