Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-14 / 7. szám

1909 február 14. •Zalamegye, Zalavármegyei Birl*p« szolgabirák választása nem annyim izgalma* ; ugyan, a megválasztottak azonban még érdekesek. J Három jelölt volt két állásn. Dr Kiss Dezső ' lli. «zo!gabir ó, Dr Vizkelety Árpád tb. aljegyző és Cséry Bálint, aki még ezideig neiu tartozik hivatali kötelékbe. Szabad ember, jogszigorló, ahogyan a jogász embernél azt az állapotot, jelzik, amikor még olyau sonimi, akiből minden lehet. Dr Kiss Dezső hatalmas szál ember. A termetéhez szinte nem is illik az a nagy jóság, ami a/, arcára van irva. Mindenki szereti ; valószínűleg a lányok sem haragusztiak rá, mert tényleg szép fin és jó térjuek való anyagnak látszik. De egész biztosra vesszük, hogy a közigazgatás is nyer velő, mert az ilyen szótlan atléta nem hágy magával tréfálni és tud parancsolni is, h.i akar. Azzal az egyhangú választással, amelyben >rész« volt, meg lehetett elégedve. Az éljenzéstől megmozdult Deák Ferenc képe a falon. Mintha az ör"g ur rosga is he'ycselt volna. Dr Vizkelety Árpád választása már nem volt egyln'ngu. Cséry Bálint bivei névszerinti szavazást kértek. És Vizkelety 170 szavalatot kapott! Nagy eredmény ez Z ilavármegyében, ahol még a legbenszülöttebhekuek is ritkáu jutott ekkora diosőség. Hogy minek köszönheti c-zt a nagv eredményt, azt sem tartjuk titokban. Először is majd egy esztendeig ingyen dolgozott a vármegyén. És ezen hosszú idő alatt nem bántott senkit, D™ veszett össze senkivel ; jó fiu volt a szó szoros értelmében. N8£V közigazgatási kapacitás gyanánt nem akarta magát feltüntetni, mert szerény. Amilyen nvilt. f'jü ember, bizonyosan az is kitellett volna tőle, d • nem akart a tb. aljegyzői díjtalan hatáskörön túlterjeszkedni. Most már szolgabíró s tn<?g tudja mutatni, hogy az elsők közé fog tartozni, nminihogy Zalaegerszegen mint társadalmi ifjú az elsők között f >glalt helyet. Ahova belépett, oda beköltözött a vidámság, a dévaj jókedv, mert a kedves Samu (>z a b»céző neve) sohasem fogyott ki a vidám hangulatból. Amikor névszerinti szavazást kértek, megmozdult minden sarok Vizkelety érdekében. Egyik barátja nfrhány vidéki urat kapacitált a karzat alatt. Ott volt egy szeretett bátyánk is, aki régi tagja ugyan már a törvényhatósági bizottságnak ós törzsökös zalainak vallja magát, de az akcentusán valahogy megérzik m^g a felvidéki származás. Az öreg nem akait szavazni. Nem ismerte a jelöltet. — Mutassatok őtet, — mondja a kortesnek. — Had látunk képit. Macskára zaoskób3 nem voksoljuk. A kortes azonban erre nem volt hajlandó, hanem vitte az öreget szavazni. Mert tudni kell, hogy a mi uj szolgabiránk pozsonyi fiu, aki divatosan öltözik, nyírott bajuszt bórd és modern frizurát. S/óval nem hasoulit Rákóczi Ferenchez. Inkább olyan szeüd germán képe van, Ez pedig ilyen kuruc vármegyében nem nagy ajánló levél, különösen mikor az elleniéi, Cséry Bálint, jól megtermett, sudár bajuszu, inagyar képű fiu. A néppárti sarkon azonban nagyon megtetszett Vizkelety. „Jó pápista képe van a gyereknek. Erre leszavazzunk." Pedig hát n Samu vastagnyaku kálvinista. Ezt a szépséghibáját azonban el lehet neki nézni a jó szivéért. A választások mellett még egy poutja volt a tárgysorozatnak, amely elé különös érdeklődéssel néztek a bizottsági tagok. A vármegye pénzeinek elhelyezése tárgyában hozott decemberi határozatra vonatkozó főispáni rendelet volt ez a bizonyos pont, amelynek tárgyalásától vihart vártak. A vihar azonban nem tört ki s a háborgó hullámokra Bareza László felszólalása olajat öntött. A közgyűlés hajója azután vigan siklóit tova a csendesebb vizeken. Alig van még egy szónoka a vármegyének, akit olyan szívesen hallgatnának, mint Bareza Lászlót. Beszédeinek mindig megvan a hatása, amelyet szinte matematikai pontossággal ki lehet számítani. Mert minden beszédét a szivéből mondja s gondolatait nagy tudásával, dus tapasztalatainak tanulságaival és emberismeretével ugy rendezi el, hogy a nyil odatalál, ahová szánva volt s ok nélkül fájdalmat nem okoz. Lelkesedik «z autonómiáért, megbccsül minden jogot, értékel mit den cselekedetet és egyént. A meggyőződését fel nem adj'i, de nem keresi az ellentétes pólusokat, hanem az összekötő hidakat, a feszültséget kiegyenlítő pontokat. Beszédének sokszor volt már olyan hatása, mint mikor két villamos testből kisül u szikra. A szikrák kipattantak, eltűntek s a/, u tiszta fémhegy pedig, amely nyugodtan áll ég és fold között ós szembe néz a haragos felhőkkel, még fényesebben ragyog. Ha a közgyűlésen Baioza László beszél : az békességet jelent. A megyei pénzek elhelyezése egyébként más irányban is érdeklődést keltett. Azt az indítványt, hogy a vármegye kezelésében levő tőkéket a megyebeli pénzintézeteknél helyezzék el, néhány hónappal eselőtt még általános helyesléssel fogadták. Had legyen ez a néhány milliócska itthon. A pénzintézetek sem idegenkedtek a.betétektől, amelyek állandó jellegűek lettek volna, mert ezeknek a tőkéknek legnagyobb része úgyszólván mozdulatlan. Mindössze néhány százezer koron i mozog, sőt az árvák vagyona évről évre szaporodik. Az ilyen állandó betét pedig a takarékpénztáraknak mindig haszon. A megyei pénzintézetek tehát vállalták a feltételeket ; megajánlották a 4.1 °/

