Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)
1909-04-11 / 15. szám
8 »Zelamegye ; ZalRvárnugrei Hírlap* 1909 április 11 mialatt bitvese mással enyeleg és töri a fejét, hogy mivel lephetné meg a bájos teremtést, mialatt az a szarvakat rakja szegény fejére. És van megfordított eset is; amikor a férfi és a no külön-külön vagy együtt néma megadással viselik a sors csapásait, amikor belső meghasonlás, gyűlölet uralkodik közöttük ; de ők szért karonfogva, mosolygós arocal járnak az emberek között, s sokan irigykedve néznek utánuk : milyen boldog emberpár! Mennyi könny és bánat, mennyi nyomorúság és tragédia, mennyi fájdalom, szenvedés és tűrés van az életben, amelyekről a lapok hasábjai nem irnak ; amelyek örökre a titok homályában vesznek el, csak azért: mert azokról tudni nem szabad. Talán a legérdekesebb és a legbonyolultabb kérdés, mely ehez a különös tünethez tartozik : a szerelem problémája, ahol én = én, te = ő éső = se én se te. Világosabban beszélve én = sz ifjú, te = a leány és ő = a kedves közönség. Az élet most már igy variálhatja az eshetőségeket: 1. Én tudom, hogy szeretlek, te és ő nem tudjátok-. 2. Te tudod, hogy szeretsz, én és ő nem tudjuk. 3. Én is tudom, te is tudod, hogy szeretjük egymást, de ő nem tudja (szerintem ez a legkellemesebb állapot). 4. Én se tudom, ta se tudod, hogy szeretnénk egymást, de ő tudja, (magyarán szólva: az a pletyka). 5. Te és ő tudjátok, hogy te szeretsz, de én nem tudok semmiről. 6. Én és ő tudjuk, hogy én szereth k, de te az egészben ártatlan vagy. (Ez a két eset az érdekházasságokat öleli fel.) 7. Én is tudom, te is Tudod, ő is tudja, hogy egymást szeretjük ; e» egészen bizonyo? in az oltárhoz vezet. Mindezen eseteket azonban messze túlszárnyalja a gólya problémája. Szegény gyermek felnő abban a boldog tudatban, hogy őt a gólya hozta, de egyszerre csak rájön a csúf I posapásra és világos lesz előtte a bibliai mondás : gondold meg ember miből eredsz és mivé leszel: porból és porrá. Még élénken emlékszem, kicsiny fiúcska voltam, amikor egy verőfényes tavaszi napon nagy örömmel rohanok be anyámhoz a konyhába nagy kiabálással: »jaj édes anyuskám, mit láttam !« — No mit, édes fiacskám ? — Egy hosszú lábu, gyönyörű nagy gólyát. Ugy-e anyuskám nekünk is hozni fog egy kis gyereket ? Édes anyám szeretettel megsimogatta fejemet s nagyot sóhajtva, melancliólik usan mondotta : bárcsak ne láttad volna, édes fiam 1 Maritus. Hogyan tartanak titkot a férfiak? Zsigray tanácsosné és bűntársai — egy osomó szép fiatal asszony — elhatározták, hogy fényes mulatságot rendeznek. Csak a jótékony céllal nem voltak tisztában. A közönség ugyanis a jótékony célok közt sem szereti a régi kopott cégeket. Valami uj kell neki. Ezért hát Zsiprayné nem titkolható örömmel olvasta egy újságban, hogy TátraDobrócz községe porrá égett és a lakosság kuldusbotra jutott. Másnap már megjelent az összes lapokban a jótékonycélu mulatság reklámja a tátra-dobróczi tüzkárosultak javára; két hét múlva pedig a vendéglő nagytermében csak nftgy üggyel-bajjal tudtak maguknak utat törni a keringeiő párok a sürü sokaság közepette. Zsigrayné Boda Gáborral táncolt legtöbbet, aki ezen a viharos, forró éjszakán talán tizedszer bolondult bele újra a gyönyörű barna asszonykái >a. — A fiatal nyugalmazott főispán, a kit azért mondattak le, mert méltóságához nem illő, vidám, legényes életet folytatott, már vagy tiz sikertelen hadjárat után felbőszülve hagyta ott a szép tánoosnét. A könnyebben bevehető váraknál keresett