Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-17 / 3. szám

1909 január 17. • Zalawegye, Zalavfirmegyei Hírlap* 27 asszonyok Németországban réu;en hangoztatják a szaporodás korlátozása propagálásának szükségét. A hollandiai szövetség a munkásnegyedek ben házról házra járatja tagjait a mu ikásasszonyok személyes kioktatására." Ezekből megértheti mindenki: mi a ieministák oélja s ezek alapján joggal elmondhatjuk, hogy a mi fogalmaink szerint tisztes magyar úrinő a feministák táborához nem csatlakozhatik. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Publ. A „fekete'- poezise. A Petőfi társaságnak napokban lezajlott gyűlése, különösen Kenedinek és Lampérthnak az Aclybandistákat kellő értékükre való leszállítói nz egész ország irodalommal foglalkozó közönsége előtt általános eszuieoser.Sre adott alkalmat. Ne ijedj meg tisztelt olvasóm ! Nem kezdek a világért sem irodalmi fejtegetésbe. Pláae ebbeu a rovatban es plfiue Zuliiegersz^geu 1 Az itt megszokott könnyed haugon csak el akarom tereferélni, hogy miért nagyok és miért ória'sok ők, a kik ma mára » Holnapot € alkotják. Ha jól tudom, Kozma Andornak van egy »Kölcsönös babér< cimü kis szatírája. Oly kedves fiúcskák! Egymást szeretik, Hogy kissé hiucskák, Illik az nekik; Bámulják egymást kölcsönben: „ Uram lángész lobog önben !* „Uram önben nem különben." A hajuk bozontos, Pózuk: isteni! És ez szörnyű fontos. Mert ez: a zseni . . . Kezembe került ebbe a táborba tartazók füzetkéje, a melyben egyik a másikat agybafiŐbe dicséri. Különösen atyamebterüket, az én közkedvelt Adylv ndimat. Ezek szerint a magyar nyelv Kazinozy óta nem köszön senkinek annyit, mint Adynak. Majd . . . nem is talál a világirodalomban más szellemi nagyságot és társaságot Adynak, mint 8chaksperét, meg a bibliát. A többi kismiska. Szegény biblia, szegény Shakspere és szegény Kazinczy! Szerencséjük, hogy még ezt a dicséretet kiállják. Az Adybandianismus ma éppen olyan járvány a gyöngébb poéták közt, mint volt az 50-cs évek elején a Lisznyayzrau*. Ugy.in kérem ki tudja, hogy ki volt az a Lisznyai Kálmáu? Ugyanaz, ami manap Ady. Gondolatokban szűkölködve, a kifejezés cifraságával takarta az ürességet s azt hitte, minél jobban kiadtateremtettézi a verseit, annál több a gondolat. Csak »z a különbség, hogy Lisznyaiék cifra szűrben, fokossal magyarkodtak, Adyék pedig kávéházban, abszinttól mámor >san dalolják halvaszületett, alig-alig érthető mondókájukat. Ki az ördög tudja a táborba tartozók neveit megjegyezni ? Hit, ezeket a vers cimeket, melyek valósággal az antipoezis szörnyszülöttei: Vérivó leányok. Golgotai csárda. Fekete ország, stb. Notabene! Fekete! Ez a fekete az állandó vesszőparipájuk. Ezen a feketén nyargalnak egész verssorokon keresztül és minden csak fekete, fekete, fekete . . . Egy pár ilyen fekete verset ide biggyesztek. Mindjárt az Ady „Fekete zongoráját". Bolond hangszer: sir, nyerít és bug, Fusson, a kinek szive bus, Ez a fekete zongora. Vak mestere tépi, cibálja Ez az Élet melódiája, Ez a fekete zongora. Fejem zúgása, szemem könnye Tornászó vágyaim tora Ez mind, mind: ez a zongora. Boros, bolondos szivemnek vére Kiömlik az ö ütemére. Ez a fekete