Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-11 / 28. szám

2 • Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1909 juliua 11. A közgazdasági érdekek sürgetve követelték a vonal kiépítését. A Balaton nagy nemzeti kinos, amelyet azonban nem lehetett úgy gyümölcsöztetni, hogy a természettől adott előnyei érvényesülhessenek, mert északi része nélkülözte a modern közlekedési eszközöket. A déli parton fellendült ugyan a kultura és a fürdőélet, de a zalai és veszprémi part jó része C3ak nagy kerülő utakon volt megközelíthető. Természetes, hogy a fürdőhelyek nem virágozhattak fel, a bor értékesítése meg volt nehezítve s a hegyekben rejlő értékes kőanyagot nem lehetett kihasználni. Azt, hogy az északi Balatonpartnak a vasútja csak most épülhetett ki, nem lehet sem a szegénységgel, sem az indolenciával indokolni. Annyira még elég gazdag volt Magyarország, hogy amikor száz és száz kilométer vasutat épített és államosított, ezt a vonalat is ki tudta volna építeni, ha befolyásos körök nem gátolták volna azt, hogy a Déli vasútnak, amely a tó déli partján szalad, a magyar állam konkurrens vonalat csináljon. A Déli vasút volt a legnagyobb akadály. Engedélye alapján joga volt ellenezni a párhuzamos vonalat s évekkel ezelőtt nyiltan emlegették, hogy ezen jogával élt is. A Déli vasútnak pedig hatalmas pártfogói vannak. A közvélemény ezt a magyarázatot is elfogadta, de természetesen nem nyugodottt bele s folytonosan sürgette a vonal kiépítését. Kossuth Ferenc, mint kereskedelmi minister erélyesen kezébe vette az ügyet és neki köszönhetjük, hogy most már gyorsvonatok robognak a Balaton zalai partján is. A balatonvidéki lakósság főfoglalkozását a szőlőművelés képezi, amely az utolsó évtized alatt még eddig ezen a vidéken el nem ért mérveket öltött. A szőlők rekonstrukciója már magában véve is paranosoló indok volt arra, hogy a vonalat kiépíttessék. A balatonmelléki bortermelés értéke mintegy 1U millióra tehető. Ez az érték feltétlenül emelkedni fog a közlekedési eszközök tökéletesedésével, a forgalom megkönnyítésével. Fontos jelentősége az uj vonalnak az is, hogy Budapest és a Balaton között gyors és olcsó összeköttetés létesülvén, a nyaralást, üdülést kereső közönség számára megnyílt a gyönyörű vidék. Előrelátható, hogy a vasút mentén uj nyaralótelepek, fürdőhelyek létesülnek s az emelkedő fogyasztás a nép gazdálkodásának, vagyonosodásának fellendülésére vezet. Kossuth Ferenc a balatonparti vasút kiépitéséie vonatkozó törvényjavaslatot 1906. év október végén terjesztette be a képviselőházhoz. A javaslat indokolása a közigazgatási érdekek mellett különös fontosságot tulajdonit a vonalnak íorgalompolitikai szempontból, mert ezzel lehetségessé vált az, hogy az államvasutak a dunántuli s nevezetesen a ba'atonmelléki forgalomban közvetlen útirány felett rendelkezzenek. Hivatkozott az indokolás arra is, hogy ezen a vidéken az állattenyésztés sem ölthet megfelelő arányokat s ennélfogva a szőlőgazdaság sikeres művelése is nehézségekbe ütközik. A képviselőház közlekedésügyi bizottsága, amelynek előadója dr. Óváry Fereno volt, teljesen magáévá tette a javaslatot s miután ezt a pénzügyi bizottság 1907. február 23-án tartott ülésében szintén letárgyalta, az ötszakaszos javaslat a ház elé került, amely azt megszavazta s már 1907. év április 9-én az 1907. évi XX. te. életbe lépett. A vasút építésére 14 és fél millió korona irányoztatott elő, amelyből egy millió az érdekeltség által az államnak minden ellenszolgáltatás nélkül visszatéríttetett. Zalavármegye a területén futó vonalrész minden kilométere után 6000 K, összesen 410.000 korona hozzájárulást szavazott meg. A vasút kiépítését Babócsay Hermann budapesti vállalkozó és Baján János mérnök vállalták el 8 a munkálatodat 1907. év tavaszán megkezdték. A munkálat teljes befejezésére a vállalkozók két évi határidőt kaptak, amelyet