Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-25 / 17. szám

1909 április 25. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 3 dorlásra osábitott könnyen hivő nép egyre job­lmn tódul az ismeretlen uj világba, a csengő dollárok hazájába, melyről azt hiszi, hogy ott vagyont, boldogságot talál. Mert a magyar nép nem boldog, legalább is nem tartja magát annak, azért oly elégedetlenek saját hazájukba.» és vágyódnak egy jobb után. Nagy részük van ebben a mi nemzetközi szooiálista vezéreinknek, akik a néppel meg­gyüiöltették a hazát s ezzel szivükbe plántálták az idegen haza iránt való szeretetet, mely szerin­tük jobban gondjukat viseli, mint az édes szülő­haza. Elfeledtették a könnyen befolyáeolható néppel, hogy ezer éven át küzdöttek elődeink ezért a földért, hogy a magyar népnek boldog otthont teremtsenek saját hazájában. Elfeled­tették a kivándorlásra csábított magyarokkal, [ hogy apáik sírjai ebben az elhagyni készült föld ben domborulnak, s hogy itt ringott az a bölcső is, melyben a hazától búcsúzók tanulták az első magyar szót. S a könnyen hivő nép mindent elfeledett, mert ezek a nemzetközi lélekkufárok boldogabb hazát Ígértek az elveszettért. Azóta ismer a magyar két hazát, mint a gólyamadár. De aki­nek két hazája van, az ugy van vele, mintha egy Bem volna. Egyikben sincs maradása, ha­nem vándorol egyikből a másikba. A sok óceánjáró nagy hajó alig képes szállí­tani őket, olyan sokan vándorolnak ki a magyar nemzet nagy kárára. Mert legnagyobbrészt a munkabíró, a katonáskodástól szökő, izmos karu iíjuság hagyja itt az országot, hogy egy más, idegen világrészt gazdagítson kincseket érő munkaerejével. Kétségbeejtő tudat, hogy ezt az emberpusz­tulást mai napig se tudjuk sikeresen megaka­dályozni. Pedig mindent elkövetünk ennek meg­akadályozására. A munkabéreket felemeltük, a munkaidőt leszállítottuk, mégis egyre vándorol­nak ki véreink. Csakis szooiálista vezéreink izgatásainak tud­ható be, hogy a kivándorlás egyre nagyobb mérveket ölt hazánkban. Az ő bűnös üzelmiik folytán veszítjük egyre a sok kiváló munkaerőt. S ők az okai annak is, hogy osakis a munka­képtelen, silány emberanyag kerül a sorozások alatt mérték alá. Legfőbb ideje tehát, hogy ezeken a szomorú állapotokon segítsünk és ezeknek az izgató lélekkufároknak megrendszabályozásával elejét vegyük a további emberpusztulásnak. Zalavármegyei Gazdasági Egyesület közleményei. súlya van a gazdatársadalom érdekképviseletei­nek s még nagyobb lenne, ha az erők nem for­gácsoltatnának széjjel s a gazdatársadalmi szer­vezetek a kamarákban egyesítletnének. Sajnos, a kamarák eddig nem létesülhettek, miután ép a gazdasági egyesületek féltették hatáskörüket a kamarák létesítése esetén. Valószínű azért, hogy az eredeti kamarai törvényjavaslat gróf Andrássy Sándor-féle módosítással megoldás tárgyát fogja képezni. Mint speciális dologról, ar elmúlt év esemé­nyei közül, a takarmányinség segélyakcióról emlé­kezik meg, melyért köszönettel tartozunk a föld­művelésügyi kormánynak, mely nélkül a kisgaz­dák, kiknek kezén számos és szép tenyészállatok vannak, nem tudtak volna existálni. Megemlékezik a tárgyalás alatt levő adótörvény­javaslatról, melyben megnyugvásul tekinti azt, hogy a földadó kontingentáltatott 8 igy a gazda­közönség a reformmal nem károsodott. Oka ennek az, hogy a központ ezen kérdésben — élén Dessewffy Auréllal — állást foglalt. Súlyosabb teherként esik a mérlegbe az uj jövedelemadó, mely elől azonban kitérni nem lehetett. A magyar gazdatársadalom mindenkor megmutatta áldozatkészségét 8 jobb ez ily meg­oldással, amidőn maga a gazdatársadalom nyújt segédkezet annak létesítéséhez, mintha idegen tényezők behatása alatt kényszerülne annak meg­adására. Felemlíti az uj telepítési törvényjavaslatot s annak helyes irányát, mely eltérőleg az eddig