0 kamatot s az 50°/

0-o8 értékpapír biztosítékot. Időközben azonban az Országos Központi Hitelszövetkezet, amelynél az árvák vagyona ezidoig u el volt helyezve, 4

1/,

0/,, kamatot ajánlott s egyszersmind megmozgatta megyebeli fiókjait is, hogy a betétet megtarthassa. Már hetekkel előbb küldözték a fiókok a felhívásokat a törvényhatósági bizottság tagjaihoz. Elmondják, hogy a hitelszövetkezet a megyei fiókoknak egy és háromnegyed millió koronát bocsátott rendelkezésére s ha a vármegye betétjeit visszavenné, ez egyértelmű volna azzal, hogy a központ is visszavegyen két millió koronát a kötelékébe tartozó szövetkezetektől. A megyei szövetkezetek számszerűleg kimutatták, hogy mekkori önszoget helyeztek ki s rámutattak arra, hogy eunek a hitelnek a megszorítása egyértelmű lenne a szövetkezetek anyagi megrontásával. Hivatkoztak a szövetkezetek önzetlen működésére s kértek a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy a betéteknek az Országos Központi Hitelszövetkezetnél leendő meghagyását támogassák. Ezek a felhívások nyomtatva voltak s természetesen a központ utasítására készültek. Az egyes szövetkezetek ráütötték a saját stampigliájukat és szétküldözték. A központból kiindult akciónak megvolt a hatása. A kisbirtokos bizottsági tagok egytől egyig sorompóba állottak a szövetkezet mellett s Bosnyák Géza lelkes beszéde betető/te a sikert. Igaz, hogy a régi szokás szerint és az anyagi felelősségtől való irtózás miatt most is csak 67-en szavazták meg a néhány gyenge millió elhelyezését, de egyetlen egy hang sem emelkedett a hitelszövetkezet ellen. Az is igaz, hogy 4