zongora. Magamra vetzem a felvilágosodottak, a haladók, a modern gondolkozók összes elraktározott lenéző mosolyát, de ebben még a legerősebb beosábult állapotban sem tudok mélységet, vagy nagyságot is kutatni. Hogy a zongora nyerít ? Nyerít a fészkes fületailét! Meg aztán ezek a kifejezések : Szent áldozat, — ős Kaján, — szent kocsma ablak, — szép ámulások szent városa — és a sláger: a a kőherkulessét I Tetszelegnek abban is, hogy ők ezer éve is már éltek, osak más alakban. (Milyen jó volt akkor az éiőknek 1) A nagy betűkkel meg valóságos tékozlást visznek végbjz: nagyálmu Gyermek, — óriás Daloló — stb. Náluk a világfájdalom tehetetlenül nyöszörög, mert ráfogják, hogy az a Dévénynél bejövő modern magyarság. És aztán minden szent náluk ; a kocsmaablak, a mámor, a csend és az asszonyi haj (hát ezt már értem 1) Végül a szentség mellett legtöbbet bajlódnak, mint említettem, a feketeséggel. Ady a fekete zongoráról danol, Dutkának az ablakán fekete leány kacag be, Babitsot (van-e ki e nevet nem ismeri ?) egy egész fekete ország rémítgeti. Csontig, velőkig fekete, Fekete, Felcete, fekete, fekete Fekete cg és fekete ház . . . és igy tovább, ugy hogy egy 37 soros versben 41-szer fordul elő: fekete. Ez a »Holnap.* Ugyan ki fog beszélni szegényekről holnap? A jóbarátok kölosönös babérja örömet szerez nekik még ma, de ki a fekete majd mit mondok fog tudni róluk holnap, hogy •egyáltalában, éltek-e — tegnap. Jó Szaboloska Mihálvnak illik rájuk az ő versben irt kritikája : Nézem mosolyogva, mik folynak itten ? Micsoda Bábel ez, Jézus, Uramisten! Prózában, versben, mit nem müveinek ? . . . S nevezik mindezt ,modern költészetnek" . . . S búgnak pusztáinkba ez uj harangok nDülledtszemü', „rojtos" lilaszinü hangok! Vége a barbár, magyaros nótának „Napfiai" ! Ők az uj kulturának U — Én nemzetem, te józan, magyar népem, Örök az én benned vetett reményem. Tatárt, törököt, ha kibírtál — s mást is, Kihevered te ezt az uj csapást is! A vicinális. Egy helybeli ügyvédnek a vármegyében volt dolga, olyan helyen, ahová csak vioinálison lehet utazni. Mikor visszafelé jön, siet, mert már háromnegyedhárom s a vonat délután háromkor indult a menetrend szerint. Nagy lihegve érkezik az állomási épülethez, pontban hat perooel három előtt ós rémülten látja, hogy a vonat prüszkölve indul kifelé az állomásról. Odarohan az^állomásfőnökhöz: — Kérem, micsoda dolog ez ? A vonat már elment, pedig még nincs is három óra ! Épen készül dühöngeni, lármázni, igazságtalanságról beszélni, mikor a főnök mosolyogva nyugtatja meg : — Kérem ne tessék félreérteni a dolgot. Ez még a reggeli nyolc órai vonat . . . Kettesben. Bár ülhetnék itt veled én Mindig e kis szobában, Elnézve, hosszan, szótalan, Míg vérem ég a vágyban. Bár rám fonódnál mindig így, Lágyan ölembe dőlve S igy csókolhatnám ajkadat, Észbontó nagy gyönyörbe. Bár lenne együtt ezer éj S ne oszlana a mámor ; Ne józanulnék soha ki, A csókra szomjú vágyból. * Ha majd észrevétlen elközelg a vég — Sorvasztó lázam is lassacskán kiég — S megvált az örök csend, a nagy nyugalom, Harcaim után majd némán alhatom. S gúnyos arcom, mely annyit kacagott, Mozdulatlan sárga szoborrá fagyott, S a