hangoztatott elvektől, nemosak a kisbirtokost, de a középbirtokost is védelmébe veszi s a birtok feldarabolást az üzérek kezéből kiveszi. Szerinte a kisbirtokos politikát meg kell vál­toztatni, a középbirtokost elhanyagolni nem lehet, mert Magyarországot helyes birtokpolitika nélkül megvédeni, fentartani nem lehet, ez pedig közép­birtokosok nélkül képzelhetetlen. I. Elnök felhívására a titkár az elnöki jelentést felolvassa, melyet a közgyűlés tudomásul véve, annak a lapban való közzétételét elrendeli. II. Titkár a számvizsgáló bizottság jelentését ter­jeszti elő. Malatinszky Ferenc a számvizsgáló bizottság jelentése kapcsán felhivja a közgyűlés figyelmét az egyesület vagyoni állapotara 8 javasolja, hogy az állapotok javítására intézkedés tétessék. Körül­belül 10.000 koronás költségvetés mellett köz­gazdasági célra alig képes áldozni az egyesület, a kiadások legnagyobb részét az administratió emészti fel. Közgyűlés a számvizsgáló bizottság jelentését tudomásul veszi. Jegyzőkönyv, felvétetett a Zalavármegyei Gazdasági Egye­sület 1909. évi március hó 26-án Zalaegerszegen tartott rendes tavaszi közgyűlésében. Jelen voltak : Hertelendy Ferenc főrendiházi tag, főispán, gazdasági egyenületi elnök elnöklete alatt Árvay Lajos, Ba/cza Sándor, Bosnyák Géz.i, Csei tán Károly, Dezső Béla, Fatér János, Fitos Márton, Fiandorffer Ignác, Hayden Sándor, Kayser Vilmos, Koller István, Malatinszky Ferenc, Mesterházy Jenő, Nagy LIÍEZIÓ, Nagy Pál, ifj. Nyáry Kálmán, id. Stádel János, Szily Dezső, Szűcs Dezső, ifj. Tarányi Fereno dr, Zathureczky Márton egyesületi tagok, Boschán Gyula egyesületi ügyész és Sárközy Viktor g. e. titkár. A jegyzőkönyv hitelesítésére elnök Mesterházy Jenő és Szűcs Dezső tagokat kéli fel. Ifj. Tarányi Ferenc a tárgysorozat tárgyalása előtt szót kér s meleg hangon üdvözli az elnö­köt, ki a messze távolból sem szűnik meg me­gyéjéről gondoskodni s fáradhatatlan buzgalom­mal vezeti az egyesület ügyeit. Elnök a szivélyea üdvözlést hálásan köszöni. Kötelességszerüleg oda megy, ahol hazájának szolgálatot tehet. Mindenkor sziveeea jön vissza szülőföldjére, nem csak kötelességből, de barát­ságból is. Megemlékezvén a mai helyzetről, felemlíti, hogy nem csak a külpolitikai helyzet válságos, hanem válság van a gazdatársadalomban is. Eme válság lz O. M. G. E. elnökválHága, mely szét­forgácsolta az erőjiet. Külpolitikailag is nagy III. Az O. M. G. E. felhivja az egyesületet, hogy a megkötendő román és szerb kereskedelmi szer­ződés tárgyában állást foglaljon. Közgyűlés az O. M. G. E.-nek f. hó 12-én tartott gyűlésén hozott határozatát magáévá teszi, hasonszellemben foglal állást 8 elhatározza, hogy a földművelésügyi kormányhoz e tárgyban fel­terjesztést intéz. IV. Babolcsai László nagylengyeli lakos azon kére­lemmel fordult az egyesülethez, hogy birtokának népies mintagazdasággá való átalakítását a föld­művelésügyi kormánynál eszközölje ki. Tekintettel arra, hogy a megyében ezidő sze­rint csak Badacsonytomajon és Felsőraj kon van népies miutagazdaság; tekintettel arra, hogy ép Göcsejben volna leg­indokoltabb egy népies mintagazdaság létesítése : előadó javasolja, hogy az egyesület nevezett birtokot megszemléltesse s amennyiben ezt a mintagazdaság céljaira alkalmasnak találná, annak létesítését a földművelésügyi kormánynál kérel­mezze. Többek hozzászólása után közgyűlés elhatá­rozza, hogy egy népies mintagazdaságnak a Göcsej­ben való létesítét célszerűnek tartja s felkéri a novai gazdakört, hogy egy alkalmas gazdaságot e célra szemeljen ki. Amennyiben nevezett birto­kot a gazdakör e célra akár fekvésénél, akár más oknál fogva alkalmasnak nem találná, ugy amennyiben ebbeli kívánságától a kérelmező elte­kinteni nem akarna, forduljon közvetlenül a föld­művelésügyi kormányhoz. V. Az apaállatok vizsgálati módjának megváltoz­tatása