Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-21 / 8. szám

1909 február 21. • Zalamegye, ZalavÉrmegyei Hírlap* 5 mal)l> szöveteket és díszmfítárgyakut szállítottak. Délamerikában pedig megtörtéüt az is, hogy egy úrnőnek, amikor a selyem ára felől tudakozódott, a kereskedő azt válaszolta, hogy yárdja (91 om.) l'/

s ezüst kanálba kerül s a világért som fogadta el a péuzt ; Deki 1'/, ezüst kanál kellett. Tessék elképzelni, hogy mily állapotok uralkodtak ilyenkor. Természetes, hogy a helyzetrontók, a zászlóbontók mindenkor kéznél vannak. A tervkováosok ütik a vasat, az alkuszok élesztik a tüzet s bámulatos, hogy az angol nép mily fogékony ilyenkor a legszövovényesebb börzemüvelet iránt is. Világos, hogy ily alkalmakkor a válság el nem maradhatott. Pangás következett be iparban, kereskedelemben. Megszűnt a munka, emelkedett a drágaság. A munkások sokszor a gépeket hitték a szerencsétlenség okozóinak, nekiestek hát a gyáraknak, felgyújtották, a gépeket összetörték s amit lehetett, elraboltak. Csak katonai hatalom tudta a fékevesztett munkásokat lecsendesíteni. Bárhol is legyen válság, Anglia mindig kiveszi belőle részét. Összeköttetésben áll az egész világgal, mindenütt érdekelve van s ha valahol megbomlik a rend, a rendetlenség egyik áldozata feltétlenül Angolország. Amióta az Észak-Amerikai-Egyesült Államok részt vesznek a világforgalomban, amióta számottevő szerepet játszanak a világ sorsának intézésében, azóta az amerikai üzletemberek véleménye szerint 4—6 évenkint mindég van válság. De nem is csoda, óriási vállalataik rengeteg tőkéikkel oly mennyiségű árut termelnek évenként, hogy abból a világ lakosságának felét el tudnák látni. Természetes tehát, hogy nem tudnak mindent, mindenkor elhelyezni ts bizony sokszor megesik, hogy Hatalmas vállalatok kénytelenek üzemüket redukálni, esetleg teljesen megszüntetni. Ezrek^válnak munkanélkülivé; a válság számtalan más tőle függő vállalatot, üzletet ránt magával s hatása kiterjed az egész államra, gyakran a vén Európára is. A sok válság közül nevezetesebb az 1839-iki, amikor csupán egy évben 959 bank bukott meg ós százával mentek csődbe a kereskedők. A megtartott vizsgálatból kitűnt, hogy a bankok abnormis spekulációja idézte elő a válságos helyzetei. Jellemző dolog történt 1892-ben. A kormány felszólította a gyapottermelőket, hogy csökkentsók a termelésüket, mert csak igy lehet a folytonosan csökkenő árakat emelni. A termelők meg is fogadták a tanácsot, még pedig oly okoskodással, hogy ő most már azért is többet termelhet, mert hisz a másik csökkenti azt. De mivel mindegyik igy gondolkodott, a végén kisült, hogy a gyapottermelés megkétszereződött s ennek nyomán kitört a gyapotválság. Még élénk emlékezetében él mindenkinek a mult esztendőben kitört legújabb amerikai válság. A trösztök túlkapásai és visszaélései ellen Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke hadjáratot hirdetett s nem egyet közülök roppant összeggel megbírságolt. A trösztök most már, hogy hatalmuk óriási nagyságát megmutassák, elbocsátották munkásaikat s készpénzüket elvonták a forgalomból. E kettős boszu valósággal csapást mórt az Unióra. Egyszerro megbénult az ipara, forgalma; eltűnt aranya és ezüstje s bizonyosan az egész világot megrázkódtató szerencsétlenség éri az Uniót, ha Anglia ÓB Fr inoziaország segítségére nem sietnek. A maga nemében páratlan a Panama-csatorna válsága. A suezi csatorna példájára tervezték a két nagy Óceán összekötését Közép-Amerikán keresztül; 843 millió fr-ban állapították meg a csatorna költségeit és építésével a zseniális Lesseps Ferdinándot bizták meg. 70 km. hosszura tervezték a csatornát s 8 év alatt csak 10 km. ut volt még készen, holott azóta a költségek már 1400 millió fr-ra rúgtak. 