Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-06 / 23. szám

4 • Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1909 juliua 11. országban épen ugy megkaphatná a maga ellenértékét, idegenbe megy és ezt követi múlhatatlanul az a luorum oessans, hogy hazai fürdőink, a melyek kincseiket hiába kínálják, nem virágozhatnak fel és tulajdonosaik minden áldozatkészsége mellett is elsenyvednek a kellő pártolás éltető melege hijján. A magyar közönségnek, mikor üdülőhelyét megválasztja, kétszer is meg kellene fontolnia, mielőtt a külföld mellett dönt. Ma már a magyar fürdők ellen felhozott panaszok : a komfort hiánya, drágaság stb. mindinkább vesztenek igazságukból. A természet pedig gyógyitó erő tekintetében pazarul ruházta fel őket. Ha itthon kevesebbet és rosszabbat találnánk, mint a külföldön, akkor is kötelességünk volna azt gyámolítani, ami a miénk; ha a hazai jót hanyagoljuk el, ez nemcsak bűn, hanem — ostobaság. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Publ. „Csak egy csibe lett . . ." Már tudniillik 16 tojásból, a hogy a nóta itt Göcsejben mondja, és bus rezignaoióval hozzá teszi: „Egerszegi lányok l9ten veletek!" Mondhatom, hogy mióta ezen közismert nótának teljes tudásában vagyok, állandóan töprengtem a fölött, hogyan lehetséges az, miszerint 16 elültetett tojásból osak egy csibe legyen. Végül is rájöttem, hogy a legexaltáltabb fantaziával, csupán a rím kedvéért van ez a szófüzés. Pedig hát nem igaz 1 Van egy komoly, jóravaló, olvasott és igen képzett fiatal barátunk, kinek a humor iránt csak annyiban van érzéke, hogy a sikerült és ötletes dolgokat, ott a hol kell, megneveti. Ez a barátunk egy kényelmes, egészen külön álló udvari lakásban lakik. Lakásának kényelmességét bizoDyitja, hogy még saját külön elkülönített fáskamrája is van, közvetlen az utcai lakást birók fáskamrája mellett. Napokkal ezelőtt beállít hozzá a felső lakást bérlők oselédje, és — ne tessék valami izgatót gondolni — a fáskamarája kulcsát kéri tőle. — Minek az magának? — Nem tudom tekintetes ur, de az a gyanúnk, hogy a tyukunk abba a fáskamarába tojik. Nem találjuk sehol sem a tojását. Kiuyitják a fáskamarát és csakugyan ott találnak 4 tojást egy fészekben. Rövid időközökben aztán mindig találtak a fáskamarában egy pár tojást. A napokban emberünknek, anélkül hogy a tojásokra osak gondolt volna is, dolga akadt a fáskamarában. Bemegy és a rendes megszokott helyen ott talál két darab vakítóan fehér tojást. Egyszerre bűnös gondolat szállotta meg lelkét. — Tegnap vitték ki a tojásokat, most majd osak két nap múlva keresik megint . . . Egyszerre olyan étvágya támadt, miért ne ennék egy kis főtt tojást . . . és^re ugy se veszik ... a tyúk majd utánna tojja, ... de meg ha észre is veszik . . . hát akkor is . . . megeszi ezt a két tojást helypénz helyett . . . Ugy is tett. Szépen kivitte a két tojást, még szebben megfőzte, előkészít teritéket, paprikát, sót, és már a kenyeret akarja kikészíteni, mikor észre veszi, hogy nincs kenyere. Keresett mindenfelé, de az egész lakásban nem volt kenyér. Már most mi lesz? Kenyér nélkül a világért meg nem eszi a tojást. Hát akkor? Akkor ki kellene lökni, mert eltenni nem teheti el addig mig kenyere lesz. Kilökni nem löki, mert az prédaság volna. Akkor nincs más hátra, mint vissza vinni