Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)
1909-04-11 / 15. szám
10 sZftlomegye, Zala vármegyei Hirlap« 1909 április 11. Tagadhatatlan tény azonban az is, hogy —ha az említett panasznak nincsen is teljes jogosultsága — bizonyos mérvben és irányban egy megfontolandó és elvitázhatlan jelenségre hívja f e| — -különösen nálunk Magyarországon — figyelmünket, mely oki összefüggésben van a kor kritikai irányzatának tulhajtásaival. Fájdalom a magyar olvasó közönség és a mai magyar irodalom adja e sajnálatos jelenségeknek legkiáltóbb példáját. A magyar nagy közönség nem igen olvas és aÍ a része, mely olvas, olyasmit követel, amit a magyar irodalom nem nyújt és nem nyújthat neki. Az egymásrahatás ennek folytán elmarad és beáll egyfelől a szépészeti érzék, az irodalmi Ízlés hanyatlása vagy különcködése, másfelől a terméketlenség. Aztán jönnek a kölosönös panaszok ... Az irodalom a politikára, a pártharcokra, a stréberségre fogja reá saját elkcdvetlenedéséuek okát, — a közönség romlott szépészeti érzékét és Ízlése hibáit pedig az irodalom tartalmatlanságának rovására írja. Az eredmény aztán az, hogy lelki, kedélyi, irodalmi szükségleteit kielégítendő, a magyar olvasó közönség nagyobbára a külföld irodalmi termékei felé fordul, a magyar irók psdig egyáltalában vagy nem alkotnak, vagy néma és vak dacoal a régi chablonok járt utait tapossák, a helyett, hogy tervszerű, egyöntetű, a kor irányadó eszméinek áramlatában uszó és részijén azokon alapuló, azokhoz simuló működéssel javítanák a hanyatló szépészeti érzéket és állítanák vissza egész tisztaságában az eszményi uralmát, hódítanák vissza a már veszendőbe menő közönséget és ez által uj lendületet adnának a pangó magyar szépirodalomnak. Ne mondja senki, hogy ez a költészet, és az irói egyéniség lealaosonyitásához vezet; hogy akkor a Múzsa nem lenne egyébb, mint meghódoló szolgája a kor irányzatának, melyet azonban éppen az eszmény érdekében kerülnünk kell. Ellenkezőleg I Az, a ki maga körül és önmagában is más életet lát forrongani és érez lüktetni, a ki más fölfogást, világnézletct tapasztal maga körül és mégis szembe akar azzal szállni túlhaladott álláspontok, régi formák és elkoptatott chablonok kedvéért, ÍZ az igazi rabja az előítéletnek, szolgája és zso'dosa a saját csökönyösségének és nemcsak haszontalan, de káros munkát is végez. Minden a világon fluktuációnak van alávetve — különösen a szellemi életben, de legnagyobba fluktuáció a szépirodalom terén, hol a szépészeti érzék van hivatva uralkodni. A kor Írójának tehát ma az eszményre szegzett tekintettel, de a korban, a kornak kell írnia ! — és nem szabad követelnie, hogy ez a rohanva haladó világ az ő tespedő múzsájának lassú szárnyesapásait kövesse. És ez nem csupán elméleti okoskodás és tagadása a tiszta eszményi kultuszának'; mert hisz ilyen ín abstracto nem létezik, hanem ez példákkal igazolható helyes tanács. Mily felemelő és meggyőző példát szolgáltat erre a felfogásra nézve — eltekintve az északi óriásoktól : egy Dosztojevszky, Toletoj, Kiellandtól — p. o. az inkább ismert modern francia és olasz irodalom. Ez a két nemzet, különösen a franoia, melyben