Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-31 / 5. szám

• Zalamegye, Zalavármegye Hirlap< 1909 január* 31. november hó 1-étől december hó 31-éig előfordult tüzesetek száma 16 volt, amelyeknél az összes elhamvasztott érték a beterjesztett kimutatások szerint 18479 korona, melyből biztosítás folytán megtérült 4820 korona s igy a szenvedett kár 13659 koronára rug. A tüzet a teljesített vizsgálatok szerint 5 esetben gondatlanság, 4 esetben gyújtogatás okozta; a tüz keletkezésének oka 7 esetben kiderítetlen maradt. A mult ősszel a felsőrajki határban a Principális csatorna mentén elterülő berekben a tőzeg meggyulladt és minthogy az érdekelt birtokosok nem voltak képesek a tüzet eloltani, a főszolgabíró jelentése folytán a mult hóban u kir. kultúrmérnöki hivatal egyik tagja küldetett ki, akinek a szakvéleménye szerint (körülárkolás a talajviz szinéig) végzett munkálatokkal sikerült az égést megszüntetni. A közbiztonság a lefolyt időszakban nem szenvedett nagyobb sérelmet. A m. kir. csendőrség által az elmúlt időszakban ember élete elleni bűntettért 12, súlyos testi sértésért 6, hatóság elleni erőszak bűntettéért 4, lopásért 36 egyén lett letartóztatva; — különböző természetű kihágásért 221 tettes lett az illetékes hatóságok elé vezetve. Aktualitások. (Politikai hangulatok.) Bajos dolog volna nagyhangú politikai dissertáoiókba fognunk. Mert ugy áll a dolog, hogy maguk az érdemes honatyák sincsenek tisztában a helyzettel és nem tudják: mit várjanak, mit reméljenek. Hogyan tudnánk mi, jámbor vidékiek, akik immár azzal sem vagyunk tisztában: negyvennyolcasok vagyunk-e, vagy hatvanhetesek; kurucok-e, vagy labancok ? A koalíció ugy összefőzött, összekevert bennünket, hogy a ricsetet ma már nem lehet szétválogatni. Pedig egészen bizonyos, hogy vau benne sok habarék. Miután pedig — ugy látszik — közel van az idő, amikor a koalíció mégis felbomlik, sokan nem akarják elárulni, hogy csak véletlenül, vagy spekulációból álltak az uj áramlat mellé. Mert hát nem lehessen tudni, hogy a jövőben miként lesz. Ez a bujkáló politika régi divat már minálunk. És nem lehet eltagadni, hogy a magasabb politikai köröktől tanultuk. Mert ottfonn az országháza körül is a legtöbb vezér ezt cselekszi, felszínen akarván maradni. Bizonyos, hogy a politikai helyzet válságos és a legközvetlenebb válságot a bankkérdés idézte fel. A függetlenségi párt többsége nem akar tágítani az önálló magyar banktól ; a kormány egyes tagjai a közös bank hivei, sokan pedig megelégesznek a kartell bankkal. Eddig rendben volna a dolog. A többség érvényesíti az elveit. De hol a többség ós hol lesz különösen akkor, amikor a bankot — minden bécsi ellenzés dacára, meg kell csinálni. Ezt nehéz kihámozni a hangulatból, mert már hozzá vagyunk szokva ahoz, hogy az elvek fenntartásával egészen mást cselekszünk, mint amit a programún előir. A hátulsó ajtó nyitva van ebben a kérdésben is. Egyszerűen azt mondják, hogy az önálló bauk felállítása nem politikai, hanem gazdasági kérdés, a gazdasági viszonyok pedig ugy alakulhatnak, hogy háttérbe szorítják az elveket. Hát még ezt a tételt is meg lehet érieni. De amely párt a gazdasági viszonyok miatt programmját nem tudja érvényesíteni, az vagy kénytelen a programraját megváltoztatni, vagy ellonzékbe menni. Meg nem valósítható programm alapján kormányozni nem lehet. Miután pedig a függetlenségi párt az önálló bankot fel nem adhatja, mert a nemzet függetlenségének sarkpontja a gazdasági önállóság; miután továbbá ellenzékbe sem mehet, mert többséget képez s nélküle parlameatáris alapon kormány nem alakulhat: ennélfogva az önálló bank politikai kéuyszerüséggé vált. Az önálló bankot tehát meg kell osinálni. Da az a