Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-03 / 1. szám

*Zalamegye, Zalavármegyei HiVap* 1909 január 3. hitték, hogy az üstökösök a hold távolságáig sem emelkedő felhőnemü földi képződmények ós nem égi testek. A rómaiak tartóíkodás nélkül követték Aristoteles hamis nézetét és Plinius hiszékenységével ugy vélekedtek, hogy az üstökösök baljóslatú, rettegni való tünemények, amelyek a földi hatalmasok megdöntésére vannak rendelve. Ritkaság számba ment közöttük az olyan felvilágosult és tiszta látású elme, mint Lutius Annaeus =Seneoa, aki egy Aristotelessel szemben is ki merte moudani, hogy az üstökösök nem múlékony földi jelenségek, hanem maradandó égi testek, amelyek ha eltűnnek szemeink elől, nem alszanak ki, hanem csak eltávoznak pályájuk oly/észére,ahol már többé nem láthatók. Mindennek dacára azonban Aristoteles tekintélye akkora volt, hogy Európa csillagászai között még a XVII-ik században is akadtak követői; és bizony igen sok fényes elme vállvetett munkája kellett ahoz, mig az üstökösökre vonatkozó elméleti nézetek Aristoteles tüzes gőzelméletétől a mai felfogásig eljuthattak. Midőn az üstökös a távcsőben először lesz láthatóvá, mindenik egyformán ködnemü golyó nak látszik, amelyen rendszerint két egymástól elütő részt lehet, megkülönböztetni és pedig egy középső fényes részt, mely csillaghoz, illetve, — minthogy önmaga rendszerint nem világit, — bolygóhoz hasonlít, és egy ködnemü burkolatot, mely az előbbit körűi veszi s amelyen az átvalágit. Az előbbit az üstökös magjának, az utóbbit üstökjének s a kettőt együtt véve az üstökös fejének nevezzük. Van azonban olyan üstökös is, amelynek lejében mag nincs, vagy legalább is_nem látható s igy az egész fej csak üstökből állónak látszik. A naphoz mindinkább közeledvén, a fej kisebb, de fényesebb lesz, az üstök megnyúlni látszik s lassankint kifejlődik belőle az a sajátságos uszály, amely az üstökösnek legjellemzőbb sajátsága. Ezt az uszályt, amely a naptól elfordított oldal felé terjedve annál fényesebb, minél közelebb vau a fejhez és annál halványabb, minél tavolabb nyúlik el attól, az üstökös Csóvájának hivjuk. A csóva eleinte kicsiny, de folyvást nő, néha lassan, néha nagyon is gyorsan. Ez a három főalkatrész minden tipikus üstökösöu feltalálható. De miként vannak Üstökösök mag nélkül, ugy vannak csóva nélküliek Í9, sőt ugy látszik, hogy idővel minden visszatérő üstökös elveszti csóváját. Az a nagy külömbség, amely egy mag- és csóvanélküli teleszkopikus üstökös es egy jól kifejlett, maggal, üstökkel és csóvával biró másik üstökös közt szemmel láthatólag is fenn ál!, felette megnehezíii egy minden üstökösre egyaránt érvényes elmélet felállítását. És még növeli e nehézséget az a körülmény, hogy igen nagy a külömbség az üstökösök egyes alkatrészei között is. így például az 1744-ik évben megjelent rendkívüli lényes üstökösnek, mely Heinsius Gottfried szentpétervári akadémikustól kapta nevét és amelyet kivüle Delisle és Loys de Clieseaux teltek észlelet tárgyává, egy helyett kettő, majd negy, sőt végül hat csóvája is volt s amellett ugy a magja, mint a csóvája folytonos változásokat mutatott. Csóvái gyengén, szép legyező alakban hajlottak szét eg) mástól. Az 18ü7-ik évi nagy üstökösnek eleinte csak egy óriási egytn^s csóvája volt, de később ez is megduplázódott. Ezt az üstököst Olbers Henrik, aki nappal gyakorló orvos, éjjel szenVtdélyes csillagász volt s aki dacára kettős tíieihivatásának, az üstökösök tanában elsőrendű szaktekintély; és méltó társa Bessel Frigyes, akt egyszerű kereskedőből iott láugeszü osülagá^ezá, — tették beható kutatás és éles megfigyelés tárgyává. De a csóva méretei tekintetében mindeniket messze felül multa az 1811-ik évi üstöi mely csóvájával 90 foknyira ölelte át az eget. E csóvát 110 millió kui. hosszúságúnak találták b alakja Olbers szerint ü res parabola-szerű vékonyfalú konoid volt, uieiyn<:k gyújtópontjában az üstökös teje a csóvával c-ak egy fényes gerezddé volt öeszeköLve, melynek átmérője 2 millió, magáé a magé 4000 kilométer volt, Ez az üstökös majdnem másfél óvi