oda, a honnan hozta. És ugy is tett. A két főtt tojást szépen vissza vitte oda, a honnan elvette. Ilyen módon aztán értem, hogy 16 tojásból osak egy csibe lesz. Kellemetlen! Egy búbánatos arcú bácsi jelenik meg az anyakönyvi hivatalban. Nem idevaló, de hogy honnét jött, azt se tudja senki. Feleségével együtt mint egy bolygó követi a Szalkay színtársulatát. Látván a hivatalban a desperátus aroot, részvéttel fogadják. — Mikor halt meg? — Dehogy halt meg, dehogy 1 — Talán csak nem ikrek ? — Még annál is rosszabb. Elképedtek a hivatalban: mi lesz ebből? Az ember pedig mesélni kezdett szomorúan, bánatos hangon : — Hát tótszik tudni, mikor a feleségem nemrégiben a fülembe súgott, elhatároztuk, hogy a pioike leány lesz. Hogy pedig a mi kis lányunk legyen a legszebb, a feleségem kívánságára mindig követjük a színtársulatot és minden este színházba jártunk, hogy az asszony megosodálja Fábián Linkát. Tessék csak most elképzelni, mennyibe került nokem ez a mindennapi szinházbajárás ? A bánatos arou ember megtörölte verejtékező homlokát és tovább folytatta: — És a hogy megszületett — fiu lett. És nem is Fábián Linkához, hanem Inke Rezsőhöz hasonlít a kis gazember. A szarka. Vidám ós meghitt társaság ül együtt egyik vidéki kúria ebédlőjében. Egyes kisebb osoportok képződnek, és nevetve tárgyalnak valami ötletet, de ha valaki elég stentori hanggal rendelkezik eszméinek előadására, lekötheti az egész társaság figyelmét. Ez a tulajdonsága főleg egy erősen deresedő, javakorbeli férfiúnak van meg. Most is hogy megszólal ós előad valami kis pikáns izü dolgot, az egész társaság öregje, fiatalja reá figyel. Mikor aztán befejez' mondókáját, hozzá fűzi a következő kijelentést : — Na hát ón is osak azt kérném a jó Istentől, hogy adja meg nekem, miszerint minden szép asszonyt meg leányt megölelhessek és megcsókolhassak. A derűs morajt, mely az öreg ur eme kijelentését követte, egy ártatlan bakfis még ártatlanabb megjegyzése követte, onnan a szoba sarkából. — Hohó Feri báosi! Sokat akar a szarka . . . Idegenben. Apró kis leányka New-York főterén Szép, napsugaras Húsvét reggelén, Szent Patrick fényes temploma előtt Ibolyát árul uri nép között. Van nagy keletje: gazdag és szegény Virágot tüz az ünnep reggelén. Templomajtóban egy szegény öreg Csak nézi könnyes szemmel, reszketeg. A leányka egy kis csokrot nyújt oda: — Tessék bácsi, frissen nyílt ibolya! Nem kell ? Bocsánat . . . azt hittem pedig . . . De háí miért sir ?" Az öreg rátekint S egy sóhaj szál — az óceánon át! — Nálunk is nyílnak ilyen ibolyák . . . Színház. (Ile.) A mai nappal befejezi Szalkay direktor és jeles társulata Égerszegen évek hosszú során keresztül művészi tekintetben a legsikerültebb szezont. Az a majdnem 4 heti itt tartózkodás kielégítette a közönség művészi ízlését és megkedveltetvén közönségünkkel a színjátszás ólvazetót, a vége felé már zsúfolt házakat idézett elő. Az utolsó hót különben a legzajosabb és legőszintébb sikerek hete volt. A mult hét szombatján »A jókedvű paraszt«-ot, ezt a szentimentális hatásokra alapított operettet adták. De az összevágó, gondos előadás, a bájos melódiáju muzsika ós főleg a harmadik felvonás művészi ensembleja élvezetes estét szereztek a közönségnek. Vértes a sváb paraszt szerepét teljes mértékben, de túlzás nélkül aknázta ki, mig