vigasztalást és talált is eleget. Legalább igy beszéltek a klubban, a ^szalonokban; mert a Boda Gábor hódításairól sokat beszéltek, mict ahogy az úgynevezett nőhódítók szerencséiéről egyáltalán sokat, igen sokat szoktak beszélni . . . De ez a vigasztalás, ugy látszik, nem kárpótolta a gavallért, mert most, mikor Várnay egy édes, divatos keringője közben karjai közt érezte a fiatal asszony for i ás, sugár derekát: megesküdött, hogy ezt a bűbájos teremtést, törik szakad, meg kell hódítania. Reménye nőtt, amikor a barna fejeoske egy-egy lágyabb ütem alatt vállára hanyatlott s a szive diadalmasan kezdett dobogni, mikor Zsigrayné a szupé-csárdás után sétát ajánlott neki. Messze elsétáltak a tánc helyétől. — A fák édesen aludtak a muzsika szó mellett, mely csak igen halkau szivárgott oda. A Szent János bogárkák zöldes fényben röpködtek bokorról-bokorra, mint a liget éjjeli őrei. — Nina, az Istenért, miért kinoz tovább? ragadta meg a fiatal ember egyszerre, minden bevezetés nélkül a tanácsosné kezét. — Hiszen már csaknem bevallotta, hogy szeret. S ha nem vallotta volna be, akkor is tudnám, mert elárulta ezerszer. Akkor hát mire való ez a kegyetlenség? Talán a halálba akar űzni? — Milyon boldog Ön, kedves barátom, — nevetett az asszony. Harminchat esztendős — mert van annyi, u^y-e bár? — és mégis képes ilyen diákos folhevülésre! Talán bizony itt ugrik a szemem láttára a vizbo? Azzal ugyan nem f)g nekem imponálni. — Jó, csak osufolódjék, de én komolyan megfogadom, hogy nem nyugszom addig . . . — Lám, lám! Micsoda vakmerő fog.dás! Pedig azt hihetné az ember, hogy a legutóbbi kalandja elvette egy kissé a kedvét a hasonló fogadásoktól . . . — Csöppöt sem. — Pedig az öreg őrnagy ugyancsak helybenhagyta. Két hétig feküdt és es-.en felül egy hónapig járt fölkötött karral, ugy-e bár? — Sajnált ? — O legkevésbbé sem. Maga kereste. Mondják, hogy a legmeghittebb barátai előtt egy pár diszkrét célzást ejtett az őrnagyné barátságáról ... A meghitt barátai elmondták a férjnek . . . — Nina 1 Maga engem indiszkrécióval vádol. ! Azt hiszi, nem szánom bánom én, hogy akkor i véletlenül mámoros fővel egy pár vigyázatlan j szót ejtettem el' De ki hitte volna, hogy a leg- : jobb barátaim tovább adják ? . . . S maga most i már azt hiszi, hogy én nem is tudnék megőrizni ] egy drága, egy szent titkot ? Azt hiszi, hogy nem vagyok gavallér? — Dehogynem éppen olyan gavallér, mint ebben a tekintetben a férfiak rendesen. Tudok ám én erről egy érdekes mesét is. — Csak nem akar most mesét mondani nekem, mikor égek a türelmetlenségtől, hogy igent mond-9, vagy nem-et ? — Pedig a mesémet meg kell hallgatnia. Mert abból megértheti a feleletemet is. Üljünk csak ide a padra. Kifáradtam a járkálásban. Zsigrayné csakugyan letelepedett az idillikus liget egy bizalmas lugasába. A bálteremben ismét keringőt játszottak. Azután elkezdte a mesét az alig hallható, lágy muzsikaszó mellett. H. — Nem akarta a történetemet meghallgatni, pedig fölöttébb érdekelheti a magafajta Don Juánokat már a hogy magát sok jóakarattal, vagy inkább rosz akarattal nevezik. Érdekelheti, mert a hősnője nem más, mint maga Afrodité, a szerelem Istenasszonya, a ki egy izben megunta a rideg Olimpust és leszállott a földre, a Tempe völgyének napsugaras nevető vidékére. A lakáskeresés nem adott neki sok gondot, mert hiszen csiknem minden jóravaló hellén város templomot épitett a szép Istenasszonynak. Afrodité beszállásolta uiígát a legosinosabb oszlopos csarnokba s körülötte a liget osakmar