pártharcok, anarkhismus, politikai Btréberség őrült harcokat folytatnak egymással, a hol a modern demokracia undorító tulhajtásai valóságos orgiákat ülnek, a hol egész osztályai a társadalomnak pozitív vallások ellen törnek, a hol az élvvágy a legfőbb létszükségletnek és életcélnak látszik proklamálva lenni, szóval annál a minden becsület érzésből kivetkőzött náoiónál is minő hatalmas, csodálatos tántorithatlan hűséggel és lelkesedéssel csügg az eszményin irodalmában és költészetében 1 — xninő oltárt emel annak és miuő igazán eszményi műveket alkot ma is? Természetesen, ha a fraueia modern irodalomról beszélek, akkor nem szabad a jelenlegi francia nációt élethűen feslő kinövéseire goudolnunk, melyek ízléstelensége, vakmerő erkölcstelensége és undorító realusmu^ának termékeit ismerik csupán kizárólag nálunk. A modern francia iiodalmat nem a Zola Nanájá vagy Adolphe Bólot kimondhatatlan tárgyú regényei után kell megítélnünk, hanem az Autrau, Suily Prudhomme és Coppáe művei után. — Szándékosan nem említem fel a többi fényes nevek egész sorozatát és mellőzöm a legújabban uralomra vergődött analytikus iskola megalapítóját, a mélységesen mély Paul Bourgetet ós valamennyi közt a legköltőibb, a legnagyobb realistát; Gustave Flaubert-t, a kiknek formai merészsége ellen lehetne talán kifogáet tenni, de a kiknek műveitől nem lehet elvitatni a megragadóan igaz és a legmesturibb kézzel pertraktált tiszta erkölcsi tendenciát. Hát az ujabbkori olasz irodalom! . . . Micsoda uj látóhatárokat tárnak fel ezek az irók az ámuló olvasó előtt; mily tisztán erkölcsi alapon, mily zseniális leleménynyel szövik ezek a modern élet társadalmi kinövéseiből a legdrámaibb összeütközéseket és vonják le azokból a legszebb, legmeggyőzőbb erkölcsi tanúságokat. Hová törpülnek az elkoptatott rogényhősök p. o. Fogazzaro művében és micsoda aktuális thémával foglalkozik ez a mélyen gondolkodó előkelő szellem ! A keresztény szocializmussal ! Egy politikai párt alakithatásának lehetőségével, mely a keresztény vallás alapján kibékíthesse a tőke és munka közt dühöngő harcot — tiszta erkölosi eszközökkel. Pedig sem ezek a franciák, sem ezek az olaszok, kik közt felemlítendő még Memini, Marcheea Colombi, nem mozognak többé a régi irodalmi iskola konvencionális keretében 1 . . . Semmi holdsugár műveikben, semmi úgynevezett idealismus a régi kaptafa szerint. Ők is követik ugyan a szabályt, mely az igaz költészetet ezen hármas kiizdtérro utalja: ember, élet, természet! — Csakhogy az ő gyermekeik a mai kor gyermekei, — az élet, a melyet festenek, a mi életünk, — a természetet meg a maga valóságában tartják legköltőibbnek és őzért adják vissza hiven, igazán. — És meg is értik, méltányolják őket! Ezalatt pedig minálunk az ujabb magyar szépirodalom — tisztelet a kevés kivéleluek ÓB az ujabban ismét lendülni kezdő magyar lyrának — mit csinál ? Azt, hogy vagy a lyrizmus vér- és husnélküli légkörében csapong, kergetve eápkoros ideálokat, vagy a fantasztikusban keresve menedéket, az igazság és termószethűség hiányát a képzelet szárnyalásával akarja pótolni, ós ott a hol alakokra, cselekményekre, szóval képre volna szükség, színek káprázatával akar