azonban a munkáesztrájkok és a kedvezőtlen időjárás miatt betartani nem tudtak s így a vonal osak julius hó 8-án volt megnyitható. A vonal 126 kilométer hosszú. A vasút a szép Balaton partján immár a megvalósulás stádiumába lépett. Gyorsvonat robog le kétszer napjában a fővárosból Börgönd, Szabadbattyán, Kenese, Almádi, Alsóőrs, Balatonfüred, Tihanyaszófő, Dörgiose, Akaii, Zánka, Badacsonytomaj, Badacsonyhableány, Tördemioen keresztül Tapoloáig 60 km-es óránkénti sebességgel száguldva, dübörgő zakatolással vive a lelket felvidámító szép Balaton parton a vidám, nyaralást, üdülést kereső köíöneéget. Ezen vonalba nyert bekaposolást a Veszprémből Almádin át Alsóőrsig naponkint 4-szer közlekedő szárnyvonal. A m. kir. államvasutak és a os. és k. szab. déli vaspálya űzemforgalruába bekupcíolást nyert az uj vasút, még pedig a lehető legelőnyösebben. A fehér és tolnavármegyei, valamint a bicske—székestehérvár—sárbogárdi helyiérdekű vasutak Börgöndnél ágaznak szét, itt létesült kiinduló pontja oz uj balatonvidéki vasútvonalnak, melynek pályáját Fúle és Kenese között vágja át a győr—veszprém—dombóvári h. é. vasút pályateste. A Székesfehérvár—Bud tpoEt között közlekedő déli vasútvonalon jön napjában 4-szer Székesfehérváron keresztül Börgöndön át a Balaton innenső zalai partján az uj vonal 2 gyors és 2 személy vonatja. Indul Budapest keleti pályaudvarból Székesfehérvár, Börgönd, Kenese, Balatonfüreden át Tapolcáig reggel 5 óra 50 perc személyvonat, 8 óra 20 pero gyorsvonat, délután 3 óra 50 pero gyorsvonat, továbbá Adonypuszta—Szabolcs—Székesfehérvári vonal Börgönd Állomásból 1 óra 50 porc nappal személyvonat. Az ezen vonalba beágazó veszprémi szárnyvonal 4 személyvonata Veszprémből Honvédlaktanya—Sientkirályszabadja—Sárkuta 4. az. őrház—Bjlaton-Almádi—öreghegy — Alsóőrsre 4 óra 35 pero, 9 óra 25 perc, 1 óra 22 perc ós 5 óra 20 perckor délután. Az uj fővonal Alsóörs állomásából vissza Veszprémbe reggel 6 óra 50 perokor, 12 óra 61 perokor, 3 óra 48 perokor, 7 óra 50 pero és este 10 óra 32 perokor indul. Az előreláthaló nagy nyári személyforgalom tehát ezen előnyös összeköttetésekkel mindenesetre ügyesen van megoldva ós a gyakori vonatközlekedéssel a közönség kényelme minden tekintetben ki van elégítve. Az uj vonalat 8-án nyitotta meg a kereskedelmi miniszter nevében Szterényi József államtitkár. Az ünnepélyes megnyitáson Zalavármegyét gróf Batthyány Pál főispán ós Arvay Lijo3 alispán képviselték. Főispánunk Budapesten osatlakozott az államtitkárhoz, alispánunk pedig Alsóörsön fogadta a különvonatot, amely reggei nyolc órakor indult el Budapestről. Az államtitkár kíséretében voltak a kereskedelmi miniaztérium és az államvasút igazgatósága részéről Stetina József miniszteri tanácsos, Marx János, az államvasút elnökhelyettese, Kotányi Zsigmond udvari tanácsos, államvasuti igazgató, Pulszky Garibaldi, a vasúti és hajózási főfelügyelőség vezetője, Geduly Gyula magyar államvasuti igazgató, Horváth Károly vasúti és hajózási főfelügyelő, Szterényi Sándor ós Lessner Rikárd miniszteri titkárok, Winkler Ignác főmérnök, Kain Albert felügyelő. Az államtitkárt útjára elkísérték továbbá Széchenyi Viktor gróf Fejérvármegye és Batthyány Pál gróf Zalavármogye főispánja, Nagy Emil, Eitner Zsigmond, Fábry Károly, Dobrovios Milán, Horváth Gyula ós Múzsa Gyula országgyűlési képviselők. A különvonat utja Börgöndtől illetve Szabadbattyántól kezdve diadal ut volt. A magyar stilusban épült állomásokat fellobogózták s mindenütt nagy néptömeg várta a megnyitó vonatot. Ünnepélyes fogadtatások voltak Polgárdiban, az akarattyai alagutnál, Almádiban, Kenesén, ahol Hunkár Dénes ve^zpróo.i főispán beszólt, Almádiban, ahol Veszprém város polgármestere mondott köszönetet az alsóőrs—veszprémi azáruyvasutért. Alsóörsön, ahol a vonat Zalavármegye tarka éjji pillangók, nemes vadra áhítozik, őt