baj, hogy az egészen egyszerűnek látszó tétel —csak hangulat. A hiszékeny magyar nép hangulata, reménysége. Mikor lesz a magyar parlamentarizmus annyira független, hogy a nemzet akaratának érvényesülése a valóbágban is kényszerűséggé válik? Mikor lesz ez az ország teljesen független az idegen érdekektől ? Négyszáz esztendős függés a hálunk mögött van. Talán ennyi már nicos hátra. (A kath. népszövetség és a politika) Amikor a kath. népszövetséget szervezni kezdték, országszerte az a gyanú vert gyökeret, hogy a szövetség tulajdonképen politikai célokat akar szolgálni. A gyanú nem volt indokolatlan, mert a szervezés munkáját a néppárt indította meg s azok a kiáltványok és felhívások, amelyek a katholikusokat szervezkedésre szólították fel; azok a beszédek, amelyek a gyűléseken elh ingzottak, nem nélkülözték a politikai vonatkozásokat. A népszövetség vezérei indíttatva érezték magukat annak a kijelentésére, hogy nem akarnak politikai célokat szolgálni, csak a kath. népat akarják az egyház, a vallás védelmére s a keresztény kultura terjesztésére szervezni. A katholikus társadalom ezt az állítást ugy fogadta, ahogyan mondva volt és pártállásra való tekintet nélkül sietett a népszövetség kötelékébe. Ezzel tartozik minden katb. ember a ségével építette fel ezt a félelmetes, borzasztó várfészket. Évek teltével készen lett a vár. Hatalmas, titokzatos és későbben réme az egész vidéknek. A vár felavatásának napja egyben a bosszúállás napja is volt. Így akarta Levente. Vakitó villamfény világította meg egy pillanatra a várromot. Osszeborzadtam. Ugy éreztem, minth x a hóhér kötele fojtogatná torkomat. És a vár tovább mesélt : — A nap éppen utolsó sugarait lövelte a vár tornyára ós a biborfény sápadtan verődött vissza a szikla falakra. A toronyóra kongani kezdett, mire mintegy varázsütésre minden oldalról vasba öltözött fegyveres férfiak gyülekeztek a vár falára, melyről a Vág vizének zugó folyása tisztán való hallható. A vitézek sorfalat állottak. Érre tiz ágyúlövés jelezte a menet indulását. Legelői fekete, fényes paripán vasba öltözve hatalmas lovag haladt. Levente volt, a vár ura. Mellette hófehér lovon, hófehér selyemben csodaszép, nagy, erős asszony. Katinka volt, a hitvese. Utánuk száz lovag következett, fegyveresen, kivont karddal. Csupa szálas, félelmetes ember. A nézők most egy pillanatra összerezzentek. Összetört, őszbevegyült, szakállas alak lépdelt két fegyveres között. Szemjit a földre sütötte. A kezére és lábára vert vaslánc néha meg-meg j csörrent. Sanki sem ismert volna rá az egykor büszke, hatalmas úrra, Levente apjára : Kobuklra. Az apát az anya követte. A szegény, megtört asszony alig tudott vánszorogni, de a durva kisérők folyton meglökték lándzsájukkal a tehetetlen nyomorult rabot. Jöttek a testvérek. Számszeriut tizen. Mindannyian megvasalva. De egyetlen sóhaj nem hallatszott, egyetlen könnycsepp ki nem csordult. Némán, hősiesen viselték rettenetes sorsukat és várták még rettenetesebb jövőjüket. A családot követte Kobuldnak egész háza népe, összes szolgái, jobbágyai. A végtelennek látszó menet végre megálit. Ekkor előlépett Levente s harsány hangon ily beszédbe kezde: — Vitézek 1 Elérkezett a leszámolás órája. Látjátok ez volt itt az apám és ez az anyám. A többiekről nem is beszélek. Ezek mint kutyát kivertek házukból, kitagadtak, kiátkoztak csak azért, met úrnőtöket, az én drága hitvesemet szeretni mertem. Eskümhöz hiveu ezért mindnyájan lakolni fognak. A folyó vegye ki lelküket, az ég madarai vájják szét feipuffodc testiikes. Átkozott legyen még emlékük is. Rajta vitézek ! És néma csöndben, a napnak utolsó sugarainál egy-egy loccsanást, kinos vergődést, néma hörgést lehetett a völgyből