Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-28 / 9. szám

1909 februir 28. geségót. Meggyőződött arról, hogy a,".okai ugy, miut egyéb földi ellenfeleit., legyőzni, p >rba sújtani «oh.» sem leaz képes. Ezen vészes tüneményekkel szemben rezignált, megalázkodott. A védetesésnek legfőbb módját, abban találta, liogy a káros természeti tünemények rendd/őinek jóindulatát igyekezett megnyerni, vagy a mi gyakoribb, folyamodott ezek ellenségeihez. Az életet és a boldogulás útját a hárem zőn látta, hiszen neki is folyton harcolnia kellelt, hol a vadállatokkal, hol az emberekkel. A maga jóakaró, hatalmas, láthatatlan segítőtársait is igyekezett harcba állítani a káros lényekkel, szellemekkel szemben. Hogy a jó szellemek segítségéi, jóindu latát biztosítsa, kedvükben járt, elhalmozta őket dicsérettel, mert tudta, hogy az embereknek jói esik, ha dicsérik öäet; biztosította Őket hűidéről, mivel tudta, hogy a mindennapi harcban megbecsülhetetlen a hűség és a ragaszkodás. 3 ha a vészes elemi nyii vánulások megszüutek, ezc annak tulajdonította, hogy jóindulata szellem 'i meghallgatták őt és harcban legyőzték az ellenséges szellemeket. Nemcsak az elemi tünemények harcában, hanem természetesen a /öldi ellenségeivel vívott harcaiban is kereste a nagy szellemek segítségét. Hogy szerezte ő meg ezen szellemeket, hogy jutott hozzájuk s miért számírott ezek áiíaadó barátságára? De tulajdonképen kik is voltak fizok ? Ezek tulajdon képeu egykor földi bajtársai voltak, a kikkel együtt haroolt és a kik bátorságukkal, erejükkel kitűntek a harcban és bölcs tanácsaikkal a békében. Különös tisztelet tárgyai voltak az életbeD, mely haláluk után még jobban fokozódott. Ha egyikök meghalt, megkísérlik a holtlest életre keltését, abban a hitben, hogy érzékeken állapota csak álom, melyet ébrenlét követ. Miután a feléledés késett, a léiekzetvétel hiányából azt következtethették, hogy a lélekzet elvált a testtől külön láthatatlan lénnyé leit, mely rendesen a holttest közelében tartózkodik. De azon hiszemhen, hogy a xzellem a holttestbe ismét vissza tog költözni ós egy uj világban folytatni fogja földi életét, a halott közelébe tesznek ételt, italt, oda helyezik fegyvereit, ruháit, sok helyt megölik lovát, feleségét, rabszolgáit, ső, az igen kiváló halottaknál felebarátait is, hogy a túlvilági életben hiányt semmiben ne érezzen és hogy ott az óhajtott tekintéllyel, sullya! tudjon í'Üépni. A kiválóbb halottaktól sokat vártak. A földi életben is erősek voltak, de annál hataimaatúioab lettek földi haláluk után. Láihatatlanok, mindéi,ütt villám gyorsasággal n^egjelenők és hatalmas erővel bírók. Egyedül Ők képesek azon eleioi erőkkel megküzdeni, melyek a rosszindulatú szellemektől erednek. Mindent elkövettek, hogy a barátságos szellemek jóindulat't, megnyerjék, állandósítsák, hogv a kinos hatásokkal szemben teijes szolidaritásban legyenek velők. Egyeseknek, a papiknak különös kötele

jfége volt, hogy a szellemekkel, kiváltképen az Isteni magaslatra enielt szellemekkel az állandó összeköttetés" fentartsák'. A pap <knak kőtoleseéaök volt ápolni a jó Viszonyt, kedvökben járni, áldozatokat bemutatni, a jósok pedig érintkezésbe léptek a szallemekkei, ezeknek akaratát kifürkészték és alkalmazkodás célját ó! a népnek is tudtul adták. Közismert tény, hogy a primitiv vallásnak igen sok és változatos faja var. A lényegben azonban megegyezők, hogy t. i. az embernek szüksége van h.-.tulmas lények segítségére. D> megegyeznek egy alapvető tel fogásban, az u. n, duaÜHiiiUS elfogadásában is, melyre egy egészen egyszerű jelenség vezeite az ősembert. A durdiziuus a! pja: az álom. Az ember álmában idegen földeken, ide/en vadászterületeken bolyong, űzi a vadat, v;tgy ellenségeit, harcol soha nem látott emberekkei, beszélget régen e hunyt bajtársaival, átél örömöt és bánatot, mialatt UISZÍJÍ. Ő természetesnek találja, hogy ezen idő alatt lelke messze elkalandozott, igen ám, de hozzátartozói egész h itároaottan bizonyítják, hogy ő álmodott, terte otí nyugodott, a hol lefeküdt. Nyilvánvaló tehát az az okoskodás, hogy az embernek két lénye