Bátori a címszerepben nyújtotta a tőle már megszokott preoiz alakítást. Teljesen elemében volt Borbély Lili ós pajzán jókedvvel előadott énekszámait a közönség többször megismételtette. Teljes sikere volt a folyton törekvő Medgyaszay Jenőnek is, valamint kisebb szerepeikben Fábián Linkának és Simkó Gizinek. Zsúfolt ház nézte végig a »Göre Gábort nyári hülyeségnek előadását. Pünkösdi hangulat lóvén, a közönség nem is követelt művészi kielégítést, aminthogy a legjobb igyekezettel sem lehet ebben a darabban művészit produkálni. Ellenben zajosan tapsoltak Borbély Lilinek a hires »taps-nótáértc, aki ezekre a tapsokra ötletes felfogásával és a burleszkséggel határos vidámságával méltán rászolgált. A Hamupipőke meséjére épített és kedves zenéjü >Bálkirálynő< szintén szép házat hozott össze, mely lelkesen ünnepelte a szerepüket minden tekintetben teljes ambícióval érvónyesitő Borbély Lilit ós Medgyaszay Jenőt. Méltán rászolgáltak az elismerésre Fábián Linka ós Bátori Béla, valamint Simkó Giza is, ki különösen elegáns toalettjével hatott. Medgyaszay Amál önálló kis szerepében tetszett. Az ismertebb habitüékkel (?) személyeskedő »Te vén betyárt kupiét állandó derültség mellett többször meg kellett ismételni. A »Magyar Paizs* laptársunk már másodízben foglalkozik személyemmel, a miért nem értette meg, mit egyik kritikámban írtam. Pedig világosan megírtam, azt ugyaris, hogy nem lévén napi, osak hetilap, mucsai nagyképüsködós volna a darabok tartalmáról is kritikát irni. Egyrészt uz ilyen kritikához terjedelménél fogva nincs helyünk, másrészt, mire évek múlva nálunk bemutatóra kerül egy darab, már ismeri közönségünk, meglehet egy Borbély Györgynél is ismertebb nevü kritikus utján. Ezen állításomhoz most is ragaszkodom ós éppen ezért osak pár szóval emlékezem meg a hót legnagyobb schlágeróről, »Izraelt-ről. De ezt sem a tartalma, hanem a tendenciája miatt. Donnay, a hires francia író »Visszatérés Jeruzsálembec cimen, hatalmas koncopoióju darabot irt, amelyben a nehéz drámai helyzeteket szellemes párbeszédek tarkítják. Egy nőből hogy tör ki a zsidó faj iránti szenvedélyes ragaszkodás és vak gyűlölet minden iránt, aki és a mi nem zsidó. És hogy teszi ezzel tönkre egy keresztény családapa boldogságát, ki bele szeretett. A dráma keretén belül élénk színekkel vannak ecsetelve a zsidó faj gyöngéi ós hibái. Erre volt válasz Henry Bernsteiu »Izraeljat, h°gy egy zsidó bankár természetes gyermekében, ki egy vakbuzgó francia hercegi pár törvényes gyermeke, a zsidó faj szupremáciáját hirdesse. És ahogy ezt Bernstein megszerkesztette, sikerült is; igen, mert segitő társaivá tette az absurdumokat és hazug állításokat. Óriási hatása lett volna a darabnak, ha az igazság fegyvereivel küzd, de amikor azt kell a szinpadról hallanunk, hogy a szeretet vallása, mely azt mondja, »szeresd felebarátodat, mint tenenmagadat< ÓB a nő tisztelete, a család szentsége stb. csak a Mózes vallásában találhatók fel, kénytelen az ember bosszankodni. A bosszankodást azonban hamar feledtette velünk az előadás, mert annyi alkalom ritkán m m rag líS l m S SíS Bö használják a hölgyek előszeretettel a zsírtalan Ibolya Krémet? Mert teljesen ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt. Kapható: Kocsuba Emil gyógyszertárában Zalaegerszegen. &í5t«rac(Fi