tárgyában az egyesület az 1908 év folya­mán felterjesztést intézett a földművelésügyi kor­mányhoz. Az onnan vett utasítás értelmében javaslat terjesztendő e tárgyban a törvényható­sághoz, amely hivatva van ez ügyet szabályren­deletileg elintézni. Csertán Károly felszólalásában kinyilatkoztatja, hogy az annak idején tett indítvány nem az apa­állatok, hanem a tenyészállatok vizsgálati mód­jának megváltoztatására vonatkozott. Titkár jelenti, hogy a téves felterjesztésnek oka az volt, hogy az indítványt annak idején nem jól értette, miért is kéri a közgyűlést és a tagokat, hogy jövőben indítványaikat a közgyű­lést megelőzőleg beadni szíveskedjenek, nehogy hasonló félreértések származzanak. Közgyűlés elhatározza, hogy átir a törvény­hatósághoz s a tenyészállatok eddigi vizsgálati módjának olyképeni megváltoztatását kéri, hogy a tenyészvizsgálatok ne az állatok egy helyre való összehajtásával, hanem udvaronként eszkö­zöltessenek. VI. A m. kir. Gazdasági Felügyelőségtől vett fel­hívás alupján az egyesület a fóldműveléaügyi kormányhoz az 1909 évi állatdíjazások programm­ját felterjesztette. A tervezet szerint az 1909 évben Kiskomárom, Zalalövő, Letenye, Pacsa éa Szentgrót községekben tartatnék állatdíjazás. Titkár a tervezet tudomásulvételét kéri s egy­úttal jelenti, hogy a Gazdasági Felügyelőségtől nyert értesülés alapján a földművelésügyi kor­mány a kérvényt már kedvezően el is intézte. Közgyűlés a tervezetet helyeslőleg tudomásul veszi. VII. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság­gal a jégbiztosításra vonatkozólag kötött szerző­dés az 1908 év végével lejárt, míg a tűzbiztosí­tásra vonatkozólag az 1910 év végéig fennáll. Az egyesület vezetőségének utasítására az Első Magyar Általános Biztosító Társaság megkeres­tetett, nyilatkozzék, hajlandó lenne-e a szerző­dést a jégbiztosításra vonatkozólag meghosszab­bítani, ilietve az erre vonatkozó szerződés részt a tüzbiztosítási szerződéssel egyenlő lejáratúvá tenni. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság a szerződés meghosszabbítására hajlandó. Titkár ezek alapján kéri a közgyűlést, hogy a szerződés meghosszabbítása felett határozni szíveskedjék. Közgyűlés a szerződés meghosszabbítását elfo­gadja s elrendeli, hogy az Első Magyar Általá­nos Biztosító Társaság a határozatról levélileg értesíttessék. VIII. A Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság programmjába felvette a községi állatbiztosító szövetkezetek szervezését. Az állatbiztosítás módja, a biztosítási feltéte­lek oly előnyösek, hogy egy községnek sem sza­badna az állatbiztosító szövetkezet szervezésétől eltekinteni. Tekintettel az ügy nagv fontosságára és köz­gazdasági jelentőségére, szükségesnek látszik ezen szövetkezetek szervezésére a kellő lépéseket meg­tenni. A Zala vármegyei Központi Mezőgazdasági Bizottság e tárgyban már szintén határozatot hozott s az állatbiztosító községi szövetkezetek szervezésénél való közreműködést elhatározta. Tekintettel arra, hogy a Sümegvidéki s a Csáktornyai Járási Mezőgazdasági Bizottság ez ügyben szintén tettek már lépéseket, indítvá­nyozza a tikár, hogy első sorban ezen helyeken indítsa meg az egyesület a szövetkezetek szerve­zésére irányuló mozgalmat s kérje fel a gazda­köröket, hogy a szövetkezetek szervezésében működjenek közre. Közgyűlés az indítványt elfogadja s elhatá­rozza, hogy első sorban a Sümegvidéki Gazda­körrel egyetértőleg fogja megkisérelni az állat­biztosító szövetkezet szervezését. IX. Mig a megye legnagyobb részében a szőlő­felujítás befejezettnek tekinthető, addig a Göcsej­ben a szőlőfelujítás nagyon lassú léptekkel halad, azt mondhatni a kezdet kezdetén vau. Oka ennek az, hogy a ezőlőojtással, vagyis a felújítás elemi feltételével még nincsen tisztában ma sem az ottani lakosság.

Next

/
Thumbnails
Contents