á volt látható s ez* slutt 'lbers többször megfigyelte, hogy üslökjéri esi lcigok t'óuje majdnem gyÖngitetleniil h itolt Üt anélkül, hogy bármiféle iörést szenvedett volna. És az 181 L-iki üstökösnek 110 millió luu. hosszúságú csóváját még fölül multa az 1843 ik évi üstökösé, mert ezt az óriási nyílegyenes csóvát nem kevesebb mint 250 millió km. hosszúságiinak találtálták, ugy hogy vele az üstökös áthidalhatta volna a Nap és Mars közti távolságot. 100 millió kilométerrel volt hosszabb,, mint a Földnek a Naptól való távola. Ez a leghosszabb üstökös csóva, amelyre eddig emlékeznek. Masrji oly fényes volt, hogy világos nappal is lehetett látni. Da nemcsak szemre, hinem egyébként is érdekes volt az e ritkaszép üstökös. Pályája annyira elnyulott ellipsis, hogy csak 532 és a/

8 év múlva tér ismét hozzánk vissza. Periheliumábun oly közel járt a naphoz, hogy annak izzó felületétől csak 5^,000 km-nyi távolság választotta el, tehát sokkal kisebb, mint a meddig a napból felosapódó lángnyelvek — protuberántiák — felérnek. É* az üstökös ebben a veszedelmes közelségben, ahol a hőmérséklet 5—6000 C. fokra is felemelkedik, mégsem hamvadt el, hanem szerencsésen átjutván a periheliumon, vigan folytatta útját, mintha semmi sem történt volna. 1843 február 27-én délelőtt 9 és '/i órától 11 és '/i óráig tartott ez az átmenet, amelyet az üstökös több mint 650,000 méter másodpercenkinti sebességgel tett meg. Hát akkor a 250 millió km. hosszú csóva, amely e közben — mindig a naptól elfordulva — szintén megtette ezt az utat, milyen gyorsasággal mozgott?! Minden képzeletet meghaladó, másodpercenkint 64 millió km. gyorsaság ez, amelyhez képest a fénynek 300.000 km. terjedési sebessége is csak csigamászás. Miből lehetett az üstökös feje, hogy hamuvá nem égett a napnak 5600 C. íoku melegétői s miliői a osóvája, hogy darabobra nem törött, sőt még csak meg sem hajlott, ebben h rémséges fordulatban? Érdekes képet nyújtott az lő58junius 2-ikáu Giovanni Donáti florenoi csillagász által felfedov.utt és ennek nevéről elnevezett » Donáti« üstökös is. Eleinte ropp mt messzeségben volt; tőlünk 380, a naptól 350 millió km.-nyire. De gyorsan közeledett felénk; szeptember 30-án volt a periheliumban, október 10-én a földközelben s midőn a következő év márciusában végkép eltűnt, alig 12-ed rendű osillag fényében látszott. Keringési ideje 2 évezred, tehát legközelebb osak 3850 körül láthatják késő utódaink. Amig a/, üstökös magja csak 100 km. átmérővel birt, tehát aránylag kicsiny volt, additr a osóva hossza 80 millió kilométert tett ki. Október hóban a főcsóváu kiviil még két mellék csóva is képződött s nevezetes, hogy mig a főc9Óva, mely a fej felé sokkal c.-iucsosabb volt, mint ahogy azt a régi üstökösöknél észlelték s a haladás irányával eheukező irányban meg volt hajolva, mintha haladását valamely köreg ellentállása akadályozta volna, addig a két mollékosóva egészen egyenesnek látszott s hosszúságban a főosóvát is mghaladta. Rendkivül érdekes látványt nyújtott a Donáti üstökös magja szeptember közepén, midőn a finom éles szélű magból sajátos kiáramlás indult meg, mely a mag köré fényes ivet vont s attól sötét köz által volt elválasztva. Majd szeptember 20 ika után egy második, sőt később még egy harmadik ily fényes burok is keletkezett. Október havában ez a burok-képződés többször ismétlődött. Két kis sugárban indult ki a magból a fénylő anyag s a burkolatok csak lassankint váltak el a magtól. Közben azonban a csóva is feltűnő változásokat mutatott. 