Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-02 / 18. szám

löt9. május 2. • Zalamegye Z&layármegyeí Hírlap* gyünk. Nevezetesen a modern víztárolónak le­hető nagy térfogatúnak kell lennie, és hogy ennek megfelelhessen, a völgyet az erre alkal­mas ponton, magas fallal, völgyzáró gáttal kell eizárni. E völgyzárakat kiváló sikerről alkal­mazzák már Franciaországban, Németországban, Indiában, az Északamerikai Egyesült Áll. inuk­ban, hol öntözési, hol ármentesitési, hol pedig ipari oálokra. A vöigyzársk költsége egy köbméter víz­tömegre tiz fillér ós egy korona között válto­zik. Mentül nagyobb a tárolt viz mennyiség, rendszerint annál olcsóbb egy köbméternek a tárolása. A költségeken kivül nagy nehézség mutatkozik abban is, hogy rendkívül nehéz c oálra megfelelő területeket tilá'ni és a magán tulajdon az ily területeken rendszerint útban áll. A javaslat szerint a hatósági rendelkezés alatt álló vizeken legalább is átlag száz lóerőt, szabad rendelkezés alatt álló vizeken pedig legalább is átlag ezer lóerőt kifejtő vizarő­íuűvekre és víztárolók oéljaira kisajátításnak van helye. Az engedélyesnek kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy az üzemnél nélkülöz­hető áramot a hatóságok által megállapítandó áron fogja másoknak, első sorban pedig váro­soknnk és községeknek rendelkezésére bcosátani. A magyarországi vízi erők kihasználása már is élénken foglalkoztatja ugy a belföldi, mint a külföldi vállalkozó köröket, s kétségtelen, hogy a javaslat törvényerőre emelkedése után a vizi erők kihnsználása terén élénk tevékenység fog megindulni. Aktualitások. Néhány évvel ezelőtt divat volt Zalaegersze­gen, hogy minden jótékonycélu mulatságra lehoz­tak egy-egy nagyhajú fővárosi urat felolvasónak. A nagyhajú ur azután elhozott magával egy régi újságot s abból felolvasta valamelyik iro­dalmi termékét. Mi pedig — jámbor vidékiek — bámultuk az irodalom nagyjait, akik a mindennapi életben valamelyik szerkesztőség Íróasztala mel­lett keresték a hirt és a kenyeret. így került hozzánk egyezer Molnár Ferenc is. Már akkor Molnár Ferenonek hivták ugyan, de még esek irodalmi gyermek volt s a nevével még sem sokszor esett találkozásunk. Szép fekete heju fiu volt, aki nagyon tetszett az asszonyoknak s ezért a felolvasását is elnézték neki. Azitalo­záfe és táuc terén sem maradt hátra, amiért pláne nagy lett a tekintélye. Nos hát ez az irodalmi gyermek azóta nagyot nőtt. Hires ember lett. Az „ÖRDÖG" úrrá tette az irodalom berkeiben és sikereinek országszerte DagyOn örvendeztünk. Azonban Molnár Ferenc ur ambíciói nem férnek meg a könyvben, a színpadon és tároarovatban. A többi magyar írók példája után indulva, a politikai porondra vágyik és immár vezércikke­ket ír a Pesti Napló nevezetű újságba. És milyen vezércikkeket ! Ö a mai kor gyermeke s a hatást az erőkife­jtésekben keresi; az iránya pedig — pmint uz iÖRDÖGc is mutatja, a cinizmus, a minden nagy és magasztos eszmének megcsúfolása. Molnár FereiiO és társai már annyira neologok, hogy nem hisznek az erkölcsben, az idealizmusban, az önzetlenségben; ezért nem is értik meg a nemes felbuzdulásokat. Nekik elég a szellemeskedés; :*z irásuk szép mesterség. Olyan mint az ipar­művészet. Nem a gondolatot tartják a legfonto­sabbnak, hanem a formát és hatást. Minden soruk hatásvadászóra van alapítva és megfelel annak a gondolkodásmódnak, amely a rnai irói nemzedéket jellemzi. Magyarul írnak, de a magyar lélekhez semmiféle közelebbi vonat­kozásban nincsenek. Mert hit a nacionalizmus magosabb rendű irói nívón már nem is divat. Az 03í».k olyan kicsinyesség — mondják ők — amely a naivsággal határos és nem