karcsúbb, szebb, ártatlanabb leányka „várja" . . . ott . . , ott fenn, abban az aranyos kalitkában. Hiszen ő az ur s az erdők csalogánya az uré! ... A szilaj dáridó hangjai mindent magukra vontak a várban. A koncleső szolgahad odahagyva őrhelyeit, szájtátva lesi, várja jókedvű ura parancsoló tekintetét. Csak az öreg Péter, ifjabb urának egyetlen hűséges szolgája nem hall, nem lát mindebből semmmit. Terhos a felelősség, ami ébren tartja. Tudja, érzi a jó öreg feladatát. Lopva, siri csendben, bujkálva viszi a mély börtön vaskapujának nehéz kulcsait. A megkétszerezett őrség bóditó álomba merült itt már; ismerte az öreg Péter az erdő bűvös füveinek hatását . . . „Minden készen, siessünk!" és egy perc alatt a torony lábánál állottak. BiztOB kézzel támasztja a meredek falhoz az scélizmu ifjú az előre elkészített hágcsót. Az öreg pedig figyel, néz némán, hallgatagon. Az a színes üvegü faragott ablak az ott, melyen ezerféle színben szűrődik keresztül egy kis mécs pislogó világa a szürke éjbe. Már ott áll Elemér — a vén ravasz hold most ugy elbujt a sötét felhők mögé, pedig előbb még kísérteties fénybe vonta az ifjú sötét fürtű halováoy arcát. Aztán elviszi ezt a titkot is; a haragos, villámos felhők pedig egyre gyűlnek, a torony kakasa nyikorog, csikorog. Az öreg Péter türelmetlenkedve vár odalent, miközben a hold kibújó pillanatnyi sugaránál meglátja Elemért, amint átlépi az ablak párkányt, karjaiban a szőke, fehér ruhás leánykát tartva, ki elkábultan az izgalomtól, nem tud semmit semmiről. Oly borzasztóan gyönyörű látvány ez igy, egyik felől a kandi hold, másfelől a haragos villám vakító fényinél. Ott, alant az udvarban, a sűrű, sötét zivataros éjszaka szétkergette a mulatozókat, a szolgahad, mint a kivert kuvasz á'l vissza őrhelyére. A gazda ittas vendégei bent folytatják pillangóikkal bútemető tivornyájukat . . . az ur . . . a vár ura pedig meg . . . csak jogát követeli, mit ősapái szokásos örökségként hagytak reá. A vár hatalmas termetű ura, megingatva a tüzes hegyaljaitól, lobogó fáklyafény mellett ért el a torony csigalépcsőjéig. Innen szolgáit vissza parancsolta, maga pedig végre is csak ugy ért fel az elátkozott terem nehéz, faragott ajtajáig, hogy eggyel mindig többet lépett, mint amenynyire vissza az isteni nektár húzta. Felérve kiegyenesedett ; percek teltek el, mig karmazsin piros dolmányából a kulcs előkerült. . . . Bement ... a liliom arou parasztloányka, . . . az a fehérruhás alak pedig ott állt mozdulatlanul, mereven, némán, egy kis ibolynesokor márvány keblén és ez a néma, mozdulatlan alak ott Bárdoasy ifjan elhunyt észbontó szépségű nejének fehér márvány szobra, az uz ibolya ott Ilus áldozata a szent oltáron. Mint a biztos prédára régóta éhes saskeselyű, oly szenvedéllyel ölelte magához ... a szép deli pórleánykát ... a hideg, fagyasztóim hallgatag kararai márványt. Aztán csókolta, magához szorította . . . A kitört ablak hasadékán a tomboló orkán fütyülő hideg szele csapott be . . . meg annak a mozdulatlan kőnek merev tekintete és jéghideg ajka magához térítik az ittas Bárdossyt . . . későu ... ez csak nézte azt a fájdalmasan szép madonnanroot sokáig némán, aztán felismerte. Egy hang röppent el ajkairól . . . aztán szivéhez kapott és összerogyott. A szél újra kopogtatott a tört nyiláson, aztán fujt, fütyült. A csapkodó villám fényénél, a zuhogó záporban osak homályosan vehető ki, amint a kis erdészlak ajtóján besurranik egy délceg ifjú, ölében egy lenge fehér alakkal; utánuk a még mindig egyenes tartású öreg . . . aztán a kis ajtó becsukódik . . . elült a vihar. Fent a vár is csendes, a kuvik a torony odújából rémesen visít, rá az érckakas nyikorog . . . csikorog, az őr rekedt akkordját csak töredezve adja vissza az elhaló viharban a siralom bánat völgye: Mindent tud a jóságos Ég, Nála van a kezdet, a vég. Ez történt az Urnák 1510-ik esztendejében.