0>tóbsr 9-én a főcsóva me'ső részén, egy erősebbjn világító fényoszlop közepében egy sötétebb csíkkal — óriási tüznyelvhez Ínsonlítva kivált a csóva szeles, halványabb részéből, mintha »z egész csóva megkettőződött volna. Egyike a legnevezetesebb üstökösöknek Hailey üstököse, amelyről Hailey angol csillagász 1682ben először állapította meg, hogy 1758 körül vissza fog térni. Jóslata fényesen be is vált, mert az üstökös 1758 december 12-éu csakugyan megjelent. Palitzsch János, egy drjzda-melleki földmives és műkedvelő csillagásznak jutott az a kiváló szereuc-ie, hogy a uagy britt astxologus jövendölésének beteljesülését elsőnek hirdethette, mert ő volt nz, aki a visszatért üstököst legelőször megpillantotta. Ez az üstökös 1835-ben másodszor is visszatért. Ekkor Besse! vette beható vizsgálat alá. Október 1 éa még o-iak olyannak látszót', mint egy ködfolt, magját sem lehetett ki venni; mindössze osak némi sűrűsödést íi ködfolt közepén. O.ctóber 2-án azonban turfr feltűnő változások mentek végbe rajta. H ttod rendű osillag fényével leltünt üz üstökös világító magja, amelyből nagy terjedelmű fényes burkolat látszott kiáramlani. Az áramlás nyitott legyező I alakra emlékeztetett, amelynek középvonala a f uap felé irányult. Csóva ekkor még nem lát j szőtt. Október 8-án a kiáramlás hosszabb, de ! keskenyebb volt és már nem irányult oly hatái rozottan a nap felé, hanem balra kissé elhajolt. | Négy nappal később, október 12-éu még hosszabb ' és keskenyebb lett a kiáramlás és a nap irányi tói való elhajlás már 50 foknyi volt. Október } 13-án a kiáramlás megszűnt, a kiáramlott anyag í a fényes magtól jobbra volt elhelyezve, és a ! naptól még inkább elfordulva. Oitóber 14-éu j azonban uj áramlás kezdődött, amely ismét a j nap felé irányult és a következő napokban a balfelé mozgás tovább folyt; szóval a kiáramlás ide-oda ingott. Az üstökös osóvája, mely osak lassan fejlődött ki, nagyon keveset görbülő henger alak volt. Fejének átmérője 600.000 kilométer. Pályája elnyújtott ellipsis, moly valamivel túlterjed a Neptunus pályáján. Keringés ideje 27.714 nap, vagyis legközelebb két óv múlva, 1910-ben fogjuk viszontlátni. Addig tehát, — ha csak véletlenül nem, — nem 'ia lesz szerencsénk nagyobb fajta üitököehöz. (Folyt, köv.) Felhívás előfizetésre. A »Zalamegye< ezzel a számával huszonnyolcadik évfolyamába lép. Tiszta öntudattal tekintünk vissza erre a hosszú időre, mert hiven igyekeztünk teljesíteni kötelességünket s nem Ígértünk soha többet, mint amit be tudtunk váltani. Lapunk iránya mindig megmaradt olyannak, amilyennek Ígértük: komoly, tárgyilagos, tisztes újságnak, amely szerény erejét a közjónak szentelte. A közérdek szerény szolgái voltunk a múltban s azok maradunk a jövőben is. Fegyverünk a közérdek szeretete s az a lelkesedés, amelyet munkánkba öntünk. Tehetségünkhöz képest ki akarjuk venni a részünket abból a munkából, amely hazánk függetlenségének, gazdasági önállóságának, teljes alkotmányos szabadságának kivivásáért folyik. Legelső sorban azoban vármegyei érdekeinket szolgálóorganum sa vármegye közéletének krónikásai óhajtunk maradni. Célunk különösen az, bogy a közönséget informáljuk a vármegyei érdekű dolgokról. Közlünk minden jelentős mozzanatot, amely a vármegyei igazgatás keretében felmerül; a törvényhatósági közgyűlések és bizottságok határozatait s jelentéseit. Cikkeink a politikai, vármegyei, városi és társadalmi élet kérdéseivel és eseményeivel foglalkoznak. írásainkból igyekszünk kiküszöbölni az elfogultságot s az egyoldalú szempontokat. Különös figyelemmel kisérjük vármegyénk gazdasági életét s minden jelentősei>b közgazdasági eseményt, feljegyzünk A »Zalamegye< mint a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye az egyesület tevékenységének minden mozzanatát közli, de e mellett a gazdaközönséget közvetlen érdeklő közgazdasági cikkeket is közöl. A >Zalamegyét-nek minden hónapban egy száma, amelyben a Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei közöltetnek, az egyesület minden tagjának díjtalanul megküldetik. A »Zalamegye« közgazdasági részét Sárközy Viktor ur, gazdasági egyesületi titkár szerkeszli. Kétkedés nélkül hivatkozunk szerény lapunk sikereire, amelyeket Zalavárnu-gye művelt közönségének köszönhetünk, amely lapunkat, kezdettől fogva figyelmére méltatta, rokonszenvével kitüntette és támogatta.