való olyan fejlett agyéletet élő uraknak, mint az irodalom szállítói. Ezért azután nom is késnek megosufolni, leki­csinyelni minden (nemenebb fellángolást, amely'nem vág Ö8880 az ő mondva csinált, mesterséges, tehát hazug világnézetükkel; azzal a bizonyos demok­ráciával, amelyet raífinált nagyvárosi életmódjuk mellett nem átallanak hirdetni. Molnár Fereno, ennek az iránynak lel­kes hive, olvasta valamelyik újságban, hogy gróf B :tthyáuy Pál, Zalavármegye főispánja a füg­getlenségi párt értekezletén hazafias felbuzdu­lással az osztrák iparcikkek, különösen a ruha­nemüek bojkottálása iránt telt indítványt. Nosza nyakig ütötte a tollát a kalamárisba és elkez­dett csúfolódni. Hát kérem én a magam részéről azon a bizo­nyos kirohanáson, amit ez a jeles író a P. N. hasábjain, vezércikk alakjában produkált, nem o-todálkozom. Mert akinek a lelkéből a hazafi­ságnak az a lángolása, amely gróf Batthyány Pál főispánt hevíti, hiányzik, az bizony nem tudja megérteni azt a minden gondolatot uraló és mindea cselekedetet irányító hazafias szelle­met, amelyet még, hála a Gondviselésnek, a modernizmus nem tudott kiölni a magyar nem­zetből. Csak annyiban boszantó az ifjú óriások szer­felett való erőlködése, hogy amikor az irodalmi tekintélyek igy bemutatják magukat a naiv vidéki ember előtt, megdöbbenve kell látnunk: hogyan gondolkoznak a mi legszebb, igazi meggyőző­désből, nemzetünk iránti rajongó szeretetből fakadó eszméinkről, céljainkról ós törekvéseink­ről azok az emberek, akiknek módjuk és eszkö­zük van a közvélemény irányítására. Bizony bizony szomorú jelenség, hogy akad nálunk iró, elismert iró, aki nem átallja csúfolódás tárgyává tenni a hazafias lelkesedést ós nekiront egy olyan férfiúnak, aki egész közéleti szereplésével a mély nemzeti érzésnek, a megalkuvást és félelmet nem ismerő hazafiságnak annyi bizonyítékát adta. Ez a mi átkunk! Akiket dédelget, kényeztet, elismeréssel vesz körül a közvélemény, azok lekicsinyiik eszményeinket. Mintha nem ia vol­nánk egy nemzethez tartozandók. Vagy talán úgyis csak nyelvben vagyunk egyek, az érzéseink azonban külömbözők. Szerencsére a vidék, a jámbor, naiv vidék kezd egyben s másban kinőni a főváros jársza­lagja alól. Nem vagyunk többé feltétlen bámulói azoknak a nagyságoknak, akik :lzt szeretnék a vidékkel elhitetni, hogy ők a közélet hivatott birái és irányítói. Nekünk saját külön közvéle­ményünk van és járjuk a magunk útjait. És sem Molnár Ferenc, sem a P. N. egyébb vezéroikk irói nem tudják megingatni a mi hitünket gróf Batthyány Pál igazában, tiszteletet parancsoló hazafiságában. A karaván halad, Molnár Fereno pedig csak írjon tovább politikai cikkeket és kirohanásokat. Nekünk az teljesen mindegy. Mi naivak vagyunk, de igazi magyarok, akik még hiszünk és. bizUnk. Hiszünk a mi ügyünk diada­lában és bizunk a vezéreinkben. Próbálja meg Molnár Ferenc ur: milyen erős a mi hitünk és bizalmuük. Jöjjön le hozzánk még egyszer felolvasni.' (Május.) A társadalmi renddel elégedetlen százezrek kevésnek találták a kalendáriumban a piros betűs napokat és május elsejét, a tavasz ünnepét saját külön ünnepjűkké nevezték ki. Ez az ünnep pedig nem a béke ós nyugalom, híuem a társadalmi forradalom, az elégedetlen- j ség, a szitkozódás napja. A városok utcáiu tömegek vonalnak tel s a j piros zászló alatt átkot kiáltanak a társadalomra azért a nyomoruságért, amelynek legnagyobb részben önmaguk az okai; felelőssé teszik az ' egész világot, legtöbbször még azokat is, akik egész életüket a nép javáért áldozták fel. Az elégedetlen tömegek hivatott vezéreiket ritkán ismerik fel. Az az ember, aki a jólét és boldogság