van, az egyik a lélek, tnely eitsalündozhatik án elvá!hatik a testtől, a hová ismét visszatér, a másik a test, mely az álom alatt helyén maradt. A halál nem egyéb, mint a j^iek elválása a testtői. A lélek azután h >1 a fó'dÖ3, h >1 a fóidön tu! tartózkodik. Ha a lélek a fö'dön marad, I kötözhetik egyes tárgyakba vagy növényekbe, áiiat • JJ.I. >Z»lsf»egye, Zal&vlinnegye; Hh-litp* ai • »-UGnn -.TJ*-* <u A ftóliaimádók pl. az élettelen tárgyakat tiszlelib, mart azt hiszik, hogy a lélek ezekbe szállott. Egy kősziklának vagy Sáára:' fatörzsnek hason lósága az elhunythoz elegendő, hogy az olhunyt lelkének a lakóhelye ebbe helyeztessék es imádat tárgyát képezze. Máskor, olegondő, hogy H tárgy az elhunyt tulajdonát, képezze, hogy a relikvia imádat tárgya legyen. A tisztelet kiterjedhet a sirra, mint a lélek lakóhelyére. Egyiptomban pl. a sírok tiBZtelote a hulla konzerválására vezetett, mart • vallásos meggyőződés szerint a lélek megmarad a bullában továbbra is. Egyébként a fetisimádás tisztán egyéni vallás volt, mindenki azt a tárgyat választja imádata tárgyául, mely re:í nézve különös jelentőséggel !>ir, amelytől legtöbbet vár. Életében többször cseréli a fe ist, eldobja a régit, hu csalódott benne, s uj fétist keres. A totemizmus: növények, állatok imádása már haladást jelent, mo rt ez nem egyéni vallás, hanem a család, a nemzetség, a törzs vallása, melyekuél egyik-másik állat a törzsnél megkülönböztetett tiszteletnek örvend és imádat tárgya. Minden faj bizonyítékát nyújtja ama hitnek, hogy az emberek ál.] átokká, az állatok emberekké alakúnak -át. így pl. a tliukik azt hiszik, hogy a medve oly ember, ki az állat alakját vette föl. A khondok azt. hiszik, hogy a boszorkányoknak megvan a kép-iáségÖk, hogy tigrisekké alakuljanak át. — As. elhunyt rokon lelkéről feltételezik, hogy néha. visszatér lakóhelyére, hiszen látják is őt ott álma ikban. Aztán vannak lények, melyek a házakba jönnek, még pedig éjjel, titokba n. A következtetés ebből világos. Afrika, Ázsia, Amerika némely népei azt tartják, hogy a kigyók, melyek különösen igy cselekszenek, a a visszatért halottak, és vallási tisztelet tárgyai. A hulládnál található állatokat szintén ugy tekintik, mint a halott által felvett állati formákat. A temetkezésre használt barlangokban ialált 87,árnyas egereket ^s baglyokat szárnyas szellemekként fognak tol. így keletkeznek az ] ördögöd és angyalok eszméi. ! Az ős 'srényeinck. '-gyik másik állathoz való [ hasonlítása szintén forrása lehet valamely állat , imádásának. így pl. a flínkit törzs két főn«Mnzetségénél a \ farkas és n holló a totem, vagyis vallásos tisztelet. tárgya. Ezen törzsek a halottat gyakran j nem temetik el, hanem a kiválasztott állatoknak ! dobják martalékul csak azért, hogy az elhuovt ! lelke beléjük szálljon. így azután az állat az ember lelkével folf-ígyverkezv , hathatós segítség nyújtására l<esz alkalmas. Ugy a fétis, mint a totem hit szeriut a szellemek a földön élnek. Egyetemesebb és emelkedettebb felfogást jelent a sámánizmus hite, mely szerint, a lelkek *>gy föJdöatu'i világban, nevezetesen az égi fcstekbeD, a nap, a holdban, a csillagokban élnok. Az égi testek tisztelete, az u. n. uranizmus a régi műveltebb népeknek volt a vallása, mellyel Égy^tomban, Babilóniában, Perzsiában és Indiában laíálkozunk. (Folyt. kŐT.) Egerszegi krónika. Rovatvezető : Pubi. Tanulságok. Unalmasan, kezdődött, de annál zajosabbon í végződött a farsang. Míg januárban egyetlen j ) egy mulatságot sem rerdeztek, addig í'bruár| ban egyik' a másikát követte ... és egyik a í másiknak sikerét rontott\ el. I Mert Mit mindeniken ugy a hogy közönség, ! volt min d .miken jókedv, volt mindeniken vonzó progr ÍÍP na, de h-t őszintén akarjuk az összeredményt I pszögezni, ttíker nem voit egyiken sem. I Hasi .nlitsuk osak össze az előbbi évek tulf zsúfolt termei t