megtelt galambokkal és szerelmes párokkal, a kiknek turbékolásában a jószívű Istennőnek nagy kedve tellett. Lakott azonban abban a városban, a mely mellett Afrodité tanyát ütött, egy gazdag, fiatal úriember. Valamikor az areopag tagja volt., de igen-igen sokszor kisérték haza a lakomáról a fuvolások rózsakoszorút, mámoros fővel — hát le kellet mondania a birói méltóságról. De ezt ne tessék célzásnak venni. A neve Bodánosz volt — de ezt se vegye oélzásnak; hirtelen nem jut más ó-görög név az eszembe . . . Erről az ifjúról sokkal több pajkos kaland hire forgott közszájon, mint magáról a hellén Don Jsánok isteni mesteréről, Zeusról. A férjek dugták előle a feleségüket; az anvák persze nem a leányaikat, mert a valódi Don Juánok már persze az ókorban is csak a férjes nőkre vadásztak és békén hagyták a leányokat. — Nos a klasszikus dandy csakhamar hirül vette, hogy AfrodLe milyen csábos közelségben ütötte tel a sátorfáját és e perctől kezdve egyre a ligetben barangolt, óriási ibolyakrétával a gomblyukában. Nem kevésbbé vakmerő ötlet született meg a koponyájában, mint hogy magával a szerelem bűbájos istenasszonyával gazdagítsa édes emlékeit. Elszédíteni az öreg archoook fiatal menyecskéit elvégre nem nagy mesterség; de meghódítani Afroditét: az már olyan kaland, a minővel kevés halandó dicsekedhetik . . . Nem nyugodott addig, mig meg nem vesztegette a papokat és az őröket, s egy este bejutott a templom legbensőbb szentélyébe, holott a legszebb istennő éppen galambjait etette. Bod inosz ismerte már Afroditét Fidiász remekéből. De e percben ugy találta, hogy Fidiász közönséges kontár, a ki nem méltó egyébre, miuthogy örökké csak durva kőkorsót faragjon. Elvakulva vetette magát az Olympusz legparányibb lábacskái elé : — Istennő! olyan vágy gyulladt föl a lelkemben, a mely csak kárhozata, vagy legnagyobb üdvössége lehat egy halandónak. Szeretlek Afrodité és azt akarom, hogy az enyém légy. Mit kivánsz ? Gazdag vagyok és hatalmas. Ha akarod, hadat vezetek az Olympusz ellen, letaszitom onnan Zeuszt és a gőgös Hérát és téged teszlek meg az istenek királynőjének ! Afrodité mosolygott. Mosolyától gyöngéd rózsás pir derengett a szentélyben; a hulavány, leheletszerű rózsapapir mint a friss hajnalfény reszketett a galambok hófehér tollán. — Nem haragszom vakmerőségedért, halandó. Asszony sohasem hnragudott meg még azért ignzán, ha szerelmes epekedéssel betörtek hozzá. Sőt, mi több: vártalak is; hiszen láitam, hogy napok óta itt kóborolsz a ligetemben, melynek bokrai sóhajtásaidtól lengenek. Bodánosz szive reménykedve dobogott. Az Istennő nagyon is kegyesen bánik vele . . . — Abban azonban tévedsz, ó halandó, — folytatta az Istennő — ha azt hiszed, hogy Afrodité szivét fegyverrel meg lehat hódítani. Afrodité nem vágyik hatalomra. Nem irigyli Hérát gőgös királyi székén. Afroditéoek nem kell egyéb, mint egy árnyas liget, egy forró, lázas tekintet és egy pár édesen elsuttogott szó . . . És az Istennő pirulva fordult el a gavallértól, a ki boldogan ugrott föl térdeiről. — Afrodité, édesem! kiálltotta és megakarta ragadui az isteunő kezeoskéjfít, hogy csókjaival halmozza el. DJ Zeus leánya visszavonta tőié a kezét és most miir több komolyság és szigorúság volt a hangjában, midőn igy folytatta. KilIIlÉlFj m p SS3 fjTi g« m W Kitt ív Kbtt i használják a hölgyek előszeretettel a zsírtalan Ibolya Krémet? Mert teljesen ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt. Kapható: iCocsuba Emil gyógyszertárában Zalaegerszegem. Es fan eíö m