felhallani. Utolsónak apa és anya maradt. Levente elforvallásának s az egyházának. Ezzel csak azt cselekszi, amit más felekezetek már előbb megtettek s amire az idők változása kényszerít minde'i érdekkört: szervezkedik saját egyházi érdekeinek védelmére. És hogy a népszövetség ne is szolgálhasson politikai tendenciákat, azt éppen az/al lehet elérni, ha a nem néppárti katholikus >k aktiv szerepet vállalnak a szövetség működésében, részt vesznek a gyűlésein. Zalaegerszegen a népszövetségi in >zgalomuak minden politikai élét elvette Gróf B itthyáuy Pál főispánnak a szövetségbe való belépése s Logátb Kálmán apátplébánosnak ismételten haugoztatott azon kijelentése, hogy a népszövetség nem szolgál pártpolitikát. És ahányszor megmozdul a népszövetség, ott vannak vi'ági tagjai, akik szívesen szolgálják a katholicizmus ügyét egyházi és társadalmi vonatkozásokban, de nem fogják megengedni, hogy páncélokra használj -k fel a katholikusok szervezkedését. A népszövetségi mozgalomnak az alapszabályokban kijelölt mederben való megtartására osak ez az egy eszköz alkalmas. A lekicsinylés, a mellőzés, a gyanúsítás nem érnek semmit. Dr Szabó Zsigmond perlaki tb. járásorvos a „Zala" hasábjain oikket ír a népszövetség politikai céljairól s a hodosáni megyebizottsági tag választással és a perlaki bíró választással bizonyítja, hogy a szövetség Muraközben politikai faktor. Eanek elleusu'yozására sem tudnánk mis módot, mint a kath. intelligenciának a népszövetségbe való belépését s vezető szerepre való törekvését. Ha messziről nézik a horvát papok munkáját, kisiklik a nép a magyar intelligencia befolyása alól s a népszövetség nemcsak párípoiitikát, hanem zágrábi irányt fog szolgálni. Dr Szabó Zsigmond a többek között ezeket iija : A kiitholikus népszövetség mint hatalmas politikai faktor eddig két alkalommal mutatkozott be Muraközben. Első izben a hodosáni megyebizottsági tag választásakor. Az egyik megyebizottsági tag helye Kovács RÍZSŐ elhunytával megüresedett. A régi főszolgibiró helyére a jsleniegi pariaki főszolgabíró, dr S íghváry Jenő pályázott. Éi megtörtént az az eddig példátlan eset, hogy a járás foszolgabirájác megbuktatta saját községi bírája: Purics Meuyhért. Vagy 500 választó szavazott le ezeu törvényhatósági bizottsági választáson. De nem Purics Menyhért, hanem a katholikus népszövetség buktatta meg a főszolgabírót. Peczek György oz. kanonok, a néppárt legagilisabb ós legmunkabiróbb tagja elejétől végéig ott volt a választáson, mintegy képviselve a katholikus népszövetséget. A hodosániak majdnem kivétel nélkül a főszolgabíró ellen szavaztak. Ugyanazok a hodosániak, akik Terbócz dította arcát. Mintha borzasztó bűnének tudatára ébredt volna. Azok pedig egymást átkarolva önmaguk ugrottak le a mélységes völgybe és néhány perc" múlva véres sáv jelezte a vizén, hogy apa és anya el tűntek az örök éjszakában . . . És másnap reggel hiába kereste Lavente Katinkáját. A monda szerint az éjszaka patyolat ingben, kibontott hajjal egy DŐ ugrott ie a torony ablakából. Csontjait a sziklák zúzták össze, alabástrom testét az ég madarai marcangolták szét . . . A rengeteg vadonban sokan láttak m<

;g azután egy rongyos alakot, aki uiindig kacagoit és sohasem beszélt és akiről soha senki sem tudta meg, hogy Levente volt, a sztrecsnói vár egykor hatalmas ur.t. Sok száz óv telt el o rémos história óta, da a nép azért el nem feledte. Borzadás fut végig rajta, ha orra jár estének idején. Jobban föl e helytől, mint a csata mezejétől, mint a börtön sötétjétől. Némán, remegve haladtuik tovább az utou és a megváltás érzése hatott át bennünket, a-níkor a korom sötétben a lámpákkal oly gyéreu világított felvidéki kis v.ároskábs érkeztünk. Elek Márton.