; mikor az Irodalmi Kör január' ban és a Karácsonyfa egyiet februárban tartotj tak m ulntságot, az idei mulatságok kongó terí meivel „ Mit fogunk t inulságkép levonni? Azt, ; hogy e rendezőségek minden számítás nélkül, i nem • gonulolva a kisvárosi érzékenykedésekkel és n«g!ig álva a nagyvárosi tapintatot, rendezték mind: ;g mulatságaikat. Figyeli) aesen végig szemléltem és ha lehet igy mo'.idani,, tanulmányoztam a/, idei farsang mulatság ait HS ezen kis tanulmányomat a jövő farsang síi; őrének biatoaítása vég :tt i m pontokba foglalom. 1. Na •: ttsamb. egyáltaljában mulatságot.. Mect u közönséget, ha m^uk az olympusi Istenek szerepűinek, sem izgatja más, min t az előtte ülő hogy vau felöltözve, hogy van fésülve és miután a szomszédjával ezen nagy jele.'ítőségii ese ményeket alaposan letárgyalta, akkor f'rdítja osak érdeklődését, nem a pódiumon szereplőkre, hanem egy ujabb érkszőre, vagy a másik sorokban feltűnő hölgyre. 2. H<J még rendeznek mulatságot, ne törjék a fejüket azon, hogy miből állítsák ki a műsort. Vetítsenek osak képet, mindegy akár állót, akár mozgót, a fő, hogy kép legyen. És ha már valami művészit is akaraak: testem azt zenét, hát állítsanak l>3 mellé egy gramophoot. Ezek legalább türelmes szereplők, nem bántja őket a közönség figyelme'lensége, mint a múltkor Malonyai Dezsőt, vagy még múltkoribban Sándor Zsigát és a rendezőség nem teszi ki városunk közönségét annak, hogy hirhedtté vált tapiutatlanságáról mára fővárosban is beszéljenek. 3. Az érzékenység ápolását is lehetőleg Urtsa a rendezőség szem előtt, mert ezáltal sok kellemetlenségtől megszabadul. Éppen azért, a hol rendezőséget alakítanak, abba mindenkit, a ki egy két ember feleit már rendelkezik, valami magas tisztséggel ruházzanak fel. 4 Mivel ujabban szobalányok is kezdenek a mulatságokra feljárni, nem ugyan a karzatra, hanem a földszint első soraira, miután'ezen régi meghívói frázis, hogy „a meghivó egyúttal belépti jegyül is szolgál" mír banális, ajánlatos, ha jövőben a szobalányok részére is külön küldenek meghívót. Karnevál halála. Tegnap még a zene sikoltott, tegnap még kacagtak. Ma "szürke hamut hintenek az emberek fejükre és mindenki komolyan áll meg egy uj idősza kapujánál. Meghalt a vigság ideje! Egy herc°g csörgős sapkában, ruganyos táncos lábakkal felforgatta a nyugalmat. És az idén eléggé talpon volt ő felsége. Hej Arany Bárány most volt a te arany korszakod. Hányszor jelentek meg falaid között a sok édes babák, Bözsikék, Gizikék, Ilonkák, Jolánkák, Margitok stb (mert itt még nincsenek Ducik, Bocik, Lioák, Mucik) a kiknek mosolygott az arcuk és dobogott a szivük és a kik ugy mentek a te falaid közé, mintha ott valami boldog, jóleső dolgot találtak volna. Most mar becsukhatod a boltot, mert Karneval ő felsége 23-áu éjjel 12 órakor meghalt. Ugye hogy sokan kíváncsiak erre az úrra ? Nem csoda. Érdekes ember. Nagyon sok évet élt és mégis fiatal. Az élete ismerős előttünk. Én ismerem a halálát is. Az is olyan érdekes. Mikor legérdekesebb a keringő, mikor legszebben szól a zene, akk.r hunyja le álomra fáradt szemeit. És milyen különös a koporsója is. Fehér letaposott női cipőkből van az alja, virágokból és lopott legyezőkből a teteje és egy rakás álmatlan éjszaka és édes emlékekből a szemfedőjo. A koporsó fedelén pedig karika gyűrűk alkotják a koszorúkat. Hogy hova temetik el a herceget? A jövő évbe! Oonan majd előjön ő anélkül, hogy hívnák. Most pihenni kellett neki, azért halt meg egyrészt, — másrészt meg tekintettel volt a családapákra, a kiknek különösen a pénztárcájukat uagyon is kizsákmányolta ő felsége. Kivándorlók. A kikötőnek szennyes víz ölében Az aszó város útra készen áll, Derült az ég, mint vidám gyermek arcok; Bágyadtan ring a fodros tengerár. A tülkök búgnak, zug, kattog a kerék. Oyüriis hullámot hullámra kavar; Fut a hajó és rajta megy nyugatnak Hatszáz honához hütelen magyar. * Hatszáz magyar ... És mind erős hatalmas, Nincs köztük egyse vén, vagy csenevész. A napsütötte fedélzeten állnak Néhány vissza a messzeségbe néz; Mintha egy árva kis falut keresne, A hol egykor mint pajkos gyermek élt . . . S melyet aranyra sóvár koldus lelke Elhagy sok balga kincs igéretért. * . . . Szegény óhaza, édes anyaföldem ! Hogy zsibbasztják, hogy tépik az erőd . . . Hazátlanságba, robotos raboknak Hány százezer ment e hatszáz előtt!