batDÍ, vagy végül mintha irtóznék a nagyobb szabású, tervszerű munkától, gyártja a „tárcák", „rajzok", „genrék" táborát, igy forgácsolván szót erejét és tehetségét. A szépészeti érzék, az izlés mo» ez alatt szépen hanyatlik, amaz a külföld nem tiszta forrásaihoz nyul — mert csak ezek állnak, élelmes forditók és még élelmesebb kiadók buzgólkodása folytán, a rendelkezésre — és igy aztán polgárjogot találnak nálunk a Félszüzek és a Szobalányok naplói vagy az angol rendőr-irodalom termékei; még arról, hogy a franciáknak még egy Leon Tinseau-juk, Piere Lotti-juk, Henri Greville-jük — az olaszoknak egy Verga-juk és Salvatore Farina-juk van, alig tud valamit. És a helyett, hogy kölcsönösen felismerve a baj okát, egymásraható támogatással javítaná az irodalom a közönség hanyatló szépészeti érzékét, ízlését és hogy ezt tehesse abban hagyná improduktív, vagy helytelen utakoa járó munkálkodását — a kor józan iráuyzatáuak rovására ir mindent! * * » Jól tudom ón, hogy ezek a fejtegetések a szó szoros értelmében lazák és hézagosak; hogy a thémát, melylyel foglalkozom, bővebben, részletesebben kellett volna kifejtenem, annak igazságát több és talán találóbb példával illusztrálnom. Azonban fejtegetéseim ezen hiányosságának oka a jelen felolvasás szűk keretén kivül leginkább az, hogy én részletes és mélyreható kritikát irni ezúttal nem is szándékoztam, hanem szándékom volt mindenek előtt kimutatni a bajt és konstatálni, hogy annak forrása nem ott van, a hol keresik, hanem magában a magyar irodalom, de fő'eg a magyar társadalomban. És konstatálhatom azt is, hogy ez a baj orvosolható, de n magyar társadalom ugy gondolkozva, hogy minden ugy jó, a hogy vau, — a bajt nem orvosolja. Eljegyzési Lakodalmi Damast Eolienne Selyem és „Hennebeg" selyeml K 35 f-től feljebb bérmentve és vámmentesen. Minta postafordultával. Megrendelések bármely nyelven íntézendók : Seidenfabrikt. Hennenberg in Zürich. Piaczi áraink a legutolsó íietivisá/oü 60 kilogramnionlüiít búza rozs árpa xab tengeri minőség szerin*. ftnr.-t.51 12-50 9.10 8-50 8-75 9'— 5Tor.- \q 12-60 9-20 9 — 9-— 9-25 Felelős szerkesztő: Dr Gsák Károly. Laptulajdonosok: Dr Gsák Károly és Udvardy Ignác. E! E! EI E3 EJ E! Él E) el EI EJ 3 ED Él EJ EJ E! Ü 50 kor. hetibért, vagy [| | 50-60 °| 0 jutalékot |j [cl kap az, aki az én alumíuium címeim és El [Q] áruim terjesztését elvállalja. (3J ÍCl Képviselet mint mellékfoglalkozás is EJ gyakorolható. EJ EJ fel íöl [Q] Alumínium áruk könnyen eladha- [0J [q] tók. Felvilágosítás és minta ingyen, [ü] fo) Ni mulassza el senki a kér- EJ dezősködófit. Levelezőlap elén. N^met EJ m 1 ni föl ÍCl ra föl na levelezés. EJ El Cím: Hruby Antal EJ Muglitz (Morvaország.) EJ EJ és öröm minden családban, mert nem lesz háború és olcsó pénzen jól lehet vásárolni a versenyáruházban. 2554 pár k™ CÍpŐ kerül még soha nem létezett olcsó árakon eladásra. Azért ajánlom bárkinek, mielőtt czipőSziikségletét fedezné, bizományi üzletem megtekintését. g g ' R Egy pár jó férfi cipő már 4 kor. 60 fillértől, remek gyermekcipő már 85 kr.-tól kezdve kapható. a V8rsenyáruhá2 ()izomanyosa Zalaeg e, Mfl 8, ••-—— Nöi kalap-ujdonságok megérkeztek. — —.