kutforrásául a szorgalmas munkát, az önmegtartóztatást ós józan életet jelöli meg, a legtöbbnek nem tetszik, sokkal jobban meg­indul az oktalan izgatók után, akik a társadalmi torradalommal szeretnék megváltani a világ rendjét. Az utoán lejátszódó szooiális mozgalmaknak rendesen a legönzőbb emberek a vezetői 3 a leg­munkátlanabbak a buzgó követői. A kenyérkérdésnek osak annyi szerepe van, mint Róma népénél, amikor a plebejus dühöngve kiáltotta: panem et circenses. Kenyeret és mulat­ságot. Róma népe ingyen akart élni és mulatni; nem akart dolgozni a mindennapi kenyérért. Azok az emberek, akik a társadalmi és gaz­dasági reformért, a javak arányos megosztásáért lelkesülnek, leszorulnak a küzdtérrői, mert nem akarnak az utcákon kiabálni, a szájhősök nép­szerűségével versenyre kelni s azzal a réteggel, amely csnk követel, de áldozatot nem hoz, nem mernek harcba menni. Ezek a hivatott emberek elvonulva álmadoz­nak a nép jogairól; körülöttük pedig zug és pusztít a tömeg, rombol az elégedetlenség s az éhezők száma már azért is szaporodik, mert a tőke s a konzervatív társadalmi rétegek most már ellenség gyanánt tekintik a munkások hatal­mas tömegét és védekeznek. Nálunk még a szooiális irány szélsőségei isme­retlenek. Amit szocialista felvonulásnak nevez nek, csak néhány elégedetlen és szereplésre vágyó ember mondva csinált komédiája. Ilyen komédiát pedig mindenütt lehet rendezni, ahol a nép beugratásáról van szó. A jelszavak kapó­sak ; az elégedetlenség ragadós; jogot és kenye­ret mindenki szívesen követel habár sokszor azt sem tudja, kitől követeli és mit akar. A falusi emberek között osak olyan helyen tud lábra kapni a szocializmus, ahol sok a föld­nélküli rsallér. Akinek osak egy talpalattnyi földje van, amelyen megvetheti a lábát, az nem érti meg a kozmopoliták bolondságait; de azér , ha szája ize szerint beszélnek, mégis hajlandó az elégedetlenségre. Az elégedetlen ipari munkásokra, a turbulens napszámosra támaszkodva haladt előre nálunk a szociáldemokrácia ós bár sikerült neki a munka­béreket felemelnie, mégis többet ártott, mint használt, mert korlátozta a termelést, megnyir­bálta a vállalkozási kedvet. Már pedig — azt tartja a magyar közmondás —jobb a siirü garas, mint a ritka forint. A gazdasági rendet a szociáldemokraták összes szervezetei és sztrájkjai átalakítani nem tudják s a május elseji felvonulás, jelszavak hangoz­tatása és szeszfogyasztás sem jeleati a társa­dalmi forradalom bevezetését. Amint évszázadok kellettek addig, amig meg­született a jogegyenlőség gondolata, épugy osak századok lassú és ernyedetlen munkája lesz képes a gazdaeági tényezők egyenlőségét is megterem­teni. Az emberek közötti ideális egyenlőség azon­ban mindörökre utópia marad. Azok a kudarook, amelyek a szociáldemok­ráciát Magyarországon érték, legjobb bizonyí­tékai annak, hogy a mozgalomban több a nagy hang, mint az erő. Hiába erőlködnek az aposto­lok, ez a föld nem az ő talajuk. Ide csak a ferdeségeket, a kinövéseket tudják átplántálni, mert ezek tetszenek a békétlen tömegeknek. A május elseje is tetszik, mert a munkaadó ezért a napért is fizet, dolgozni pedig nem kell. De hát ez sem olyan nagy veszedelem. Azért, még mindig nem borul fel a gazdasági rend, hiszen külföldön is megvan a májusi munka­szünet, ami a tőkének keveset árt, a munkások törekvésének pedig nam használ. használják a hölgyek előszeretettel a zsírtalan Ibolya ICrémet? m Mert teljesen ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást gg és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt. Kapható: Kocsisba Emil gyógyszertárában Zalaegerszegen.

Next

/
Thumbnails
Contents