1888-ban rlfljgyott a pénz s most szint kellett vallani. Mindenáron pénzt kellett teremteni; a Panama-Társulat 600 millió értékű sorsjegyet szerotott volna kibocsátani s hogy terve sikerüljön, megvesztegették a képviselőket, a minisztereket, az összes újságokat. Ez a terv valóban sikerült. A legundokabb módou szerzett pénznek rövid idő alatt nyakára hágtak ; annyi szeny, piszok gyülekezett már egybe, hogy végre a parlament elé vitték a botrányt. Hogy ezt elsimítsák, Lessepst lemondásra kényszeiítették s ujabb lökével újra hozzáfogtak a cs»torua tovább építéséhez. A pénz tijból elfogyott, de a csatorna újból nem lett készen. A rengeteg sok kisebb-nagyobb részvényes erélyesen tiirgette a kormányt a közbelépésre. A köztársaság neve, becsülete torgott kockán. Mindenkit gyanús szemmel néztek, mindenkiben megvesztegetett Panamistát láttak. Lessepset és fiát, továbbá a hires Eiffelt perbe fogták, elítélték, a közvélemény azonban máig so tudott megnyugodni s azóta minden a megvesztegetést, csalást, sikkasztást röviden panamának mond. — (A csatorna azóta újból építés alatt áll.) Röviden elmondom még az osztrák és magyar nagyobb válságok történetét. Ausztriában Mária Terézia óta a papírpénzek rengeteg módon felszaporodtak. 1800 táján már több mint egy milliárd értékben voltak forgalomban. Az éropénz eltűnt, a papir pedig értékét vesztette. 1811-ben először éa 1817-ben 2-odszor a kormányok hivatalason leszállították a papir pénzértékét xl

t-6re, ami mérhetetlen vagyonnak pusztulását jelentette. A hatás rendkívül elkeserítette az embereket, hisz a legtöbb ember érdekelt fél volt. Az akkori drágaságot jellemzi, hogy egy pár csizma kerek 100 frtba került. Hogy mi is megéreztük az osztrák válságot, az természetes. A kiegyezés után — 1867 után — hazánkban szokatlan lendületet vett ipar, kereskedés, vállalkozás egyaránt. Rövid 1—2 év alatt rengeteg uj bank, takarékpénztár alakult; gyárak, vasutak épültek mindenfelé. Az áliandó jó termés csak fokozta a jólétet. Budapest rohamosan fejlődni kezdett. Roppant tőkék forogtak közkézen, mindenkin erőt vett a gyors meggazdagodás vágya. Ez szülte rövidesen a szédelgés mindenféle faját. Igen sok vállalatról kisült, hogy osak a telke van s igen sok gyárról, hogy osak a kéménye meredezik az ég felé — az üres telken. Az 1869-iki rósz termés s az iparban beálló hirtelen pangás meghozta a katasztrófát. Sok bankvállalat megbukott, a közbizalom egyszerre megszűnt, a papirosok sokat vesztettek értékükből ; az elkallódott összeget 60 millió koronára becsülték. Valamennyi válságnál nagyobb, hatásában egyetemesebb, pusztításában a legborzasztóbb . volt a 70-es években a bécsi válság, amit a gazdaság történelem »l;co>i krach c néven ismer. A kiegyezés után Ausztria is épen ugy, mint hazánk szinte hihetetlen változáson ment keresztül. Egyszerre, úgyszólván minden átmenet nélkül a legelső ipari államok sorába lépett s ennek keserves árát alaposan meg is fizette. Az idegen tőkék mesés összegben tódultak be a még ki nem aknázott országba — magából Németországból 1000 millió márka. A készülő világkiállítás is roppant hatással volt a fejlődésre. Bécs évek, sőt hónapok alatt akarta pótolni sok évszázad mu'asztásait. Oly fényes paloták épületek, oly fényűző, vidám élet kapott lábra, pld. egy színházi jegyért 2000 K-t is adtak, hogy az idegen azt hihette: Bécsben c?upa milliomos lakik. De a fényoldalnál ott settenkedett az árnyoldal is. A ragyogó drága kövek között sok volt a hamis, a fejedelmi paloták hitellel voltak megterhelve ; a legkönnyebb és a legveszélyesebb pénzszerzési módhoz fordultak tehát ezen álgazdagok : a spekulációhoz. Megkezdték az üzérkedést a hercegek, grófok, bárók és hozzájuk csatlakozott osak hamar az elvakított nép is. Mindenki játszott, még az élő halott is. A milliók a levegőben röpködtek. Természetes, hogy a csalás és egyéb bűnök sohse gondolt mértékben elszaporodtak. Csak hogy egy szomorú példát hozzak fel, egy bank igazgatója, egy volt katonatiszt egymaga 6 millió koronát vert el, szegény polgárok pénzéből. A világkiállítás nem sikerült ugy, ahogy várták. Ez megadta a bécsieknek a kegyelem döfést. A kiállítás bezárása után néhány napra megkezdődött a rombolás. Sok száz üzlet tönkre ment; sorsát senki el nem kerülhette. Nemcsak Ausztria és hazánk, hanem