halál vigyorgó tüz szeme gyanánt Pislog majd fejemnél sárga gyertya láng, — Te eljösz tudom, hogy igy meghalva láss .. . Be csodás is lesz majd e találkozás! Lásas két szemed majd némán rám tapad S nézed .. . nézed hosszan sárga ajkamat. Mely ezerszer csókolt s vétkezett veled S nem súghat többé szerelmet neked . . . Megsiratsz-e mond, vagy megátkozol, — Ha velem utolszor igy találkozol ? Uj bank Zalaegerszegen. Fejlett mezőgazdaság és ipar, élénk kereskedelem és ezekkel kapcsolatban nagyobb forgalom, nagyobb jólét, fejlettebb kulturális élet ! csak ott lehetséges, ahol vállalkozási szellem J van, mely akar és tud teremteni. A vállalkozási szellemet pedig a tőke teremti meg. Azon országokban, melyekben sok a tőke, van kedv, akarat és képesség mindennemű vállalkozáshoz. Ami áll az egyes országokra, áll az az országok egy részeire és városaira is. Amelyik városban nincs elegendő tőke, ott pang minden, az hátra marad minden téren. A tőke hiánya lemondással jár, az igények békóba szorításával, a vállalkozási szellem tökéletes elfojtásával. Szegény város — mindenben szegény. Városunk, fájdalom, azon helyek közé tartozik, melyek tőkében szegények. Azért nincs itt sem ipar, sem kereskedelem, sem forgalom. Sajátságos, hogy a tőke eddig ezt a kihasználatlan területet kikerülte vagy észre se vette úgy, hogy most csak örömmel emlékezhetünk meg arról, hogy egy hatalmas budapesti pénzintézet Zalaegerszegen fiókot akar létesíteni. Ezt a terjedőben levő várost akarja fejleszteni, felleadíteni benne a vállalkozási kedvet, uj kereseti forrásokat nyitni, a meglevőket erősíteni, a polgárok anyagi jólétét előmozdítani és az egész vidék mezőgazdasági életét intensivvé tenni: ez a programm, mellyel a bank hozzánk lejön. Éppen, mivel azt látjuk, hogy a saját érdekén kivül, a közérdeke is mily nagy mértékben lebeg a bank vezetőinek szeme előtt, foglalkozunk kissé bővebben e bank alapítással. A „Gazdasági Bank Rt." az, mely eme kiválóan fontos és égetően szükséges szerep megoldására vállalkozott. Oly egyének állanak e bank élén, hogy teljes bizalommal lehetünk a cél komolysága, őszintesége, a szándék Demes intentiója felől. Csak hogy egy pár névvel szolgáljunk, ime ezek vézetik az intézetet: Széli Ignác v. b. t. t., Lestyánszky Sándor nyug. államtitkár, báró Fejérváry Imre, gróf Nákó Sándor v. b. t. t. fiumei kormányzó, Kántorjárosi Mándy Samu stb. A bank teljesen önálló fiókot akar létesíteni, osupán a finanszírozását végezné a központ. — Hogy a fióknak igazgatósága és felügyelő bizottsága legyen, ahhoz osupán az szükséges, hogy a város ós a környék 150.000 K névértékű részvényt jegyezzen. (Egy részvény ára 200 K.) Tudomásunk szerint ezen tőke tekintélyes részének jegyzése már meg is történt. Ha a jelen alkalommal csupán a főbb üzletSirolin Emeli «z ttvAgyat és a trítsOlyt, megazOi*Uti a kOiifttist, váladékot. íjjeli Izzadás* a-I Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos álla) naponta ajánlva. Minthogy értéktelen ntánzatolcal is Idnálnak. kérten „Boehe" eredeti ettomagolAat. F. Heffmsnn-La Roche A Co. Ilasel (Ifije) © „Roehé* Kaptató orrot! rtnkMn a gyOtjntrténkbn. - An a vege aki ot 4.— korona.