1/

g°/

0 kamat s 50°/

0 értékpapirbiztosíték mellett a takarékpénztáraknak a megyei betét nom üzlet, tehát senkinek sem állott érdekében, hogy a hitelszövetkezettől elvigye a pálmát. A legörvendetesebb a dologban az, hogy az árvák nagyobb kamatot kapnak. A vármegyének pedig ez a legjobb üzlet, mert a gondjaira bízott vagyont jól gyümölcsözteti. * • * „Ne temere" . . . Hajdumegyei és debreozeni kálvinista atyánkfiai a „Ne temere" kezdetű pápai bullát a ius phiceti alapján hatályon kivül szeretnék helyezni, tehát felírtak a képviselőházhoz és a kormányhoz aziránt, hogy Őfelségétől jogának gyakorlását eszközöljék ki. A feliratokat a szokásos „Atyánkfiai, véreink" — megszólítással megküldték a törvényhatóságoknak pártolás végett. És amikor már elcsitult a bulla nyomán támadt zaj, akkor került Zalavármegye közgyűlésének tárgysorozatába a hires nevezetes eset. A sorsa előre volt látható. Először is nagy katholikus vármegye és másodszor valláskülönbség nélkül azon a nézeten vagyunk, hogy felekezeti politikát a vármegye gyűlésein nem csinálunk. Mire volna az jó? Nem vagyunk még eléggé megoszolva? Nom elég a politikai nézetek, társadalmi állás, rokonság és egyéb más szempontok szerint való elkülöuződés ? Református atyánkfiai egyértelmüleg haragusznak a bullára, mi pedig egyértelmüleg azt mondjuk, a „Ne temere" a katholikusok dolga a pro foro interno még a vármegye gyűlés sem több a praetornál. Intézzék el az ügyet a katholikusok a lelkiismeretükkel és az egyházzal. Csak természetes, hogy a katholikus papgág körében nagy volt az érdeklődés az átiratok sorsa iránt. Alig hiányzott a gyűlésről pap bizottsági tag. Itt voltak a vármegye összes főpapjai, Hdlbyk Cypriáu tihanyi apát, Dr Kroller Miksa zalavári apát, Vurglich Gusztáv felsőőrsi prépost, Illés István pacsai apát, Rosos István murakereszturi apát, Legáth Kálmán zalaegerszegi apát mind megjelentek a közgyűlésen. |Eunyi aranykeresztes főpapot ritkán láttunk együtt. Szinte szerettünk volna egy kis vitát provokálni a „Ne temere" felett, hogy a sok jeles papot hallhassuk. De vita nélkül ad aota tették az ügyet. Egy kis nézeteltérés fejlődött ki azon kérdés felett, hogy az átiratok levétessenek-e a napirendről, vagy nepirendre térjen felettük a közgyűlés. Végeredményében mindegy. Mindegyik azt jelenti, hogy semmi közünk a hajdúi határozathoz, félretesszük és megyünk tovább. Tárgyaljuk a saját helyiérdekű ügyeinket. A zajos m«gyegyülések képéhez tartozik a zsúfolt karzat. Különösen ha választások vannak, a hölgyközönség megjelenik ós gyönyörködik a sok kopasz fejben, amely onnét felülről látható. A kopaszság a kultura előrenyomulását jelzi. Mi pedig meglehetősen kulturvármegye vagyunk, tehát a kopaszságban sem maradhatunk hátra. Ha tudnánk, bogy amikor rettenetes nagyképpel intézzük a közügyeket s belemelegszünk a lelkesedésbe, ugyanakkor milyen jó^mulatnak rajtunk az asszonyok ! Furcsa dolog is az, hogy a tekintélyt sokkal könnyebb a zöld asztal mellett fentartani, mint otthon. És Lincoln Ábrahám, aki a rabszolgákat felszabadította, otthon engedelmes rabszolga volt. Aki a fórumon legjobban lármáz, otthon suttogni is alig mer. Szinte kiolvassa az ember a tekintetekből azt az önelégültségét, ami a hölgyek keblét eltölti, amikor arra gondolnak, h )gy a zajongó hazafit, a rettenthetetlent egy szál selyemmel meg tudják kötözni. Én azt hiszem, hogy a hölgyek azért szeretik annyira a forumot, mert ott látják osak, milyen hatalmasak. Egyébként ha őszinték akarnak lenni, be kell vallaniok, hogy az egész közéletet nem veBzik valami komolyan. Sőt néha napján a nyilvános szereplést a komoly kötelességektől való menekülés titulusának tekintik. Lévén a legkomolyabb kötelesség az otthon tartózkodás s a családias erények ápolása. De diadalmaskodjék osak a feminizmus! Jó lesz akkor nekünk férfiaknak. Mi ülünk a karzaton és nézzük a dus hajfonatokkal ékes bájos fejeket, az alkotmányos tusákat s közgyűlés után diadalmasan nézzük a levert ellenfelet. Konstatáljuk azonban, hogy nálunk még nem vert gyökeret a feminizmus és a karzatról osupa bájos, a modern eszméktől még meg nem férflasított aro nézett le ránk. M«g lehetnek nyugodva, hölgyeim! Ez a sok zaj, harc, küzdelem, egymás ellen való harag, a férfiak minden lelkesedése, öröme, bánata . . . mind mind az önök kedvéért van, önökért támad és merül ki. Az igaz, hogy önök nem tehetnek róla, de azért érzik, hogy igy van. Mert tudják, hogy a férfi hiúsága az asszony, s az asszony hiúsága a férfi tettvágyának a sarkantyúja. És ha tudnák, hogy milyen egyhangú a közgyűlés, ha üres a karzat; ha látnák azt, hogy ha önök távol vannak, minden szónok a főispán felé fordul, míg a telt karzat mindenkit megfordít önök felé: akkor mindig eljönnének megnézni, hogyan játszanak a komoly férfiak alkotmányost ; hogyan lelkesednek — a szép karzatért. A közélet asszonyok nélkül nem ér semmit! • * * Amióta gróf Batthyány Pál Zalavármegye főispánja, a közgyűlések befejezése mindig hangulatos, kedves és megfelel az ^ősi hagyományoknak, vagyis nagy áldomást iszunk a főispán asztalánál. Most is igy volt. Megtelt a főispáni lakás vendégekkel s az elnöklóst átvette a kifáradt főispántól gróf B itthyány Pálné úrasszony őméltósága.