az egész művelt világ megérezte rettenetes hatását. Számítás szerint 1000 millió korona pusztult el, és Béoi városa éveken át érezte a legnagyobb emberi hibának, a könnyelműségnek szomorú következményeit. Im összefoglaltam a legfőbb válságok történetét. Sok tanulságot rejt magában mindegyik ; okulhat belőle mindenki, mert a válságot legtöbbször nem a természet, nem a véletlen, nem az isteni hatalom idézi elő : hanem maga az ember. Sok-sok tudós kutatta már a válságok ig»zi pontos okait, de egységes megállapodásra jutni nem tudtak. Egy hires francia nemzetgazdás/, L^uis Reyband szerint a válságok kb. 200 féle okra vezethetők vissza. A többek közül egynéhányat elsorolok. 1. Válságot idéz elő a könnyelmű életmód. 2. A spekuláció. 3. A túltermelés. 4. A háború. Ott van Ausztria példája, ahol 1887-ben az orosz háborúnak csak a hirére pár óra alatt félmilliárd vagyon pusztult el; vagy itt van most Szerbia, ahol egymást érik a bukások s ahol előbb-utóbb bekövetkezik a gazdasági katasztrófa. 5. Nagy járványok. 6. Helytelen politika. 7. Társadalmi átalakulások. 8. A királyok és fejedelmek rosz álma. 9. A Pompadourok és du Barryk. 10. Az elszaporodott anyósok. 11. Az asszonyi nyelv, mely annyi pletykát hord össze, hogy alatta összeroppannak házak, várak, gyárak, bankok, kormányok, trónok, népek és végül majd az egész világ . . . (Vége.) Egerszegi krónika. Rovatvezető: Publ. A lidérc. Egyik kisebb megyebeli városban történt. A korcsma borozójában nagy társaság ült együtt, nagyobbára jobbmódu iparosok, földművelők. Köztük van egyik suszter polgártársuk is, mondjuk Cseszkó urnák. Éppen ő róla beszélgetnek, mert hogy válni akar a feleségétől. — Hát mért nem veszi vissza a feleségét? — Mert nem lehet 1 — Miért nem lehet? — Csak. Mert nem lehet. — Bántotta? — Nem a! — Szidta? — Azt se! — Ütötte? — Na még csak azt próbálta volna meg. De hát ne is faggasanak, mert nem mondom el. — I^e hát már mért nem ? Végre is addig noszogatták, biztatták, míg a derék Cseszkó szaktárs elkezdett vallani. — Hát izé . . . ugy volt . . . ahogy mondom : csúffá tett. — De hát hogyan ? — Hogyan? Hát a lidérc tojással. Velem költette ki és csupa rántotta lett a hónomalja. Általános elképedés, aztán harsogó kacagás az egész teremben. De már erre Cseszkó uram haraggal felpattant. — De azt a fészkes fülemiléjét, rajtam ne nevessenek. A szegény emberen nem illik nevetni. Ugy volt — most már azért is elmondom — hogy semmiben sem volt szerencsém. Roszul ment a kereset. Éppen azt mondja az asszony : Tudod-e miért nincs ezerencséuk? Tudja a fene, mondom én. Mert nincs lidércünk, mondja ő. Ugy — mondám én — hát akkor szerezz egyet! Erre az asszony 13-án kiment a piacra és a 13-ik kofától vett egy fekete tyúkot, azt haza hozta és elkezdtük lesni. — Mit lestek? — Az első tojást. Hát egy nap az asszony nagy sunyi képpel jön befelé. Itt a lidérctojás ! — mondja. Hol ? — kérde n én. Itt — mondja ő s azzal előveszi a fekete tyúk első tojását. Nézem, nézem, csak olyan volt az, mint a fehér tyúk tojása. De az asszony erősködött, hogy ebben van a lidéro, osak nekem kell kiköltenem. Nekem-e ? — mondok tátott szájjal. Hát persze, feleli az asszony, különben nem lesz a lidércből semmi. Addig beszélt az asszony a lidércről, meg a nagy szerencséről, a sok pénzről, mig hittem neki. Beültem a kis szobába, befüggönyöztük az ablakot, a hónom alá vettem a tojást s elkezdtem költeni. — Na de ilyet! Hát aztán mi lett belőle? — Mi? . . . Ríntotta! . . . Azt mondta az asszony, hogy osak üljek nyugodtan, mig ki nem búvik a lidérc. Arról ismerem meg, hogy megszólal a hónom alatt. Hát én ültem és költöttem vagy egy hónapon át. Egyszer aztán megszólalt . . . — A lidérc? — Dehogy ! A legényem az ablak alatt Azt mondja: ül még az a vén szamár azzal a tojással ? Az a vén szamár, tetszik tudni, én voltam. Rá felel egy hang: ül bizony, de cssk had üljön, ugy jó az nekünk édes galambom ! Ez meg tetszik tudni, a feleségem hangja volt. Akkorát ugrottam erre, hogy a tojásból rögtön rántotta